Gyöngyi ->
"Miénk lehet az üdvösség, kegyelemből, hit által el kell fogadni. Az orvos is akkor tud meggyógyítani, ha bevesszük a gyógyszert amit felírt."

Látod most jó példát hoztál az orvos csak akkor tud meggyógyítani ha bevesszük a gyógyszert, nem elég elhinni, hogy hatni fog az orvosság, be is kell venni, tehát hit és cselekedet által üdvözülsz!

Amíg Máriától tanulgatsz, addig nem teljesíted Jézus akaratát.

Egyetértek. Mária egy csodálatos példát nyújt ahhoz, hogyan lehet Isten akaratát teljesíteni.Mi katolikusok ezt a PÉLDÁT akarjuk tőle eltanulni. Ettől többről nincs szó. Persze abban nem tudunk egyetérteni, hogy szerintünk Máriának igenis lehetnek jelenései; de nem is akarjuk ezt senkire sem erőszakolni. Nem ettől függ az üdvösségünk. Az viszont nem jelenthet jót, ha valaki iszonyodik Máriától...Annak Jézus sem lehet kedves, mégha teli szájjal harsogja is az ellenkezőjét.

Miért kétszer küldte el...?
Csaba viszont szerintem - ha jól értem, lehet, hogy tévedek - úgy értette, hogy ha Máriát nem tiszteled (ti.mint halandó embert, Jézus anyját, mint felebarátidat) akkor Jézust sem tudod, az 1Ján4:20 szerint... lehet, hogy rosszul gondolom, persze...

Ne olvasd végig mert ez a féligazság összekeverése a sátán hazugságaival.....! Borzalom!!!!!

Alig látom ezt a pici írást amit küldtél.:)
Luther magasztalná Máriát, vagy mi ez?:)

Igazad van sajnos nem akadályozhatjuk meg az eltévelyedést, annál inkább fel kell hívni a figyelmet a helyes gondolkodásra (tiszteletre).

Ne Máriát akarjuk már az ég szerelmére! Hanem Krisztust! Itt a fordulópont, az örök élet lehetősége a katolikus egyháznak de ehhez mindennek meg kell változnia! Elsősorban a Szentírást kell elővennünk!

Neked is igazad van, a Szentírást kell elővenni!
A Mária tisztelet létező dolog, nem kidobni kell, hanem megtanítani az embereket helyesen értékelni, helyesen látni.

Első és Egyetlen a Mindenható Teremtő Isten!

"Aki azért helyesen akarja őt tisztelni,
az ne csak önmaga elé állítva,hanem az Isten színe elé, mélyen Isten alá helyezve szemlélje őt, a maga egyszerűségében; azután csodálja Isten szerfelett nagy kegyelmét, amely oly kegyelmesen rátekintett egy ilyen igénytelen, senki-semmi lényre,gazdagon elárasztotta és megáldotta,
ennek látása indítson téged is a kegyelmes Isten iránti szeretetre és dicséretre,"

Sziasztok!
Nem Krisztus édesanyja Mária a sátán, hanem a sátán ölti magára Mária vonásait a "jelenésekben". Tehát nem Mária az aki megjelenik.
Az elhunytak nem jöhetnek vissza közénk. Amit pedig szintén nem a Bibliával alátámasztva állítunk, hogy Mária testben felvitetett a mennybe, ha még úgyis lenne, akkor sem jöhetne vissza. Gazdag és Lázár története." Hallgassanak a prófétákra", mondta Jézus.
Ma a Fiú által szól hozzánk Isten. De nem jelenésekben és látomásokban, hanem az Igében. Ő Maga az Ige. Az Ige pedig a Biblia, amely nem egy egyszerű könyv csupán, hanem élő.:)
Ott kapunk kijelentést az Úrtól, ezért kell a Bibliához ragaszkodnunk és alátámasztanunk az Igékkel a mondókánkat.:)
Visszatérve Máriához, tiszteljük Őt de nem emelhetjük Istennel egy "rangsorba" mert Ő ember, még akkor is, ha Urunk édesanyja.
Azok a jelenések nagyon megtévesztőek ám, és szintén a "szeretet" nevében történik, amely álarc mögött az ördög húzódik meg és nem Mária van jelen. Azért csinálja mert így a Jézust kereső embereket megtudja téveszteni, hiszen amíg Máriánál tartja az embereket, addig nem jutnak el Jézushoz személyesen. Mert ugyebár Jézus az út az Atyához. Őáltala jutunk Istennel újra élő kapcsolatba. Amíg Máriához imádkozom addig sem Jézushoz. Ha pedig Jézushoz imádkozom, akkor miért nem elég nekem Ő? Hiszen elértem üdvösségem
lehetőségét. Előttem áll. Ha Jézus bennünk él Szentlelke által, mert Őt küldte Maga helyett, akkor nekem személyes kapcsolatom van Vele és nincs arra szükségem, hogy Mária közvetítse Őt számomra és oda-vissza.

Alex: "...ha az Igazság kötne össze bennünket,az Úr Jézus önfeláldozó,és mindenen áthatoló szeretete,akkor a jéghegyszívek felengednének és sírva omolva fognánk meg egymás kezét,és csak Kizárólag az Úr Jézust dicsőítenénk!"
Egyetértek. Már csak a saját felelősségét és eszközét kell abban mindenkinek megvizsgálni, valóban a célt szolgálja-é...

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=2586
Ibolya, ajánlom figyelmedbe Ádám írását a fekete-fehér gondolkodásról. Alex már utalt rá, de csak az elejét oölvasta el ...szerintem...:)

Ez tartozik csak igazán :) Krisztus is erre fűzi fel azt a tanítását, melynek a végén elhangzik, hogy a "Lélek elleni bűnök nem bocsátatnak meg".

Nem azt mondják, hogy ördög van benne, hanem hogy az ördög (pontosabban Belzebub) segítségével űzi ki az ördögöket.

Mt 12,22-32
Mk 3,22-30
Lk 11,14-23

Igen tulajdonképp ez az igehely is a szentlélek elleni bűnhöz tartozik.
Az az ember, aki felismeri teljes bizonyossággal a Szentlelket, és ennek ellenére szembeszegül vele, meggyűlöli azt, gőgjében önmagát fölébe helyezi, annak a sorsa, hogy szíve megkeményedik és így képtelenné válik a bűnbánatra. Megátalkodottsága kizárja az őszinte megtérést. Ez történt azokkal az írástudókkal, akik látták Jézus csodáit, tudták, hogy tanítása Istentől származik, azaz tudták, hogy az Isten Fia, de mégis inkább Belzebub hatalmát fogták Jézusra, és azt mondták, hogy "Tisztátalan lélek van benne", csak hogy ne kelljen Őt elfogadniuk.

Nem azt mondják, hogy ördög van benne, hanem hogy az ördög (pontosabban Belzebub) segítségével űzi ki az ördögöket.

Mt 12,22-32
Mk 3,22-30
Lk 11,14-23

"2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől."

Ez mit jelent? Nem értem.....

Az első pontot értem, csak azt nem, hogy mit jelent '"vakmerően"?
Teljes szívvel, bátran, vagy felfuvalkodottan, gőgösen?

Igen de van erre egy Ige, amikor Jézusra mondják a farizeusok, hogy ördög van Benne, nem ez?

"2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől."

Ez mit jelent? Nem értem.....

Az első pontot értem, csak azt nem, hogy mit jelent '"vakmerően"?
Teljes szívvel, bátran, vagy felfuvalkodottan, gőgösen?

Szerintem az, ami akkor és ott történt, amikor ez az ige elhangzott. Ha a Lélek munkájának egyértelmű és kétségtelen bizonyítékát gonosz szándékkal az ördögtől valónak festi le valaki.

