Szia Éva!

>Nem önellentmondás. Ha arra hivatkozom, hogy a kafarnaumi beszéd hatására mennyien elhagyták Jézust,és mert kézenfekvő, ezt a reformációra vonatkoztatom ebben az egy kérdésben<

Nem bántásként, de én azt látom, hogy Te definícióként abból indulsz ki, hogy önkényesen a római katolikus ostyákra értelmezed, hogy Jézus az élet kenyere. Miközben épp arra lettem volna kíváncsi, erre miből következtetsz, túl azon, hogy Neked ezt tanították. Na mindegy.

Meg se próbáltál magyarázatot adni, hogy hogyan lehet a KEK-ben leírt "teljes Krisztus, Isten és Ember" jelen egy teljes mértékben elrothadó ostyában, miközben a Biblia szerint Krisztus teste romolhatatlan, ráadásul nem is így tér hozzánk vissza, hanem pontosan le van írva, hogyan.
Arra se próbáltál választ adni, hogy ha Te konkrétan a r.k. ostya evésétől várod az örök életet ('aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, abban nincs élet') akkor hogy
üdvözülhetnének a reformátusok és baptisták. Ez a verzió egyéb tragikus következményekkel is jár(na), a szívbéli történések kajálással való helyettesítése. Hát, talán nem részletezem... Tehát lehet hinni ezt is, azt is, de minden verziónak vannak következményei, amit vállalni kell vagy legalábbis ildomos lenne.
Ehelyett rá van fogva az ellentmondásra, hogy: titok. Az Isten titkai viszont sose ilyen ellentmodásokra vannak ráfogva, Istennek nem ilyen jellegű titkai vannak - szerintem.
Azt is becsülöm, ha valaki nem tágít egy régi tantól, abban is lehet jó, ha valaki folyton változó tant vall, de hogy vki folyamatosan változtat és közben pedig azt bizonygatja, hogy ő folyamatosan az eredetit képviseli ezt nem igazán tartom tiszteletre méltó magatartásnak.

Válasz gyanánt még azt kaptam, hogy nincs hitem. Erre mondtam, hogy a hit és a hiszékenység két különböző dolog.
Szerintem az Isteni csoda és titok így fest:
Jézus azt mondja: "Meggyógyultál!" és a nyomorék felkel és jár.
Titok: hogyan történt. Csoda: nyilvánvalóan megtörtént. Tény: leellenőrizhető.
Ha viszont valaki azt mondja, hogy "Meggyógyultál!" közben a nyomorék ott marad, akkor az nem isteni titok se nem isteni csoda, hanem becsapás. Nem titok: mert semmi természetfeletti nem történt, csak képzelgés. Nem csoda: nem történt meg valóságban semmi. Tény: leellenőrizhető: maradt, ahogy volt.

>HITET az Úr ad, ingyen kegyelemből. Nem kenyerünk :) a kirekesztősdi.<

Pontosan. De a hiszékenység is ingyen van csak az nem Istentől jön.
Mondod, hogy döntenem kell. Igen. És Neked is. Majd ha odaát megkérdezik Tőled: Neked nem szólt senki? Ott volt a Biblia a kezedben, nem olvastad? Miért térdeltél le egy tárgy előtt?

De nem akarlak bántani.

Isten áldjon!

csiga

Nézd Csiga
ahányszor Te azt mondod, tárgy, a szívünk összerándul. Volt aki azt mondta, a protestánsok borzalmas eretneksége ez. Én azt mondtam, legalább emlékezést tartanak/tartotok az Úrvacsorával.

Nem egy protestáns testvérem hatalmas élményéről számolt be...

Én kértelek, hogy vegyük le a napirendről. De a stílusod egyre durvább (nekem úgy tűnik) - pedig remélem, hogy nem bántalak, nem bántottalak meg...

Csaba elmondta a személyes élményét, a lelki gyógyulását. Ennél többet nem lehet elmondani, ami az embert megváltoztatja, azon nem lehet vitatkozni...

Én a legszigorúbb kontemplatív kolostorba készültem 18 évesen. Nekem semmi nem kellett a "világból", csak Ő... Csak? MINDEN. De nem lehetett, ezért 22 évesen egyházi szolgálatot vállaltam, ahonnan s hozzám legközelebb álló nagyrabecsült személy küldött el (állami felszólításra) - előbb pedig az állam nem adott nekem álmaim "szigetére" útlevelet.
Belebetegedtem. Ez után fiatal papokkal találkoztam,lelkesekkel és lelketlenekkel... voltak akik elhagyták az egyházi szolgálatot, és a többit esetleg nem részletezem.
Nem vesztettem el a hitemet, DE nem léptem át templom küszöbét ÚGY, hogy tudtam, ott van az igazság. Ami nem tárgy...

Első gyerekem 5 éves korában megállt egy félig nyitott templom előtt, az előtérben. A KISLÁNYOM KIJELENTETTE: "ITT VAN VALAKI!" - és én kétségbeestem... ő majd elölről fogja kezdeni az egyházi személyekkel a csalódásokat?!

Később... több mint 20 év eltelt... az Úr olyan megváltozott életeket hozott elém szociális munkám során... és olyan csodákat, hogy "letettem a fegyvert" és visszatértem. Mit gondolsz ez könnyű volt? Ez nem "régi hagyomány" életben tartása, ez nem hiszékenység, hanem ... ha az ember így meg tud fordulni, így maga mögött tudja hagyni a csalódásokat, mert tudja, ki nyújtja neki az életet... természetesen, nemcsak a szentmisében, hanem MINDIG - Szentlelkével, imádságban :))

És amiben az ember egész egzisztenciája benne van, az azért elég komoly dolog :)) mégha mosolygok is (örömömben).

Nézd Csiga
ahányszor Te azt mondod, tárgy, a szívünk összerándul. Volt aki azt mondta, a protestánsok borzalmas eretneksége ez. Én azt mondtam, legalább emlékezést tartanak/tartotok az Úrvacsorával.

Nem egy protestáns testvérem hatalmas élményéről számolt be...

Én kértelek, hogy vegyük le a napirendről. De a stílusod egyre durvább (nekem úgy tűnik) - pedig remélem, hogy nem bántalak, nem bántottalak meg...

Csaba elmondta a személyes élményét, a lelki gyógyulását. Ennél többet nem lehet elmondani, ami az embert megváltoztatja, azon nem lehet vitatkozni...

Én a legszigorúbb kontemplatív kolostorba készültem 18 évesen. Nekem semmi nem kellett a "világból", csak Ő... Csak? MINDEN. De nem lehetett, ezért 22 évesen egyházi szolgálatot vállaltam, ahonnan s hozzám legközelebb álló nagyrabecsült személy küldött el (állami felszólításra) - előbb pedig az állam nem adott nekem álmaim "szigetére" útlevelet.
Belebetegedtem. Ez után fiatal papokkal találkoztam,lelkesekkel és lelketlenekkel... voltak akik elhagyták az egyházi szolgálatot, és a többit esetleg nem részletezem.
Nem vesztettem el a hitemet, DE nem léptem át templom küszöbét ÚGY, hogy tudtam, ott van az igazság. Ami nem tárgy...

Első gyerekem 5 éves korában megállt egy félig nyitott templom előtt, az előtérben. A KISLÁNYOM KIJELENTETTE: "ITT VAN VALAKI!" - és én kétségbeestem... ő majd elölről fogja kezdeni az egyházi személyekkel a csalódásokat?!

Később... több mint 20 év eltelt... az Úr olyan megváltozott életeket hozott elém szociális munkám során... és olyan csodákat, hogy "letettem a fegyvert" és visszatértem. Mit gondolsz ez könnyű volt? Ez nem "régi hagyomány" életben tartása, ez nem hiszékenység, hanem ... ha az ember így meg tud fordulni, így maga mögött tudja hagyni a csalódásokat, mert tudja, ki nyújtja neki az életet... természetesen, nemcsak a szentmisében, hanem MINDIG - Szentlelkével, imádságban :))

És amiben az ember egész egzisztenciája benne van, az azért elég komoly dolog :)) mégha mosolygok is (örömömben).

Kedves Csigabiga,
így talán jobban értem mire gondolsz. Engedd meg, hogy megosszam veled saját tapasztalatomat, amit már kb. 6000 hsz előtt megtettem.

Teljesen ateista családban nevelkedtem, szüleimet némileg megszédítették azok a lehetőségek, amelyeket az akkori Jugoszlávia teremtett nekik: éltek a "szocialista Svájc" adta lehetőségekkel. Jó anyagi körülmények között éltek s édesanyám egyáltalán nem akart gyermeket szülni. A nyolc lehetséges testvérem közül csak egyetlenegy született meg, a többit nem fogadta. Szerződés alapján fogantam meg: édesanyám kötelezte magát, hogy egy éven belül szül egy fiúgyermeket(!) édesapámnak. Magzati koromtól kezdve beárnyékolta életem első szakaszát az elutasítottság, a nem kívántság tudata és érzete. Felnőttem úgy, hogy közben tudtam én csak "ráadás" vagyok. Aztán egyszer találkoztam Jézussal és életem elkezdett megváltozni.
Egyik igen jelentős pillanata az volt, s ezzel rátérnék az Oltári szentséggel kapcsolatos tapasztalatora, amikor úgy 21 éves koromban, egy ifjúsági lelkinapon részt vettem egy egy órás szentségimádáson. A pap kitette az Oltári szentséget, s én elkezdtem szemlélni az Urat. Egy idő után felemelte a szentségtartót és ezzel a kezében elkezdett végigmenni a padsorok között. ahogyan ott csukodt szemmel imádtam az Urat, a pap elhaladt mellettem. Ekkor egy kép jelent meg szemeim előtt: egy magzat, amely úszik az anyaméhben. A következő képen egy erős, jól megtermett tenyér jelent meg a magzat körül, lassan, védőn összezáruló ujjakkal. Egy hang szólat meg ekkor bennem:"Nézd, mennyire szeretlek! Még mindig nem tudod elhinni?"
Akkor megértettem, hogy a magzat én vagyok, s hogy az Úr már anyám méhében akart engem és megvédett attól, ami testvéreimmel történt. Életem egyik nagy gyógyulása ez az eset: egy olyan ember térdelt le, aki a nőktől anyai gondoskodásra vágyott; s egy felnőtt férfi állt fel, aki egyenrangú társa tud lenni párjának.
Ezt tette velem az Úr, aki az Oltári szentségben eljött hozzám.
Legyen övé minden dicsőség!

Ez az, amit nem tanítanak a hittanon.

Szia Éva!

>Nem önellentmondás. Ha arra hivatkozom, hogy a kafarnaumi beszéd hatására mennyien elhagyták Jézust,és mert kézenfekvő, ezt a reformációra vonatkoztatom ebben az egy kérdésben<

Nem bántásként, de én azt látom, hogy Te definícióként abból indulsz ki, hogy önkényesen a római katolikus ostyákra értelmezed, hogy Jézus az élet kenyere. Miközben épp arra lettem volna kíváncsi, erre miből következtetsz, túl azon, hogy Neked ezt tanították. Na mindegy.

Meg se próbáltál magyarázatot adni, hogy hogyan lehet a KEK-ben leírt "teljes Krisztus, Isten és Ember" jelen egy teljes mértékben elrothadó ostyában, miközben a Biblia szerint Krisztus teste romolhatatlan, ráadásul nem is így tér hozzánk vissza, hanem pontosan le van írva, hogyan.
Arra se próbáltál választ adni, hogy ha Te konkrétan a r.k. ostya evésétől várod az örök életet ('aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, abban nincs élet') akkor hogy
üdvözülhetnének a reformátusok és baptisták. Ez a verzió egyéb tragikus következményekkel is jár(na), a szívbéli történések kajálással való helyettesítése. Hát, talán nem részletezem... Tehát lehet hinni ezt is, azt is, de minden verziónak vannak következményei, amit vállalni kell vagy legalábbis ildomos lenne.
Ehelyett rá van fogva az ellentmondásra, hogy: titok. Az Isten titkai viszont sose ilyen ellentmodásokra vannak ráfogva, Istennek nem ilyen jellegű titkai vannak - szerintem.
Azt is becsülöm, ha valaki nem tágít egy régi tantól, abban is lehet jó, ha valaki folyton változó tant vall, de hogy vki folyamatosan változtat és közben pedig azt bizonygatja, hogy ő folyamatosan az eredetit képviseli ezt nem igazán tartom tiszteletre méltó magatartásnak.

Válasz gyanánt még azt kaptam, hogy nincs hitem. Erre mondtam, hogy a hit és a hiszékenység két különböző dolog.
Szerintem az Isteni csoda és titok így fest:
Jézus azt mondja: "Meggyógyultál!" és a nyomorék felkel és jár.
Titok: hogyan történt. Csoda: nyilvánvalóan megtörtént. Tény: leellenőrizhető.
Ha viszont valaki azt mondja, hogy "Meggyógyultál!" közben a nyomorék ott marad, akkor az nem isteni titok se nem isteni csoda, hanem becsapás. Nem titok: mert semmi természetfeletti nem történt, csak képzelgés. Nem csoda: nem történt meg valóságban semmi. Tény: leellenőrizhető: maradt, ahogy volt.

>HITET az Úr ad, ingyen kegyelemből. Nem kenyerünk :) a kirekesztősdi.<

Pontosan. De a hiszékenység is ingyen van csak az nem Istentől jön.
Mondod, hogy döntenem kell. Igen. És Neked is. Majd ha odaát megkérdezik Tőled: Neked nem szólt senki? Ott volt a Biblia a kezedben, nem olvastad? Miért térdeltél le egy tárgy előtt?

De nem akarlak bántani.

Isten áldjon!

csiga

Szia Éva!

>Nem önellentmondás. Ha arra hivatkozom, hogy a kafarnaumi beszéd hatására mennyien elhagyták Jézust,és mert kézenfekvő, ezt a reformációra vonatkoztatom ebben az egy kérdésben<

Nem bántásként, de én azt látom, hogy Te definícióként abból indulsz ki, hogy önkényesen a római katolikus ostyákra értelmezed, hogy Jézus az élet kenyere. Miközben épp arra lettem volna kíváncsi, erre miből következtetsz, túl azon, hogy Neked ezt tanították. Na mindegy.

Meg se próbáltál magyarázatot adni, hogy hogyan lehet a KEK-ben leírt "teljes Krisztus, Isten és Ember" jelen egy teljes mértékben elrothadó ostyában, miközben a Biblia szerint Krisztus teste romolhatatlan, ráadásul nem is így tér hozzánk vissza, hanem pontosan le van írva, hogyan.
Arra se próbáltál választ adni, hogy ha Te konkrétan a r.k. ostya evésétől várod az örök életet ('aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, abban nincs élet') akkor hogy
üdvözülhetnének a reformátusok és baptisták. Ez a verzió egyéb tragikus következményekkel is jár(na), a szívbéli történések kajálással való helyettesítése. Hát, talán nem részletezem... Tehát lehet hinni ezt is, azt is, de minden verziónak vannak következményei, amit vállalni kell vagy legalábbis ildomos lenne.
Ehelyett rá van fogva az ellentmondásra, hogy: titok. Az Isten titkai viszont sose ilyen ellentmodásokra vannak ráfogva, Istennek nem ilyen jellegű titkai vannak - szerintem.
Azt is becsülöm, ha valaki nem tágít egy régi tantól, abban is lehet jó, ha valaki folyton változó tant vall, de hogy vki folyamatosan változtat és közben pedig azt bizonygatja, hogy ő folyamatosan az eredetit képviseli ezt nem igazán tartom tiszteletre méltó magatartásnak.

