Na, jó sok hibával írtam ismét, bocsi..:S

Makka szerintünk (protestánsok szerint) egyedül Jézus Krisztuson keresztül kerülhetünk kapcsolatba Istennel, mert Ő és az atya egyek. Máriát, Jézus anyja ugyanolyan múlandó (testi értelemben), mint akár mi is.
Szerintem attól, hogy amint írod, Mária nem törekszik elismerésre, attól még az emberek szívében előrébb léphet mint maga a Fiú, pontosan azért, mert hasonló tulajdonsággal ruházzák fel.
Ez a hívő szívén múlik, kell-e olyan közbenjáró - mint akár Mária - de ekkor már nem Krisztussal közvetlenül élő a kapcsolata.
Holott Jézus pont ezt mondja.

"...Megtanulhatjuk ebből azt is,
hogy miként tisztelhetjük Máriát és
hogyan szolgálhatunk néki. Hogyan szólítsuk meg?
Figyeld a szavakat, amelyek megtanítanak, hogy így szólj: óh boldogságos szűz és Isten anyja, bár megvetett senki és semmi voltál, Isten mégis gazdagon, kegyelmesen rád tekintett és nagy dolgot cselekedett benned; nem voltál rá méltó, mégis érdemeidet messze és magasan túlszárnyalva van meg benned az Isten gazdag, szerfelett nagy kegyelme. Jó neked, boldog vagy attól az órától fogva mindörökké, hogy ilyen Istent találtál..."


„Az angyal is csak mint Isten kegyelmébe fogadottat köszönti (Luk. 1,28.) s mondja, hogy az Úr legyen ővele, amiért áldott lesz az asszonyok között. Ennélfogva azok, akik őt annyi tisztelettel és dicsérettel árasztják el és mindent nekitulajdonítanak, nincsenek már messze attól, hogy belőle bálványt csináljanak, éppen ugy tesznek, mintha arra törekednék Mária, hogy őt tiszteljék, tőle valami jót várjanak,
holott ő ezt elutasítja és azt akarja,
hogy őbenne Istent dicsérjék
és általa Isten kegyelméből való helyes bizodalomra jussanak”


"Aki azért helyesen akarja őt tisztelni,
az ne csak önmaga elé állítva,hanem az Isten színe elé, mélyen Isten alá helyezve szemlélje őt, a maga egyszerűségében; azután csodálja Isten szerfelett nagy kegyelmét, amely oly kegyelmesen rátekintett egy ilyen igénytelen, senki-semmi lényre,gazdagon elárasztotta és megáldotta,
ennek látása indítson téged is a kegyelmes Isten iránti szeretetre és dicséretre, buzdítson minden jónak Istentől való várására, aki igénytelen, nemtelen emberekre kegyelmesen rátekint, őket meg nem veti, hogy így Istenbe vetett hitben, szeretetben és reménységben megerősödjék szíved.
Mit gondolsz, nem ennek örülne e jobban, a legjobban, ha te általa találnád meg Istent és tőle tanulnád megmegevetett nemtelenségedben is Istenben bizakodni és reménykedni, bár megtörténnék az életedben vagy halálod órájában! Nem azt akarja,hogy őhozzá, hanem, hogy általa Istenhez menj, és ha meglátod, hogy Isten még az ő anyjában sem keresett és talált tekintélyt, tanuld meg belőle te is a nagy dolgoktól való tartózkodást, ami után pedig az emberek annyira törekszenek."

"...Megtanulhatjuk ebből azt is,
hogy miként tisztelhetjük Máriát és
hogyan szolgálhatunk néki. Hogyan szólítsuk meg?
Figyeld a szavakat, amelyek megtanítanak, hogy így szólj: óh boldogságos szűz és Isten anyja, bár megvetett senki és semmi voltál, Isten mégis gazdagon, kegyelmesen rád tekintett és nagy dolgot cselekedett benned; nem voltál rá méltó, mégis érdemeidet messze és magasan túlszárnyalva van meg benned az Isten gazdag, szerfelett nagy kegyelme. Jó neked, boldog vagy attól az órától fogva mindörökké, hogy ilyen Istent találtál..."