El tudnád nekem mondani, hogy mi pontosan a Szentlélek elleni vétség? Tényleg érdekelnének a vélemények erről.

Kedves Sándor!

Milyen hit és milyen cselekedetek?

"És avval sem értek egyet, hogy a jó cselekedetek kizárólag a kegyelem következménye hiszen a "bűnösök is tesznek jót""

Ki ítéli azt meg, hogy egy cselekedet tökéletes-e, vagy sem?
Hogy jó-e vagy sem? Hogy jó célja van, vagy sem?
Mi a "jó cselekedetek" - amire te gondolsz - célja, mit gondolsz?

Kedves Sándor!

Milyen hit és milyen cselekedetek?

"És avval sem értek egyet, hogy a jó cselekedetek kizárólag a kegyelem következménye hiszen a "bűnösök is tesznek jót""

Ki ítéli azt meg, hogy egy cselekedet tökéletes-e, vagy sem?
Hogy jó-e vagy sem? Hogy jó célja van, vagy sem?
Mi a "jó cselekedetek" - amire te gondolsz - célja, mit gondolsz?

Nagyrészt egyetértek avval amit írsz, de az nem igaz, hogy mi katolikusok megállnánk a cselekedeteknél. Ezért írtam, hogy hit ÉS cselekedetek által üdvözül az ember.

És avval sem értek egyet, hogy a jó cselekedetek kizárólag a kegyelem következménye hiszen a "bűnösök is tesznek jót"

De ha azt állítod, hogy a megtért ember egyértelműen teszi a jót avval részben egyetértek de nem feltétlenül van így mert vannak rá ellenpéldák. Péter is megtagadta az Urat háromszor is, pedig nem sokkal előtte még a halált is vállalta volna Érte.

A Szentlélek elleni bűnök

Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:

1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
3. A megismert igazság ellen tusakodni.
4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.
6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.

Nagyrészt egyetértek avval amit írsz, de az nem igaz, hogy mi katolikusok megállnánk a cselekedeteknél. Ezért írtam, hogy hit ÉS cselekedetek által üdvözül az ember.

És avval sem értek egyet, hogy a jó cselekedetek kizárólag a kegyelem következménye hiszen a "bűnösök is tesznek jót"

De ha azt állítod, hogy a megtért ember egyértelműen teszi a jót avval részben egyetértek de nem feltétlenül van így mert vannak rá ellenpéldák. Péter is megtagadta az Urat háromszor is, pedig nem sokkal előtte még a halált is vállalta volna Érte.

Nagyrészt egyetértek avval amit írsz, de az nem igaz, hogy mi katolikusok megállnánk a cselekedeteknél. Ezért írtam, hogy hit ÉS cselekedetek által üdvözül az ember.

És avval sem értek egyet, hogy a jó cselekedetek kizárólag a kegyelem következménye hiszen a "bűnösök is tesznek jót"

De ha azt állítod, hogy a megtért ember egyértelműen teszi a jót avval részben egyetértek de nem feltétlenül van így mert vannak rá ellenpéldák. Péter is megtagadta az Urat háromszor is, pedig nem sokkal előtte még a halált is vállalta volna Érte.

Nagyrészt egyetértek avval amit írsz, de az nem igaz, hogy mi katolikusok megállnánk a cselekedeteknél. Ezért írtam, hogy hit ÉS cselekedetek által üdvözül az ember.

És avval sem értek egyet, hogy a jó cselekedetek kizárólag a kegyelem következménye hiszen a "bűnösök is tesznek jót"

De ha azt állítod, hogy a megtért ember egyértelműen teszi a jót avval részben egyetértek de nem feltétlenül van így mert vannak rá ellenpéldák. Péter is megtagadta az Urat háromszor is, pedig nem sokkal előtte még a halált is vállalta volna Érte.