Válasz gyanánt még azt kaptam, hogy nincs hitem. Erre mondtam, hogy a hit és a hiszékenység két különböző dolog.
Szerintem az Isteni csoda és titok így fest:
Jézus azt mondja: "Meggyógyultál!" és a nyomorék felkel és jár.
Titok: hogyan történt. Csoda: nyilvánvalóan megtörtént. Tény: leellenőrizhető.
Ha viszont valaki azt mondja, hogy "Meggyógyultál!" közben a nyomorék ott marad, akkor az nem isteni titok se nem isteni csoda, hanem becsapás. Nem titok: mert semmi természetfeletti nem történt, csak képzelgés. Nem csoda: nem történt meg valóságban semmi. Tény: leellenőrizhető: maradt, ahogy volt.

>HITET az Úr ad, ingyen kegyelemből. Nem kenyerünk :) a kirekesztősdi.<

Pontosan. De a hiszékenység is ingyen van csak az nem Istentől jön.
Mondod, hogy döntenem kell. Igen. És Neked is. Majd ha odaát megkérdezik Tőled: Neked nem szólt senki? Ott volt a Biblia a kezedben, nem olvastad? Miért térdeltél le egy tárgy előtt?

De nem akarlak bántani.

Isten áldjon!

csiga

Nem önellentmondás. Ha arra hivatkozom, hogy a kafarnaumi beszéd hatására mennyien elhagyták Jézust,és mert kézenfekvő, ezt a reformációra vonatkoztatom ebben az egy kérdésben

DE ha ti az emlékezést tartjátok meg, akkor azt én "egy résznek" értelmezem az Úr rendeléséből, ha nem is az egésznek.

HITET az Úr ad, ingyen kegyelemből. Nem kenyerünk :) a kirekesztősdi.

3. Sámuel pedig szóla Izráel egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak,

és csak néki!!!!!!!!!!!

szolgáltok: akkor megszabadít titeket a Filiszteusok kezéből.
4. Elhányák azért Izráel fiai a bálványokat és Astarótot, és csak az Úrnak!!!!!!!!!!!! szolgálának.
1 Sám7

Szia Kareb!

Én konkrétan épp azért itt tettem fel a kérdéseim, mert őszintén kíváncsi vagyok arra, h katolikus hívők hogy gondolkodnak a saját felekezetük tanításairól.
Sajnos azt tapasztaltam eddig, hogy érvek helyett inkább vagy olyan típusú válaszokat kaptam, hogy 'azért, mert csak' vagy, hogy azért, mert 'már régóta ez alakult ki'.
Sőt azt is látom, hogy legtöbben a KEK-et sem ismerik.
Erre utaltál, mint a gyöngyök szórására?
Szerintem ez nem az, de ha valakit zavar, hogy itt teszem fel a kérdést, akkor szívesen felvetem másik topikban.
De akkor remélem ott Te is elmondod a véleményed.

Isten áldjon!

csiga

Ezt a fordított hierarchiát kifejtenéd bővebben?
Hogyan is működne ez a gyakorlatban?
Tényleg érdekel, minden közösségben (nemcsak vallási) alkalmazni lehetne, ha működik.

Rendcsinálás... ha Bence kérhette, hogy hagyjuk meg annak a topiknak a "tisztaságát", mert van 2 másik vitafórum, arra gondoltam, miért is kell 2.
Vitára ott a lövészárok (sajnos), itt meg legyen rend (ha tiszteletben tartják).
Tényleg, a rendbe beleférnek a kérdéseim?
Végülis ha válaszolsz, akkor is katolikus válaszol ;)
(de tényleg, miért ne kérdezhetne itt katolikus is a katolikustól akár)

Ezt a fordított hierarchiát kifejtenéd bővebben?
Hogyan is működne ez a gyakorlatban?
Tényleg érdekel, minden közösségben (nemcsak vallási) alkalmazni lehetne, ha működik.

Rendcsinálás... ha Bence kérhette, hogy hagyjuk meg annak a topiknak a "tisztaságát", mert van 2 másik vitafórum, arra gondoltam, miért is kell 2.
Vitára ott a lövészárok (sajnos), itt meg legyen rend (ha tiszteletben tartják).
Tényleg, a rendbe beleférnek a kérdéseim?
Végülis ha válaszolsz, akkor is katolikus válaszol ;)
(de tényleg, miért ne kérdezhetne itt katolikus is a katolikustól akár)

Kedves Éva!
Teljesen jogos a felvetésed, de amint a következő hozzászólásokból látszik, nem árt megismételni még egy párszor.

FÓRUM NYITÓ:
mcsaba - 2011-02-10 21:57:37
Kedves barátaim, ezt a témát azért indítom, hogy a nem katolikus keresztényeknek legyen formális helye annak hogy kérdéseiket az Egyház tanításával kapcsolatban feltegyék.

Mély fájdalommal tölt el az a sok, tudatlanságból fakadó támadás, amely főként a szabadkeresztény gyülekezetek tagjai felől éri egyházamat.

Kérek minden érdeklődőt, akiket az őszinte kíváncsiság és nem a támadás vágya vezet, hogy tegye fel kérdéseit. A többi katolikus testvéremmel együtt megpróbálunk választ adni kérdéseitekre.

Nem vitának szánom a témát, hanem tézis-kifejtésnek. A vitának ugyanis nem sok értelme van, csak a falakat erősíti, de a feleket nem hozza közelebb.

Nem állítom hogy minden kérdésre választ tudok/tudunk adni,
de megpróbálkozok.

...

remélem sikerül megértetni, hogy az Egyház hogyan gondolkodik, és miért teszi így. Nem kell igazat adni, csak hallgassuk meg egymást!"

Tisztelettel megkérlek benneteket, szeretett protestáns testvérek, hogy amennyiben kérdésetek van hozzánk, tegyétek fel, ha vitátok van a beírtakkal kapcsolatban, vigyétek át a témát a "lövészárokba" (az lett ilyen célra létrehozva), ha a saját felekezetetek tanítását szeretnétek megosztani másokkal, akkor hozzatok létre erre a célra egy új fórum témát.

A szándékot nem kétlem és szép az afrikai példád :))

Ennél többet is tett, mint hirdette az evangéliumot, szinte egyfolytában "bocsánatokat kért" és ezt nem tehette volna meg hitelesen ha nincs folytonosság a FŐben, igaz.

Viszont a hierarchikus elgondolás az oka, hogy valaki nem megy utána (mint a Jó Pásztor) az elveszetteknek. Jöjjenek ők ide - gondolják talán, azért, mert ilyen típusú alá- és fölérendeltség van, szerintük.
Ezért mondom/alkottam meg a fordított hierarchia fogalmat...

Nos hát! Úgy látom, ha nem szerénytelenség, én eléggé alkalmas vagyok a "kérdező" szerepére ebben a topikban - eddigi hozzászólásaimat olvasva talán nyilvánvaló lehet előttetek, hogy nem a belekötés szándéka vezérel.

Szóval, magyarázzátok meg nekem pontosabban ezt a tévedhetetlenség-dolgot. Odáig értem, hogy a Szentlélek vezetése nem fejeződött be a Biblia kanonizálásával, hogy kell az egyházi tanítóhivatal ennek értelmezéséhez - ezeket igazából egy protestáns is így, vagy legalábbis hasonlóan éli meg. A pápai tévedhetetlenség behatárolásait, aminek alapján a dogma kihirdetése óta jóformán csak egy vagy kettő ilyen megnyilatkozás volt, szintén ismerem.

Ezzel együtt a KEK 891. pontját ("olyan messzire terjed ki") viszont nem egészen értem. Most akkor van egy behatárolt szövegcsoport a zsinati és pápai megnyilatkozásokon belül, ami abszolút érvényű, vagy nincs? Gondolom, hogy nem lehet minden egyetemes zsinat minden kánona tévedhetetlen, hiszen például az ötödiknek még az egyetemessége is kérdéses (Vanyó L.: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe, 604. old.) és tényleg vannak egymásnak ellentmondó zsinati kánonok. Például volt, amikor kánonok szabályozták az egyházi bíróságok által alkalmazható kínzást, ami a KEK 2297 szerint egyértelműen bűn.