„Az angyal is csak mint Isten kegyelmébe fogadottat köszönti (Luk. 1,28.) s mondja, hogy az Úr legyen ővele, amiért áldott lesz az asszonyok között. Ennélfogva azok, akik őt annyi tisztelettel és dicsérettel árasztják el és mindent nekitulajdonítanak, nincsenek már messze attól, hogy belőle bálványt csináljanak, éppen ugy tesznek, mintha arra törekednék Mária, hogy őt tiszteljék, tőle valami jót várjanak,
holott ő ezt elutasítja és azt akarja,
hogy őbenne Istent dicsérjék
és általa Isten kegyelméből való helyes bizodalomra jussanak”


"Aki azért helyesen akarja őt tisztelni,
az ne csak önmaga elé állítva,hanem az Isten színe elé, mélyen Isten alá helyezve szemlélje őt, a maga egyszerűségében; azután csodálja Isten szerfelett nagy kegyelmét, amely oly kegyelmesen rátekintett egy ilyen igénytelen, senki-semmi lényre,gazdagon elárasztotta és megáldotta,
ennek látása indítson téged is a kegyelmes Isten iránti szeretetre és dicséretre, buzdítson minden jónak Istentől való várására, aki igénytelen, nemtelen emberekre kegyelmesen rátekint, őket meg nem veti, hogy így Istenbe vetett hitben, szeretetben és reménységben megerősödjék szíved.
Mit gondolsz, nem ennek örülne e jobban, a legjobban, ha te általa találnád meg Istent és tőle tanulnád megmegevetett nemtelenségedben is Istenben bizakodni és reménykedni, bár megtörténnék az életedben vagy halálod órájában! Nem azt akarja,hogy őhozzá, hanem, hogy általa Istenhez menj, és ha meglátod, hogy Isten még az ő anyjában sem keresett és talált tekintélyt, tanuld meg belőle te is a nagy dolgoktól való tartózkodást, ami után pedig az emberek annyira törekszenek."

Mondd csak, neked az az Asszony, akiben az Ige megtestesült egyenlő a Sátánnal? Ki vagy te, hogy egyáltalán szádra vedd nevét?
Ibolya, te nem tudod milyen lélek lakozik benned!

Sziasztok!
Nem Krisztus édesanyja Mária a sátán, hanem a sátán ölti magára Mária vonásait a "jelenésekben". Tehát nem Mária az aki megjelenik.
Az elhunytak nem jöhetnek vissza közénk. Amit pedig szintén nem a Bibliával alátámasztva állítunk, hogy Mária testben felvitetett a mennybe, ha még úgyis lenne, akkor sem jöhetne vissza. Gazdag és Lázár története." Hallgassanak a prófétákra", mondta Jézus.
Ma a Fiú által szól hozzánk Isten. De nem jelenésekben és látomásokban, hanem az Igében. Ő Maga az Ige. Az Ige pedig a Biblia, amely nem egy egyszerű könyv csupán, hanem élő.:)
Ott kapunk kijelentést az Úrtól, ezért kell a Bibliához ragaszkodnunk és alátámasztanunk az Igékkel a mondókánkat.:)
Visszatérve Máriához, tiszteljük Őt de nem emelhetjük Istennel egy "rangsorba" mert Ő ember, még akkor is, ha Urunk édesanyja.
Azok a jelenések nagyon megtévesztőek ám, és szintén a "szeretet" nevében történik, amely álarc mögött az ördög húzódik meg és nem Mária van jelen. Azért csinálja mert így a Jézust kereső embereket megtudja téveszteni, hiszen amíg Máriánál tartja az embereket, addig nem jutnak el Jézushoz személyesen. Mert ugyebár Jézus az út az Atyához. Őáltala jutunk Istennel újra élő kapcsolatba. Amíg Máriához imádkozom addig sem Jézushoz. Ha pedig Jézushoz imádkozom, akkor miért nem elég nekem Ő? Hiszen elértem üdvösségem
lehetőségét. Előttem áll. Ha Jézus bennünk él Szentlelke által, mert Őt küldte Maga helyett, akkor nekem személyes kapcsolatom van Vele és nincs arra szükségem, hogy Mária közvetítse Őt számomra és oda-vissza.

Mondd csak, neked az az Asszony, akiben az Ige megtestesült egyenlő a Sátánnal? Ki vagy te, hogy egyáltalán szádra vedd nevét?
Ibolya, te nem tudod milyen lélek lakozik benned!

Perfekt,mert aki nem lát az VAK! És csak az Úr Lelke eleveníti meg a halott ember lelkét,és Ő ad ÉLETET (örök) és akkor nyílik meg a lelki szemei (mennyei látást kap)
És amíg ez nem történik meg addig emberi zsigerből,emberi erőből akarnak szeretni,holott mindenünk megvan romolva,ezáltal a mi szeretetünk is! Mert amíg az egyik pártolja a másikat,és embereke mellé áll:ez nem a jézusi szeretet,hanem az állbéke,az álltolerancia,mézes-mázos maszlag,külcsínek,de ha az Igazság kötne össze bennünket,az Úr Jézus önfeláldozó,és mindenen áthatoló szeretete,akkor a jéghegyszívek felengednének és sírva omolva fognánk meg egymás kezét,és csak Kizárólag az Úr Jézust dicsőítenénk!
Ehhez nem kellenek,liturgiák,hagyománytisztelgések,vallások,filozófiák,semmi emberi,tárgyi pótlékok!

De amíg ezek kellenek hozzá az Úr Jézus szerető személye mindig háttérben fog szorulni!

Aki naponként felveszi a keresztjét, naponta figyel a Jó Pásztor hangjára, naponta igyekszik úgy cselekedni, ahogy Krisztustól tanulta, és naponta megköszöni az áldásokat, az jobban szereti Krisztust még ennél a papnál is!

Szeresd Krisztust, mert nincs, aki jobban szeretett volna téged.

Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Róm 11-36)

Azért nem tudják felfogni, mert holtak
aki halott az halott
Istentől elszakadt,vak és süket
a siketnek meg hiába a zene

Lk 9,60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.



Ha nem lennének megátalkodottak akkor kérnék Isten Lelkét és lenne mentségük, de így egyre jobban megkeményednek
a hizelgő emberek meg "segítik" ebben

a szeretet jegyében:)))))))))))))))

Akkor sem hiábavaló a vetés, mert talán egyszer 10 év múlva:))))))))))))))))))))))

Tévedsz,mert mindent elolvastam. Kedvelem Ádám írásait....:)

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=2586
Ibolya, ajánlom figyelmedbe Ádám írását a fekete-fehér gondolkodásról. Alex már utalt rá, de csak az elejét oölvasta el ...szerintem...:)

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=2586
Ibolya, ajánlom figyelmedbe Ádám írását a fekete-fehér gondolkodásról. Alex már utalt rá, de csak az elejét oölvasta el ...szerintem...:)

Miért olyan nehéz "felfogni", hogy nem emberi gondolatokat ítélünk meg, hanem szellemi erők jönnek világosságra az Ige fényében.
Nem támadás ez az emberek ellen, hanem a sötétség erőinek megvilágítása. Mert nem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk!!
Luther esetében is persze, hogy nem azt akarta, hogy kitörjön az öldöklés, hanem, hogy érvényt szerezzen az Igazságnak azzal, hogy hirdette és leírta többek között a 95 tételt!
Sátán olyan ravasz, hogy öldöklésre fordította egymás ellen az embereket, persze, hogy Luthernek nem ez volt a szándéka!
Ő megalázta magát még Őfelsége a Pápa előtt is, de Őfelsége nem borult le az Isten előtt! Mégis, mit kellett volna tennie?! Ott maradni és behódolni az ember előtt Isten ellenére?! Rákényszerült kivonulni mert az Ige volt számára a legfőbb tekintély nem az emberi hatalomvágy!

Aki megtért az nem imádkozik a Sátánhoz

Mert aki nem Istenhez imádkozik az a Sátánhoz

"hol már ember nem segíthet"

de nem Istentől kéri

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:0N_ATTk-fucJ:lexikon.katolikus.hu/M/Most%2520seg%C3%ADts%2520meg,%2520M%C3%A1ria.html+most+seg%C3%ADts+meg+m%C3%A1ria+ima&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&source=www.google.hu

Aki megtért az nem imádkozik a Sátánhoz

Mert aki nem Istenhez imádkozik az a Sátánhoz

"hol már ember nem segíthet"

de nem Istentől kéri

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:0N_ATTk-fucJ:lexikon.katolikus.hu/M/Most%2520seg%C3%ADts%2520meg,%2520M%C3%A1ria.html+most+seg%C3%ADts+meg+m%C3%A1ria+ima&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&source=www.google.hu