El tudnád nekem mondani, hogy mi pontosan a Szentlélek elleni vétség? Tényleg érdekelnének a vélemények erről.

Ha ideges vagy, bocsájts meg, nem volt célom, hogy idegesítselek.
A második részt nem értem, nem jó példának írtam amit írtam.

Krisztus váltsága okáért üdvözülünk, de ezért is szenteltetünk meg.
De sokszor kevésnek tűnik az, amit Jézus akar bennem és általam elvégezni. Vannak esetek, amikor ÉN valami nagyot, sokat akarok tenni, pedig Ő mást készített el.

Szerintem először is tisztáznunk kellene, mit jelent az, hogy "által". Mert az bizony nem azonos azzal, hogy "miatt". A hit általi üdvözülés nem az üdvösség OKÁT, hanem a MÓDJÁT írja le.

Az üdvösségünk egyedüli - szükséges és elégséges - okának mi Krisztus keresztáldozatát tartjuk. Semmi mást. Ez az egyetlen, ami miatt az Atya elfordítja rólunk a haragját. A hit általi üdvözülés azt jelenti, hogy ezt ez egyetlen okot - tudniillik Krisztus értünk és helyettünk vállalt áldozatát - mi egyedül hit által tudjuk a magunkévá tenni. Vagyis a hit nem más, mint az a kapocs, ami minket, bűnösöket összeköt Krisztus áldozatával. Nem oka, hanem módja az üdvösségünknek. E szempontból a "hit és cselekedetek" egy értelmetlen szóösszetétel, mert összekeveri az üdvösség módját és az általatok vallott okát.

Egyébként a jó cselekedetek a protestáns hitvallások szerint is nagyon fontosak, csak épp nem okai, hanem KÖVETKEZMÉNYEI az üdvösségnek. Mert "aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt". Vagyis lehetetlen, hogy aki Krisztusba oltatott (azaz üdvösségre jutott), az ne teremjen gyümölcsöt, mégpedig jó, Istennek kedves gyümölcsöt. E szempontból a jó cselekedeteket az üdvösség következményének és látható jelének tekintjük, éppen ezért nagyon fontosnak is, de nem üdvszerzőnek. És természetesen nem az ember, hanem Isten munkáját látjuk benne.

Az egész mögött az a hitünk áll, amit Pál apostol így foglal össze: "mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően" (Fil 2,13). Vagyis hitünk szerint az ember a bűnesetben végzetesen és teljesen megromlott, és ami jó van benne, az egyedül Isten különös kegyelmének köszönhetően van benne. Vagyis a jó cselekedet is - csakúgy mint a hit - Isten ajándéka, nem pedig saját magunkból fakadó valami. Mi az egész üdvösség mögött Isten munkáját látjuk, míg ti - hitem szerint - megálltok az emberi cselekvésnél és nem nézitek annak végső okát, a könyörülő Istent.

Ne idegesíts már fel!:)
Hát nem erről beszélünk, hogy nincs cselekedet ami biztosítéka az üdvösségünknek?:)
Jézus Váltsága a biztosíték!

Bocsánat, igen, igazad van. Én a kálvinista hitvallásról beszéltem, miközben protestánst mondtam általánosságban. Jogos.

Ámen, a végével kapcsolatban nem osztom a hited, persze lehet ilyen is a katolikusok között (a tanításuk nem ez, ha jól olvastam Csaba bemásolt tanítását), de én protestáns közösségekben is tudok erre több példát is mondani....
(üdvösséget biztosító cselekedetek) Sőt engem is megkísért ennek a szele.

Az előzőek talán Neked is jelentenek némi választ, de Neked még egy nyúlfarknyit hozzátoldok:

Dehogynem tudunk mi Isten nélkül cselekedni. Tudunk. "Mi az hogy, nagyon is!" És amit nélküle cselekszünk, az egyáltalán nem semmi. Az a BŰN MAGA.

