A szentírásban két féle cselekedetről van szó, ha már ennyire ezen lovagolunk:
I. Törvény szerinti cselekedetek: valamit teszel, azért hogy kiérdemeld Isten elfogadását, hogy teljesítsd a mózesi törvényt. Az egész ószövetség erre épült, a zsidók bonyolult szabályrendszert alakítottak ki, pontosan meghatározva mit szabad és mit nem, annak érdekében, hogy valaki Isten népéhez tartozónak vallhassa magát. Pál apostol végig ennek a cselekedet-típusnak a hiábavalóságáról beszél.

II. Szeretet-cselekedetek: valamit teszel, mert már minden a tiéd, mindent oda tudsz adni, mert a Minden a tiéd. Nem azért cselekszel, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, hanem mert megtapasztaltad, hogy Isten előbb szeretett téged. Az ő jósága az, ami hálából, Isten iránti szerelemből cselekvésre késztet. Ezek az érdemszerző cselekedetek. Ez a szentek illata, ez az evangélium vonzó mágnese, amelly által Isten vonzóvá válhat a hitetlenek számára. Ez az aminek az Isten őrül: gyermeke hasonlít Rá.

Mi katolikusok, amikor cselekedetről beszélünk, ez utóbbiról beszélünk. Aki képes rá, fogja fel!

A szentírásban két féle cselekedetről van szó, ha már ennyire ezen lovagolunk:
I. Törvény szerinti cselekedetek: valamit teszel, azért hogy kiérdemeld Isten elfogadását, hogy teljesítsd a mózesi törvényt. Az egész ószövetség erre épült, a zsidók bonyolult szabályrendszert alakítottak ki, pontosan meghatározva mit szabad és mit nem, annak érdekében, hogy valaki Isten népéhez tartozónak vallhassa magát. Pál apostol végig ennek a cselekedet-típusnak a hiábavalóságáról beszél.

II. Szeretet-cselekedetek: valamit teszel, mert már minden a tiéd, mindent oda tudsz adni, mert a Minden a tiéd. Nem azért cselekszel, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, hanem mert megtapasztaltad, hogy Isten előbb szeretett téged. Az ő jósága az, ami hálából, Isten iránti szerelemből cselekvésre késztet. Ezek az érdemszerző cselekedetek. Ez a szentek illata, ez az evangélium vonzó mágnese, amelly által Isten vonzóvá válhat a hitetlenek számára. Ez az aminek az Isten őrül: gyermeke hasonlít Rá.

Mi katolikusok, amikor cselekedetről beszélünk, ez utóbbiról beszélünk. Aki képes rá, fogja fel!

Cselekedeteink
Róma 3:12 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. ( lásd Zsoltárok 53:3-4)

Róma 3:23-24 3 Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsôsége nélkûl, Megigazulván ingyen az ô kegyelmébôl a Krisztus Jézusban való váltság által,

Róma 3:28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkûl.

Róma 9:15-16 Könyörûlök azon, a kin könyörûlök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörûlô Istené.

Róma 11:32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

Az egész Róma 7:14-25 arról beszél, hogy Pál viaskodik magával, mert szeretne jót tenni, de nem tud, és ebből csak Krisztus tudja kiszabadítani (Róma 7:25).

Galata 3:10-13 Mert a kik a törvény cselekedeteibôl vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Åtkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. 11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten elôtt, nyilánvaló, mert az igaz ember hitbôl él. 12 A törvény pedig nincs hitbôl, hanem a mely ember cselekszi azokat, élni fog azok által. 13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Åtkozott minden, a ki fán függ;

Jakab 2:10 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bûnös.

Különösen érdekes, mire válasz? "Jézus, EGYEDÜL!" AZ UTOLSÓ SZAVAM, ASSZONYOM...

http://www.jelek.hu/index_.php?cid=57

Akkor kivételesen megnézted, mit küldtem az előbb? Jézus, EGYEDÜL !

Elég ha te a barátom vagy sőt testvérem, és mindenki aki ragaszkodik a tiszta igéhez, az Úr Jézus Krisztushoz CSAK!!!!
és nem a felekezetetét dícsőíti
:)

Pedig akkor barátok lehetnénk a Diturral,és az mcsabával és a többiekkel! :)
Hát nem akarod?
Csak az Igazság mi? Nos ezzel én is így vagyok! :)

Nézd Éva,a tegnapira sosem emlékszem,ki mikor bántott! Mert készséges vagyok arra a pontra,és arra az Életre felnézni,hogy nekem az Úr Jézus minden BŰNÖMET,megbocsátott! Viszont ismerek egy rágalmazót aki mindig visszahozza a tegnapit,a múltat,és éjjel-nappal vádolja Isten gyermekeit:ennek a neve Diabolos,a felforgató,a háborgató,maga a Sátán! DE ha lesz időm,utána nézek a Sátán nevének-ugyanis a sok neve őt jellemzi,éppen azért hogy felismerjük milyen szellemiséggel közelednek hozzánk emberek!
"Mond barátom kivel jöttél?" Mert az ember két szellemiséggel jöhet! Elnéztem hogy MM testvéremet állandóan vádoljátok! Amit te tettél Éva és azóta is teszel,arra nekik nincs szavuk! Istennél egy mérce van,embereknél több! Itt az a kérdés kiéből szólsz,a magadéból? Az nem Istentől jön! Megsértettem a hiúságodat? Hát ezért nem fogok bocsánatot kérni!
Most megyek,de az ígéretemhez hű maradok,és bemutatom mit kell a Sátánról tudni! Éppen azért hogy magunkban felismerjük kit követünk! :)Maradok tisztelettel.

Nézd Éva,a tegnapira sosem emlékszem,ki mikor bántott! Mert készséges vagyok arra a pontra,és arra az Életre felnézni,hogy nekem az Úr Jézus minden BŰNÖMET,megbocsátott! Viszont ismerek egy rágalmazót aki mindig visszahozza a tegnapit,a múltat,és éjjel-nappal vádolja Isten gyermekeit:ennek a neve Diabolos,a felforgató,a háborgató,maga a Sátán! DE ha lesz időm,utána nézek a Sátán nevének-ugyanis a sok neve őt jellemzi,éppen azért hogy felismerjük milyen szellemiséggel közelednek hozzánk emberek!
"Mond barátom kivel jöttél?" Mert az ember két szellemiséggel jöhet! Elnéztem hogy MM testvéremet állandóan vádoljátok! Amit te tettél Éva és azóta is teszel,arra nekik nincs szavuk! Istennél egy mérce van,embereknél több! Itt az a kérdés kiéből szólsz,a magadéból? Az nem Istentől jön! Megsértettem a hiúságodat? Hát ezért nem fogok bocsánatot kérni!
Most megyek,de az ígéretemhez hű maradok,és bemutatom mit kell a Sátánról tudni! Éppen azért hogy magunkban felismerjük kit követünk! :)Maradok tisztelettel.

Nézd Éva,a tegnapira sosem emlékszem,ki mikor bántott! Mert készséges vagyok arra a pontra,és arra az Életre felnézni,hogy nekem az Úr Jézus minden BŰNÖMET,megbocsátott! Viszont ismerek egy rágalmazót aki mindig visszahozza a tegnapit,a múltat,és éjjel-nappal vádolja Isten gyermekeit:ennek a neve Diabolos,a felforgató,a háborgató,maga a Sátán! DE ha lesz időm,utána nézek a Sátán nevének-ugyanis a sok neve őt jellemzi,éppen azért hogy felismerjük milyen szellemiséggel közelednek hozzánk emberek!
"Mond barátom kivel jöttél?" Mert az ember két szellemiséggel jöhet! Elnéztem hogy MM testvéremet állandóan vádoljátok! Amit te tettél Éva és azóta is teszel,arra nekik nincs szavuk! Istennél egy mérce van,embereknél több! Itt az a kérdés kiéből szólsz,a magadéból? Az nem Istentől jön! Megsértettem a hiúságodat? Hát ezért nem fogok bocsánatot kérni!
Most megyek,de az ígéretemhez hű maradok,és bemutatom mit kell a Sátánról tudni! Éppen azért hogy magunkban felismerjük kit követünk! :)Maradok tisztelettel.

Nézd Éva,a tegnapira sosem emlékszem,ki mikor bántott! Mert készséges vagyok arra a pontra,és arra az Életre felnézni,hogy nekem az Úr Jézus minden BŰNÖMET,megbocsátott! Viszont ismerek egy rágalmazót aki mindig visszahozza a tegnapit,a múltat,és éjjel-nappal vádolja Isten gyermekeit:ennek a neve Diabolos,a felforgató,a háborgató,maga a Sátán! DE ha lesz időm,utána nézek a Sátán nevének-ugyanis a sok neve őt jellemzi,éppen azért hogy felismerjük milyen szellemiséggel közelednek hozzánk emberek!
"Mond barátom kivel jöttél?" Mert az ember két szellemiséggel jöhet! Elnéztem hogy MM testvéremet állandóan vádoljátok! Amit te tettél Éva és azóta is teszel,arra nekik nincs szavuk! Istennél egy mérce van,embereknél több! Itt az a kérdés kiéből szólsz,a magadéból? Az nem Istentől jön! Megsértettem a hiúságodat? Hát ezért nem fogok bocsánatot kérni!
Most megyek,de az ígéretemhez hű maradok,és bemutatom mit kell a Sátánról tudni! Éppen azért hogy magunkban felismerjük kit követünk! :)Maradok tisztelettel.

Kiegészítem: megint várok valami "mesterfogásra" - már volt ezért "dícséret" mástól is... az első oldalakon (abigail, azt hiszem...nem biztos).

Megnéztem, mit írt Ibolya... tehát hízelgés... EZ?

Vagyis, el sem olvasta - elképesztő.

De Ön aztán nem fogja vissza magát, hogy megdícsérje azt, aki "barátkozástól" minek ellenében?! - elzárkózik... elképesztő...

Pedig akkor barátok lehetnénk a Diturral,és az mcsabával és a többiekkel! :)
Hát nem akarod?
Csak az Igazság mi? Nos ezzel én is így vagyok! :)

Pedig akkor barátok lehetnénk a Diturral,és az mcsabával és a többiekkel! :)
Hát nem akarod?
Csak az Igazság mi? Nos ezzel én is így vagyok! :)

Az emberi hizelgés nekem nem jön be

Kedves Euniké!
Nem azzal van a baj, amiket idemásolgatsz, hanem azzal, hogy néha teszel a sorok közé egy-egy olyan megjegyzést, amiről látszik, hogy sajátod.Amennyiben mindez humoros lenne, mondanám tévedések vígjátéka, mivel a mondataidban semmi humor nincs, csak a szomorú szó marad.
Azt gondolom kellene egy olyan lelkivezető az életedben, aki segít neked. Bármely lelkipásztor, vagy hívő ember lehet, aki abban a felekezetben van, ahová tartozol és valóban hiteles keresztény, megtért keresztény.
Az én lelkivezetőm - katolikus létemre - református lelkész. Tisztelem Őt hitéért, kiállásáért, szeretetéért, emberségéért és krisztusi természetéért. Elfogad engem, pedig nekem dogmáim vannak, szeret engem, akkor is, ha néha ellentmondok neki.Nekem sem okoz problémát, hogy Ő eleve úgy beszél, ahogyan egy Kálvinistának beszélnie kell. Mert egyek vagyunk Krisztusban.
Szia
FEri

Kedves Euniké!
Nem azzal van a baj, amiket idemásolgatsz, hanem azzal, hogy néha teszel a sorok közé egy-egy olyan megjegyzést, amiről látszik, hogy sajátod.Amennyiben mindez humoros lenne, mondanám tévedések vígjátéka, mivel a mondataidban semmi humor nincs, csak a szomorú szó marad.
Azt gondolom kellene egy olyan lelkivezető az életedben, aki segít neked. Bármely lelkipásztor, vagy hívő ember lehet, aki abban a felekezetben van, ahová tartozol és valóban hiteles keresztény, megtért keresztény.
Az én lelkivezetőm - katolikus létemre - református lelkész. Tisztelem Őt hitéért, kiállásáért, szeretetéért, emberségéért és krisztusi természetéért. Elfogad engem, pedig nekem dogmáim vannak, szeret engem, akkor is, ha néha ellentmondok neki.Nekem sem okoz problémát, hogy Ő eleve úgy beszél, ahogyan egy Kálvinistának beszélnie kell. Mert egyek vagyunk Krisztusban.
Szia
FEri

"Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - Így szól az Úr" (2Kir 22,19).
Sokan nem törődnek az intéssel, és elvesznek. Boldog az, aki féli az Úr szavát. Jósiás ezt tette, ezért Isten megkímélte ama pusztulás látványától, amely Júdára várt rettenetes bűnei miatt. Ilyen megtört szívű vagy te is? És ilyen alázatos? Ha igen, akkor téged is megkímél az Úr ama gonosz napon. Isten megjegyzi mindazokat, akik sóhajtoznak és sírnak koruk bűnei miatt. A pusztulás majd megálljt parancsol, amíg választottai mind menedékbe nem jutnak. Megtalálja őket, mert ismertetőjelük, hogy Istent és az Ő Igéjét őszintén félik. Vészterhes időkben élsz? Látod, hogy a babonaság és a hitetlenség mily nagy mértékben terjed, és félsz a romlott nemzetre elkövetkező rettenetes büntetéstől? Ha így van, bátorítson fel az ígéret folytatása: "... békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok" (22,20). Vagy ami még jobb, eljön maga az Úr, és akkor egyszer s mindenkorra vége a szomorúság korszakának

Igazad van. Te az én személyemet nem tudod sértegetni. Viszont ha visszaolvasod saját írásaidat, kezdve onnan, hogy volt egy időszak amikor három névvel is részt vettél a vitában (érdekes hozzáállás, nemde, összefogott egyéniséget tükröz?). Majd ha valaki valamit mondott, te először azonnal csípőből lőttél rá, majd néhány levél után magad mondtad el ugyanazt, amit az előbb a katolikus szerinted rosszul mondott. Válogatott hülyeségekkel próbáltad bemocskolni a katolikus egyházat (különféle irományok), amely tudomásom szerint neked személyesen nem ártott semmit, hacsak mondjuk nem voltál valaha egy katolikus felesége és attól rágtál be ennyire.
Viszont elmondom neked: az Egyház az én Édesanyám. Ha szidalmazod, engem bántasz meg, engem sértegetsz. Tudok saját egyházam minden nyomorúságáról és hibáiról (azért ilyen mert én ilyen vagyok), de nem tagadom meg és nem hagyom sorsára, mert az Anyám, mert hiszek Benne (a hitem ebben a közegben született és bontakozik ki), mert Jézus ide rendelt, mert Általa kapom meg Tőle az örök életre vezető kegyelmeket.

Isten szeret téged Ibolya, bármit tettél, vagy teszel! Nem számít hogyan rontottad el az életedet, vagy másokét: van kegyelem! De tedd le a kardot és engedd meg hogy Ő megöleljen. Neked Rá van szükséged, nem arra hogy én, vagy bárki más megtérjen reformátusnak, pünkinek vagy bárminek! Fogadd el a szeretetét és légy te is szeretet!

"nagy "bűnbánata" közepett ezerrel mocskol mindenkit, "

mikor sértettem a személyedet?
mikor neveztelek tudathasadásosnak stb
soha nem neveztem senkit senkinek a tanításotokkal nem értettem egyet


Engem nem zavar ha sértegetsz, de vannak kívülvalók akik esetleg olvassák

Én nem értem félre, nem olvasom, mert ha elolvasom és válaszolok megsértődik és elmegy:)
Köszi , hogy ezt leírtad

Nemtudom elmagyarázni, hogy nincs érdeme senkinek:)

Én nem értem félre, nem olvasom, mert ha elolvasom és válaszolok megsértődik és elmegy:)
Köszi , hogy ezt leírtad

Nemtudom elmagyarázni, hogy nincs érdeme senkinek:)

Nagyjából egyezek veled. Az egész vitának nem az észérvek az alapjai, mert gondolom mi katolikusok is bízunk abban, hogy nem veszítjük el az üdvösségünket, mert Isten elég hatalmas ahhoz, hogy megmentsen a kárhozattól. Tudjuk azonban, hogy az elbizakodottság, a gőg minden romlásnak az alapja, ezért inkább "...félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket," (Filippi 2,12). Mi erről az oldalról közelítjük meg ezt a kérdést.

A vita voltaképpeni oka MM fennhéjázó, tudathasadásos önmagasztalása:
- kvázi beismeri hogy ő a leggonoszabb, de nagy "bűnbánata" közepett ezerrel mocskol mindenkit, aki nem PONT ÚGY HISZ, ahogyan ő. Ezért bár rajta az ítélet, mégis Ő akar ítélni.
- igyekszik mindenkit lebeszélni a jó cselekedetekről, mert ha mondjuk azokat egy katolikus teszi, az számára eleve csak rossz lehet (a megbocsájtás teljes hiánya)

Ez a vita alapja. Ha mondjuk MM képes lenne úgy szeretni mint pl. Szivárvány, akkor bár nem mindenben értünk egyet, tudnánk tiszteletteljesebb hangnemben értekezni.

Legalább azt a munkát tiszteld a másik emberben MM, amit Isten a megváltásába fektetett!

Ilyenkor szokták felénk azt a mondást mondani, hogy "az kiabál, akinek a háza ég"!

Szerintem teljesen félreértitek egymást.

Teljesen más azt mondani, amit a farizeus mondott (és ami arról szólt, hogy ÉN jobb vagyok mint a másik), és azt mondani, hogy - bár bűnös vagyok és magamtól képtelen a jóra - biztosan üdvösségem van, mert Jézus Krisztus kiontott vére tökéletesen elég váltság még az én bűneimért is.

Az egyik felmagasztalja az embert és ezzel megalázza Isten művét, a másik pedig megalázza az embert, ezzel dicsőíti meg Istent. És azt tudjuk, hogy aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Az üdvbizonyosság tehát nem dicsekvés, hanem hála. Én is tudom, hogy üdvösségem van, mert Krisztus áldozata az én bűneimért is bőségesen elég váltságul szolgált. ÉPP EZÉRT próbálok inkább mások üdvére szolgálni, mert magamnak már nem kell kepesztenem, hanem TUDOM, hogy az én Uram engem megmentett, és amit teszek, hálából teszem. De ehhez nagyon is tisztában kell lennem azzal, hogy amit magam erejéből cselekszem, az - mint minden emberi igazság - olyan Isten előtt, mint a szennyes ruha. És azzal is tisztában kell lennem, hogy ennek ellenére Krisztus, akit bűntelenül ítéltek halálra, az én bűneimért fizetett meg, értem és helyettem szenvedett. Ha ezt a kettőt nem látod nagyon világosan (saját bűnösségedet és Krisztus váltságművét), akkor miből fakadna hála? Ha saját megunktól, cselekedetekből is üdvözülhetnénk, akkor szükségtelen volna Krisztus áldozata!

Nincs nekünk önmaguktól olyan tökéletes cselekedetünk, ami az Úr ítélőszéke előtt megállná a helyét. Ami jó cselekedetünk van, az nem tőlünk van, hanem a Szentlélektől. Gyümölcs, ahogy Krisztus mondta. Ezért azonban nem a miénk a dicsőség, hanem azé a szőlőtőé, akiből ezek a gyümölcsök fakadnak: Jézus Krisztusé. Fontosan a jó cselekdetek, hiszen többek között erről ismerszik meg az igazi, Krisztustól jövő hit. Erről beszél Jakab, erről szól Krisztus a Mt 25-ben, és számtalan más ige is. De sosem feledhetjük, hogy mindezek a jócselekedetek nem gyarló emberi mivoltunkból jönnek, hanem Jézus Krisztusból, a szőlőtőből. EZÉRT nem érhetünk el általuk üdvösséget. Jelzik az igaz hitet, jelzik, hogy vesszőként Krisztusba oltattunk, de üdvösséget nem szereznek nekünk, hiszen nem belőlünk vannak, hanem Krisztusból. Ami belőlünk van, az nem lehet olyan tökéletes, hogy Isten ítélőszéke előtt hivatkozhassunk rá. Ott csak egy dolog szól mellettünk: Jézus Krisztus, és az ő tökéletes és csodálatos váltságműve. Ezért hát akit Krisztus üdvösségre hív és hittel ajándékoz meg, az biztos lehet benne, hogy üdvössége van. Már most. És ezt senki nem veheti el tőle, mert akit az Atya Krisztusnak adott, azt senki nem veheti el Krisztustól.

Szerintem teljesen félreértitek egymást.

Teljesen más azt mondani, amit a farizeus mondott (és ami arról szólt, hogy ÉN jobb vagyok mint a másik), és azt mondani, hogy - bár bűnös vagyok és magamtól képtelen a jóra - biztosan üdvösségem van, mert Jézus Krisztus kiontott vére tökéletesen elég váltság még az én bűneimért is.

Az egyik felmagasztalja az embert és ezzel megalázza Isten művét, a másik pedig megalázza az embert, ezzel dicsőíti meg Istent. És azt tudjuk, hogy aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Az üdvbizonyosság tehát nem dicsekvés, hanem hála. Én is tudom, hogy üdvösségem van, mert Krisztus áldozata az én bűneimért is bőségesen elég váltságul szolgált. ÉPP EZÉRT próbálok inkább mások üdvére szolgálni, mert magamnak már nem kell kepesztenem, hanem TUDOM, hogy az én Uram engem megmentett, és amit teszek, hálából teszem. De ehhez nagyon is tisztában kell lennem azzal, hogy amit magam erejéből cselekszem, az - mint minden emberi igazság - olyan Isten előtt, mint a szennyes ruha. És azzal is tisztában kell lennem, hogy ennek ellenére Krisztus, akit bűntelenül ítéltek halálra, az én bűneimért fizetett meg, értem és helyettem szenvedett. Ha ezt a kettőt nem látod nagyon világosan (saját bűnösségedet és Krisztus váltságművét), akkor miből fakadna hála? Ha saját megunktól, cselekedetekből is üdvözülhetnénk, akkor szükségtelen volna Krisztus áldozata!

Nincs nekünk önmaguktól olyan tökéletes cselekedetünk, ami az Úr ítélőszéke előtt megállná a helyét. Ami jó cselekedetünk van, az nem tőlünk van, hanem a Szentlélektől. Gyümölcs, ahogy Krisztus mondta. Ezért azonban nem a miénk a dicsőség, hanem azé a szőlőtőé, akiből ezek a gyümölcsök fakadnak: Jézus Krisztusé. Fontosan a jó cselekdetek, hiszen többek között erről ismerszik meg az igazi, Krisztustól jövő hit. Erről beszél Jakab, erről szól Krisztus a Mt 25-ben, és számtalan más ige is. De sosem feledhetjük, hogy mindezek a jócselekedetek nem gyarló emberi mivoltunkból jönnek, hanem Jézus Krisztusból, a szőlőtőből. EZÉRT nem érhetünk el általuk üdvösséget. Jelzik az igaz hitet, jelzik, hogy vesszőként Krisztusba oltattunk, de üdvösséget nem szereznek nekünk, hiszen nem belőlünk vannak, hanem Krisztusból. Ami belőlünk van, az nem lehet olyan tökéletes, hogy Isten ítélőszéke előtt hivatkozhassunk rá. Ott csak egy dolog szól mellettünk: Jézus Krisztus, és az ő tökéletes és csodálatos váltságműve. Ezért hát akit Krisztus üdvösségre hív és hittel ajándékoz meg, az biztos lehet benne, hogy üdvössége van. Már most. És ezt senki nem veheti el tőle, mert akit az Atya Krisztusnak adott, azt senki nem veheti el Krisztustól.

Szerintem teljesen félreértitek egymást.

Teljesen más azt mondani, amit a farizeus mondott (és ami arról szólt, hogy ÉN jobb vagyok mint a másik), és azt mondani, hogy - bár bűnös vagyok és magamtól képtelen a jóra - biztosan üdvösségem van, mert Jézus Krisztus kiontott vére tökéletesen elég váltság még az én bűneimért is.

Az egyik felmagasztalja az embert és ezzel megalázza Isten művét, a másik pedig megalázza az embert, ezzel dicsőíti meg Istent. És azt tudjuk, hogy aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Az üdvbizonyosság tehát nem dicsekvés, hanem hála. Én is tudom, hogy üdvösségem van, mert Krisztus áldozata az én bűneimért is bőségesen elég váltságul szolgált. ÉPP EZÉRT próbálok inkább mások üdvére szolgálni, mert magamnak már nem kell kepesztenem, hanem TUDOM, hogy az én Uram engem megmentett, és amit teszek, hálából teszem. De ehhez nagyon is tisztában kell lennem azzal, hogy amit magam erejéből cselekszem, az - mint minden emberi igazság - olyan Isten előtt, mint a szennyes ruha. És azzal is tisztában kell lennem, hogy ennek ellenére Krisztus, akit bűntelenül ítéltek halálra, az én bűneimért fizetett meg, értem és helyettem szenvedett. Ha ezt a kettőt nem látod nagyon világosan (saját bűnösségedet és Krisztus váltságművét), akkor miből fakadna hála? Ha saját megunktól, cselekedetekből is üdvözülhetnénk, akkor szükségtelen volna Krisztus áldozata!

Nincs nekünk önmaguktól olyan tökéletes cselekedetünk, ami az Úr ítélőszéke előtt megállná a helyét. Ami jó cselekedetünk van, az nem tőlünk van, hanem a Szentlélektől. Gyümölcs, ahogy Krisztus mondta. Ezért azonban nem a miénk a dicsőség, hanem azé a szőlőtőé, akiből ezek a gyümölcsök fakadnak: Jézus Krisztusé. Fontosan a jó cselekdetek, hiszen többek között erről ismerszik meg az igazi, Krisztustól jövő hit. Erről beszél Jakab, erről szól Krisztus a Mt 25-ben, és számtalan más ige is. De sosem feledhetjük, hogy mindezek a jócselekedetek nem gyarló emberi mivoltunkból jönnek, hanem Jézus Krisztusból, a szőlőtőből. EZÉRT nem érhetünk el általuk üdvösséget. Jelzik az igaz hitet, jelzik, hogy vesszőként Krisztusba oltattunk, de üdvösséget nem szereznek nekünk, hiszen nem belőlünk vannak, hanem Krisztusból. Ami belőlünk van, az nem lehet olyan tökéletes, hogy Isten ítélőszéke előtt hivatkozhassunk rá. Ott csak egy dolog szól mellettünk: Jézus Krisztus, és az ő tökéletes és csodálatos váltságműve. Ezért hát akit Krisztus üdvösségre hív és hittel ajándékoz meg, az biztos lehet benne, hogy üdvössége van. Már most. És ezt senki nem veheti el tőle, mert akit az Atya Krisztusnak adott, azt senki nem veheti el Krisztustól.

Szerintem teljesen félreértitek egymást.

Teljesen más azt mondani, amit a farizeus mondott (és ami arról szólt, hogy ÉN jobb vagyok mint a másik), és azt mondani, hogy - bár bűnös vagyok és magamtól képtelen a jóra - biztosan üdvösségem van, mert Jézus Krisztus kiontott vére tökéletesen elég váltság még az én bűneimért is.

Az egyik felmagasztalja az embert és ezzel megalázza Isten művét, a másik pedig megalázza az embert, ezzel dicsőíti meg Istent. És azt tudjuk, hogy aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Az üdvbizonyosság tehát nem dicsekvés, hanem hála. Én is tudom, hogy üdvösségem van, mert Krisztus áldozata az én bűneimért is bőségesen elég váltságul szolgált. ÉPP EZÉRT próbálok inkább mások üdvére szolgálni, mert magamnak már nem kell kepesztenem, hanem TUDOM, hogy az én Uram engem megmentett, és amit teszek, hálából teszem. De ehhez nagyon is tisztában kell lennem azzal, hogy amit magam erejéből cselekszem, az - mint minden emberi igazság - olyan Isten előtt, mint a szennyes ruha. És azzal is tisztában kell lennem, hogy ennek ellenére Krisztus, akit bűntelenül ítéltek halálra, az én bűneimért fizetett meg, értem és helyettem szenvedett. Ha ezt a kettőt nem látod nagyon világosan (saját bűnösségedet és Krisztus váltságművét), akkor miből fakadna hála? Ha saját megunktól, cselekedetekből is üdvözülhetnénk, akkor szükségtelen volna Krisztus áldozata!

Nincs nekünk önmaguktól olyan tökéletes cselekedetünk, ami az Úr ítélőszéke előtt megállná a helyét. Ami jó cselekedetünk van, az nem tőlünk van, hanem a Szentlélektől. Gyümölcs, ahogy Krisztus mondta. Ezért azonban nem a miénk a dicsőség, hanem azé a szőlőtőé, akiből ezek a gyümölcsök fakadnak: Jézus Krisztusé. Fontosan a jó cselekdetek, hiszen többek között erről ismerszik meg az igazi, Krisztustól jövő hit. Erről beszél Jakab, erről szól Krisztus a Mt 25-ben, és számtalan más ige is. De sosem feledhetjük, hogy mindezek a jócselekedetek nem gyarló emberi mivoltunkból jönnek, hanem Jézus Krisztusból, a szőlőtőből. EZÉRT nem érhetünk el általuk üdvösséget. Jelzik az igaz hitet, jelzik, hogy vesszőként Krisztusba oltattunk, de üdvösséget nem szereznek nekünk, hiszen nem belőlünk vannak, hanem Krisztusból. Ami belőlünk van, az nem lehet olyan tökéletes, hogy Isten ítélőszéke előtt hivatkozhassunk rá. Ott csak egy dolog szól mellettünk: Jézus Krisztus, és az ő tökéletes és csodálatos váltságműve. Ezért hát akit Krisztus üdvösségre hív és hittel ajándékoz meg, az biztos lehet benne, hogy üdvössége van. Már most. És ezt senki nem veheti el tőle, mert akit az Atya Krisztusnak adott, azt senki nem veheti el Krisztustól.

Szerintem teljesen félreértitek egymást.

Teljesen más azt mondani, amit a farizeus mondott (és ami arról szólt, hogy ÉN jobb vagyok mint a másik), és azt mondani, hogy - bár bűnös vagyok és magamtól képtelen a jóra - biztosan üdvösségem van, mert Jézus Krisztus kiontott vére tökéletesen elég váltság még az én bűneimért is.

Az egyik felmagasztalja az embert és ezzel megalázza Isten művét, a másik pedig megalázza az embert, ezzel dicsőíti meg Istent. És azt tudjuk, hogy aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Az üdvbizonyosság tehát nem dicsekvés, hanem hála. Én is tudom, hogy üdvösségem van, mert Krisztus áldozata az én bűneimért is bőségesen elég váltságul szolgált. ÉPP EZÉRT próbálok inkább mások üdvére szolgálni, mert magamnak már nem kell kepesztenem, hanem TUDOM, hogy az én Uram engem megmentett, és amit teszek, hálából teszem. De ehhez nagyon is tisztában kell lennem azzal, hogy amit magam erejéből cselekszem, az - mint minden emberi igazság - olyan Isten előtt, mint a szennyes ruha. És azzal is tisztában kell lennem, hogy ennek ellenére Krisztus, akit bűntelenül ítéltek halálra, az én bűneimért fizetett meg, értem és helyettem szenvedett. Ha ezt a kettőt nem látod nagyon világosan (saját bűnösségedet és Krisztus váltságművét), akkor miből fakadna hála? Ha saját megunktól, cselekedetekből is üdvözülhetnénk, akkor szükségtelen volna Krisztus áldozata!

Nincs nekünk önmaguktól olyan tökéletes cselekedetünk, ami az Úr ítélőszéke előtt megállná a helyét. Ami jó cselekedetünk van, az nem tőlünk van, hanem a Szentlélektől. Gyümölcs, ahogy Krisztus mondta. Ezért azonban nem a miénk a dicsőség, hanem azé a szőlőtőé, akiből ezek a gyümölcsök fakadnak: Jézus Krisztusé. Fontosan a jó cselekdetek, hiszen többek között erről ismerszik meg az igazi, Krisztustól jövő hit. Erről beszél Jakab, erről szól Krisztus a Mt 25-ben, és számtalan más ige is. De sosem feledhetjük, hogy mindezek a jócselekedetek nem gyarló emberi mivoltunkból jönnek, hanem Jézus Krisztusból, a szőlőtőből. EZÉRT nem érhetünk el általuk üdvösséget. Jelzik az igaz hitet, jelzik, hogy vesszőként Krisztusba oltattunk, de üdvösséget nem szereznek nekünk, hiszen nem belőlünk vannak, hanem Krisztusból. Ami belőlünk van, az nem lehet olyan tökéletes, hogy Isten ítélőszéke előtt hivatkozhassunk rá. Ott csak egy dolog szól mellettünk: Jézus Krisztus, és az ő tökéletes és csodálatos váltságműve. Ezért hát akit Krisztus üdvösségre hív és hittel ajándékoz meg, az biztos lehet benne, hogy üdvössége van. Már most. És ezt senki nem veheti el tőle, mert akit az Atya Krisztusnak adott, azt senki nem veheti el Krisztustól.

Aki megtért nem teremhet rossz gyümölcsöt, mert akkor álmegtért, de szó sincs róla, hogy tökéletes lenne, és az óembere nem akarna felülkerekedni, hálacselekedetei vannak, de érdeme nincs

18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók