"Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által."(Tit:3,5)

"Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé,aki fut, hanem a könyörülő Istené." ( Róm:9, 16.)

„Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely Jézus Krisztus.
Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra,
Kinek-kinek munkája nyílván lészen, mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg."(1Kori:3. 11-12-13.)

"Dicsérem az Urat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek." (Zsolt 146:2)

Mindnyájan szeretettel üdvözlünk :)
Most mondja Álmos bácsi mivel hallgatom amit a kálvinista topicba úgymond bedobtál,-kegyelemből nem lehet kiesni mivel az Úr Jézus dicsősége által tartatunk meg,az Ő drága érdeméért,a tökéletes áldozatáért,amihez mi egy porszemet sem tudunk hozzárakni.:)
Köszönjük és kérlek maradj velünk,ameddig úgy érzed,áldás békesség!

Mindig az Isten igéje a zsinórmérték,ezért mindig kegyelem,ha hozzászólásaink biblikus hozzászólások.
A biblia tanítása alapján az emberben nincs semmi jó,ezért nincsen benne lévő szépség sem.
A megváltott embereb életét Jézus Krisztus személye teheti széppé. Csak azért adhat hálát az ember,amit Istennek tulajdonít. Egyedül Jézus Krisztus érdeméért. Aki pedig úgy gondolja,hogy vannak érdemei,az vehet egy féltéglát és verheti a mellét jó erősen,hogy ő megtette,amire mások képtelenek! Mindannyian azt érdemeljük,amit Krisztus urunk értünk elszenvedett! Nagy kegyelem,hogy Isten az Ő Fia váltságművéért nem érdemeink szerint bánik velünk.
Istent nem kell meghagyni a szabadságában,mert Ő a szabadság Ura,Aki Krisztusban mindannyiunkat szabadokká tesz!
Mert ahol Isten lelke,ott a szabadság!

Értelek és egyet is értek sok mindennel. Csakhát ha Mária nem mond igent, Jézus nem születik meg és nem valósulhatna meg a kegyelemből való megváltás, ami persze utána már teljesen és egyes-egyedül Jézus érdeme és műve. Ilyen értelemben van szükség az Istennel együttműködő emberekre. Minden dicsőség az Istené, s Ő ezzel SZABADON rendelkezik. Adjuk meg Neki ezt a szabadságot!
Nem embereket dicsőitek, ha elismerem vannak érdemeik. Csak nem veszem el az értékékt valaminek, ami ténylegesen érték. Arra persze senkit nem biztatok, hogy embereket dicsőítsen, de az már szerintem beteges, ahogy az emberben lévő szépséget és az Isten adta jót tagadják egyesek.

Így igaz!
A kegyelemből pedig nem lehet kiesni!
A megváltott embereknek üdvbizonyossága lehet!

A végéhez pedig: Hát mennyi ez ember része a megváltásban?

Krisztus áldozata ne lett volna tökéletes? Nem tette egyetlen áldozattal örökre tökéletessé a megszentelteket? Ha viszont igen, mit tudunk még ehhez hozzátenni? Mi az, amivel egy tökéletes áldozat még kiegészíthető? De menjünk tovább: ha viszont nem tökéletes Krisztus áldozata, akkor Ő talán nem is a fiú Isten? Mert ha az, akkor az Ő áldozata bizony tökéletes volt. Ha pedig tökéletes volt, akkor ahhoz mi semmit nem tudunk hozzátenni. Akkor bizony az van, hogy KEGYELEMBŐL tartattunk meg, ahogy az Pál leírta. Mert ha érdemből, akkor a kegyelem többbé nem kegyelem, hanem bér az érdemeinkért.

Szóval vigyázzunk ám az ilyen gondolatmenetekkel, mert nagyon hamar tévelygéshez vezetnek.