Tudod Gyöngyi az a baj, hogy újjászületett, a megszentelődés útján haladó hívők,"újjászületésük" után a másik hívőről és hitéről véleményt szeretnének formálni. Pedig egyikünk sem tudhatja a másikról, hogy Isten őt mennyire látja igaznak. Hidd el nincs egyetlen séma sem ami alapján lemérhetnénk a másik igaz voltát. Egyedül Isten képes erre, aki mindenkinek megadja a szükséges kegyelmeket az üdvösségéhez.Két egyforma út sem létezik az Istenhez érkezés rögös útján.
Vallom viszont azt, hogy ha eljutottunk Urunk megismerésére, és a Szentlélek lakást vett nálunk, az első dolog a hála és öröm kell hogy legyen az első helyen a szívünkben.A "helyes", "igaz" ítélet csak a sorrendben nagyon az alázat után jöhet.
Igenis hagyni kell időt az Úrnak hogy tetszése szerint formáljon bárkit és az embernek is hogy képes legyen befogadni Isten gazdagságát. Az Úr igéje nehezebben talál célba ha valaki magaslatokról lekiabál az alatta haladóknak igéket.De ha látva az igehírdető életének pozitív példáit, SZERETETÉT, akkor a tiszta ige hatékonyabban elvégzi a küldetését.
Szeretet, alázat, türelem, megértés nélkül, a betű inkább öl mintsem használ.
Ha pedig már Luther Márton neve is szóba jött, arra gondolt-e vajon már közülünk valaki,hogy Ő valójában mit is akart? Megreformálni az akkori egyedüli Egyházat.Új egyházat bizonyára nem akart,és a reformációt kirobbantó szikra (búcsúcédulák)is végleg eltünt nagyon hamar a kat. egyházból.Megreformálódott az Egyház, a kezdeti reformátorok azonban egyre messzebre kerültek eredeti céljaiktól.Ha több türelem lett volna a vitázó felekben,(az akkori pápában is) a mai áldatlan megosztottság nem jött volna létre.
Luther élete végén maga mondta hogy:"Nem ezt akartam". Isten Szentlelke azonban ma is működik, és Jézus ma is közbenjár minden hívő egységéért.
II. János Pál Luthert, közös hitünk nagy atyjaként nevezi.500 év kellett ehhez majdnem. A megigazulásról közös közleményt írtak alá,a katolikusok és a luteránusok és szeretettel várják mások érdeklődését is.
Végül, mindannyiunk figyelmébe ajánlom, hogy aki többet kapott az Úrtól, attól többet is fognak majd számon kérni.Ezért jó kamatokat kívánok mindenkinek.:)

Miért olyan nehéz "felfogni", hogy nem emberi gondolatokat ítélünk meg, hanem szellemi erők jönnek világosságra az Ige fényében.
Nem támadás ez az emberek ellen, hanem a sötétség erőinek megvilágítása. Mert nem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk!!
Luther esetében is persze, hogy nem azt akarta, hogy kitörjön az öldöklés, hanem, hogy érvényt szerezzen az Igazságnak azzal, hogy hirdette és leírta többek között a 95 tételt!
Sátán olyan ravasz, hogy öldöklésre fordította egymás ellen az embereket, persze, hogy Luthernek nem ez volt a szándéka!
Ő megalázta magát még Őfelsége a Pápa előtt is, de Őfelsége nem borult le az Isten előtt! Mégis, mit kellett volna tennie?! Ott maradni és behódolni az ember előtt Isten ellenére?! Rákényszerült kivonulni mert az Ige volt számára a legfőbb tekintély nem az emberi hatalomvágy!

Tudod Gyöngyi az a baj, hogy újjászületett, a megszentelődés útján haladó hívők,"újjászületésük" után a másik hívőről és hitéről véleményt szeretnének formálni. Pedig egyikünk sem tudhatja a másikról, hogy Isten őt mennyire látja igaznak. Hidd el nincs egyetlen séma sem ami alapján lemérhetnénk a másik igaz voltát. Egyedül Isten képes erre, aki mindenkinek megadja a szükséges kegyelmeket az üdvösségéhez.Két egyforma út sem létezik az Istenhez érkezés rögös útján.
Vallom viszont azt, hogy ha eljutottunk Urunk megismerésére, és a Szentlélek lakást vett nálunk, az első dolog a hála és öröm kell hogy legyen az első helyen a szívünkben.A "helyes", "igaz" ítélet csak a sorrendben nagyon az alázat után jöhet.
Igenis hagyni kell időt az Úrnak hogy tetszése szerint formáljon bárkit és az embernek is hogy képes legyen befogadni Isten gazdagságát. Az Úr igéje nehezebben talál célba ha valaki magaslatokról lekiabál az alatta haladóknak igéket.De ha látva az igehírdető életének pozitív példáit, SZERETETÉT, akkor a tiszta ige hatékonyabban elvégzi a küldetését.
Szeretet, alázat, türelem, megértés nélkül, a betű inkább öl mintsem használ.
Ha pedig már Luther Márton neve is szóba jött, arra gondolt-e vajon már közülünk valaki,hogy Ő valójában mit is akart? Megreformálni az akkori egyedüli Egyházat.Új egyházat bizonyára nem akart,és a reformációt kirobbantó szikra (búcsúcédulák)is végleg eltünt nagyon hamar a kat. egyházból.Megreformálódott az Egyház, a kezdeti reformátorok azonban egyre messzebre kerültek eredeti céljaiktól.Ha több türelem lett volna a vitázó felekben,(az akkori pápában is) a mai áldatlan megosztottság nem jött volna létre.
Luther élete végén maga mondta hogy:"Nem ezt akartam". Isten Szentlelke azonban ma is működik, és Jézus ma is közbenjár minden hívő egységéért.
II. János Pál Luthert, közös hitünk nagy atyjaként nevezi.500 év kellett ehhez majdnem. A megigazulásról közös közleményt írtak alá,a katolikusok és a luteránusok és szeretettel várják mások érdeklődését is.
Végül, mindannyiunk figyelmébe ajánlom, hogy aki többet kapott az Úrtól, attól többet is fognak majd számon kérni.Ezért jó kamatokat kívánok mindenkinek.:)

