Vitatkozni nem szoktam

Euniké!
Te nem szoktál vitázni.
Kinyilatkoztatsz.

Csak hogy visszakanyarodjak a téma eredeti címéhez, "A katolikus válaszol":

Kedves Eunike,
feltettél egy kérdést az abortuszról. A katolikus egyház álláspontja erről világos. Szigorúan tilos, halálos bűn, automatikus kiközösítéssel jár minden, abortuszt végző orvosra nézve.

Egyetlen kívétel van: a bizonyítottan méhen kívüli terhesség, amely összeegyeztethetetlen az élettel. Ennek fenntartása a magzat mellett az anya életét is halálosan veszélyezteti. Ezért ilyen esetben, hogy ne 2 ember halála legyen a következmény, az abortusz megengedhető.

Hát, ennek kényszerét érzékeljük ma is.

Szia!
Természetesen egy igehírdetés vagy prédikáció sem ér semmit, ha a templomból kijövet, visszautasítjuk egy valóban bajban levő segítségkérését. Szent Ferencről és a hasonló nagyokról azért érdemes írni, mert életükben elismerést sosem kaptak, amit tettek nem is hírnévért tették. Életpéldájuk mégis múlhatatlan nyomot hagyott az egyházban. Nem új egyházat akartak, amint a németalföldi kortársaik, hanem megújítani (megreformálni) az egyetlent.

Jadwiga te nem vagy Éva?

Amúgy egyikötökkel sincs szándékom vitázni

Azt kérdezed, én mit tettem? Én 2002-2010 között, amit kormányzati szinten megtehettem, megtettem. Nem csak pénzre vonatkoztatva. Véleményre, javaslatra vonatkoztatva is, nem csak állami vezetői szinten, hanem megfelelő egyházi vezetői szinten is. innen ismerem elég jól a helyzetet a történelmi egyházaknál. Magánemberként: próbáltam kapcsolatokat összehozni plébánosok és kerületi polgármesterek között szociális kérdésekben. van ami összejött, van ami nem. nem mindig a polgármesterek voltak a kudarc okai. Kb. 2002-től rendelkezésére álltam egy pár nógrádi és borsodi kisközségi polgármesternek, ha cigányügyben akartak valamit, segítettem a pályázataikat. 2006-2010 között ösztönöztem katonai erdészeti cégeknél a téli közmunkát. innen is ismerem, hogy mi a helyzet a kisfalvakban, ahol ez maradt az egyetlen jövedelemforrás az önkormányzat korlátozott lehetőségein kívül. ha Pesten vagyok, ma még igen, holnaptól megint nem, esténként a kutyával sétálunk egyet. ha a Városligetbe megyünk, muszáj a Thökölyn mennem egy darabon, ott, ahol a kurvák strichelnek. lassan név szerint ismerem őket és történeteiket. beszélgetünk, meghallgatom őket, volt, akinek sikerült munkahelyet szerezni, volt, akinek nem sikerült. ugyanígy a Thököly úti templom és parokia előtt a lépcsőn vagy telefonfülkében vagy az út másikm oldalán fekvő hajléktalanokkal, esetleg a minusz 10-15 fokban. Volt, akiket sikerült bevinni a közeli, a Myrai Szt. Miklós Egyház által üzemeltetett melegedőbe és szállóra, volt akit nem. ha a népligetbe megyünk, elbeszélgetek a narkósokkal, a buzikkal, a kurvákkal, ha volt nálam cigi, adtam nekik, sokszor inkább csak az ő kedvükért vittem, viszem magammal. én gyakorlatilag leszoktam róla. Innen ismerem, hogy mi folyik ott és kik dolgoznak ebben a szakmában, hogy kerültek oda, stb. tudod, nem szoktam itthon lenni esténként, engem a tv nem nagyon érdekel, de ez a hét kivétel, mert megfáztam, muszájból vergődök itthon. vagyunk egy páran, akik benne vagyunk ilyesmiben. megírom egy jó pár cigány börtönleveleit, felolvasom a kapottakat. Amíg Hunvald volt a polgármester a VII. kerületben segélyben is megpróbáltam segíteni nekik. ugyanígy Zuglóban a szociális bizottság volt elnöknőjén keresztül. ma már újak vannak, egyszerűen ez a dolog befagyott. 1989-1993 húsvétja között számtalanszor voltam hivatalosan Albániában, közben a Kirche in Not megbízottjaként tettem a dolgom. A balkáni háború idején háromszor voltam Romániából induló élelmiszerrel svájci vöröskereszteskedve kosovóban, egyszer egy hétig fogságban. 1989-ben, mint a SZOT üdülési és...főig főov-je, főztünk a kelet-német menekülteknek és Sopronban tettük a dolgunkat. Ezekért soha nem kértem, de a környezetünkben lévők sem, semmit, igaz, nem is kaptunk semmit, oly annyira, hogy amikor 2009-ben a parlamentben volt erre vonatkozóan egy ünnepség (20. évforduló), meg sem hívtak minket, volt és ma is van állandó belépőm, odakeveredtem, benéztem, nem nagyon ismertem senkit, volt egy csomó huszon-, harmincéves, akik akkor még nagyon kicsikék lehettek. Én azt hiszem, hogy a magam részéről eddig megtettem, amit lehetett. határon túl is, ha odavetett a sorsom és határon belül is. Magas beosztásban is és alacsonyabban is. Meg a családom is. és sok helyen jártam itthon is, püspöki székhelyeken, stb. Láttam, amit nem kellett volna és sok mindent látok ma is. Láttam az indulást 1989-90-ben, részt vettem az ÁEH felszámolásában, az 1990. évi IV. tv. előkészítésében, stb. Én nem erre számítottam, amit ma látok. Ennyi. üdv, istván

Szia!
Természetesen egy igehírdetés vagy prédikáció sem ér semmit, ha a templomból kijövet, visszautasítjuk egy valóban bajban levő segítségkérését. Szent Ferencről és a hasonló nagyokról azért érdemes írni, mert életükben elismerést sosem kaptak, amit tettek nem is hírnévért tették. Életpéldájuk mégis múlhatatlan nyomot hagyott az egyházban. Nem új egyházat akartak, amint a németalföldi kortársaik, hanem megújítani (megreformálni) az egyetlent.

Továbbá:
"Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból." (2 Thessz. 2,7)

Én hiszem, hogy a katolikus egyházat nem véletlenül ostromozza ennyire a sátán.

re angyal

Szia,

szerinted Kalkuttai Boldog Teréz szűz és hitvalló nővér mit reformált meg? Én semmi ilyesmiről nem tudok.

Reform mondjuk a liturgiában az volt, amikor a tridenti mise helyett a zsinat után bejött a mostani leegyszerűsített szentmise.
Egyébként mai szemmel, történelmi távlatban nézve Luther sem nagyon reformált, vissza akart térni egy korábbi állapothoz. Aztán lett egy szakadás belőle, ami nem feltétlenül csak és kizárólag Luther hibája. Mai szemmel nézve az a bizánci történet sem volt indokolt, aztán abból is egy egyházszakadás lett. Teréz anya üzenete pedig elsősorban az a mai Magyarországnak, hogy nem szabad az aluljárókban, az erdőkben Buda és Pest környékén a hajléktalanokat magukra hagyni, és az egyedülálló öregeket megfagyni a kisfalvakban, hanem akár egyházi kereteken belül gondozni kell őket. Pénz van erre nagyon is bőven. Csak el kellene dönteni, hogy mi a fontosabb. Négy harang mellé egy ötödik a Mátyás-templom tornyába, kiaranyozni a templombelsőket, márvány WC ülőkét csináltatni a püspöki palotába, stb. Nem folytatom. Nem igen hiszem, hogy Teréz anya a hindu haldoklóknak sűrűn olvasgatta volna Pál apostol leveleit, inkább azt gondolom, hogy begyűjtötték, ápolták őket, adtak nekik egy tányér rizst, meg egy kis emberséget. Ez nem reform ám, hanem ez az egyház feladata, ha megértette az Evangélium üzenetét. De nem csak a katolikus egyházé, a protestánsé is, ha ott is megértették Jézus Krisztus üzenetét. Ilyen dolgoktól lesz újra hiteles. Van erről szó az Apostolok Cselekedetében, a jeruzsálemi közösségnél. A szép prédikáció vagy igehirdetés fontos, de semmit nem ér, ha kijön a hallgatója a Kálvin téri, a Deák téri vagy a Ferenciek terén lévő templomokból, aztán lemegy a mellettük lévő aluljárókba és az ott fekvő hajléktalanokat egyszerűen kikerüli, még a szemét is becsukja. Vagy esetleg a korábbi évek demagóg propagandájával egyetért, hogy joga van mindenkinek a híd alatt aludni. Hát éppen ezzel nem foglalkozott Teréz anya, hogy kinek mihez van joga. Én bizony nagyon el tudnám azt is képzelni, hogy az üresen álló pesti plébániákat mondjuk hajléktalan szállónak rendeznék be. Vidéken pedig mondjuk tanári felügyelettel internetklubnak a cigánygyerekeknek. Hátha utána könnyebben menne a keresztvetés is vagy esetleg egy-egy történet meghallgatása az Evangéliumból. De ez sem reform. Tudod, azt sem hiszem, hogy a szifiliszes prostinak Teréz anya felolvasta volna a "Ne paráználkodj" parancsolatot. Nálunk is felesleges. Addig legalábbis, amíg nincs választási lehetősége: prostitúció vagy munka. De ha nincs munkalehetőség, akkor marad a prostitúció. Most januárban 90 ezerrel növekedett a regisztrált munkanélküliek száma. Én ugyan nem hallottam egyetlen protestáns vagy katolikus papot, lelkészt, püspököt sem kiabálni sem misén, sem rádióban, hogy nem Stadion kell Debrecenbe költségvetési pénzen, hanem munkahely a népeknek, esetleg nem megszüntetni a közmunkaprogramot. Szerinted Szent Ferenc hallgatott volna és építgette volna a romos templomát helyette? Vagy Luther csendben lett volna, ha ilyet lát? tudod, én azt gondolom, hogy az Evangéliumot a hétköznapokban kell megélni, az utcán, a munkahelyeken, a parlamentben, a Népligetben, a kórházakban és a kisfalvakban. Ennyit tett Kalkuttai Boldog Teréz is, élte az Evangéliumot. De nagyon kevesen követik.

Hát igen, kedves István,
sokszor jó gyomor kell a látványhoz! És amikor azt hallom, hogy a kívülállók hogyan szidalmazzák az Egyházat, gondolom magamban, mi lenne, ha tudnátok mindazt, amit én...eddig egészen enyhe az ítéletetek:)))
Persze Anya csak egy van. Ha öreg is, ha beteg is, mégis csak az Anyám.
És megpróbálom látni az égen a csillagok megszámlálhatatlan sokaságát,
és hallani vélem angyali szárnyak suhogását,
és látom ledőlni a repedt falakat,
és látom az Új város drágaköves tornyát,
és hallom a Bárány győzedelmes hangját
és hiszek, hiszek, hiszek
Jézus nevében a győztesek közt leszek

Bennem nagy remények élnek. Sok-sok fiatalt látok, akik beállnak a szolgálatba. A dolog nem megy egyik napról a másikra, de sok imával és még több személyes tanúságtétellel egy kicsit előre lehet vinni a dolgot. Kicsiben kell gondolkozni: ha a környezetem élővé válik, az egész Egyház azzá lesz. Emmánuel, velünk az Isten!

Amit most irtál, az nem csak helyzet jelentés?
Mit tettél személyesen Te? Ez volt a kérdésem lényege. Mert ha jól értem azt irod, hogy mit kellene tennie másoknak az egyházi hiarerchia különböző szintjein.
Miért nincsenek diakónusok? Miért nincsenek hivatások? Miért nincsenek apácák? Miért nincsenek papok? Miért nincsenek kántorok? Miért nincsenek szerzetesek?
Miért vannak kevesebben, mint amennyire szükség lenne? Kevesebben vannak egyáltalán, mint amennyire szükség van? Nem a templom sok?
A válasz egyszerű. Kevés a hivő, vallását gyakorló keresztény. Kevés a hivő, vallásos, keresztény család. Kevés a hivatástudat. A hivás, Isten szolgálatra hivása nyilván nem kevés. Csak a süket fül sok. Az elkötelezettség a kevés. Minden tekintetben. A megtérés édes-kevés. A szolgálat a valami. A kitartó, elkötelezett szolgálat a minden. Isten szolgálata. Állapotbeli helyzetünkből adódó. A nőnek a hivatása nem diplomácia, hanem az anyaság. Ha vállalja, és eleget tesz ennek és hivő vallásos családot "müködtet", akkor lesznek hivatások, mind a női, mind férfi egyházi szerepekre. Persze átvehetik a hagyományos férfi szerepeket egyházon belül is, ahogy háborús időszakban a munkapadok mellett tették. De a férfiak nem fogják tudni átvenni a hagyományos női szerepeket. Nem tudják a gyermeki lélekben a hivatástudatot támogatni. S továbbra is több lesz a templom, az Isten háza, mint amennyire az embereknek, Isten népének szüksége van. A sok üres templom azt jelzi csupán, hogy mennyire eltávolodtunk elődeinek Isten tiszteletétől. A kevés egyházfi csupán azt mutatja, hogy mennyire semmibe vesszük egyházunk értékeit. Mi. Nem ők.

Pedig Te is igy teszel!

Bennem nagy remények élnek. Sok-sok fiatalt látok, akik beállnak a szolgálatba. A dolog nem megy egyik napról a másikra, de sok imával és még több személyes tanúságtétellel egy kicsit előre lehet vinni a dolgot. Kicsiben kell gondolkozni: ha a környezetem élővé válik, az egész Egyház azzá lesz. Emmánuel, velünk az Isten!

Nem nagyon tudsz tenni semmit, mert nincs rá fogadókészség. Egyáltalán valami világos elképzelés kellene az egyházmegyékben, de az meg ugye egyrészt munka, másrészt más struktúrát kívánna, harmadrészt pedig még legalább két dolgot:
1. komolyan kellene venni, amit II. János Pál mondott az emlékezet megtisztítására vonatkozóan. Ez nem csak a múltért való bocsánatkérést jelenti, amit ő megtett, aztán a többi meg azt gondolja, hogy ezzel be is van fejezve a dolog. Ez valami olyat is jelent, hogy megtisztítani egy csomó rárakódott dologtól.
2. a zsinaton még krakkói püspökként mondta, hogy a klerikalizmus minden formája tévedés. vagyis - akár nyugati mintára - maguknak az egyházmegyéknek a vezetését is át kellene alakítani, először nőket, szerzetes nőket és ezzel egyidejűleg világiakat is behívni.
De tudod, ez ott kezdődik, hogy ebben magának a Szentszéknek is példát kellene mutatni, akkor lehet, hogy gyorsabban végbemenne egy csomó ma nevetségesen konzervatívnak, bigott butaságnak tűnő intézkedés megváltozása. Mondok egy példát: azokban az országokban, ahol a katolikus szervezet kiépült és nincs szükség arra, hogy a nuncius papokat és püspököket szenteljen, mi szükség van arra, hogy a nuncius egyházi személy legyen, ezen belül miért ne lehetne akár nő is? valószínűleg, ha megjelennének a nunciatúrákon a jól képzett világiak követként és titkárként, akár nők is, könnyebben menne az, hogy egy csomó, ma haldokló feladat komoly lendülethez jutna, mert megfelelő világi képviselője lenne a feladatnak mondjuk az egyházmegyei gazdasági, stb. tanácsokban. De ugyanígy néz ki a cigánypasztorálás is. tudod, hogy miért megy egyáltalán a börtönlelkészi szolgálat? Azért, mert az állam a börtönlelkészt besorolta köztisztviselőnek és ad neki főov-i fizetést. ugyanígy a tábori püspökség papi állományánál is. ma a püspökségek még mindig félnek a világiaktól. Papjuk nincs elég, mégis rájuk tesznek mindenféle egyéb funkciót, aztán a végén semmi nincs elvégezve tisztességesen, csak a pénz megy el. valahol ez az egész ma egy teljesen más szemléletet kívánna. Beléptünk mi, magyarok, a XXI. századba egy XIX. századi, jobb esetben két világháború között megrekedt szemléletű egyházzal, amelyben a világiak vagy teljesen háttérben vannak, vagy olyan kirakatszerepben, ami nem más, mint a kalapon a dísz, másrészt pedig a klerikusok száma le is csökkent és el meg is vénültek. persze, a világiakat nem lehet ingyen munkára fogni, mert családjaik vannak, otthon enni kell adni, meg a villany- és fűtési számlákat is ki kell fizetni. De a magyar egyházban erre diákonusokat sem tudsz bevonni, mert azok sincsenek, nem beszélve a diákonisszákról, mondjuk más néven pl. harmadrendről.