Értelek és egyet is értek sok mindennel. Csakhát ha Mária nem mond igent, Jézus nem születik meg és nem valósulhatna meg a kegyelemből való megváltás, ami persze utána már teljesen és egyes-egyedül Jézus érdeme és műve. Ilyen értelemben van szükség az Istennel együttműködő emberekre. Minden dicsőség az Istené, s Ő ezzel SZABADON rendelkezik. Adjuk meg Neki ezt a szabadságot!
Nem embereket dicsőitek, ha elismerem vannak érdemeik. Csak nem veszem el az értékékt valaminek, ami ténylegesen érték. Arra persze senkit nem biztatok, hogy embereket dicsőítsen, de az már szerintem beteges, ahogy az emberben lévő szépséget és az Isten adta jót tagadják egyesek.

A végéhez pedig: Hát mennyi ez ember része a megváltásban?

Krisztus áldozata ne lett volna tökéletes? Nem tette egyetlen áldozattal örökre tökéletessé a megszentelteket? Ha viszont igen, mit tudunk még ehhez hozzátenni? Mi az, amivel egy tökéletes áldozat még kiegészíthető? De menjünk tovább: ha viszont nem tökéletes Krisztus áldozata, akkor Ő talán nem is a fiú Isten? Mert ha az, akkor az Ő áldozata bizony tökéletes volt. Ha pedig tökéletes volt, akkor ahhoz mi semmit nem tudunk hozzátenni. Akkor bizony az van, hogy KEGYELEMBŐL tartattunk meg, ahogy az Pál leírta. Mert ha érdemből, akkor a kegyelem többbé nem kegyelem, hanem bér az érdemeinkért.

Szóval vigyázzunk ám az ilyen gondolatmenetekkel, mert nagyon hamar tévelygéshez vezetnek.

Igazából helyesebbnek tartanám ha pl. a Soli Dei Gloria helyett azt mondanátok: Egyedül Istené a dicsőség, és azoké, akikkel Ő ezt meg akarja osztani.

Mert a SDG mögött is ugyanazt az ember-tagadást látom, amit pl. a Máriával kapcsolatos dolgoknál. Beszélő szerszámmá fokozzuk le az embert, akit az Isten kihasznál, majd eldob. Viszont az Isten más! Keresi az embert, felemeli és megtisztítja a szennytől, lelkével megeleveníti és elvezeti az Ő dicsőségébe.
Jézus előképein, Mózesen, Dávidon maga az Isten dicsősége nyilvánult meg. Nem azért, mert Mózes különb lett volna a többinél, hanem mert az Isten úgy döntött, hogy Mózes által megnyilvánul. S amikor az állítjuk, hogy Mózesnek nincsenek érdemei, akkor erre egyesek nyugodtan válaszolhatnák azt is, hogy jó, akkor menjen az Isten maga a fáraóhoz, szenvedjen ő 40 évig a pusztában a kiállhatatlan és keménnyakú zsidókkal. Én hiszem, hogy az Isten tudja mi a teljesítmény, és meg is jutalmazza azt. Nyilván Jézus áldozata nélkül Mózes minden tette elégtelen volna, de ne állítsuk azt, hogy az ember része a megváltás művében semmi!

Igazából helyesebbnek tartanám ha pl. a Soli Dei Gloria helyett azt mondanátok: Egyedül Istené a dicsőség, és azoké, akikkel Ő ezt meg akarja osztani.

Mert a SDG mögött is ugyanazt az ember-tagadást látom, amit pl. a Máriával kapcsolatos dolgoknál. Beszélő szerszámmá fokozzuk le az embert, akit az Isten kihasznál, majd eldob. Viszont az Isten más! Keresi az embert, felemeli és megtisztítja a szennytől, lelkével megeleveníti és elvezeti az Ő dicsőségébe.
Jézus előképein, Mózesen, Dávidon maga az Isten dicsősége nyilvánult meg. Nem azért, mert Mózes különb lett volna a többinél, hanem mert az Isten úgy döntött, hogy Mózes által megnyilvánul. S amikor az állítjuk, hogy Mózesnek nincsenek érdemei, akkor erre egyesek nyugodtan válaszolhatnák azt is, hogy jó, akkor menjen az Isten maga a fáraóhoz, szenvedjen ő 40 évig a pusztában a kiállhatatlan és keménnyakú zsidókkal. Én hiszem, hogy az Isten tudja mi a teljesítmény, és meg is jutalmazza azt. Nyilván Jézus áldozata nélkül Mózes minden tette elégtelen volna, de ne állítsuk azt, hogy az ember része a megváltás művében semmi!