A kérdést így is megfogalmazhatom: ha például katolikus szemmel kell megítélni egy egyszerű laikus helyzetét. aki mondjuk a 4. században egy ariánus püspökséghez tartozik, mit jelent az ő számára az engedelmesség (amennyiben hisz Jézus Isten voltában)? Az világos, hogy amíg az ariánus püspököt ki nem közösítik, az érvényesen szolgáltathat ki szentségeket, na de azért az egyház nem CSAK a szentségekből áll! Mi van, ha a tévtan a liturgikus imákban, az istentisztelet egész menetében is nagyon erősen jelen van - illetve egyáltalán hogyan egyeztethető össze az engedelmességgel, hogy mást hisz, mint a püspöke?
(Azért érdekes kérdés ez, mert pl. olvasva Antiókhiai Ignác leveleit, vagy a Kelemen-levelet feltűnik, hogy az egyház egységéről írva bennük mintha fel sem merülne, hogy egy püspök is lehet eretnek!)

Az egyháznak való engedelmesség gyermeki lelkülete, mint a hit része, nyilvánvaló, és sajnálatos, hogy a protestánsok, illetve inkább a neo-protestáns szabadkeresztények ezt szinte teljesen ignorálják - ugyanakkor nekem egyelőre nyilvánvalónak tűnik, hogy mivel Isten az ő egyházát tévedések és bűnök sorozatán keresztül, lényegileg óvja meg a hitletétemény őrzésében ("a pokol kapui nem vesznek (végleg) erőt rajta"), azért ez az engedelmesség néha mégse működik olyan egyszerűen. Vagy hogy van ez??

Kedves Éva!
Teljesen jogos a felvetésed, de amint a következő hozzászólásokból látszik, nem árt megismételni még egy párszor.

FÓRUM NYITÓ:
mcsaba - 2011-02-10 21:57:37
Kedves barátaim, ezt a témát azért indítom, hogy a nem katolikus keresztényeknek legyen formális helye annak hogy kérdéseiket az Egyház tanításával kapcsolatban feltegyék.

Mély fájdalommal tölt el az a sok, tudatlanságból fakadó támadás, amely főként a szabadkeresztény gyülekezetek tagjai felől éri egyházamat.

Kérek minden érdeklődőt, akiket az őszinte kíváncsiság és nem a támadás vágya vezet, hogy tegye fel kérdéseit. A többi katolikus testvéremmel együtt megpróbálunk választ adni kérdéseitekre.

Nem vitának szánom a témát, hanem tézis-kifejtésnek. A vitának ugyanis nem sok értelme van, csak a falakat erősíti, de a feleket nem hozza közelebb.

Nem állítom hogy minden kérdésre választ tudok/tudunk adni,
de megpróbálkozok.

...

remélem sikerül megértetni, hogy az Egyház hogyan gondolkodik, és miért teszi így. Nem kell igazat adni, csak hallgassuk meg egymást!"

Tisztelettel megkérlek benneteket, szeretett protestáns testvérek, hogy amennyiben kérdésetek van hozzánk, tegyétek fel, ha vitátok van a beírtakkal kapcsolatban, vigyétek át a témát a "lövészárokba" (az lett ilyen célra létrehozva), ha a saját felekezetetek tanítását szeretnétek megosztani másokkal, akkor hozzatok létre erre a célra egy új fórum témát.

Teljesen egyetértek veled!
Visszatérve a pápára: 84 éves korában az ember már jobbára otthon szeretne ülni. Ő ennek ellenére megy és járja a világot, emberekkel találkozik, kommunikál, hirdeti az örömhírt. Azt hiszem a kisebb gondja is nagyobb annál, hogy milyen ruha van rajta, vagy mivel szállítják. Akinek ezzel gondja van, próbálja meg utánacsinálni!

"Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.".
Bizony ez a rész nem csak Péter kereszthalálára vonazkoztatható, de mindenkire, akit az Úr Lelke megragad.

Nem önellentmondás. Ha arra hivatkozom, hogy a kafarnaumi beszéd hatására mennyien elhagyták Jézust,és mert kézenfekvő, ezt a reformációra vonatkoztatom ebben az egy kérdésben

DE ha ti az emlékezést tartjátok meg, akkor azt én "egy résznek" értelmezem az Úr rendeléséből, ha nem is az egésznek.

HITET az Úr ad, ingyen kegyelemből. Nem kenyerünk :) a kirekesztősdi.

Teljesen egyetértek veled!
Visszatérve a pápára: 84 éves korában az ember már jobbára otthon szeretne ülni. Ő ennek ellenére megy és járja a világot, emberekkel találkozik, kommunikál, hirdeti az örömhírt. Azt hiszem a kisebb gondja is nagyobb annál, hogy milyen ruha van rajta, vagy mivel szállítják. Akinek ezzel gondja van, próbálja meg utánacsinálni!

"Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.".
Bizony ez a rész nem csak Péter kereszthalálára vonazkoztatható, de mindenkire, akit az Úr Lelke megragad.

folyt: "abszolút szolgálat"?

A BORZALMAS pompáról:
Imacsoportunk egyik tagja hosszabb ideig élt Afrikában. Egyszer, mikor a templomok gazdag (pompázatos) berendezéséről beszélgettünk (és arról, hogy kell-e ez vagy nem), akkor ő mondta, hogy Afrikában a nagyon szegények között is azt tapasztalta, hogy az mindegy volt, hogy a saját lakásukban hiányzott valami (berendezés, vagy akár az étel az asztalról), de a templom javára az utolsó fillérjüket is képesek voltak odaadni, mert az Isten Háza. Nem a papnak adta odták a pénzt, hanem Istennek. Őszinte, tiszta, szívből jövő adakozás volt ez. Odaadták mindenüket, ahogyan az utolsó 2 fillérjét a perselybe dobó asszony.
Igen, bántja az én szememet is sokszor a barokk pompa, a csilli-villi aranyozások, de aki odarakta, annak a szándékát én nem ítélhetem meg... ha Isten dicsőségének hirdetésére készült, van-e bárkinek joga azt onnan elvenni és másra használni?

Ünnepi külsőségek?
Ha valóban csak külsőség és nincs mögötte a tartalom, akkor valóban felesleges. Különleges alkalomhoz azonban miért ne járhatna különleges körítés? Egy felvirágozott oltár, egy díszes miseruha, szolgáló kórus, akár zenekar is.
Annyi minden másra, felesleges dologra vagyunk képesek elszórni a pénzt (ha van), amiből gondoskodhatnánk a szegényekről (adakozhatnánk a részükre). Biztos, hogy az ünnepeken kell elkezdeni a "spórolást"?

"Arra, hogy lényegében fordított hierarhiát kellene hogy valósítsunk, vagyis, a szegények, a kicsik és gyengék PARANCSOLNAK nekem (én így gondolom) az megegyezik az "abszolút szolgálat" lelkületével."

Kedves Éva!
És miből gondolod, hogy ez valójában nem így működik a hierarchia "álcája" mögött?
A pár hete vitatkoztam egy szerzetes növendékkel. Szídta nekem az előljáróját, hogy mindig futkozik mindenhova, "reprezentál, fürdik a dicsfényben", ahelyett, hogy velük együtt ott élne a szerzetes közösségben. Mondtam neki, hogy nagyon egyoldalúan (a maga szemszögéből) nézi ezt a dolgot. Kérdeztem (és kérdezem tőled is): Szerinted annyira könnyű az, amit az előljáró csinál? Az a "reprezentáció" kő kemény munka. Rohanni a rend egyik intézményétől a másikig, mert a rendházban lakókon kívül az országban több helyen lévő intézményekben dolgozó rendtársakért és a "civil" alkalmazottakért is ő felel. Nem saját passzióból utazgat fel, s alá. Ha valahova meghívják, neki mennie kell. Több száz km autózás naponta, sokszor heteken át és nincs pihenő, mert mindenhol várják, hogy jelenlétével, bíztató szavaival bátorítson, támogasson. Négykor még konferenciát nyit meg az egyik helyen, de hétkor már plébániai lelkigyakorlatot tart 120 km-rel arrébb, a másikon (de közben még akadt 20 perce, hogy beüljön a gyóntatószékbe, mert látta, hogy hosszú a sor a többi gyóntatószéknél).
Egyszer egy dolgom volt az egyik irodájukban, ahova beesett pár percre, miközben valahonna jött, és valahova máshova készült. Mivel mással voltam elfoglalva, csak a szemem sarkából, de elkaptam azt a néhány pillanatot, amikor a nagy rohanás közepette le tudott ülni egy kávé mellé. Talán egy fél percig tudta gondtalanul élvezni a kávéját, látszott rajta, hogy kikapcsolt, teljesen elmélyült, ellazult, majd a következő pillanatban, mintha egy bolha csípte volna meg, még a kávéscsészével az egyik kezében, de már valamilyen előkészített pályázai anyagot lapozgatott a másikkal, teljes koncentrációval... ennyi jutott neki pihenőből akkor... 30 másodperc... (míg az őt kritizáló szerzetes növendékkel akárhányszor futottam össze, mindig volt ideje arra, hogy 5-10 percet beszélgessünk... lett volna neki több is, csak én nem értem rá hosszabb ideig) ennyi idő alatt kellett erőt gyűjtenie a következő feladathoz, pedig hulla fáradtan érkezett... azóta ha eszembe jut ez a pillanat, imádkozom érte, hogy Isten kegyelméből bírja még erővel, lendülettel és főleg egészséggel, amíg nem lesznek elegen ahhoz, hogy a mérhetetlenül sok feladatából valaki másra is át tudjon ruházni egy keveset.
(és próbálom megértetni fiatal, forró fejű szerzetes testvéreivel, hogy a rendi hierarchia csúcsán állni bizony sokkal nehezebb szolgálat, mint az "lentről" látszik).
Kb. ugyanez mondható el az egyházmegyék élén álló püspökökről, érsekekről. Egyikük egyszer mesélte, hogy őt többször megszólták már amiatt, hogy miiiiinden rendezvényen ott van, meg hogy lassan olyan, mint a celebek. Azt mondta, hogy tévedés, ő nincs ott minden rendezvényen, csak ahova hívják. Viszont ahova hívják, oda meg kötelessége elmenni (nyilván ha ütik egymást az időpontok, akkor válogatni kell), és örömmel megy (bár néha biztosan pont olyan fáradt közben, mint a szerzetes előljáró, akiről írtam), mert akkor ő ott a Jézus Krisztus Egyházát képviseli, és hirdeti az evangéliumot... mi ez, ha nem szolgálat?
Egy másik püspökről hallottam, hogy mindig mindenhova, a legtávolabbi településre is hajszál pontosan arra az időpontra érkezett oda, amikorra megbeszélték. Senki nem értette, hogyan képes így kiszámolni az útra szánt időt. Mígnem egyszer kiderült a "trükk". Fél órával korábban indult mindenhova, mint ahogy azt az út hossza indokolta volna, majd a "céltól" egyetlen utcányira megállt és várakozott addig, amíg a megbeszélt időpont elérkezett és így pontosan ért oda mindenhova. Azért, mert szerinte elkésni nem szabad, de korábban érkezni sem illik, mert problémát okozhatsz annak, aki vár rád.
Mi ez, ha nem az "abszolú

Szia Éva!

>Most ezt nem részletezem (Én vagyok az ÉLŐ KENYÉR - AKI ENGEM ESZIK ÁLTALAM ÉL - ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét NEM LESZ ÉLET TIBENNETEK) - akik elmentek, azok pontosan jól érthették hogy miért, gondolom, rá is kérdezhettek, mert OTT VOLTAK.<

gondolom erre gondolhattál, hogy nem reagáltam.

Az eddigieken túl onnan is látható e tan önellentmondása, hogy ha ezt TE konkrétan a szentmiseáldozásra értelmezed, akkor valóban csak római katolikusok üdvözülhetnének. De ezt még a legszemellenzősebb katolikusok se hiszik el.

Bárhonnan nézem sehogy se stimmel...

Isten áldjon!

csiga

Kedves Ibolya!

Hol van a kérdés, amire választ vársz katolikus testvéreidtől?
Mivel Református Egyház hitvallásai között szerepel a Heidelbergi Káté, a hozzászólásodat átmásolom a Kálvinista topikba.

Kedves Csaba, Éva, Kareb!
Azon gondolkodom hogy van-e értelme gyöngyeinket lépten nyomon szórni?
Szeretetünket minden újjászületett láthatja. Isten legnagyobb karizmáját megmutattuk.
Isten Szentlelke adjon bölcsességet minden Benne bízónak.:)
Szeretettel:)

Kedves Csaba, Éva, Kareb!
Azon gondolkodom hogy van-e értelme gyöngyeinket lépten nyomon szórni?
Szeretetünket minden újjászületett láthatja. Isten legnagyobb karizmáját megmutattuk.
Isten Szentlelke adjon bölcsességet minden Benne bízónak.:)
Szeretettel:)

Teljesen egyetértek veled!
Visszatérve a pápára: 84 éves korában az ember már jobbára otthon szeretne ülni. Ő ennek ellenére megy és járja a világot, emberekkel találkozik, kommunikál, hirdeti az örömhírt. Azt hiszem a kisebb gondja is nagyobb annál, hogy milyen ruha van rajta, vagy mivel szállítják. Akinek ezzel gondja van, próbálja meg utánacsinálni!

"Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.".
Bizony ez a rész nem csak Péter kereszthalálára vonazkoztatható, de mindenkire, akit az Úr Lelke megragad.

folyt: "abszolút szolgálat"?

A BORZALMAS pompáról:
Imacsoportunk egyik tagja hosszabb ideig élt Afrikában. Egyszer, mikor a templomok gazdag (pompázatos) berendezéséről beszélgettünk (és arról, hogy kell-e ez vagy nem), akkor ő mondta, hogy Afrikában a nagyon szegények között is azt tapasztalta, hogy az mindegy volt, hogy a saját lakásukban hiányzott valami (berendezés, vagy akár az étel az asztalról), de a templom javára az utolsó fillérjüket is képesek voltak odaadni, mert az Isten Háza. Nem a papnak adta odták a pénzt, hanem Istennek. Őszinte, tiszta, szívből jövő adakozás volt ez. Odaadták mindenüket, ahogyan az utolsó 2 fillérjét a perselybe dobó asszony.
Igen, bántja az én szememet is sokszor a barokk pompa, a csilli-villi aranyozások, de aki odarakta, annak a szándékát én nem ítélhetem meg... ha Isten dicsőségének hirdetésére készült, van-e bárkinek joga azt onnan elvenni és másra használni?

Ünnepi külsőségek?
Ha valóban csak külsőség és nincs mögötte a tartalom, akkor valóban felesleges. Különleges alkalomhoz azonban miért ne járhatna különleges körítés? Egy felvirágozott oltár, egy díszes miseruha, szolgáló kórus, akár zenekar is.
Annyi minden másra, felesleges dologra vagyunk képesek elszórni a pénzt (ha van), amiből gondoskodhatnánk a szegényekről (adakozhatnánk a részükre). Biztos, hogy az ünnepeken kell elkezdeni a "spórolást"?

"Arra, hogy lényegében fordított hierarhiát kellene hogy valósítsunk, vagyis, a szegények, a kicsik és gyengék PARANCSOLNAK nekem (én így gondolom) az megegyezik az "abszolút szolgálat" lelkületével."

