A Szentgyörgyi katolikus karizmatikusok vezetőjét több mint tíz éve ismerem, igaz nem elsősorban karizmatikus vonalakon állok vele kapcsolatban.
Bajcsi Tibornak hívják és minden vasárnap 16.00-kor van műsora a Sepsi-rádióban, Egy csepp a léleknek címmel. Érdekes ember. Fiatal korában bírkozó volt és egy verseny során teljesen lebénult, úgyhogy az orvosok már nem tudtak mit kezdeni vele, a prognózisa az volt, hogy életét ágyban fekve kell végigélnie. Ekkor fordult Jézushoz. Átadta neki az életét és megfogadta, ha meggyógyul, csak neki szolgál. Másnap felkelt!

"Ha valaki csak testileg gyógyul meg" írod. Ha Jézus által gyógyul meg, az kizárólag úgy lehetséges, hogy felismeri, "az ő sebeiben nyerünk gyógyulást."
Felismeri Jézus kereszthalálát, és létre kell hogy jöjjön a TALÁLKOZÁS, ahogyan Csaba is írja arról, aki "másnap felkelt"! Alleluja!
Izaiás 53.4.5. szerint: "A mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta, mi mégis megvetettnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak.
De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze: a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebei által gyógyultunk meg."

Kedves MM!
Ahogy a reformátusok között is vannak hívők és vallásosak, ugyan így a karizmatikusok közt is vannak szélsőségesek. Ők azok akik fetrengnek, röhögnek, kukorékolnak stb akiket ily módon természetesen nem Isten Szentlelke irányít. Az Ő imádata ugyanis tudatos, alázatos és szabad akaratunkból van, nem pedig egy kényszer.
De ismerek mégis olyan hívő, megtért karizmatikusokat is, akik ezeket a jelenségeket elutasítják. Ők azok, akik nem mondják, hogy pl. te nem szólsz nyelveken, és ezért nem is vagy megtérve. Ők azok akik nem kérkednek a gyógyítással sem. Az tény, hogy a karisoknál, a fő hangsúlyt a testi gyógyításra teszik, még mi refisek Jézus kereszthalálára. Persze szerintem is ez a legfőbb és legnagyobb esemény, mert ha valaki elfogadja, bűnbocsánatot, az bizton üdvözül, míg, ha valaki csak testileg gyógyul meg, attól még nem megy be a mennyek országába.
Tavaly végighallgattam a Mária rádióban a karizmatikus találkozót. Voltak bizonyságtételek, de mégsem Jézus kereszthalála volt a fő mondanivalójuk. Nekem is nagyon furcsa és szokatlan volt, de ennek ellenére nem merném kijelenteni, hogy el fognak kárhozni.
Úgy érzem Csaba sem szélsőséges karis, bár nem ismerem, de az írásai alapján így vélem.

Kedves MM!
Ahogy a reformátusok között is vannak hívők és vallásosak, ugyan így a karizmatikusok közt is vannak szélsőségesek. Ők azok akik fetrengnek, röhögnek, kukorékolnak stb akiket ily módon természetesen nem Isten Szentlelke irányít. Az Ő imádata ugyanis tudatos, alázatos és szabad akaratunkból van, nem pedig egy kényszer.
De ismerek mégis olyan hívő, megtért karizmatikusokat is, akik ezeket a jelenségeket elutasítják. Ők azok, akik nem mondják, hogy pl. te nem szólsz nyelveken, és ezért nem is vagy megtérve. Ők azok akik nem kérkednek a gyógyítással sem. Az tény, hogy a karisoknál, a fő hangsúlyt a testi gyógyításra teszik, még mi refisek Jézus kereszthalálára. Persze szerintem is ez a legfőbb és legnagyobb esemény, mert ha valaki elfogadja, bűnbocsánatot, az bizton üdvözül, míg, ha valaki csak testileg gyógyul meg, attól még nem megy be a mennyek országába.
Tavaly végighallgattam a Mária rádióban a karizmatikus találkozót. Voltak bizonyságtételek, de mégsem Jézus kereszthalála volt a fő mondanivalójuk. Nekem is nagyon furcsa és szokatlan volt, de ennek ellenére nem merném kijelenteni, hogy el fognak kárhozni.
Úgy érzem Csaba sem szélsőséges karis, bár nem ismerem, de az írásai alapján így vélem.

Jól látod a dolgot kedves Szivárvány! Önmagamat nem sorolom a "vérbeli" karizmatikusok közé, de életemnek abban az értelemben, ahogy leírtam, a karizmák szerves részei.

Ami a keresztről szóló tanítást illeti, nálunk is fontos szerepe van, de ugye ha már egyszer elindult megtérni az ember, mit tegyen? Valamit kezdeni kell az idővel, ami nekünk adatott:)

A karizmatikusok, akik keresztények (nem mind az, sajnos!), az Élő, a Feltámadt Jézust hirdetik, akit a mindennapokban megtapasztalnak. Innen az eltérés a megközelítésben. A lényeg ugyanaz: Ő az Úr!

Kedves MM!
Ahogy a reformátusok között is vannak hívők és vallásosak, ugyan így a karizmatikusok közt is vannak szélsőségesek. Ők azok akik fetrengnek, röhögnek, kukorékolnak stb akiket ily módon természetesen nem Isten Szentlelke irányít. Az Ő imádata ugyanis tudatos, alázatos és szabad akaratunkból van, nem pedig egy kényszer.
De ismerek mégis olyan hívő, megtért karizmatikusokat is, akik ezeket a jelenségeket elutasítják. Ők azok, akik nem mondják, hogy pl. te nem szólsz nyelveken, és ezért nem is vagy megtérve. Ők azok akik nem kérkednek a gyógyítással sem. Az tény, hogy a karisoknál, a fő hangsúlyt a testi gyógyításra teszik, még mi refisek Jézus kereszthalálára. Persze szerintem is ez a legfőbb és legnagyobb esemény, mert ha valaki elfogadja, bűnbocsánatot, az bizton üdvözül, míg, ha valaki csak testileg gyógyul meg, attól még nem megy be a mennyek országába.
Tavaly végighallgattam a Mária rádióban a karizmatikus találkozót. Voltak bizonyságtételek, de mégsem Jézus kereszthalála volt a fő mondanivalójuk. Nekem is nagyon furcsa és szokatlan volt, de ennek ellenére nem merném kijelenteni, hogy el fognak kárhozni.
Úgy érzem Csaba sem szélsőséges karis, bár nem ismerem, de az írásai alapján így vélem.

Kedves MM!
Ahogy a reformátusok között is vannak hívők és vallásosak, ugyan így a karizmatikusok közt is vannak szélsőségesek. Ők azok akik fetrengnek, röhögnek, kukorékolnak stb akiket ily módon természetesen nem Isten Szentlelke irányít. Az Ő imádata ugyanis tudatos, alázatos és szabad akaratunkból van, nem pedig egy kényszer.
De ismerek mégis olyan hívő, megtért karizmatikusokat is, akik ezeket a jelenségeket elutasítják. Ők azok, akik nem mondják, hogy pl. te nem szólsz nyelveken, és ezért nem is vagy megtérve. Ők azok akik nem kérkednek a gyógyítással sem. Az tény, hogy a karisoknál, a fő hangsúlyt a testi gyógyításra teszik, még mi refisek Jézus kereszthalálára. Persze szerintem is ez a legfőbb és legnagyobb esemény, mert ha valaki elfogadja, bűnbocsánatot, az bizton üdvözül, míg, ha valaki csak testileg gyógyul meg, attól még nem megy be a mennyek országába.
Tavaly végighallgattam a Mária rádióban a karizmatikus találkozót. Voltak bizonyságtételek, de mégsem Jézus kereszthalála volt a fő mondanivalójuk. Nekem is nagyon furcsa és szokatlan volt, de ennek ellenére nem merném kijelenteni, hogy el fognak kárhozni.
Úgy érzem Csaba sem szélsőséges karis, bár nem ismerem, de az írásai alapján így vélem.

Nálunk Sepsiszentgyörgyön vannak karizmatikus katolikusok, de nem ismerem közelebbről

Sajnos túl sok más karizmatikust(én már csak szektának nevezem) igen
Még eddig egy jót sem láttam
Így fenntartásaim vannak

Van több könyv ahol leírja, hogy ezelőtt is voltak karizmatikusok de nem váltak ki az egyházból
Tulajdonképpen ez most is van, hogy a megtért" mag" többet találkozik Bibliaórákon, házi bibliaórákon is stb
viszont vasárnap ott vagyunk a templomban
Fontos , hogy ne szektásodjon(elkülönüljön)ez a "mag" mert Jézus sem azt parancsolta
Az más, hogy már másképp él a mindennapokban, de missziói küldetése van a hívőnek nem az elhúzódás , magasabbrendüség
Ajándékok pedig vannak, csak mivel ezeket a nyelveket mindenki fenntartással fogadja, mert más minden gyülekezetnél nem tartják fontosnak
Sok hívő sok helyen megfordult, hidd el tudnak róla
de nem az a lényeg:)
Gyógyulási estet meg nem rendezünk, de ha tudjuk valakinek valami baja van imádkozunk érte közösen
Akárki az ,akkor is ha nem ismerjük csak valaki szólt

Valódi gyógyulás azt hiszitek csak ott van
csak mi nem hireljük
mert nem az a lényeg

de rákos daganat a nyakáról az egyik testvérnek elmúlt
ez papírokkal igazolt


Ezzel tudnak kérkedni
hogy nekik Isten több ajándékot adott
NEVETSÉGES
ISTEN NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ

Köszönik szépen, meg vannak! Már odafenn üdülnek!

Az általad leírt igehely nálunk sosem volt "kedvenc". Nem kevered te véletlenül össze a katolikus karizmatikusokat és a Jehova tanúit, esetleg a Hit Gyülit? Ez utóbbiknál lehet előfordulhat az ilyesmi, de az elsőknél nem tudok róla. Túlzásokba persze mindenki eshet: a szolgálatért elhanyagolni a családot nem Isten akarata!

Röviden elmesélek egy igaz történetet. Törökbálinton történt meg! A család hitesek voltak,és volt (van,Isten segítse meg őket!)kettő rosszcsont gyermekük.Azt az utasítást kapták a hites górétól hogy a gyermekekben ördögök vannak,azért ilyen rosszak és böjtöléssel kiűzhető! Tudod mi volt a vége? Hogy a gyámügyiek megfogták a gyermekeket és kimenekítették a szekta család markából,hogy éhen ne haljanak! De rengeteg setét dolog van,ami köztudott róluk,csak senkinek nem érdeke hogy ezt felfedjék!!! /ki lehet találni miért! /

Köszönik szépen, meg vannak! Már odafenn üdülnek!

Az általad leírt igehely nálunk sosem volt "kedvenc". Nem kevered te véletlenül össze a katolikus karizmatikusokat és a Jehova tanúit, esetleg a Hit Gyülit? Ez utóbbiknál lehet előfordulhat az ilyesmi, de az elsőknél nem tudok róla. Túlzásokba persze mindenki eshet: a szolgálatért elhanyagolni a családot nem Isten akarata!

A szüleiddel milyen a kapcsolatod
?

A karizmatikusok kedvenc verse

Mk 3,33 Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?


mivel a család mellett ők a tökéletesek
már elkülönülnek a szülőktől rokontól mindenkitől

Hadd foglaljam össze az előzményeket: a karizma nem más mint a Szentlélek adománya, amelyet az tetszése és terve szerint osztogat minden megtérő embernek. Mivel az ember formálása a fogantatástól kezdődik, a legtöbbször olyan karizmákat kap az ember, amelyek a már benne szunnyadó képességeknek adnak természetfeletti dimenziót, hogy az adott személy teljesíthesse Istentől neki rendelt életküldetését. Önmagába véve tehát a karizma egy fontos, nélkülözhetetlen eszköz, amely nélkül az ember csak testi cselekedetekre támaszkodhatna, amelyek mint tudjuk nem elégségesek.

"...vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik,..."
A megtérés csak az út kezdete. A végcél a megdicsőült ember, amely csak az örök dicsőségben nyilvánulhat meg. A földön elérhető legmagasabb cél a felnőtt keresztény egyén, az életszentség útján járó személy. Van tehát egy útszakasz, amelyet az embernek meg kell tennie a felnőttségig. Ennek gyakorlati folyamata az, hogy az ember keresi helyét az Isten tervében: mit szánsz nekem, Uram; hogyan akarsz bennem megnyilvánulni; milyen szolgálatot vállaljak?

Ebben a szakaszban az ember ide-oda vetődik, sok mindent kipróbál, sok-sok ajándékot felfedez, amelyekkel a másokat képes szolgálni, és persze sokat is tévelyeg!

Amikor hozzánk berobbant a karizmatikus megújulás, mi egy csomó fiatal felnőtt gyerkőc voltunk, tele lelkesedéssel, őrült ötletekkel és cselekedetekkel. Sokszor okoztunk botrányt az istentiszteleteken, mert túl hangosak voltunk, mert mások akartunk lenni, mint ami a megszokott volt. És persze sokan nem tudtunk mit kezdeni azokkal az ajándékokkal, amelyek reánk hullottak. Tüntetőleg nyelveken imádkoztunk, felemeltük kezeinket ha kellett, ha nem. Sok cúgos-flúgos alak fordult meg a körünkben, akik azt hitték, ez az a hely, ahol mindent szabad, és sok kritika ért bennünket a hivatalos egyház részéről. Tudom akkoriban 4 évig azért imádkoztam, hogy Isten adja meg nekem a gyógyítás adományát - persze nem adta, mert nem vált volna a javamra. Sok volt a melléfogás, mert nagyon tapasztalatlanok voltunk és nem tudtuk megvizsgálni hogy egy bizonyos jelenség tényleg az Úrtól jön-e. Persze sok valódi gyógyulás, megtérés is volt, de sokan elmentek közülük. Aztán lassan megtanítot az Isten arra, hogy hol a helyem, mit kér tőlem, és ehhez milyen adományok kellenek. Nyilván voltak olyanok is, akik elferdültek, elmentek a tilosba, de ez egyrészt érthető is, hiszen nagy az emberi hiúság: ki ne vágyna arra, hogy felnézzenek rá, hogy jobb legyen az önértékelése azáltal, ha azt hiheti - az ő személyének kiválósága miatt történnek a dolgok. És az olyan távlatok előtt mint: nagy próféta, csodatévő, gyógyító, ki ne rendülne meg? A következő részben leírom, hogy mi tarthatja az embert az Isten útján e keresések közepett. Felnőtt keresztény ugyanis csak az az ember, aki megtalálta a neki szóló karizmát és azokkal a másik emberben Istent szolgálja.

Isten útjai csendesek: fogja az embert, megáldja ajándékaival, majd megtöri, hogy lisztet, kenyeret csinálhasson belőle, megtisztítja a pelyvától, lemetszi vad hajtásait, majd az embereknek adja: így lesz az ember teste az Isten testévé, az egyház részévé.

Hadd foglaljam össze az előzményeket: a karizma nem más mint a Szentlélek adománya, amelyet az tetszése és terve szerint osztogat minden megtérő embernek. Mivel az ember formálása a fogantatástól kezdődik, a legtöbbször olyan karizmákat kap az ember, amelyek a már benne szunnyadó képességeknek adnak természetfeletti dimenziót, hogy az adott személy teljesíthesse Istentől neki rendelt életküldetését. Önmagába véve tehát a karizma egy fontos, nélkülözhetetlen eszköz, amely nélkül az ember csak testi cselekedetekre támaszkodhatna, amelyek mint tudjuk nem elégségesek.

"...vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik,..."
A megtérés csak az út kezdete. A végcél a megdicsőült ember, amely csak az örök dicsőségben nyilvánulhat meg. A földön elérhető legmagasabb cél a felnőtt keresztény egyén, az életszentség útján járó személy. Van tehát egy útszakasz, amelyet az embernek meg kell tennie a felnőttségig. Ennek gyakorlati folyamata az, hogy az ember keresi helyét az Isten tervében: mit szánsz nekem, Uram; hogyan akarsz bennem megnyilvánulni; milyen szolgálatot vállaljak?

Ebben a szakaszban az ember ide-oda vetődik, sok mindent kipróbál, sok-sok ajándékot felfedez, amelyekkel a másokat képes szolgálni, és persze sokat is tévelyeg!

Amikor hozzánk berobbant a karizmatikus megújulás, mi egy csomó fiatal felnőtt gyerkőc voltunk, tele lelkesedéssel, őrült ötletekkel és cselekedetekkel. Sokszor okoztunk botrányt az istentiszteleteken, mert túl hangosak voltunk, mert mások akartunk lenni, mint ami a megszokott volt. És persze sokan nem tudtunk mit kezdeni azokkal az ajándékokkal, amelyek reánk hullottak. Tüntetőleg nyelveken imádkoztunk, felemeltük kezeinket ha kellett, ha nem. Sok cúgos-flúgos alak fordult meg a körünkben, akik azt hitték, ez az a hely, ahol mindent szabad, és sok kritika ért bennünket a hivatalos egyház részéről. Tudom akkoriban 4 évig azért imádkoztam, hogy Isten adja meg nekem a gyógyítás adományát - persze nem adta, mert nem vált volna a javamra. Sok volt a melléfogás, mert nagyon tapasztalatlanok voltunk és nem tudtuk megvizsgálni hogy egy bizonyos jelenség tényleg az Úrtól jön-e. Persze sok valódi gyógyulás, megtérés is volt, de sokan elmentek közülük. Aztán lassan megtanítot az Isten arra, hogy hol a helyem, mit kér tőlem, és ehhez milyen adományok kellenek. Nyilván voltak olyanok is, akik elferdültek, elmentek a tilosba, de ez egyrészt érthető is, hiszen nagy az emberi hiúság: ki ne vágyna arra, hogy felnézzenek rá, hogy jobb legyen az önértékelése azáltal, ha azt hiheti - az ő személyének kiválósága miatt történnek a dolgok. És az olyan távlatok előtt mint: nagy próféta, csodatévő, gyógyító, ki ne rendülne meg? A következő részben leírom, hogy mi tarthatja az embert az Isten útján e keresések közepett. Felnőtt keresztény ugyanis csak az az ember, aki megtalálta a neki szóló karizmát és azokkal a másik emberben Istent szolgálja.

Isten útjai csendesek: fogja az embert, megáldja ajándékaival, majd megtöri, hogy lisztet, kenyeret csinálhasson belőle, megtisztítja a pelyvától, lemetszi vad hajtásait, majd az embereknek adja: így lesz az ember teste az Isten testévé, az egyház részévé.

...mert a szeretet:
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. :)

Ámen! Szeretettel győzött Jézus is.:)

Szép nap volt, keresztény/ keresztyény tesóim. D
Elfáradt mindenki estére, elmondta mindenki azt amit szeretett volna. Pihen az Igehírdető, épül az olvasó!
Reggel kezdődik az új nap újabb csatákkal. Mindenki őrizze meg temperamentumát, ettől lesz izgalmas, építően tartalmas a holnapi napunk.
Isten Lelke is bizonyára erre téved.:)
Csaba! Gígászi feladat előtt álsz. Kívánom hogy sikeres lehess! :)

A keresztyén ember nem haragudhat

Aki beépült egy gyülekezetbe ezt megtanulta alkalmazni, megélni:)
Nem kapja fel a vízet, nem sérti a szeemélyét senkinek, nem nevezi ebnek, poliinkarnátának stb

DE a tanítás tisztasága mellett kiáll MINDIG
puszi

8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy

akár nyelvek, megszünnek;

vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

Nos, ha már senki nem haragszik senkire, akkor szeretetben folyjon tovább a beszélgetés. :)

Ambrosius
egyházatya,(egy kicsit filozófus) a praefectus praetorio Galliarum fia, Trierben 340 körül született, atyjának korai halála után Rómában nyerte kiképeztetését és sikereket aratott mint ügyvéd; mint Liguria és Aemilia kormányzója, catechumenus létére, a néptől Milano püspökévé választatott (374). Ilyen minőségben az arianismus és a pogányság ellen küzdött, a világi hatalom ellenében az egyház önállóságát képviselte és egyénisége és ékesszólása által rendkívüli hatást gyakorolt. 397-ben, április 4-én halt meg. Inkább practikus moralista s a görög eszmék ékesszóló, népszerüsítő közvetítője, mint önálló gondolkozó. Főforrásai Clemens, Irogenes, Didymus és Basilius; az alexandriai Philónak allegorikus s typologikus felfogási módját nyugaton ő honosította meg. Munkái majd mind homiliákból erednek; részint mystikus elmélkedések a teremtésről, a patriarchákról, stb. vagy a szentirás egyes részeinek magyarázatai; részint az arianusok és novatianusok ellen irányzott dogmatikus értekezések; részint ethikai tanulmányok; legkiválóbb de officis ministorium l. III, s több a szűzességet és világkerülést dicsőítő irat; végre fontos alkalmi beszédek és levelek. Hymnusai alapították meg nyugaton az egyházi közéneket. Kétségesek: Collatio legum Mosaicarum et Romanarum és az úgynevezett Hegesippus, Josephus Antiquitates-einek kivonata. Az úgyn. Ambrosiaster 375 körül egy római presbytertől irt Pál leveleihez való kommentár. – Irodalom: Opera edd. ord. s Bened. Paris. 1886–90. 2. k. (Migne, Patrol. lat. 14–17), Ballerini, Mediol. 1875–90. 6 k., Schenkel, Vinidob.1896 (Corp. script. eccl. lat. XXXII). De officis ed. Krabinger, Tüb. 1857. Collatio legum ed. Th. Mommsen, collectio librorum iuris anteiustiniani III. 1890. Böhringer, die Kirche Christi2 X. Stuttg. 1877. Bauanrd, Histoire de s. A., Paris 1871. Förster, A. Bisch. v. Mailand, Halle 1884. Biraghi, Inni sinceri e carni di s. Az 1862. Kellner, der h. A. als Erklärer des Alten Testaments, 1893. Thamin, S. A. et la morale chrétienne au IV. sičcle, Paris 1895.

és ezek kik????? Érdekel??? Mármint engem????
Te csajó rosszra írtál reá,azaz nem reám kellett vóna!!!! :)

Nos, ha már senki nem haragszik senkire, akkor szeretetben folyjon tovább a beszélgetés. :)