DE:
"Jézus így válaszolt: "Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!"

Bence: az ősbűn lényege nem az, hogy az ember olyan akart lenni mint az Isten, hiszen eleve erre teremtetett. Isten önmagához hasonlónak teremtette az embert, olyan lénynek, akinek lelke van, aki képes felismerni és elismerni az Isten nagyságát. A baj ott van/volt, hogy az ember önmaga akarja mindezt elvenni, akkor és ahogy ő akarja. Az ember akarja megmondani mi a jó és mi a rossz, és nem várja meg hogy ezt az Isten által tudja meg.

Az Isten a kevélyeknek ellenáll: nem engedi meg hogy az Ő dicsőségét elvegyék vagy kétségbe vonják. De az alázatosakat felmagasztalja: szétosztja az Ő dicsőségét mindazokra, akik méltók arra, hogy hordozzák, mert Ő közösség, A KÖZÖSSÉG. És a közösség megosztozás.

A zsidók nem ismerték fel az Isten terveit, létrehoztak egy olyan vallást, amelyben már éppen csak az Istennek nem maradt hely: amikor megjelent közöttük, meg kellett ölniük mert nem felelt meg a rendszerüknek.

Attól tartok, ez a dolog ismétlődik: az Isten nem adhatja testét és vérét táplálékul; a szentírás nem lehet a megismerés csak egyik (nyilvánvalóan alapvető!) forrása; az Isten nem választhat magának társakat a megváltás művéhez. Olyan ez mintha azt imádkoznánk:
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, maradj is ott, ameddig jól vagy!"

Igazából helyesebbnek tartanám ha pl. a Soli Dei Gloria helyett azt mondanátok: Egyedül Istené a dicsőség, és azoké, akikkel Ő ezt meg akarja osztani.

Mert a SDG mögött is ugyanazt az ember-tagadást látom, amit pl. a Máriával kapcsolatos dolgoknál. Beszélő szerszámmá fokozzuk le az embert, akit az Isten kihasznál, majd eldob. Viszont az Isten más! Keresi az embert, felemeli és megtisztítja a szennytől, lelkével megeleveníti és elvezeti az Ő dicsőségébe.
Jézus előképein, Mózesen, Dávidon maga az Isten dicsősége nyilvánult meg. Nem azért, mert Mózes különb lett volna a többinél, hanem mert az Isten úgy döntött, hogy Mózes által megnyilvánul. S amikor az állítjuk, hogy Mózesnek nincsenek érdemei, akkor erre egyesek nyugodtan válaszolhatnák azt is, hogy jó, akkor menjen az Isten maga a fáraóhoz, szenvedjen ő 40 évig a pusztában a kiállhatatlan és keménnyakú zsidókkal. Én hiszem, hogy az Isten tudja mi a teljesítmény, és meg is jutalmazza azt. Nyilván Jézus áldozata nélkül Mózes minden tette elégtelen volna, de ne állítsuk azt, hogy az ember része a megváltás művében semmi!

Igazából helyesebbnek tartanám ha pl. a Soli Dei Gloria helyett azt mondanátok: Egyedül Istené a dicsőség, és azoké, akikkel Ő ezt meg akarja osztani.

Mert a SDG mögött is ugyanazt az ember-tagadást látom, amit pl. a Máriával kapcsolatos dolgoknál. Beszélő szerszámmá fokozzuk le az embert, akit az Isten kihasznál, majd eldob. Viszont az Isten más! Keresi az embert, felemeli és megtisztítja a szennytől, lelkével megeleveníti és elvezeti az Ő dicsőségébe.
Jézus előképein, Mózesen, Dávidon maga az Isten dicsősége nyilvánult meg. Nem azért, mert Mózes különb lett volna a többinél, hanem mert az Isten úgy döntött, hogy Mózes által megnyilvánul. S amikor az állítjuk, hogy Mózesnek nincsenek érdemei, akkor erre egyesek nyugodtan válaszolhatnák azt is, hogy jó, akkor menjen az Isten maga a fáraóhoz, szenvedjen ő 40 évig a pusztában a kiállhatatlan és keménnyakú zsidókkal. Én hiszem, hogy az Isten tudja mi a teljesítmény, és meg is jutalmazza azt. Nyilván Jézus áldozata nélkül Mózes minden tette elégtelen volna, de ne állítsuk azt, hogy az ember része a megváltás művében semmi!

Igazából helyesebbnek tartanám ha pl. a Soli Dei Gloria helyett azt mondanátok: Egyedül Istené a dicsőség, és azoké, akikkel Ő ezt meg akarja osztani.

Mert a SDG mögött is ugyanazt az ember-tagadást látom, amit pl. a Máriával kapcsolatos dolgoknál. Beszélő szerszámmá fokozzuk le az embert, akit az Isten kihasznál, majd eldob. Viszont az Isten más! Keresi az embert, felemeli és megtisztítja a szennytől, lelkével megeleveníti és elvezeti az Ő dicsőségébe.
Jézus előképein, Mózesen, Dávidon maga az Isten dicsősége nyilvánult meg. Nem azért, mert Mózes különb lett volna a többinél, hanem mert az Isten úgy döntött, hogy Mózes által megnyilvánul. S amikor az állítjuk, hogy Mózesnek nincsenek érdemei, akkor erre egyesek nyugodtan válaszolhatnák azt is, hogy jó, akkor menjen az Isten maga a fáraóhoz, szenvedjen ő 40 évig a pusztában a kiállhatatlan és keménnyakú zsidókkal. Én hiszem, hogy az Isten tudja mi a teljesítmény, és meg is jutalmazza azt. Nyilván Jézus áldozata nélkül Mózes minden tette elégtelen volna, de ne állítsuk azt, hogy az ember része a megváltás művében semmi!

Igazából helyesebbnek tartanám ha pl. a Soli Dei Gloria helyett azt mondanátok: Egyedül Istené a dicsőség, és azoké, akikkel Ő ezt meg akarja osztani.

Mert a SDG mögött is ugyanazt az ember-tagadást látom, amit pl. a Máriával kapcsolatos dolgoknál. Beszélő szerszámmá fokozzuk le az embert, akit az Isten kihasznál, majd eldob. Viszont az Isten más! Keresi az embert, felemeli és megtisztítja a szennytől, lelkével megeleveníti és elvezeti az Ő dicsőségébe.
Jézus előképein, Mózesen, Dávidon maga az Isten dicsősége nyilvánult meg. Nem azért, mert Mózes különb lett volna a többinél, hanem mert az Isten úgy döntött, hogy Mózes által megnyilvánul. S amikor az állítjuk, hogy Mózesnek nincsenek érdemei, akkor erre egyesek nyugodtan válaszolhatnák azt is, hogy jó, akkor menjen az Isten maga a fáraóhoz, szenvedjen ő 40 évig a pusztában a kiállhatatlan és keménnyakú zsidókkal. Én hiszem, hogy az Isten tudja mi a teljesítmény, és meg is jutalmazza azt. Nyilván Jézus áldozata nélkül Mózes minden tette elégtelen volna, de ne állítsuk azt, hogy az ember része a megváltás művében semmi!

Péter egyik pünkösd utáni prédikációjából: "Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk, csak Jézus neve."

Kedves József!

Isten dicsőségét nem lehet gyarapítani. A tökéleteshez ugyanis nem lehet hozzátenni, a végtelenhez nem lehet hozzáadni.

Csodálatos dolog, amikor a hívők életében felragyog Isten dicsősége. De etől az még nem lesz az ő dicsőségük. Ha meglátsz egy tökéletes festményt (amilyen persze nincs, de tegyük fel), és elcsodálkozol az ecsetvonásokon, a színhasználaton, a formavilágon, a kompozíción, attól az a festmény még nem lesz a tiéd. Akkor egy dolog jut neked belőle: az élvezet. Ennyi jut nekünk, hívőknek is Isten dicsőségéből: a dicsőség áldása, "élvezete", az üdvösség, a közösség Istennel. De ahogy a festmény előtt sem téged dicsőít a többi néző, hanem a piktort, úgy Isten magasztalása sem szólhat másnak, csakis Istennek. Kárhozatos tévelygés és elhajlás Isten igéjétől, ha bárki mást is azzal a dicsőséggel illetsz, mint ami Istent megilleti. Ha bárki máshoz folyamodsz segítségért, ha bárki másba helyezed a reménységedet, úgy teszel, mintha Istennek - aki e világot teremtette - nem volna gondja rád is, vagy nem volna képes gondodat viselni. Mintha nem Isten mozgatna mindent ezen a teremtett világon, mintha "elhagyta" volna a saját művét. Ez pedig deista tévelygés.

Mi a Teremtőt imádjuk, nem a teremtményt.

Szeretettel:
Bence

Péter egyik pünkösd utáni prédikációjából: "Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk, csak Jézus neve."

DE:
"Jézus így válaszolt: "Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!"

Bence: az ősbűn lényege nem az, hogy az ember olyan akart lenni mint az Isten, hiszen eleve erre teremtetett. Isten önmagához hasonlónak teremtette az embert, olyan lénynek, akinek lelke van, aki képes felismerni és elismerni az Isten nagyságát. A baj ott van/volt, hogy az ember önmaga akarja mindezt elvenni, akkor és ahogy ő akarja. Az ember akarja megmondani mi a jó és mi a rossz, és nem várja meg hogy ezt az Isten által tudja meg.

Az Isten a kevélyeknek ellenáll: nem engedi meg hogy az Ő dicsőségét elvegyék vagy kétségbe vonják. De az alázatosakat felmagasztalja: szétosztja az Ő dicsőségét mindazokra, akik méltók arra, hogy hordozzák, mert Ő közösség, A KÖZÖSSÉG. És a közösség megosztozás.

A zsidók nem ismerték fel az Isten terveit, létrehoztak egy olyan vallást, amelyben már éppen csak az Istennek nem maradt hely: amikor megjelent közöttük, meg kellett ölniük mert nem felelt meg a rendszerüknek.

Attól tartok, ez a dolog ismétlődik: az Isten nem adhatja testét és vérét táplálékul; a szentírás nem lehet a megismerés csak egyik (nyilvánvalóan alapvető!) forrása; az Isten nem választhat magának társakat a megváltás művéhez. Olyan ez mintha azt imádkoznánk:
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, maradj is ott, ameddig jól vagy!"

Még a gondolatunk is egy!:)

"olyanok lesztek, mint az Isten" - tudod, kinek a szavai ezek?

Olvasd el: 1Móz 3,5

Amikor a hívők életében felragyog Isten dicsősége, azt nyugodtan nevezhetjük a dicsőség átadásának!!!
Igen! Amikor nem én zsebelem be az Istennek kijáró dicsőséget, hanem tudom azt, hogy a dicsőség egyedül Istené, Istent illeti meg!
Soli deo gloria!

Kedves József!

Isten dicsőségét nem lehet gyarapítani. A tökéleteshez ugyanis nem lehet hozzátenni, a végtelenhez nem lehet hozzáadni.

Csodálatos dolog, amikor a hívők életében felragyog Isten dicsősége. De etől az még nem lesz az ő dicsőségük. Ha meglátsz egy tökéletes festményt (amilyen persze nincs, de tegyük fel), és elcsodálkozol az ecsetvonásokon, a színhasználaton, a formavilágon, a kompozíción, attól az a festmény még nem lesz a tiéd. Akkor egy dolog jut neked belőle: az élvezet. Ennyi jut nekünk, hívőknek is Isten dicsőségéből: a dicsőség áldása, "élvezete", az üdvösség, a közösség Istennel. De ahogy a festmény előtt sem téged dicsőít a többi néző, hanem a piktort, úgy Isten magasztalása sem szólhat másnak, csakis Istennek. Kárhozatos tévelygés és elhajlás Isten igéjétől, ha bárki mást is azzal a dicsőséggel illetsz, mint ami Istent megilleti. Ha bárki máshoz folyamodsz segítségért, ha bárki másba helyezed a reménységedet, úgy teszel, mintha Istennek - aki e világot teremtette - nem volna gondja rád is, vagy nem volna képes gondodat viselni. Mintha nem Isten mozgatna mindent ezen a teremtett világon, mintha "elhagyta" volna a saját művét. Ez pedig deista tévelygés.

Mi a Teremtőt imádjuk, nem a teremtményt.

Szeretettel:
Bence

Kedvenc Bence!
Amikor a hívők életében felragyog Isten dicsősége, azt nyugodtan nevezhetjük a dicsőség átadásának, megosztásának.
Pontosan Te, amikor bocsánatot kértél, ill. megbocsátottál,ezzel gyarapítottad Isten dicsőségét.
Az Úr, akikért meghalt a kereszten, és akiknek az ítélet után örökéletet ad,azokkal meg is osztja a dicsőségét.
Ennek a dicsőségnek az örömét már itt a földi életben éreznünk lehet.

"olyanok lesztek, mint az Isten" - tudod, kinek a szavai ezek?

Olvasd el: 1Móz 3,5

Akkor már csak azt kellene megérteni, Bence, hogy az üdvösség nem más, mint részesedés az Isten dicsőségében. Olyanok leszünk mint Ő!

"Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!"
Ahogy oly sok minden más is, ez az igehely is egyfajta szemellenző miatt lett félremagyarázva: Isten itt arról szól, hogy senki nem vitathatja el az Ő teremtői szerepét és hatalmát, s nem arról, hogy nem osztaná meg mással az ő egyetemes dicsőségét. Micsoda tragikus félreértés!

Akkor már csak azt kellene megérteni, Bence, hogy az üdvösség nem más, mint részesedés az Isten dicsőségében. Olyanok leszünk mint Ő!

"Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!"
Ahogy oly sok minden más is, ez az igehely is egyfajta szemellenző miatt lett félremagyarázva: Isten itt arról szól, hogy senki nem vitathatja el az Ő teremtői szerepét és hatalmát, s nem arról, hogy nem osztaná meg mással az ő egyetemes dicsőségét. Micsoda tragikus félreértés!

Akkor már csak azt kellene megérteni, Bence, hogy az üdvösség nem más, mint részesedés az Isten dicsőségében. Olyanok leszünk mint Ő!

"Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!"
Ahogy oly sok minden más is, ez az igehely is egyfajta szemellenző miatt lett félremagyarázva: Isten itt arról szól, hogy senki nem vitathatja el az Ő teremtői szerepét és hatalmát, s nem arról, hogy nem osztaná meg mással az ő egyetemes dicsőségét. Micsoda tragikus félreértés!

Akkor már csak azt kellene megérteni, Bence, hogy az üdvösség nem más, mint részesedés az Isten dicsőségében. Olyanok leszünk mint Ő!

"Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!"
Ahogy oly sok minden más is, ez az igehely is egyfajta szemellenző miatt lett félremagyarázva: Isten itt arról szól, hogy senki nem vitathatja el az Ő teremtői szerepét és hatalmát, s nem arról, hogy nem osztaná meg mással az ő egyetemes dicsőségét. Micsoda tragikus félreértés!

Akkor már csak azt kellene megérteni, Bence, hogy az üdvösség nem más, mint részesedés az Isten dicsőségében. Olyanok leszünk mint Ő!

"Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!"
Ahogy oly sok minden más is, ez az igehely is egyfajta szemellenző miatt lett félremagyarázva: Isten itt arról szól, hogy senki nem vitathatja el az Ő teremtői szerepét és hatalmát, s nem arról, hogy nem osztaná meg mással az ő egyetemes dicsőségét. Micsoda tragikus félreértés!

== "mi van akkor, ha a DEO ezzel nem egyezik? Mi van, ha neki az a szándéka, hogy a GLORIA-t megossza másokkal?" ==

Akkor az van, hogy a Biblia hazudik.
"Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak"
(Ézs 42,8)

Kedves szivárvány, fölösleges volt lemásolni amit írtam. Ha kattintasz az alatta lévő sorra, ott van, mire válasz. Már ez is haladás, meg kell adni.

És a "húha" kivételével, van még valami?

A Teremtő Isten végtelen az ember nem.

Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Jn 16, 12-13

Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. Jn 8,43

Üdv!

== "mi van akkor, ha a DEO ezzel nem egyezik? Mi van, ha neki az a szándéka, hogy a GLORIA-t megossza másokkal?" ==

Akkor az van, hogy a Biblia hazudik.
"Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak"
(Ézs 42,8)

Megpróbálok úgy hozzászólni ehhez, hogy senkinek az érzékenységét ne sértsem vele, hiszen nem az a szándékom:
-Megértem az 5 SOLA lényegét és azt is, hogy miért vallják a protestánsok. Viszont van bennem félsz is ezzel kapcsolatban, megint csak hangsúlyozni szeretném egy gondolatot osztok meg veletek:
Ha pl. a "SOLA DEI GLORIA" -t vesszük, mi van akkor, ha a DEO ezzel nem egyezik? Mi van, ha neki az a szándéka, hogy a GLORIA-t megossza másokkal? Benne van-e a protestantizmusban az arra való nyitottság, hogy ezt Istennek megengedje, vagy SOLA az valósulhat meg, ami az 5 pontban bennfoglaltatik?
Én úgy érzem, - én a katolikus -, hogy a protestáns teológiában igen csak meg van határozva, hogy Isten mit tehet, hogyan viselkedhet.
Bocsássatok meg, ha tévednék, de úgy összességében ezt érzem valóságnak a sok elhangzott hozzászólások (fél év) után.

Észrevettem, mester vagy abban, hogy kiforgatod a szavaimat. Sőt, erre van egy kifejezésed, a vitának milyen MÓDJA ez. Ha már neve van, mehet. Egyszer mindössze erre tudtál hivatkozni, emlékszem.

Szerintem... de inkább nem minősítem.

"...ugyanúgy, hiába lapozzuk és hivatkozunk János 14.12-re: "Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, mint amelyeket én cselekszem, SŐT MÉG NAGYOBBAKAT IS AZOKNÁL, mert én az Atyához megyek"
- tehát "rendes, biblikus protestáns ezt nem olvassa"?!

Nem olvassa, nem éli meg, ez a kisebbik baj. De az, hogy ezt KIMONDOTTAN A SÖTÉTSÉGBŐL SZÁRMAZÓnak látja és LÁTTATJA, az már nagyon nagy baj... az a Szentlélek elleni bűn (Uram! ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül! ahogy István vértanú is mondta)
nincs szemük a látásra, fül a hallásra - igen ez is biblikus de mennyire "látva nem látnak, hallva nem hallanak!"

Húha! Azért már ne vegyük egy kalap alá a "rendes, biblikus protestánsokat"! :)

Olyan megható, hogy jobban tudod a "biblikus protestánsoknál" (én ide sorolom magam, ha nem veszed zokon), hogy mit olvasnak és miért. Gondolom, hogy nem olvassák a Jn 14,12-t, azt mind biblikus protestánsok mondták neked. Vagy nem?

Szeretettel:
Bence
(aki biblikus protestáns és János evangéliuma áll a szívéhez a legközelebb)

Olyan megható, hogy jobban tudod a "biblikus protestánsoknál" (én ide sorolom magam, ha nem veszed zokon), hogy mit olvasnak és miért. Gondolom, hogy nem olvassák a Jn 14,12-t, azt mind biblikus protestánsok mondták neked. Vagy nem?

Szeretettel:
Bence
(aki biblikus protestáns és János evangéliuma áll a szívéhez a legközelebb)