Kedves Éva!
És miből gondolod, hogy ez valójában nem így működik a hierarchia "álcája" mögött?
A pár hete vitatkoztam egy szerzetes növendékkel. Szídta nekem az előljáróját, hogy mindig futkozik mindenhova, "reprezentál, fürdik a dicsfényben", ahelyett, hogy velük együtt ott élne a szerzetes közösségben. Mondtam neki, hogy nagyon egyoldalúan (a maga szemszögéből) nézi ezt a dolgot. Kérdeztem (és kérdezem tőled is): Szerinted annyira könnyű az, amit az előljáró csinál? Az a "reprezentáció" kő kemény munka. Rohanni a rend egyik intézményétől a másikig, mert a rendházban lakókon kívül az országban több helyen lévő intézményekben dolgozó rendtársakért és a "civil" alkalmazottakért is ő felel. Nem saját passzióból utazgat fel, s alá. Ha valahova meghívják, neki mennie kell. Több száz km autózás naponta, sokszor heteken át és nincs pihenő, mert mindenhol várják, hogy jelenlétével, bíztató szavaival bátorítson, támogasson. Négykor még konferenciát nyit meg az egyik helyen, de hétkor már plébániai lelkigyakorlatot tart 120 km-rel arrébb, a másikon (de közben még akadt 20 perce, hogy beüljön a gyóntatószékbe, mert látta, hogy hosszú a sor a többi gyóntatószéknél).
Egyszer egy dolgom volt az egyik irodájukban, ahova beesett pár percre, miközben valahonna jött, és valahova máshova készült. Mivel mással voltam elfoglalva, csak a szemem sarkából, de elkaptam azt a néhány pillanatot, amikor a nagy rohanás közepette le tudott ülni egy kávé mellé. Talán egy fél percig tudta gondtalanul élvezni a kávéját, látszott rajta, hogy kikapcsolt, teljesen elmélyült, ellazult, majd a következő pillanatban, mintha egy bolha csípte volna meg, még a kávéscsészével az egyik kezében, de már valamilyen előkészített pályázai anyagot lapozgatott a másikkal, teljes koncentrációval... ennyi jutott neki pihenőből akkor... 30 másodperc... (míg az őt kritizáló szerzetes növendékkel akárhányszor futottam össze, mindig volt ideje arra, hogy 5-10 percet beszélgessünk... lett volna neki több is, csak én nem értem rá hosszabb ideig) ennyi idő alatt kellett erőt gyűjtenie a következő feladathoz, pedig hulla fáradtan érkezett... azóta ha eszembe jut ez a pillanat, imádkozom érte, hogy Isten kegyelméből bírja még erővel, lendülettel és főleg egészséggel, amíg nem lesznek elegen ahhoz, hogy a mérhetetlenül sok feladatából valaki másra is át tudjon ruházni egy keveset.
(és próbálom megértetni fiatal, forró fejű szerzetes testvéreivel, hogy a rendi hierarchia csúcsán állni bizony sokkal nehezebb szolgálat, mint az "lentről" látszik).
Kb. ugyanez mondható el az egyházmegyék élén álló püspökökről, érsekekről. Egyikük egyszer mesélte, hogy őt többször megszólták már amiatt, hogy miiiiinden rendezvényen ott van, meg hogy lassan olyan, mint a celebek. Azt mondta, hogy tévedés, ő nincs ott minden rendezvényen, csak ahova hívják. Viszont ahova hívják, oda meg kötelessége elmenni (nyilván ha ütik egymást az időpontok, akkor válogatni kell), és örömmel megy (bár néha biztosan pont olyan fáradt közben, mint a szerzetes előljáró, akiről írtam), mert akkor ő ott a Jézus Krisztus Egyházát képviseli, és hirdeti az evangéliumot... mi ez, ha nem szolgálat?
Egy másik püspökről hallottam, hogy mindig mindenhova, a legtávolabbi településre is hajszál pontosan arra az időpontra érkezett oda, amikorra megbeszélték. Senki nem értette, hogyan képes így kiszámolni az útra szánt időt. Mígnem egyszer kiderült a "trükk". Fél órával korábban indult mindenhova, mint ahogy azt az út hossza indokolta volna, majd a "céltól" egyetlen utcányira megállt és várakozott addig, amíg a megbeszélt időpont elérkezett és így pontosan ért oda mindenhova. Azért, mert szerinte elkésni nem szabad, de korábban érkezni sem illik, mert problémát okozhatsz annak, aki vár rád.
Mi ez, ha nem az "abszolú

Tudod te is, hogy miben adok igazat. Már régesrég idéztem azt a jeles piarista tanárt, aki azt mondta: "nem építhetünk zöldmezős beruházást". Így igaz.

Arra, hogy lényegében fordított hierarhiát kellene hogy valósítsunk, vagyis, a szegények, a kicsik és gyengék PARANCSOLNAK nekem (én így gondolom) az megegyezik az "abszolút szolgálat" lelkületével.

Tudom, "mi" csak ilyet tudtunk csinálni... sajnos! (Fölé- és alárendeltséget, létező egyházi karriert, jó, tudom, ott vannak a szentek :)) még jó :)) )

83. K.: Melyek a mennyország kulcsai?

F.: A szent Evangélium hirdetése és a keresztyén (egyházi) fegyelem, vagyis a keresztyén gyülekezetből való kizárás, amely kettő a hívőknek kinyitja a mennyországot, a hitetlenek előtt pedig bezárja.

Máté 16: 19; 18: 18; János 20: 22-23.

84. K.: Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a szent Evangélium prédikálása által?

F.: Úgy, hogy a Krisztus parancsolatából a hívőknek, összesen és egyenként, hirdetik és nyilvánosan bizonyságot tesznek amellett, hogy Isten Krisztusnak érdemeiért valóságosan megbocsátja minden bűnöket: valahányszor az Evangélium ígéretét igaz hittel elfogadják. Ezzel szemben pedig azt hirdetik és bizonyítják minden hitetlennek és azoknak, akik szívük szerint nem tértek meg, hogy mindaddig rajtok van Isten haragja és az örök kárhozat, míg meg nem térnek. Ezen evangéliumi bizonyságtétel szerint ítél Isten úgy a jelen, mint a jövendő életben.

Csel. 13: 38, 39; Máté 11: 28; Ezék. 33: 11; Ján. 3: 36; 8: 24; Mt. 3: 7, 8; Róm. 2: 16; Ján. 20: 21-23; Mát. 16: 19.

85. K.: Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a keresztyén (egyházi) fegyelem által?

F.: Úgy, hogy Krisztus parancsára mindazok, akik keresztyén név alatt nem keresztyén tudományt (tant) vallanak s nem élnek keresztyén életet: miután néhányszor atyafiságosan figyelmeztettek és tévelygéseikkel, vagy szégyenletes életükkel fel nem hagynak: bejelentetnek a gyülekezetnek, vagy a gyülekezet által e célból megbízottaknak. És ha ezek intését sem veszik fel, akkor ezek a sákramentumoktól való eltiltással kirekesztik őket a keresztyén gyülekezetből, Isten pedig a Krisztus országából. És újból akkor vétetnek fel Krisztusnak és az Ő gyülekezetének tagjaivá, ha valóságos megjobbulást ígérnek és mutatnak is fel.

Róm. 16: 17; 1. Kor. 5: 4, 11, 13; Tit. 3: 10; 2. Ján. 10: 11; Máté 18: 15-17; 1. Tim. 1: 20; 2. Kor. 2: 6-8; 2. Tim. 2: 25, 26

Néhány napja Bence megkérte a Kálvinista topic résztvevőit, hogy legyünk/legyenek arra tekintettel, hogy a legszigoúbban vett kálvinisták ott maguk között szeretnének lenni. Ő indította ezzel a szándékkal, és tiszteletteljesen távoztunk.

Ezt azért indította Csaba, hogy ha valakinek katolikus testvérhez KÉRDÉSE van, válaszol/válaszolunk.

Mindannyian szívesen olvassuk a Szentírást, nem is kérdés. De ha mi ezt megtettük - bármiről is lesz szó ott a továbbiakban - az eredeti szándékot tiszteletben tartjuk.

Vajon megillet-e ez minket is?

Szia Csiga
sírjak vagy nevessek, hogy - bár kiírod sorban az én hsz-ból - mégsem válaszolsz arra,

nem baj. Tényleg, legyen, én sem vonom kétségbe a jószándékod. Csak, nekem/nekünk annál LÉNYEGESEN több van - a hit tartalma lényegesen több - és a János 6-hoz illik.
Isten áldjon!

Viszont az is igaz, hogy amikor valakiből pápa lesz, nem kezdheti teljesen új lappal. Vannak elődjei, azoknak félbemaradt művei, amelyeket be kell fejezni. Van egy általános társadalmi helyzet, amelybe belecsöppen, amellyel kommunikálni kell és végül van egy hatalmas egyházi apparátus, hívőkkel, papsággal stb. amiért mint pápa felelsz. Itt nem arról van szó, hogy van egy 500 fős gyülekezeted, akiket elajnározgatsz, hanem durván egy milliárd emberért felelsz.
És ha akarod, ha nem, te képviseled a kereszténységet: ha valami balhé van a világban, a kereszténység álláspontját nem egy falusi lelkésztől fogják megkérdezni, hanem egy olyantól, akinek a szavának súlya is van.
Ezért bizonyos pompa alá egyszerűen nem mehet, mint ahogyan pl. vállalkozói körökben sem jelenhetsz meg akárhogy, nem hajthatsz akármilyen autót stb.
Egyszerűen a társadalmi valóság teljesen más mint Jézus korában volt. Péter korában egy pogány világot kellett evangelizálni, ma egy poszt-keresztény kultúrát, amely alapvetően kiábrándult a kereszténységből. Ez óriási különbség, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A pápaság igenis változik. Akár XXIII. János akár II. János Pál személyét figyeljük, olyan vonásokat találunk, amelyek azelőtt gyakorlatilag évszázadokig elképzelhetetlenek voltak. Viszont mindehhez idö kell, mert a változásokat törés nélkül kell meglépni. Azonkívül hogy díszes ruhákban jár, én nem látok lényegi különbséget az újabb kori pápák és Péter között. Sokkal több probléma van azokkal a papokkal, akik bezárkódnak a plébániájuk falai közé és nem kommunikálnak a hívekkel. Na, ez az ami gáz és nem a pápa.

Szia Évi!

>Szomorú az, hogyha nem látjátok be, volt egy KAFARNAUMI BESZÉD, ahol az emberek elfordultak, és elhagyták Jézust.<

Nézd, ha egy romlandó tárgyat nem imádsz, azzal nem Jézust hagyod el, hanem egy babonás szokást. Jézus sose tanított tárgyimádást, a teste az Ige meg van egy romolhatatlan fizikális teste, ami úgy fog visszatérni, mint a villámlás, amely ellátszik napkeletről napnyugatra. Az ostya pedig se nem szellemi se nem romolhatatlan.

>Most ezt nem részletezem (Én vagyok az ÉLŐ KENYÉR - AKI ENGEM ESZIK ÁLTALAM ÉL - ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét NEM LESZ ÉLET TIBENNETEK) - akik elmentek, azok pontosan jól érthették hogy miért, gondolom, rá is kérdezhettek, mert OTT VOLTAK.<

Még az Ószövetségben is így volt írva: ne legyen más istened "rajtam kívül" nem pedig "helyettem", mert akkor is a hiszékeny nép mindenféle tárgyakat meg vélt lényeket akart imádni Isten mellett. Csakhogy ilyen nincs. Szerintem.

>Az viszont tényleg borzalmas, ha minket - mert nektek ez a HIT nem adatott meg, és mi a "kafarnaumi beszéd" UTÁN is ott vagyunk az Úr Jézusnál/ti elmentetek - gyaláztok (sokszor) és a hitünket.
És a hitről nem lehet vitát nyitni...<

A hitről nem lehet vitát nyitni, de a hit olyan dolog, amit nem lehet bizonyítani, ellentétben az ostya állítólagos isten-voltával. Erről Jézus soha nem is mondta, hogy titok lenne. Hit és hiszékenység az két különböző dolog.

Ettől még a jószándékod nem vonom kétségbe.

Isten áldjon!

csiga

A borzalmas eretnekség kifejezést nem osztom. Szomorú az, hogyha nem látjátok be, volt egy KAFARNAUMI BESZÉD, ahol az emberek elfordultak, és elhagyták Jézust. Most ezt nem részletezem (Én vagyok az ÉLŐ KENYÉR - AKI ENGEM ESZIK ÁLTALAM ÉL - ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét NEM LESZ ÉLET TIBENNETEK) - akik elmentek, azok pontosan jól érthették hogy miért, gondolom, rá is kérdezhettek, mert OTT VOLTAK.

Később ír erről Pál apostol "megkülönböztetni az Úr testét" az egyéb, a másik kenyértől...

Nem "borzalmas" a protestánsok hite annyiban, hogy emlékezést tartanak. Egy része igaz, amit tesznek, ha nem is a teljes egész.

Az viszont tényleg borzalmas, ha minket - mert nektek ez a HIT nem adatott meg, és mi a "kafarnaumi beszéd" UTÁN is ott vagyunk az Úr Jézusnál/ti elmentetek - gyaláztok (sokszor) és a hitünket.

És a hitről nem lehet vitát nyitni...

Talán finoman fogalmaztam: igen-igen, égbekiáltó az ellentét. Igen, a pompa BORZALMAS. Sajnálom, akit ezzel megbotránkoztatok.

Hidd el, nagyon sok olyan szegény plébánia van, hogy a gyertya maradékokat össze kell öntsék, hogy legyen gyertya még. Hogy van kat.pap, aki annyit ad a szegényeknek, hogy már őt nem engedik be az éléskamrába :)

Azt kérem számon, amit Jézus mondott Fülöpnek, aki azt kérte, "mutasd meg nekünk az Atyát": "Olyan rég vagyok veletek Fülöp és még nem ismersz engem? ...Aki engem lát, látja az Atyát"
PONTOSAN ÍGY akkor lennénk helyünkön, tennénk meg amire küldetésünk van, ha az, aki minket lát, látja Jézust.
Így legyen. Amen.

Szia Éva!


Igen, pontosan erre küldtem az ostya-teszt c írást.

Akkor témát váltva ezzel kapcsolatban is kíváncsi vagyok a véleményedre:

Számomra furcsa, hogy a r.katolikus hívőknek nem tűnik fel az égbekiáltó ellentét Jézus/Péter és a pápa között. Jézus Isten, aki a Világmindenség Uraként egy kölcsönkért szamáron vagy épp mezítláb ment az őt ajnározó tömegben is, akinek nem volt hová fejét lehajtnia, aki azt hangoztatta, hogy az ő királysága nem evilági, aki azt tanította, hogy ne gyűjtsetek eföldi kincseket, aki elmondta, hogy utódja a Szentlélek lesz, vagy Péter apostol, akinek "ezüstje és aranya" nem volt, aki azt tanította, hogy őmaga presbitertárs, és Krisztus a főpásztor és a főpap és az egyház egyedüli feje és hogy ezeket a tisztségeket egyedül és átruházhatatlanul viseli. Mindketten a törvények és liturgiák helyett a szívbéli tröténések fontossága mellett álltak ki. Őket üldözték, leszektázták és megölte a hivatalos egyház az állami hatalommal összefogva az a hivatalosan elismert egyház, akinek saját főpapja volt, palástba öltözött papjai naponként áldoztak stb. Erre most őket képviseli állítólag a hivatalos egyház az állammal összefogva, akinek élén egy helikopterrel közlekedő palástba öltözött öregúr áll, aki azt hirdeti magáról, hogy ő az egyház igazi feje, ő a főpásztor, szobájában a véráztatta fakeresztet gyémántokkal kirakott aranykeresztre cserélte és többezer szobás luxuspalotában többszáz fős kiszolgáló személyzettel és testőrséggel körülvéve él. És hol? Természetesen egy eföldi központban Vatikánban, amit Mussolinitől vett meg a t. szervezet a hatalomrasegítéséért cserébe.


Isten áldjon;

csiga

Szia Éva!


Igen, pontosan erre küldtem az ostya-teszt c írást.

Akkor témát váltva ezzel kapcsolatban is kíváncsi vagyok a véleményedre:

Számomra furcsa, hogy a r.katolikus hívőknek nem tűnik fel az égbekiáltó ellentét Jézus/Péter és a pápa között. Jézus Isten, aki a Világmindenség Uraként egy kölcsönkért szamáron vagy épp mezítláb ment az őt ajnározó tömegben is, akinek nem volt hová fejét lehajtnia, aki azt hangoztatta, hogy az ő királysága nem evilági, aki azt tanította, hogy ne gyűjtsetek eföldi kincseket, aki elmondta, hogy utódja a Szentlélek lesz, vagy Péter apostol, akinek "ezüstje és aranya" nem volt, aki azt tanította, hogy őmaga presbitertárs, és Krisztus a főpásztor és a főpap és az egyház egyedüli feje és hogy ezeket a tisztségeket egyedül és átruházhatatlanul viseli. Mindketten a törvények és liturgiák helyett a szívbéli tröténések fontossága mellett álltak ki. Őket üldözték, leszektázták és megölte a hivatalos egyház az állami hatalommal összefogva az a hivatalosan elismert egyház, akinek saját főpapja volt, palástba öltözött papjai naponként áldoztak stb. Erre most őket képviseli állítólag a hivatalos egyház az állammal összefogva, akinek élén egy helikopterrel közlekedő palástba öltözött öregúr áll, aki azt hirdeti magáról, hogy ő az egyház igazi feje, ő a főpásztor, szobájában a véráztatta fakeresztet gyémántokkal kirakott aranykeresztre cserélte és többezer szobás luxuspalotában többszáz fős kiszolgáló személyzettel és testőrséggel körülvéve él. És hol? Természetesen egy eföldi központban Vatikánban, amit Mussolinitől vett meg a t. szervezet a hatalomrasegítéséért cserébe.


Isten áldjon;

csiga

Szia Csaba!

>"Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." (LK 22.)
Tehát nem azt parancsolta, hogy menjetek és tartsatok jópofa igefelolvasásokat és énekléseket, hanem hogy ismételjék azt, amit ő nagycsütörtök éjszakáján tett. Azt gondolom nem véletlen, hogy Pál apostol is, aki még ekkor nem volt képben, később SZÓRÓL-SZÓRA megismétli, amit az apostolok leírnak, amit Jézustól személyesen HALLOTT, és nem a Szentírásban olvasott (mert ha nincs utána az az "átkos" néhány évszázad, ma Szentírás sem létezne!)<

Lehet ezt csűrni-csavarni, egy biztos a KEK álítja, hogy a "teljes" Krisztus van jelen az "átváltoztatott" ostyák mindegyikáben. A Bibliábol pedig tudható, hogy Krisztus romolhatatlan testben van. Erről szólt az ostya-teszt, amit küldtem. Tehát ha az ostya megrothad, akkor mégsincs benne a teljes Krisztus és felekezeted valamit súlyosan félreértett. Ennyi.
Nálunk ugyanúgy meg van törve a kenyér, mint Jézus tette, elmondva az Ige, ami kimarad az mind olyan, amit se Jézus se az apostolok nem tettek. Pl csengőszó, átváltoztatás, ostyák körmenetben hordozása meg hasonlók.

A Szentírás nem az átkos évszázadokban született, hanem kb. Kr u. 96-ig. A zsinat nem megszabta utólag, mi a Szentírás, hanem lerögzítették, hogy mit használtak. És a nagyon gáz szövegek ki lettek selejtezve, pár ilyet utólag meg beemeltek egyes zsinatokon.

>Ha tehát ezt tagadod, miképpen reménykedhetsz abban, hogy megtalálod az Ajtót?<

Vallom, hogy Jézus az ajtó szellemi értelemben és hogy ő az élet kenyere szellemi értelemben, ami által újjá lehet születni szellemi értelemben. Nem vallom, hogy fizikailag vissza kell menni anyánk méhébe sem szószerinti ajtófélfa vagy ostya imádását, amiket szellemileg vak logikának tartok.

> Ugyanis amikor ezeket mondja, nem mutat sem egy lámpavasat sem egy ajtófélfát!<

Erre írtam mikor viszont pl. saját testének nevezi a jeruzsálemi templomot, mégse változtatta az át senki és nem is kezdték el imádni, ha figyeltél.


>Hallottad a katolikusok válaszát, döntened kell miben hiszel:
- abban az általános protestáns hiedelemben, hogy mindaz ami tőlünk jön csak hamis tanítás lehet (mert akkor megmaradsz a tagadásban, =tiltakozás,=lázadás)<

Ilyet nem mondtam. Van sok biblikus tanítás, meg van sajnos jópár utólag megváltoztatott tanítás is, pogány eredetű dolgok beszivárgtak a római katolikus tantételekbe, ami nem az eredeti apostoli hagyomány.

>- vagy elfogadod, hogy LEGALÁBB ebben a tanításban a katolikusok (és ortodoxok) maradtak hűek a Igéhez és a protestánsok mentek borzalmas eretnekségbe.<

És szerinted mi a borzalamas eretnekség? Hogy közönséges romlandó ostya előtt nem térdelünk le? Jézus sose mondta, hogy ez titok.
Ő maga a Világosság. A titkot és a hazugságot pedig nem kellene összekeverni.

Titeket szeretlek ne értsd félre, de ezeket a tanításokat tévtanításnak tartom.

Isten áldjon;

csiga

ROMOLHATATLAN

Szia Csigabiga!
Légy szíves olvasd el még egyszer az igehelyeket, amelyeket leírtam. Ha csak felszínesen tanulmányozod őket, elkerülheti a figyelmedet, hogy ezek az Úr szavai:
"Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." (LK 22.)
Tehát nem azt parancsolta, hogy menjetek és tartsatok jópofa igefelolvasásokat és énekléseket, hanem hogy ismételjék azt, amit ő nagycsütörtök éjszakáján tett. Azt gondolom nem véletlen, hogy Pál apostol is, aki még ekkor nem volt képben, később SZÓRÓL-SZÓRA megismétli, amit az apostolok leírnak, amit Jézustól személyesen HALLOTT, és nem a Szentírásban olvasott (mert ha nincs utána az az "átkos" néhány évszázad, ma Szentírás sem létezne!). Tehát Jézusnak ez annyira fontos, hogy az "elvetéltnek", Pálnak KÜLÖN elmagyarázza.
"Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta:
"E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre."Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön."
(1 Kor)

Ha tehát ezt tagadod, miképpen reménykedhetsz abban, hogy megtalálod az Ajtót?
Az általad leírt igehelyek nem ellentétesek azzal, amit én leírtam, csak kiegészítik. Ugyanis amikor ezeket mondja, nem mutat sem egy lámpavasat sem egy ajtófélfát!
De én is azt mondom, amit Éva: zárjuk le ezt a témát, mert nem akarod elfogadni a nyilvánvaló igazságot. Jóllakott embert pedig nem lehet etetni!

Hallottad a katolikusok válaszát, döntened kell miben hiszel:
- abban az általános protestáns hiedelemben, hogy mindaz ami tőlünk jön csak hamis tanítás lehet (mert akkor megmaradsz a tagadásban, =tiltakozás,=lázadás)
- vagy elfogadod, hogy LEGALÁBB ebben a tanításban a katolikusok (és ortodoxok) maradtak hűek a Igéhez és a protestánsok mentek borzalmas eretnekségbe.

De kérlek ezt már ne velem beszéld meg, hanem Vele!
Én elmondtam, amit el lehet mondani.

Isten áldjon!

Csaba

akkor az ostyával eszed meg?
Drága Csabám:)

akkor az ostyával eszed meg?
Drága Csabám:)

"Én vagyok, az igazság, az út(nem egy út, az Út)az élet
az IGE
aki eszi az én testem(AZIGÉT, megeszi naponta)az él"

Szia Ibolya, látom aktívkodsz!
Az Ige nem test. Csak testté (hússá) lett Jézusban és onnantól benne is maradt. Na ezt a húst kell megenned, hogy az Igét is lenyelhesd vele együtt. Ezért téves azt feltételezni, hogy aki az Igét olvassa, az ezzel meg is eszi!

http://www.jezsuita.hu/main.php?folderID=2173&articleID=5261&ctag=articlelist&iid=1