Kedves Gyöngyi!
Minden teremtett emberrel az Istenképűségünk a közös alap. A teremtettségünk a közös alap. Maga Isten a közös alap.
Ha pedig minden más vallású, hitetlen, vagy Isten ellen harcoló emberrel Ő a közös alap, mennyire jobban így kellene lennie hívők között!
Aki gyűlöl, haragot tart, botrányt kelt, mást megítél, lenéz, degradál, másról hamis vádakat terjeszt, nem csak ember, hanem Isten ellensége is. Istent szidja a másikban, a másik ember Istenképűségét vonja kétségbe. Saját kereszténységét vonja kétségbe!(Ez nem felekezet kérdése, nem megtérés kérdése, nem igazságban való hit kérdése, hanem a legfontosabb kérdés.)
Bízom Isten kegyelmében, túláradó szeretetében a muzulmánok, a buddhisták, a szinkretisták, a Jehova Tanúi, az Unitáriusok, a hitetlenek és minden más vallású ember tekintetében. Hiszem, mindannyian megkapják, megkapjuk azt a kegyelmet, hogy Hozzá térhessünk. Az Atyához egy út vezet, Krisztus. Bízzuk rá nyugodtan, hogy a más nyáját Ő hogyan vezeti.
Szervusz:
Feri

Bocs Ibolya, de szerinted Böjte Csaba kinek tulajdonítja? És pl. Barsi Balázs? De több nevet is említhetnék akiktől protestánsként sokat tanulhattam, tanulok, olvasok a mai napig. Akkor most te, Alex és Gyöngyi megvonjátok tőlem a kegyelmet és az öt Sola-t?
Miért nem hiszitek el, hogy vannak megtért katolikusok és miért személyeskedtek? Lehet a katolicizmus hibáiról beszélni általában, vagy inkább megbeszélni, érvekkel ellenérvekkel, ez az intelligens vita módja. A cinizmus csak azt minősíti, akinek más eszköze nincs.
És katolikus testvérekkel is lehet vitatkozni, nem alázni, sértegetni és elüldözni...

Hogyan beszélhetsz garantáltan sikertelenül Jézus Krisztusról?

Mindenekelőtt azért beszélj, hogy megkedveljenek az emberek.
Csak általánosságban beszélj Istenről és kerülj minden olyan témát, ami konkrét elköteleződést kérne.
Kerüld a kényes témákat, hiszen már Jézusnak is szemére vetették: ,,Kemény beszéd ez, ki hallgatja!'' (Jn 6,60).
Ne molesztáld a hallgatókat, ne érints lelkiismereti kérdéseket.
Semmiképpen se mutasd ki lelkesedésedet vagy fájdalmadat, hiszen azt gondolhatnák, te magad is elhiszed, amiről beszélsz.
Ne emlegesd, hogy te magad megtapasztaltad a Szentlélek erejét, mert ezzel azt a látszatot keltheted, hogy van benned valami, ami másokból hiányzik.
Csak egészen általánosan ítéld el a hibákat (és ne nevezd bűnnek!), nehogy valaki magára vegye és letörjön.
Ne kelts olyan benyomást, mintha Isten elvárná bárkitől is, hogy megtérjen és életét kiszolgáltassa neki.
Kizárólag csak a szelíd és megbocsátó Jézusról beszélj és arról, hogy a mennyei Atya szeret bennünket, bármit is teszünk, hiszen Ő a szeretet.
Legyél toleráns mindenféle felfogás iránt, kerüld a konkrét állásfoglalásokat, hiszen mindenkinek keresnie kell az igazságot. A keresést tartsd magasabbrendű tevékenységnek, mint a megtalálást.
Vigyázz arra, hogy mindig mindenki megelégedetten menjen haza az igehirdetésről.

:) ez így van, de éppen ezért kell testvérünkként kezelni azokat, akik szintén így hiszik:)

A földön valóban nem tökéletes egyik egyház sem, mi sem emberek egyénenként. Viszont van egy mennyei egyház a földön a Krisztus test, aminek kizárólag Ő a FŐJE.:)

Gyöngyyi, én sem mondtam, hogy a katolikus tanítással egyetértek. De személyeskedés folyik, ami a tanítások megtárgyalásától független. Senki nem akar sem téged, sem engem a katolikus testvérek közül átkeresztelni, nem várják el sem tőled, sem tőlem, egyikünktől sem, hogy rózsafüzért mondjunk, vagy szentekhez imádkozzunk.

Eddig amennyire olvastam hozzászólásaikat, mindegyikük Jézus Krisztusról és a kegyelemről írt, és egyikük sem kérdőjelezte meg megtérésünket. A szelíd szó mégis jobban eljut az emberekhez, mint a furkósbot, miért van ez?

Én nem féltem a hitem, másoktól mert bár szüleim maguk nem gyakorolták aktívan vallásukat(sőt!) keresztény nevelést nem kaptam, egyikük katolikus volt, másikuk evangélikus, lehetőséget biztosítottak arra, hogy én döntsem el 16 évesen, milyen vallású legyek. Az evangélikust választottam, mégis, hosszú keresés (huh még buddhista, taoista nézeteket is olvastam) szabad keresztény közösségben tértem meg, ahol sok tévtanítás után (már itt írtam is) a baptista egyházban merítkeztem be. Szóval kaptam hideget is, meleget is a tanokból, de hiszem, hogy Jézus minden keresztény formából a legjobbakat szándékozta elültetni bennem.
Ha egyoldalúan látnám a dolgokat, nem Jézust látnám benne. Az alap közös. Jézus Krisztus. Protestánsként teljesen magaménak vallom az öt alapvető reformációs tételt. Hiszem, hogy egyedül a Krisztusban való hitből fogok üdvözülni és vallom, hogy első helyet neki kell fenntartanom, azt pedig megtanultam, (e karizmatikus közösségben, elrettentő példaként) hogy Jézus Krisztus a tiszta igén keresztül képes hozzám szólni, közvetítő segítsége nélkül.

A közösségre, a gyülekezetre azonban szükség van (már hallottam erre ellenérveket, sajnos), mert szükség van a tanításra, a folyamatos növekedésre az ige ismeretén keresztül, szükség van néha kiigazításra, ha nem helyesen látom a dolgokat, segítségre, ha tanácsra van szükségem, mert ember vagyok, barátokra, akikkel közösen imádkozhatok, dicsőíthetem az Urat.
De egyik egyház sem tökéletes. Ezt így gondolom. Amiatt pedig nem fogok senkit kigúnyolni, mert máshogy gondolkodik mint én, az lenne a gáz, ha nem így lenne...

Megmondtam, senki, egyik egyház sem tanít katolikus ellenességre és én is kizárólag a tanokkal nem értek egyet. Nem a katolikus emberekkel van alapvető probléma, hanem a tévtanítókkal.

Ahogy már Ditur is elmondta, közös alapunk az, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Gondolom nem sokat tehettél azért, hogy egy keresztény családba szülessél, ugyanúgy egy hindu vagy mohamedán sem tehet arról, hogy mibe született bele. Nyilvánvaló hogy Krisztus felette áll minden más tanítónak, mert Buddha vagy Mohamed a legnagyobb jószándékkal sem nevezhető többnek mint emberi tanítónak, Ő viszont az Emberfia, az élő Isten Fia.
Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy ezekben az emberi tanításokban nincsenek isteni értékek is, amelyek igaz voltát, illetve értékét el kell fogadnunk. Ahhoz, hogy az evangéliumról szó eshessen, létre kell hozni a kommunikáció vonalatait. Sajnos láthatod, hogy ez keresztények között sem túl egyszerű, márpedig ennélkül csak páros monológról beszélhetünk. Forróvérű fiatal keresztény koromban a lelki vezetőm sokszor figyelmeztetett, hogy az evangelizáció kettőn áll. Ha nem ragadom meg azt a nyelvet, amelyet a muszlim vagy hindu megért, akkor az üzenet nem jut át hozzá: mit jelent egy grönlandi eszkimónak az Isten Báránya kifejezés, ha életében nem is látott még juhot?
A kommunikációnak én két típusát ismerem:
1). Az erőszakos kommunikáció: aki nem keresztény térjen meg, vagy pusztuljon ki. A történelem tanúsága szerint ez a típus nem hoz tartós eredményeket, figyeljük csak meg a magyar újpogányság virágzását. A kudarcuk abban áll, hogy a kereszténység nem tud meggyökerezni abban a kultúrában, amelyet mereven elutasít: a kovász nem tudja átjárni a lisztet.
2). A párbeszéd kommunikációja: elismerem a más vallásokban mindazt ami érték, de nem veszem át tanítását, csak a használható elemekre építve megpróbálom megszentelni a hozott anyagot. Megpróbálom előtte megjeleníteni a Krisztust, aki Isten élő Szeretete: igyekszem vonzóvá tenni számára mindazt, amit szentnek hiszek. Nem erőszakkal, nem is emberi hatalommal, de Isten Lelke vezetése által.

Az első út nagyon kényelmes: a farizeusok és törvénytanítók kődobálós útja.
A második a kereszt útja: úgy élni, hogy evangéliummá válj másoknak.
Jézus ezen járt.

Ahogy már Ditur is elmondta, közös alapunk az, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Gondolom nem sokat tehettél azért, hogy egy keresztény családba szülessél, ugyanúgy egy hindu vagy mohamedán sem tehet arról, hogy mibe született bele. Nyilvánvaló hogy Krisztus felette áll minden más tanítónak, mert Buddha vagy Mohamed a legnagyobb jószándékkal sem nevezhető többnek mint emberi tanítónak, Ő viszont az Emberfia, az élő Isten Fia.
Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy ezekben az emberi tanításokban nincsenek isteni értékek is, amelyek igaz voltát, illetve értékét el kell fogadnunk. Ahhoz, hogy az evangéliumról szó eshessen, létre kell hozni a kommunikáció vonalatait. Sajnos láthatod, hogy ez keresztények között sem túl egyszerű, márpedig ennélkül csak páros monológról beszélhetünk. Forróvérű fiatal keresztény koromban a lelki vezetőm sokszor figyelmeztetett, hogy az evangelizáció kettőn áll. Ha nem ragadom meg azt a nyelvet, amelyet a muszlim vagy hindu megért, akkor az üzenet nem jut át hozzá: mit jelent egy grönlandi eszkimónak az Isten Báránya kifejezés, ha életében nem is látott még juhot?
A kommunikációnak én két típusát ismerem:
1). Az erőszakos kommunikáció: aki nem keresztény térjen meg, vagy pusztuljon ki. A történelem tanúsága szerint ez a típus nem hoz tartós eredményeket, figyeljük csak meg a magyar újpogányság virágzását. A kudarcuk abban áll, hogy a kereszténység nem tud meggyökerezni abban a kultúrában, amelyet mereven elutasít: a kovász nem tudja átjárni a lisztet.
2). A párbeszéd kommunikációja: elismerem a más vallásokban mindazt ami érték, de nem veszem át tanítását, csak a használható elemekre építve megpróbálom megszentelni a hozott anyagot. Megpróbálom előtte megjeleníteni a Krisztust, aki Isten élő Szeretete: igyekszem vonzóvá tenni számára mindazt, amit szentnek hiszek. Nem erőszakkal, nem is emberi hatalommal, de Isten Lelke vezetése által.

Az első út nagyon kényelmes: a farizeusok és törvénytanítók kődobálós útja.
A második a kereszt útja: úgy élni, hogy evangéliummá válj másoknak.
Jézus ezen járt.

Ahogy már Ditur is elmondta, közös alapunk az, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Gondolom nem sokat tehettél azért, hogy egy keresztény családba szülessél, ugyanúgy egy hindu vagy mohamedán sem tehet arról, hogy mibe született bele. Nyilvánvaló hogy Krisztus felette áll minden más tanítónak, mert Buddha vagy Mohamed a legnagyobb jószándékkal sem nevezhető többnek mint emberi tanítónak, Ő viszont az Emberfia, az élő Isten Fia.
Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy ezekben az emberi tanításokban nincsenek isteni értékek is, amelyek igaz voltát, illetve értékét el kell fogadnunk. Ahhoz, hogy az evangéliumról szó eshessen, létre kell hozni a kommunikáció vonalatait. Sajnos láthatod, hogy ez keresztények között sem túl egyszerű, márpedig ennélkül csak páros monológról beszélhetünk. Forróvérű fiatal keresztény koromban a lelki vezetőm sokszor figyelmeztetett, hogy az evangelizáció kettőn áll. Ha nem ragadom meg azt a nyelvet, amelyet a muszlim vagy hindu megért, akkor az üzenet nem jut át hozzá: mit jelent egy grönlandi eszkimónak az Isten Báránya kifejezés, ha életében nem is látott még juhot?
A kommunikációnak én két típusát ismerem:
1). Az erőszakos kommunikáció: aki nem keresztény térjen meg, vagy pusztuljon ki. A történelem tanúsága szerint ez a típus nem hoz tartós eredményeket, figyeljük csak meg a magyar újpogányság virágzását. A kudarcuk abban áll, hogy a kereszténység nem tud meggyökerezni abban a kultúrában, amelyet mereven elutasít: a kovász nem tudja átjárni a lisztet.
2). A párbeszéd kommunikációja: elismerem a más vallásokban mindazt ami érték, de nem veszem át tanítását, csak a használható elemekre építve megpróbálom megszentelni a hozott anyagot. Megpróbálom előtte megjeleníteni a Krisztust, aki Isten élő Szeretete: igyekszem vonzóvá tenni számára mindazt, amit szentnek hiszek. Nem erőszakkal, nem is emberi hatalommal, de Isten Lelke vezetése által.

Az első út nagyon kényelmes: a farizeusok és törvénytanítók kődobálós útja.
A második a kereszt útja: úgy élni, hogy evangéliummá válj másoknak.
Jézus ezen járt.

Gyöngyi, bocsáss meg nekem, de nem hiszem, hogy bármelyik istentiszteleten ilyeneket tanítanának.

Nem hiszem, hogy ha szilárd alapod van Jézus Krisztusban és egyetértesz az egyházad tanításaival, akkor abban meg lehet bárkit ingatni. De egyetlen olyan igehirdetést sem hallottam, sem baptistát, sem evangélikust, sem reformátust, ahol a katolikus testvérek ellen tanítottak volna.

Jelzem, jómagam még ökumenikus istentiszteletet is szerveztem állami ünnepen, ahol mindegyik megfért egymás mellett.
Nem értek egyet a katolikus tanítással, de hiszem, hogy nagyon sok emberhez fiatalokhoz is eljut Jézus szava, rajtuk keresztül is! Emellett sok katolikus felismeri ugyanúgy az egyház hibáit, mint ahogy bármelyik protestáns egyház tagja a sajátját.
Magyarul: nem emberekről kellene vitatkozni, hanem az egyház tanításairól.

De, tiszta ökumené...
Azt gondolom, hogy miközben azt mondjátok, az igazságot hirdetitek, más emberek hitét sértitek meg, de ezt már más is írta.
Lehet, hogy ha a módszer változna, még akár intelligens eszmecsere is lefolyhatna és nem az ellenkező hatást érnétek el (ti. elmenekülnek az emberek, akik nem értenek egyet veletek...).
Nem tudom, hogy miért gyűlölted meg a katolikus egyházat, vagy egyáltalán jártál-e rendszeresen misékre stb., mindenesetre én azt látom, hogy sok emberhez eljut a segítségük, ha jól tudom azért megújul.

Csak nem mondod, hogy nem volt osztatlan sikere?!:)
Szerintem Jeremiásnak sem volt és még sorolhatnánk.....
Amúgy, hogyan lehet építeni a nem keresztyén vallásra? Mi a közös nevezőnk?:)

Szerintem a katolicizmus szellemiségéről szól ez és nem emberekről.

Nem igazi ökumenikus vagyok?:)

Gyöngyi, bocsáss meg nekem, de nem hiszem, hogy bármelyik istentiszteleten ilyeneket tanítanának.

Nem hiszem, hogy ha szilárd alapod van Jézus Krisztusban és egyetértesz az egyházad tanításaival, akkor abban meg lehet bárkit ingatni. De egyetlen olyan igehirdetést sem hallottam, sem baptistát, sem evangélikust, sem reformátust, ahol a katolikus testvérek ellen tanítottak volna.

Jelzem, jómagam még ökumenikus istentiszteletet is szerveztem állami ünnepen, ahol mindegyik megfért egymás mellett.
Nem értek egyet a katolikus tanítással, de hiszem, hogy nagyon sok emberhez fiatalokhoz is eljut Jézus szava, rajtuk keresztül is! Emellett sok katolikus felismeri ugyanúgy az egyház hibáit, mint ahogy bármelyik protestáns egyház tagja a sajátját.
Magyarul: nem emberekről kellene vitatkozni, hanem az egyház tanításairól.

Végre egy evangélikus ének! Vannak itt evangélikusok?

Végre egy evangélikus ének! Vannak itt evangélikusok?

Kérdés mi volt előbb, tyúk vagy a tojás?

Kedves Gyöngyi! Az a durva, hogy nem Makka írása, hanem idézet Kecskeméthy István: A protestantizmus hibája című írásából, a linket ha megnézed és elolvasod amit írt... református teológus, bibliafordító. Tehát hazabeszél. A saját egyházával kapcsolatban írta.