ti!
Ti mit tettetek azokból, amit hiányolsz a papoktól, egyháztól?
:-))

Volt már ilyen vita a történelemben, több is. Mondjuk Bizáncban, a képrombolás idején. Egyszer kidobták az ikonokat, aztán visszavitték azokat. Így ment sokáig. A végén aztán leültek tanácskozni. Egyik nagy hittudósnak végül eszébe jutott, hogy meg kellene kérdezni az Úrjézust, hogy mégis mit kellene csinálni. És aztán megjelent Jézus urunk,

„Bement, s így szólt hozzájuk: Mit lármáztok itt?”
Mk 5,39a

És mindjárt megvilágosodtak, visszarakták a képeket és megbékéltek egymással. üdv, István

re angyal

Szia,

szerinted Kalkuttai Boldog Teréz szűz és hitvalló nővér mit reformált meg? Én semmi ilyesmiről nem tudok.

Reform mondjuk a liturgiában az volt, amikor a tridenti mise helyett a zsinat után bejött a mostani leegyszerűsített szentmise.
Egyébként mai szemmel, történelmi távlatban nézve Luther sem nagyon reformált, vissza akart térni egy korábbi állapothoz. Aztán lett egy szakadás belőle, ami nem feltétlenül csak és kizárólag Luther hibája. Mai szemmel nézve az a bizánci történet sem volt indokolt, aztán abból is egy egyházszakadás lett. Teréz anya üzenete pedig elsősorban az a mai Magyarországnak, hogy nem szabad az aluljárókban, az erdőkben Buda és Pest környékén a hajléktalanokat magukra hagyni, és az egyedülálló öregeket megfagyni a kisfalvakban, hanem akár egyházi kereteken belül gondozni kell őket. Pénz van erre nagyon is bőven. Csak el kellene dönteni, hogy mi a fontosabb. Négy harang mellé egy ötödik a Mátyás-templom tornyába, kiaranyozni a templombelsőket, márvány WC ülőkét csináltatni a püspöki palotába, stb. Nem folytatom. Nem igen hiszem, hogy Teréz anya a hindu haldoklóknak sűrűn olvasgatta volna Pál apostol leveleit, inkább azt gondolom, hogy begyűjtötték, ápolták őket, adtak nekik egy tányér rizst, meg egy kis emberséget. Ez nem reform ám, hanem ez az egyház feladata, ha megértette az Evangélium üzenetét. De nem csak a katolikus egyházé, a protestánsé is, ha ott is megértették Jézus Krisztus üzenetét. Ilyen dolgoktól lesz újra hiteles. Van erről szó az Apostolok Cselekedetében, a jeruzsálemi közösségnél. A szép prédikáció vagy igehirdetés fontos, de semmit nem ér, ha kijön a hallgatója a Kálvin téri, a Deák téri vagy a Ferenciek terén lévő templomokból, aztán lemegy a mellettük lévő aluljárókba és az ott fekvő hajléktalanokat egyszerűen kikerüli, még a szemét is becsukja. Vagy esetleg a korábbi évek demagóg propagandájával egyetért, hogy joga van mindenkinek a híd alatt aludni. Hát éppen ezzel nem foglalkozott Teréz anya, hogy kinek mihez van joga. Én bizony nagyon el tudnám azt is képzelni, hogy az üresen álló pesti plébániákat mondjuk hajléktalan szállónak rendeznék be. Vidéken pedig mondjuk tanári felügyelettel internetklubnak a cigánygyerekeknek. Hátha utána könnyebben menne a keresztvetés is vagy esetleg egy-egy történet meghallgatása az Evangéliumból. De ez sem reform. Tudod, azt sem hiszem, hogy a szifiliszes prostinak Teréz anya felolvasta volna a "Ne paráználkodj" parancsolatot. Nálunk is felesleges. Addig legalábbis, amíg nincs választási lehetősége: prostitúció vagy munka. De ha nincs munkalehetőség, akkor marad a prostitúció. Most januárban 90 ezerrel növekedett a regisztrált munkanélküliek száma. Én ugyan nem hallottam egyetlen protestáns vagy katolikus papot, lelkészt, püspököt sem kiabálni sem misén, sem rádióban, hogy nem Stadion kell Debrecenbe költségvetési pénzen, hanem munkahely a népeknek, esetleg nem megszüntetni a közmunkaprogramot. Szerinted Szent Ferenc hallgatott volna és építgette volna a romos templomát helyette? Vagy Luther csendben lett volna, ha ilyet lát? tudod, én azt gondolom, hogy az Evangéliumot a hétköznapokban kell megélni, az utcán, a munkahelyeken, a parlamentben, a Népligetben, a kórházakban és a kisfalvakban. Ennyit tett Kalkuttai Boldog Teréz is, élte az Evangéliumot. De nagyon kevesen követik.

S szerinted? Miből gondolod, hogy neki nem tetszik.
Van olyan szülő szerinted akinek nem tetszik kis gyermekének rajza, amin apa, anya, testvér vagy a kutya szerepel? Pedig az esetek többségében borzalmas firkálmányok.
A rengeteg idézet nem arról szól, hogy róla ne készítsetek képet! Hanem helyette ne!

Amikor az Úristen az Újszövetséget kötötte velünk, Jézus Krisztusban látható alakban nyilatkoztatta ki magát nekünk. Ezért lehet Krisztus alakján keresztül az Úristent ábrázolni. Még a protestánsoknál is megvannak ugyanezek az ábrázolási formák. Számtalan Bibliában, képeskönyvben, trikókon, ékszereken, autósmatricán, üdvözlőlapon, cd-n, és betlehemi jászoloknál ábrázolják Jézust és más bibliai személyeket. Még Krisztus szimbolikus ábrázolása is megjelenik a halat ábrázoló “Ichtus” emblémákon.

Engem nem bánt jobban mint Istent
arra gondoltál-e , hogy neki tetszik-e?

http://talitakumi.ujevangelizacio.hu/tanitasok/anyagiak_helyes_kezelese.pdf

"magam módján vagyok vallásos"

hát ez jó
ilyen nincs a Bibliában

Kedves ti! Szívemből beszélsz! Aki egyszer megérti a katolikus tanítást, az nem megy tovább sehova. Szoktam mondani: a katolikus tanítással csak azok tudnak kibékülni akik:
a). az egészből semmit sem értenek
b). akik mindent megértettek belőle
Nehéz tanítás: egyetemes.

Dicsőség legyen az Istennek az Ő Egyházában!

Azt olvastam, hogy szabad a bálvány mivel Salamon templomában is volt
Igen volt, mert ő is átvette a szokást a környező pogány néptől
Isten hosszútűrő és alkalmazkodik a népéhez, fokozatosan tanítja

a tízparancsolatban azt mondja ne imádj idegen istent
Ézsaiás viszont már kijelenti NINCS MÁS ISTEN

Az Újszövetségben meg JÉZUS mindent megtanít, le is írták az evangélisták, Pál
A Szentlélek is emlékeztet
Úgy hogy most már nincs mentség

Meg kell térni ezekből

Istenhez imádkozni csak és kérni, hogy Jézus érdeméért.....

" Az ember szíve egy bálványgyár"
Kálvin

Nem kell az embert(kezet) isteníteni
Az ember egy senki
Isten végez mindent(általa-eszköz)
Ez a baj, nem embert kell dícsőíteni

EGYEDÜL ISTENT

Hidd el sokminden bosszantja Istent, nem azért nem pusztítja el az ilyen dolgokat, mert tetszik neki
Az Ószövetségi népnek is sokszor megbocsátott
ÖNMAGÁÉRT
ne mondják a pogányok, hogy az Ő népe pusztul
de aztán betelt a pohár jött a fogság stb
Így lesz ez hidd el
a végén a polyva tűzre kerül

A Biblia nem sztory, nem a zsidó nép története csak, hanem azért van alkalmazd most magadra és tanulj
Az akkori Izrael , most mi vagyunk a megtértek
akkor is volt köztük csak vallásos aki állandóan mondta a magáét és így az egész népet elvitte a hamisság felé
Akkor küldte Isten a prófétákat, hogy mondják el az igazat
így van ez most is
és jaj annak a prófétának aki nem az Isten üzenetét mondja
mert az HAMIS PRÓFÉTA

Nem nagyon értem, mit akarsz ezzel mondani. Ha bármely tárgy vagy fogalom átveszi isten helyét, akkor bálvány. de egy Mária szobor vagy kép mikor vette át a helyét? Amit írsz, az a korai reformáció hitvitáihoz hasonlít, de azóta a teljes társadalmi környezet megváltozott, ezért aztán a XXI. század körülményei között a XVI. századbeli mondatok komikusan hatnak.

Nem nagyon értem, mit akarsz ezzel mondani. Ha bármely tárgy vagy fogalom átveszi isten helyét, akkor bálvány. de egy Mária szobor vagy kép mikor vette át a helyét? Amit írsz, az a korai reformáció hitvitáihoz hasonlít, de azóta a teljes társadalmi környezet megváltozott, ezért aztán a XXI. század körülményei között a XVI. századbeli mondatok komikusan hatnak.

"Mióta babona a nyelveken szólás? Például az első Pünkösd óta?! akkor értem :)"

Hát ezzel én is bajban vagyok: 1993/94 őszén angyalbőrös koromban Emiliano Tardif atya: Jézus él! (roppant gyanús cííím!!!), könyvét olvastam a péterváradi kaszárnyában. Egyedül voltam a szobában. Amint a tanúságtételeket olvastam, valami megmozdult bennem. Végtelen öröm töltött el és meg akartam szólalni, hogy dicsőítsem az Élő Istent, nem jöttek szavak a számra, ehelyett valami érthetetlen halandzsa tört elő a torkomból, és csak mondtam és mondtam és mondtam...
Azóta is néha, ha nagyon mélyen megérint az Úr, csak mondom és mondom és mondom...
És ha valakiért imádkozom, akkor is néha csak mondom és mondom....
és a végén néha olyan dolgokat mondok el arról a személyről, akiért imádkoztam, amiket soha senkivel nem osztott még meg...

Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek!