Kedves Éva ebben maximálisan osztom a véleményedet!
Való igaz,meg lehet tanulni Isten Igéjét,de az Igazi Tanító az Úr Jézus,mert Ő a Lelkével tanít. Van olyan hogy napokig hallgat,és egyszer csak titkokat nyit meg,és rámutat,megmagyarázza. Elképesztő,mert sokszor valakivel beszélgetek és közben szól a Szent Lélek,és egy szűrőt ad nekem.Rögtön látom a szvingeltséget. De ez nem irányítható!!! Tehát Istent nem lehet irányítani vagy kikönyörögni tőle karizmatikus ajándékokat!

http://mindennapi.hu/cikk/egyhaz/amikor-az-isten-az-alkohol-volt/2011-03-28/2279

"Tehát előtte nem voltál hívő.

– Katolikus pap voltam, de nem hívő. Nagyon sok katolikus pap van, aki nem hívő. Lehet ezt hivatalnokként, anyagi előmenetelért, karrierként egyházi rangokért, sok mindenért csinálni. Én a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat közösségében, Halász Endre atya környezetében éreztem meg azt, hogy mit jelent Jézus Evangéliumának a szellemében élni. Ahol nincs főtisztelendő atya, meg büdös, koszos hajléktalan, hanem egymás testvérei vagyunk, sorstársak. Jézus evangéliuma is a személyválogatás nélküliségről, az alá-fölé rendeltségi viszonyok megszüntetéséről beszél, és ott ilyen evangéliumi szellem uralkodott. A mai napig nehéz az egyház hierarchikus rendszerével szembesülnöm."

Én nem tanokban gondolkozom. Mert azt nem tudom továbbadni. Csak amit megértek, megélek, és olyan könnyen, mert olyan egyszerű, továbbadható :) - az Úr mindig milyen egyszerűen beszélt.
Legyen példa :)

Mit tudtok az ókatolikusokról?

Valahonnét letöltöttem a predestináció tanát. Bitang nehéz megérteni,nagyon rágós eledel!
Nem is ajánlanám kezdő,vagy még nem újjászületett hívőnek,mert teljesen bezavarja! :)
Most átveszem,mert nagyon érdekel!

Ne gyárts magadnak Istent

"Sokkal jobban szeretek Istenre úgy gondolni, mint Valakire"

ne gondolkozz
támaszkodj a Bibliára

Igen így van

Mind kárhozatra méltók vagyunk, Isten megment néhányunkat, nem mintha jobbak lennénk

A zsidók sem voltak jobbak, egyszerűen csak őket választotta népévé annak idején

Egyáltalán nem. A predesztináció tana épp arról szól, hogy ha valaki üdvösségre rendeltetett, annak Isten úgy alakítja az életét és - bizony - még az akaratát is, hogy az Isten tervére mutasson. A bűneset óta mind kárhozatra vagyunk ítélve, kivétel nélkül. Ebbe a végzetesen elveszett helyzetbe nyúl bele Isten kegyelme és ment meg némelyeket a kárhozattól. Ezt hívták a puritánok "hatékony elhívásnak", vagyis olyannak, aminek az ember akarata nem tud és - fentiekből következően - nem is akar ellenállni. A predesztináció éppen hogy Isten hatalmas kegyelméről szól.

Isten elrendelése nem Káin és Ábel sorsából látszik szépen, hanem abból a tényből, hogy Isten Káin áldozatára nem tekintett, Ábelére pedig tekintett. Ábelhez kegyelmes volt, Káinhoz nem. És mivel nem személyválogató, nem Káinban és nem Ábelben volt oka annak, hogy melyikükkel volt kegyelmes, hanem magában Isten végzésében. A gyerekmese arról, hogy Ábel a legjavából áldozott, Káin pedig nem, nem a Szentírásra épül, hanem emberi képzelgésekre. Tudnivaló ugyanis, hogy az elrendelést nehezen fogadja be az emberi agy, ezért keres mindenféle kibúvót alóla.

Aztán persze hogy hogy alakult kettejük sorsa, nyilvánvalóan függ ettől az elrendeléstől, de maga az elrendelés inkább az áldozatra tekintésben (és nemtekintésben) látszik egyértelműen.

Sokkal jobban szeretek Istenre úgy gondolni, mint Valakire, aki tudja hogy mi fog történni, ugyanakkor HISZI, hogy másképp fog történni.

Isten tudja, hogy milyen vagyok, és hogy az életem x. pillanatában hogyan fogok dönteni, mégis ha ez rossz, megpróbál ettől a döntéstől eltéríteni, mert hiszi, hogy megváltozhatom, hiszi, hogy mellette is dönthetek. Ha ez nincs így, csak egy értelmes robot vagyok.

Isten az örökkévalóságban létezik, és mégis az Ige megtestesülése óta már ez sem a régi: az Ő örökkévalóságába belefolyt a mi időnk. Amig azt nem mondja, hogy kész, ennyi volt, addig az örökkévalóság is dinamikusan változó valóság lesz.

Én legalább is így látom, de ha a Vatikán erről másképpen vélekedne, hajlandó vagyok elfogadni, hogy tévedek és feladom az elképzelésemet.
Mindezek miatt nem fogadom el a predesztináció fatalista tanát.

Akkor pontosan mit tanít a predesztináció tana? Kérek egy hivatalos protestáns változatot.
Az itt leírott katolikus tanítással viszont egyezem: http://lexikon.katolikus.hu/E/el%C5%91re%20rendel%C3%A9s.html

Véleményem szerint a szabad akarat alapvető fontosságú tulajdonsága az embernek és így az a predesztinációval ellentétes, de akkor felvetődik a kérdés hogy Isten mindenhatósága azaz mindentudása ennek látszólag ellent mond?

Ezt a dilemmát egy hasonlattal tudom feloldani. Egy jó sakkjátékos néhány körre előre ismeri az összes lehetséges lépést úgy a sajátját is mint az ellenfelét is. Minél jobb egy sakkjátékos úgymond annál több lépésre tud előre gondolkozni.
Nos Isten ismeri az összes ember összes lehetséges lépését, ilyenformán a lehetséges variációk "végtelenéből" persze mindig tudja hogy mi lesz a végeredmény de a lépéseink döntésének szabadsága a miénk.

Én nem találom igazi alapját. Sokkal inkább köthető a hinduizmus karma tanához, mintsem a kereszténységhez.

Káin nem arra rendeltetett, hogy megölje Ábelt. Lett volna lehetősége mást tenni, sőt Isten maga figyelmezteti, hogy valami olyan működik benne, ami nem Tőle való. Ha eleve azt akarta volna, hogy Káin elvesszen, nem szólt volna közbe. Még az Iskarióti Júdás is üdvözülhetett volna, de nem tudta elfogadni azt, hogy Jézus megbocsájt neki és fejest ugrott a kárhozatba.

Csak egyféle predesztinációt tudok keresztényinek elfogadni: Isten mindenkit arra rendelt, hogy Jézus Krisztusban gyermekeivé legyenek. Rendelt, de nem kötelezett. Isten ugyanis nem mindenható: a saját szeretete "gátolja" ebben.

Minden ami ezen túl van, hinduizmus. Azt hiszem a reformátorok itt buktak a legnagyobbat: ahol nincs szabad akarat, ott nincs elszámoltathatóság sem, tehát bűn sem; márpedig ha jól értem, a predesztináció tana szerint, ha valaki arra született, hogy elkárhozzon, mindegy hogy mit tesz életében, el is fog kárhozni.

Én nem találom igazi alapját. Sokkal inkább köthető a hinduizmus karma tanához, mintsem a kereszténységhez.

Káin nem arra rendeltetett, hogy megölje Ábelt. Lett volna lehetősége mást tenni, sőt Isten maga figyelmezteti, hogy valami olyan működik benne, ami nem Tőle való. Ha eleve azt akarta volna, hogy Káin elvesszen, nem szólt volna közbe. Még az Iskarióti Júdás is üdvözülhetett volna, de nem tudta elfogadni azt, hogy Jézus megbocsájt neki és fejest ugrott a kárhozatba.

Csak egyféle predesztinációt tudok keresztényinek elfogadni: Isten mindenkit arra rendelt, hogy Jézus Krisztusban gyermekeivé legyenek. Rendelt, de nem kötelezett. Isten ugyanis nem mindenható: a saját szeretete "gátolja" ebben.

Minden ami ezen túl van, hinduizmus. Azt hiszem a reformátorok itt buktak a legnagyobbat: ahol nincs szabad akarat, ott nincs elszámoltathatóság sem, tehát bűn sem; márpedig ha jól értem, a predesztináció tana szerint, ha valaki arra született, hogy elkárhozzon, mindegy hogy mit tesz életében, el is fog kárhozni.

Isten elrendelése nem Káin és Ábel sorsából látszik szépen, hanem abból a tényből, hogy Isten Káin áldozatára nem tekintett, Ábelére pedig tekintett. Ábelhez kegyelmes volt, Káinhoz nem. És mivel nem személyválogató, nem Káinban és nem Ábelben volt oka annak, hogy melyikükkel volt kegyelmes, hanem magában Isten végzésében. A gyerekmese arról, hogy Ábel a legjavából áldozott, Káin pedig nem, nem a Szentírásra épül, hanem emberi képzelgésekre. Tudnivaló ugyanis, hogy az elrendelést nehezen fogadja be az emberi agy, ezért keres mindenféle kibúvót alóla.

Aztán persze hogy hogy alakult kettejük sorsa, nyilvánvalóan függ ettől az elrendeléstől, de maga az elrendelés inkább az áldozatra tekintésben (és nemtekintésben) látszik egyértelműen.

Én nem találom igazi alapját. Sokkal inkább köthető a hinduizmus karma tanához, mintsem a kereszténységhez.

Káin nem arra rendeltetett, hogy megölje Ábelt. Lett volna lehetősége mást tenni, sőt Isten maga figyelmezteti, hogy valami olyan működik benne, ami nem Tőle való. Ha eleve azt akarta volna, hogy Káin elvesszen, nem szólt volna közbe. Még az Iskarióti Júdás is üdvözülhetett volna, de nem tudta elfogadni azt, hogy Jézus megbocsájt neki és fejest ugrott a kárhozatba.

Csak egyféle predesztinációt tudok keresztényinek elfogadni: Isten mindenkit arra rendelt, hogy Jézus Krisztusban gyermekeivé legyenek. Rendelt, de nem kötelezett. Isten ugyanis nem mindenható: a saját szeretete "gátolja" ebben.

Minden ami ezen túl van, hinduizmus. Azt hiszem a reformátorok itt buktak a legnagyobbat: ahol nincs szabad akarat, ott nincs elszámoltathatóság sem, tehát bűn sem; márpedig ha jól értem, a predesztináció tana szerint, ha valaki arra született, hogy elkárhozzon, mindegy hogy mit tesz életében, el is fog kárhozni.

Egyszerű probléma ami a fatalista predestináció-elmélettel kapcsolatos:

Az ördög problematikája: Isten mindent jónak teremtett, mégis az ELEVE jónak teremtett szellemi lényben felüti fejét a ROSSZ. Tudnia kellett, hogy teremtményében ott van a LEHETŐSÉG hogy rosszá legyen. De ha eleve az volt a terve, hogy egyes angyalokból ördög legyen, akkor de facto Ő teremtette volna a rosszat: tudom, hogy mi lesz belőle, mégis létrehozom.

A dolog így nem működhet. Ezen a vonalon simán el lehet jutni addig a gondolatig, hogy Jézus kereszthalála értelmetlen és eredménytelen.

Akkor pontosan mit tanít a predesztináció tana? Kérek egy hivatalos protestáns változatot.
Az itt leírott katolikus tanítással viszont egyezem: http://lexikon.katolikus.hu/E/el%C5%91re%20rendel%C3%A9s.html

Akkor pontosan mit tanít a predesztináció tana? Kérek egy hivatalos protestáns változatot.
Az itt leírott katolikus tanítással viszont egyezem: http://lexikon.katolikus.hu/E/el%C5%91re%20rendel%C3%A9s.html

Aha, nagyon jó, földközeli ez, Sándor! :)

Véleményem szerint a szabad akarat alapvető fontosságú tulajdonsága az embernek és így az a predesztinációval ellentétes, de akkor felvetődik a kérdés hogy Isten mindenhatósága azaz mindentudása ennek látszólag ellent mond?

Ezt a dilemmát egy hasonlattal tudom feloldani. Egy jó sakkjátékos néhány körre előre ismeri az összes lehetséges lépést úgy a sajátját is mint az ellenfelét is. Minél jobb egy sakkjátékos úgymond annál több lépésre tud előre gondolkozni.
Nos Isten ismeri az összes ember összes lehetséges lépését, ilyenformán a lehetséges variációk "végtelenéből" persze mindig tudja hogy mi lesz a végeredmény de a lépéseink döntésének szabadsága a miénk.

Sokkal jobban szeretek Istenre úgy gondolni, mint Valakire, aki tudja hogy mi fog történni, ugyanakkor HISZI, hogy másképp fog történni.

Isten tudja, hogy milyen vagyok, és hogy az életem x. pillanatában hogyan fogok dönteni, mégis ha ez rossz, megpróbál ettől a döntéstől eltéríteni, mert hiszi, hogy megváltozhatom, hiszi, hogy mellette is dönthetek. Ha ez nincs így, csak egy értelmes robot vagyok.

Isten az örökkévalóságban létezik, és mégis az Ige megtestesülése óta már ez sem a régi: az Ő örökkévalóságába belefolyt a mi időnk. Amig azt nem mondja, hogy kész, ennyi volt, addig az örökkévalóság is dinamikusan változó valóság lesz.

Én legalább is így látom, de ha a Vatikán erről másképpen vélekedne, hajlandó vagyok elfogadni, hogy tévedek és feladom az elképzelésemet.
Mindezek miatt nem fogadom el a predesztináció fatalista tanát.

Sokkal jobban szeretek Istenre úgy gondolni, mint Valakire, aki tudja hogy mi fog történni, ugyanakkor HISZI, hogy másképp fog történni.

Isten tudja, hogy milyen vagyok, és hogy az életem x. pillanatában hogyan fogok dönteni, mégis ha ez rossz, megpróbál ettől a döntéstől eltéríteni, mert hiszi, hogy megváltozhatom, hiszi, hogy mellette is dönthetek. Ha ez nincs így, csak egy értelmes robot vagyok.

Isten az örökkévalóságban létezik, és mégis az Ige megtestesülése óta már ez sem a régi: az Ő örökkévalóságába belefolyt a mi időnk. Amig azt nem mondja, hogy kész, ennyi volt, addig az örökkévalóság is dinamikusan változó valóság lesz.

Én legalább is így látom, de ha a Vatikán erről másképpen vélekedne, hajlandó vagyok elfogadni, hogy tévedek és feladom az elképzelésemet.
Mindezek miatt nem fogadom el a predesztináció fatalista tanát.

Sokkal jobban szeretek Istenre úgy gondolni, mint Valakire, aki tudja hogy mi fog történni, ugyanakkor HISZI, hogy másképp fog történni.

Isten tudja, hogy milyen vagyok, és hogy az életem x. pillanatában hogyan fogok dönteni, mégis ha ez rossz, megpróbál ettől a döntéstől eltéríteni, mert hiszi, hogy megváltozhatom, hiszi, hogy mellette is dönthetek. Ha ez nincs így, csak egy értelmes robot vagyok.

Isten az örökkévalóságban létezik, és mégis az Ige megtestesülése óta már ez sem a régi: az Ő örökkévalóságába belefolyt a mi időnk. Amig azt nem mondja, hogy kész, ennyi volt, addig az örökkévalóság is dinamikusan változó valóság lesz.

Én legalább is így látom, de ha a Vatikán erről másképpen vélekedne, hajlandó vagyok elfogadni, hogy tévedek és feladom az elképzelésemet.
Mindezek miatt nem fogadom el a predesztináció fatalista tanát.

Kedves Csaba! Semmi baj a predesztinációval - kérlek figyelj, mert Neked, matematikusnak el tudom magyarázni.
Arról van szó, hogy ABBAN A DIMENZIÓBAN amelyben a VAGYOK - aki az Isten - létezik, minden egyszerre van. Végtelen dimenzióban, ilyen van a mat-ban is :) Tehát, amikor már a vonatkoztatási rendszer"ek" száma végtelen (azért írom így, hogy mások is értsék). Ezt úgy mondjuk gyerekek, "tengelyek", pl. egy vonal, egy egyenes, ahol jobbra balra megyünk van kisebb, nagyobb és "középen" a nulla.
A síkot leírhatjuk két tengellyel, ugye, egy kört nem tudunk belerakni a vonalba mint a számokat?
És így tovább, azt mondjuk, három dimenzióban élünk, pedig mondjuk négy, szerintem pedig sokkal több (csak nem elemi geometriai).
Mert pl. nem mondhatom azt, hogy Te, Csaba meg én, Éva közt 3-4 féle dologban leírható a különbözőség :)
Számtalan dologban írható le az emberek közt a különbözőség...
Tehát ha az Úr VÉGTELEN DOLOGra vonatkoztatott rendszerében nézzük az emberek cselekedeteit, akkor - miután Őnála nincsen IDŐ - Ő már azt is "tudja" (persze nincs "már" sem, hanem csak "mindig") hogy mi hogy fogunk dönteni.

Ezért tehát teljesen fölösleges ilyenen vitatkozni... miért ne volna "eleve" elrendelés, amikor Őnála "egyidejűség" van :)

Picit ki lehet lépni a szent szövegekből AZÉRT, hogy mindennek megtalálhassuk az értelmét :) - azért, hogy beláthassuk, nincsenek "egyházak".
Szeretettel búcsúzom.

Én nem találom igazi alapját. Sokkal inkább köthető a hinduizmus karma tanához, mintsem a kereszténységhez.

Káin nem arra rendeltetett, hogy megölje Ábelt. Lett volna lehetősége mást tenni, sőt Isten maga figyelmezteti, hogy valami olyan működik benne, ami nem Tőle való. Ha eleve azt akarta volna, hogy Káin elvesszen, nem szólt volna közbe. Még az Iskarióti Júdás is üdvözülhetett volna, de nem tudta elfogadni azt, hogy Jézus megbocsájt neki és fejest ugrott a kárhozatba.

Csak egyféle predesztinációt tudok keresztényinek elfogadni: Isten mindenkit arra rendelt, hogy Jézus Krisztusban gyermekeivé legyenek. Rendelt, de nem kötelezett. Isten ugyanis nem mindenható: a saját szeretete "gátolja" ebben.

Minden ami ezen túl van, hinduizmus. Azt hiszem a reformátorok itt buktak a legnagyobbat: ahol nincs szabad akarat, ott nincs elszámoltathatóság sem, tehát bűn sem; márpedig ha jól értem, a predesztináció tana szerint, ha valaki arra született, hogy elkárhozzon, mindegy hogy mit tesz életében, el is fog kárhozni.

Én nem találom igazi alapját. Sokkal inkább köthető a hinduizmus karma tanához, mintsem a kereszténységhez.

Káin nem arra rendeltetett, hogy megölje Ábelt. Lett volna lehetősége mást tenni, sőt Isten maga figyelmezteti, hogy valami olyan működik benne, ami nem Tőle való. Ha eleve azt akarta volna, hogy Káin elvesszen, nem szólt volna közbe. Még az Iskarióti Júdás is üdvözülhetett volna, de nem tudta elfogadni azt, hogy Jézus megbocsájt neki és fejest ugrott a kárhozatba.

Csak egyféle predesztinációt tudok keresztényinek elfogadni: Isten mindenkit arra rendelt, hogy Jézus Krisztusban gyermekeivé legyenek. Rendelt, de nem kötelezett. Isten ugyanis nem mindenható: a saját szeretete "gátolja" ebben.

Minden ami ezen túl van, hinduizmus. Azt hiszem a reformátorok itt buktak a legnagyobbat: ahol nincs szabad akarat, ott nincs elszámoltathatóság sem, tehát bűn sem; márpedig ha jól értem, a predesztináció tana szerint, ha valaki arra született, hogy elkárhozzon, mindegy hogy mit tesz életében, el is fog kárhozni.

Bocsánat, kicsit pontatlan voltam: tehát a "deuterokanonikus" könyveket görög zsidók "rakták be" a Septuagintába, és a katolikus egyház ezután kanonizálta őket (és a Vulgata is így készült), vagyis az eredeti "érdem" a görög zsidóké.

És milye jogon dobott ki Luther néhány könyvet a kánonból?
Hol a felhatalmazása?
Milyen szentírási rész alapján döntötte el, hogy az nem úgy ihletett, mint a többi?

A dolog nagyon kényes természetű! Luther a Jakab levelet is ki akarta ebrudalni, de ehhez már nem volt elég bátorsága. Pedig annélkül egész csinos kis protestáns iromány lenne a Szentírás és nem kellene így 500 után is elvarratlan szálakkal bajlódni.

Kedves Mária!
"Én már nem megyek ítéletre..." ezt hogyan jelentheted ki ilyen bizonyosan?
Hiszel a predestinációban?
Istennek joga van eldönteni, hogy mire szánt téged?

"...Ugyanis nem egyforma állapotra vannak teremtve, hanem egyeseknek örök élet van előre rendelve, míg másoknak örök kárhozat." III.21.5

"Ha tehát valaki azt kérdezi, hogy miért csinálta az Úr ezt így, az legyen a feleletünk: azért mert így akarta (Szt. Ágoston). Ha pedig továbbmegyünk és azt kérdezzük, miért akarta így, akkor már valami nagyobbat és Isten akaratánál magasabbat kutatunk, amit megtalálni nem lehet... " III.23.2

A predestináció Káin és Ábel óta tény.

Kedves Mária!
"Én már nem megyek ítéletre..." ezt hogyan jelentheted ki ilyen bizonyosan?
Hiszel a predestinációban?
Istennek joga van eldönteni, hogy mire szánt téged?

"...Ugyanis nem egyforma állapotra vannak teremtve, hanem egyeseknek örök élet van előre rendelve, míg másoknak örök kárhozat." III.21.5

"Ha tehát valaki azt kérdezi, hogy miért csinálta az Úr ezt így, az legyen a feleletünk: azért mert így akarta (Szt. Ágoston). Ha pedig továbbmegyünk és azt kérdezzük, miért akarta így, akkor már valami nagyobbat és Isten akaratánál magasabbat kutatunk, amit megtalálni nem lehet... " III.23.2

Jakab levelét az első századokban is heves viták övezték. Az újszövetségi kánonba talán legutolsóként került be. Nem Luther volt az egyetlen, aki ellentétesnek tartotta Pál megigazulás-tanával.

A "deuterokanonikus" könyvekkel kapcsolatban meg már egyszer leírtam a választ, de talán nem fölösleges megismételni: ezek a könyvek az eredeti, héber kánonban (Tanakh) sem voltak benne (és a mai napig sincsenek benne), és a keresztény kánonba is a többi után, a második kanonizáció során (IV. sz. vége) kerültek be. A reformátorok csupán annyit mondtak, hogy az Ószövetség tekintetében inkább az eredeti (héber) kánont tekintik alapkőnek. Tehát pont ugyanúgy állítható, hogy a korai katolikus egyház "tette bele" ezeket a könyveket a héber kánonba (ami akkor már vagy 650 éve változatlan volt), mint hogy a reformátorok "vették ki". Egyszerűen csak két különböző hagyományról van szó és arról, kinek a hagyománya "relevánsabb" az Ótestamentum tekintetében.

És milye jogon dobott ki Luther néhány könyvet a kánonból?
Hol a felhatalmazása?
Milyen szentírási rész alapján döntötte el, hogy az nem úgy ihletett, mint a többi?

A dolog nagyon kényes természetű! Luther a Jakab levelet is ki akarta ebrudalni, de ehhez már nem volt elég bátorsága. Pedig annélkül egész csinos kis protestáns iromány lenne a Szentírás és nem kellene így 500 után is elvarratlan szálakkal bajlódni.

2Mak.12,38.
Ez hol található a Károli vagy az MBT fordításban?

Tudom a katolikus testvérek szeretettel emlegetik az 1.Kor.3.15-öt.
de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.

Hogy jobban megértsük nézzük meg a szövegkörnyezetet.
1Kor 3,12Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát;
1Kor 3,13az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.
 1Kor 3,14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni;
1Kor 3,15 de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.

Pál a gyülekezeti munkáért való felelősségről írt mondottakat, itt minden munkatársra kiterjeszti, és az építkezés képével illusztrálja. A 12.v.-ben a különféle építőanyagok felsorolása során azok értékességének szempontját a tűzállóságuk határozza meg. A tűzben kipróbálás az ítélet napján (azon a napon)fog megtörténni.(13.v.)Ehhez a képhez lásd Mal.2.3 Ha valakinek a munkája nem állja ki a próbát, az az illetőt megszégyeníti Isten előtt; hitéért azonban ő maga megmenekül. (Mint aki tűzőn ment át: nem a tisztító tűzre utal, hanem közmondás szerű fordulat: "nagy nehézségek árán"; Ám.4.11.) A fejtegetésből világos, hogy a bűnös embernek a kegyelem és hit alapján történt kegyelem elfogadása nem zárja ki, hogy a keresztyének életének értékelése az utolsó ítéletkor megtörténjék (2.KOr.5.10-zel is)

Forrás: Biblia Magyarázó jegyzetekkel

Aztán Jézus beszél arról is, hogy léteznek bűnök, amik sem ezen ,sem a másvilágon nem nyernek bocsánatot.
Azokat amiket itt a Földön megvallunk és megbánunk, már itt bocsánatot nyernek.
Azok amiket gyarlóságból elkövetünk, és nem bánunk meg valami oknál fogva,de a kegyelemet nem vesztettük el miattuk,azok a másvilágon! ("mint egy Tűz") által nyernek bocsánatot.
Az Ószövben is találtam igét a Tisztítóhely létezésére:" 2Mak.12,38. Imádkozás a harcban elesettek lelki üdvösségért.

Tudom Csaba hogy az ember mindig azt gondolja lehetnek érdemei(ez a gőg) de nem lehetnek
Én már nem megyek ítéletre , Jézus értem meghalt, és én egész életemet rábíztam
Ha valami jót elvégeztet velem én csak az eszköze vagyok
Mindent Ő tesz
én senki vagyok, és minden ember senki
Csak Jézus tud jót cselekedni, mi nem ,nekünk mindig ott a hátsó szándék tetszelegni stb
Nincsenek jó cselekedeteink, neked sincs ,a baptistáknak sincs
Jézus végzi és Ő készíti elő
Nekünk semmi érdemünk nincs
egy icike picike sincs

Nekem a tisztítótűzzel kapcsolatos katolikus tanítással sokáig bajom volt. Azután, paradox módon, éppen egy proti könyvben találtam meg a tanításról szóló Szentírási alapot - persze nem ezt szerették volna elmagyarázni:)

"Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át." (1Kor 3.11)

Szerintem nem sokáig váratja magát a válasz!

Igét idéznél?

Tud-e Jézus jót cselekedni bennem/általam, ha én nemet mondok Neki?

Mivel NEM, ezért az igenek érdemek:

"Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. "

A versenyzőnek ugyanis meg kell dolgozni, hogy nyerhessen, s azért kapja a díjat mert hajlandó volt futni: hajtotta az Isten utáni vágy.

Amúgy az ember semmiségének túlzott hangoztatása végül is a keresztáldozat értékének tagadása:ha annyira értéktelen, semmi stb. az ember, akkor Jézus mi a francnak halt meg?

Én tudom, hogy értékes vagyok. Tudom, mibe kerültem Neki!

Tud-e Jézus jót cselekedni bennem/általam, ha én nemet mondok Neki?

Mivel NEM, ezért az igenek érdemek:

"Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. "

A versenyzőnek ugyanis meg kell dolgozni, hogy nyerhessen, s azért kapja a díjat mert hajlandó volt futni: hajtotta az Isten utáni vágy.

Amúgy az ember semmiségének túlzott hangoztatása végül is a keresztáldozat értékének tagadása:ha annyira értéktelen, semmi stb. az ember, akkor Jézus mi a francnak halt meg?

Én tudom, hogy értékes vagyok. Tudom, mibe kerültem Neki!