Ámen, a végével kapcsolatban nem osztom a hited, persze lehet ilyen is a katolikusok között (a tanításuk nem ez, ha jól olvastam Csaba bemásolt tanítását), de én protestáns közösségekben is tudok erre több példát is mondani....
(üdvösséget biztosító cselekedetek) Sőt engem is megkísért ennek a szele.

Persze igazad van Luther nem Isten szeretetével való visszaélésre tanított - írtam szónoki fogás volt - az ilyen vagy-vagy hozzáállás veszélyeire hívtam fel a figyelmet. Amikor azt mondják csak a hit én azt mondom a hit ÉS a cselekedet. Ennyi.
Azt a Luther idézetet meg megkeresem, hogy pontos legyen mert lehet hogy rosszul emlékeztem az idézettel kapcsolatban.

Szerintem először is tisztáznunk kellene, mit jelent az, hogy "által". Mert az bizony nem azonos azzal, hogy "miatt". A hit általi üdvözülés nem az üdvösség OKÁT, hanem a MÓDJÁT írja le.

Az üdvösségünk egyedüli - szükséges és elégséges - okának mi Krisztus keresztáldozatát tartjuk. Semmi mást. Ez az egyetlen, ami miatt az Atya elfordítja rólunk a haragját. A hit általi üdvözülés azt jelenti, hogy ezt ez egyetlen okot - tudniillik Krisztus értünk és helyettünk vállalt áldozatát - mi egyedül hit által tudjuk a magunkévá tenni. Vagyis a hit nem más, mint az a kapocs, ami minket, bűnösöket összeköt Krisztus áldozatával. Nem oka, hanem módja az üdvösségünknek. E szempontból a "hit és cselekedetek" egy értelmetlen szóösszetétel, mert összekeveri az üdvösség módját és az általatok vallott okát.

Egyébként a jó cselekedetek a protestáns hitvallások szerint is nagyon fontosak, csak épp nem okai, hanem KÖVETKEZMÉNYEI az üdvösségnek. Mert "aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt". Vagyis lehetetlen, hogy aki Krisztusba oltatott (azaz üdvösségre jutott), az ne teremjen gyümölcsöt, mégpedig jó, Istennek kedves gyümölcsöt. E szempontból a jó cselekedeteket az üdvösség következményének és látható jelének tekintjük, éppen ezért nagyon fontosnak is, de nem üdvszerzőnek. És természetesen nem az ember, hanem Isten munkáját látjuk benne.

Az egész mögött az a hitünk áll, amit Pál apostol így foglal össze: "mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően" (Fil 2,13). Vagyis hitünk szerint az ember a bűnesetben végzetesen és teljesen megromlott, és ami jó van benne, az egyedül Isten különös kegyelmének köszönhetően van benne. Vagyis a jó cselekedet is - csakúgy mint a hit - Isten ajándéka, nem pedig saját magunkból fakadó valami. Mi az egész üdvösség mögött Isten munkáját látjuk, míg ti - hitem szerint - megálltok az emberi cselekvésnél és nem nézitek annak végső okát, a könyörülő Istent.

Ezt több protestáns felekezet is így gondolja.
Aki így gondolkozik, az nem látja még milyen nagy a szakadék Isten és ember között.
A hitbeli cselekedeteket az Úr Jézus cselekszi meg bennünk és általunk.
Nála nélkül SEMMIT sem cselekedhetünk, amit cselekszünk, az SEMMI. Mulandóság, hiába valóság, por, füst.

Lehetetlen, hogy valaki Jézus áldozatáért kegyelmet kapott és ilyen kitartóan csalja a feleségét. A kereszt tövében az ember örül, hogy életben maradt, hogy nem kárhozott el örökre.
Nem hiszem, hogy Luther tanított ilyet, hogy éljünk vissza Isten szeretetével.

Az üdvösséget nem mi osztogatjuk.:)

Gyöngyi én nem azt mondtam, hogy cselekedetek által üdvözülsz, hanem, hogy hit ÉS cselekedetek által. Azért ez nem ugyanaz. Talán Luther mondta egyszer azt (igaz szónoki fogással) hogy ha egy nap több százszor is törne házasságot az sem lenne kihatással az üdvösségére (biztosan nem pontosan idézek elnézést érte). De ami a lényeg, ez a példa azért nagyon veszélyes mert ha csak a hit az amit fontosnak tart az ember akkor könnyen a szentlélek ellen vétkezhet (pl Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.) És arra bizony nincs bocsánat.

Gyöngyi én nem azt mondtam, hogy cselekedetek által üdvözülsz, hanem, hogy hit ÉS cselekedetek által. Azért ez nem ugyanaz. Talán Luther mondta egyszer azt (igaz szónoki fogással) hogy ha egy nap több százszor is törne házasságot az sem lenne kihatással az üdvösségére (biztosan nem pontosan idézek elnézést érte). De ami a lényeg, ez a példa azért nagyon veszélyes mert ha csak a hit az amit fontosnak tart az ember akkor könnyen a szentlélek ellen vétkezhet (pl Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.) És arra bizony nincs bocsánat.

Gyöngyi én nem azt mondtam, hogy cselekedetek által üdvözülsz, hanem, hogy hit ÉS cselekedetek által. Azért ez nem ugyanaz. Talán Luther mondta egyszer azt (igaz szónoki fogással) hogy ha egy nap több százszor is törne házasságot az sem lenne kihatással az üdvösségére (biztosan nem pontosan idézek elnézést érte). De ami a lényeg, ez a példa azért nagyon veszélyes mert ha csak a hit az amit fontosnak tart az ember akkor könnyen a szentlélek ellen vétkezhet (pl Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.) És arra bizony nincs bocsánat.

Gyöngyi én nem azt mondtam, hogy cselekedetek által üdvözülsz, hanem, hogy hit ÉS cselekedetek által. Azért ez nem ugyanaz. Talán Luther mondta egyszer azt (igaz szónoki fogással) hogy ha egy nap több százszor is törne házasságot az sem lenne kihatással az üdvösségére (biztosan nem pontosan idézek elnézést érte). De ami a lényeg, ez a példa azért nagyon veszélyes mert ha csak a hit az amit fontosnak tart az ember akkor könnyen a szentlélek ellen vétkezhet (pl Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.) És arra bizony nincs bocsánat.

Gyöngyi én nem azt mondtam, hogy cselekedetek által üdvözülsz, hanem, hogy hit ÉS cselekedetek által. Azért ez nem ugyanaz. Talán Luther mondta egyszer azt (igaz szónoki fogással) hogy ha egy nap több százszor is törne házasságot az sem lenne kihatással az üdvösségére (biztosan nem pontosan idézek elnézést érte). De ami a lényeg, ez a példa azért nagyon veszélyes mert ha csak a hit az amit fontosnak tart az ember akkor könnyen a szentlélek ellen vétkezhet (pl Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.) És arra bizony nincs bocsánat.

Nekünk annyi a dolgunk, hogy tovább adjuk az Isten kegyelmét.

Gyöngyi - tudod mi az Krisztusban szeretni valakit?

Ezt több protestáns felekezet is így gondolja.
Aki így gondolkozik, az nem látja még milyen nagy a szakadék Isten és ember között.
A hitbeli cselekedeteket az Úr Jézus cselekszi meg bennünk és általunk.
Nála nélkül SEMMIT sem cselekedhetünk, amit cselekszünk, az SEMMI. Mulandóság, hiába valóság, por, füst.

Lehetetlen, hogy valaki Jézus áldozatáért kegyelmet kapott és ilyen kitartóan csalja a feleségét. A kereszt tövében az ember örül, hogy életben maradt, hogy nem kárhozott el örökre.
Nem hiszem, hogy Luther tanított ilyet, hogy éljünk vissza Isten szeretetével.