Kedves Gyöngyi!
Nem csoda, hogy nem érted, hiszen éppen Cseri Kálmán és Trausch Liza többre érdemes írását közölted a beszélgetésünk közben. Ez persze igen udvariatlan dolog, hiszen éppen a beszélgetésekről tereli el a figyelmet. Jelenleg az a kínos, hogy nem a mi figyelmünket terelted el ezzel, hanem Te vesztetted el a fonalat. Ajánlom, nézz utána, de tudod mit, nem ér ez ennyit, felejtsd el, nem haragszom rád. Köszönd Mcsabának, mert írása segítségével jobban megértettem a benned zajló nehéz küzdelmet.
Imádkozom a lelki békédért.
Szeretettel:
Feri

Mire gondolsz pontosan?

Tudod Gyöngyi, olyan helyen élek, ahol a lakosság kb. 40%-a szerb, és bár ők az államalkotó nemzet, helyi szinten kisebbségben vannak.
Nem ritka dolog a vegyesházasság, legtöbbször magyar nő megy szerb férfihoz. A móka ezután kezdődik. Van úgy, hogy a gyermek megőrzi mindkét szülő nemzeti identitását, és ilyenkor gazdagságként éli meg azt, hogy két anyanyelve van. A magyarokkal magyarul, a szerbekkel szerbül vált szót.
A probléma akkor jelentkezik, amikor nem tudja önmagát elfogadni, amikor szégyenli, hogy nem tisztavérű szerb, mert az anyja magyar. Az ilyenek, hogy önmaguk szerb identitását erősítsék, szerbebbek akarnak lenni a szerbnél is: verik a magyarokat, nem hajlandóak magyarul megszólalni, még anyjukkal is csak szerbül hajlandóak beszélni, "Srbija" feliratú pólókban járnak, még a gatyájuk is piros-kék-fehér.

Ez ugyan nem a Ditúrnak feltett kérdésedre a válasz, de valamilyen szinten hozzá kapcsolódik.

Tudod Gyöngyi, olyan helyen élek, ahol a lakosság kb. 40%-a szerb, és bár ők az államalkotó nemzet, helyi szinten kisebbségben vannak.
Nem ritka dolog a vegyesházasság, legtöbbször magyar nő megy szerb férfihoz. A móka ezután kezdődik. Van úgy, hogy a gyermek megőrzi mindkét szülő nemzeti identitását, és ilyenkor gazdagságként éli meg azt, hogy két anyanyelve van. A magyarokkal magyarul, a szerbekkel szerbül vált szót.
A probléma akkor jelentkezik, amikor nem tudja önmagát elfogadni, amikor szégyenli, hogy nem tisztavérű szerb, mert az anyja magyar. Az ilyenek, hogy önmaguk szerb identitását erősítsék, szerbebbek akarnak lenni a szerbnél is: verik a magyarokat, nem hajlandóak magyarul megszólalni, még anyjukkal is csak szerbül hajlandóak beszélni, "Srbija" feliratú pólókban járnak, még a gatyájuk is piros-kék-fehér.

Ez ugyan nem a Ditúrnak feltett kérdésedre a válasz, de valamilyen szinten hozzá kapcsolódik.

Mire gondolsz pontosan?

Kedves Feri!

Egyet értek Veled.

Luther után a Sátán új eszközt talált a keresztyénség lejáratására (miután a bűnbocsájtó cédulák eltűntek) ez a felekezeti vita.
A neten ez még 100-szor erősebb. A személyes találkozásokban az ember nem megy olyan messzire, mint itt, ahol nem látom, hogy a mondatom milyen mértékben sérti a másik EMBERT.
Sajnos nekem borzasztó tapasztalataim is vannak ezen a téren, ezért mondom, vigyázzatok, mert a neten való lét nincs az Isten háta mögött. Ha én nem is látom a másik embert az Úr látja és azt is látja, hogy mit okozok.

Kedves Feri!

Egyet értek Veled.

Luther után a Sátán új eszközt talált a keresztyénség lejáratására (miután a bűnbocsájtó cédulák eltűntek) ez a felekezeti vita.
A neten ez még 100-szor erősebb. A személyes találkozásokban az ember nem megy olyan messzire, mint itt, ahol nem látom, hogy a mondatom milyen mértékben sérti a másik EMBERT.
Sajnos nekem borzasztó tapasztalataim is vannak ezen a téren, ezért mondom, vigyázzatok, mert a neten való lét nincs az Isten háta mögött. Ha én nem is látom a másik embert az Úr látja és azt is látja, hogy mit okozok.

Szia Gyöngyi!
Ha még az vagy (katolikus), akkor legalább Te ne járasd le jobban! Nem kell ebben versenyre kelned velünk :-)
Szeretettel:
Feri

mást. megkérdeztem volna, hogyha baptista vagy hasonló lettél volna, hogy hogy van ez a bemerítkező keresztelkedés felnőtt korban? Mármint technikailag.

De akkor a hittan elején elimádkozzák az Üdvözlégyet és a végén még imádkoznak a pápánkért is, mert akkor már az ő pápájuk is. Látod, még egy kis gyónás és létrejön az egység. Mit nyugtalankodsz akkor?

Ez a világ egy valamit soha nem akar hallani. Az igazságot. Az Újszövetségben az igazság szó nem elvont filozófiai fogalom, hanem az igazság szó, az elétheia, a valóságot jelenti. Amikor Jézus Krisztus Pilátussal beszélgetett, akkor Ő megfogalmazta a maga programját, célját. Azt mondja ennek az embernek: "Azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." (Jn 18,37)

És Jézus az övéit is azért küldte ebbe a világba, hogy bizonyságot tegyenek az igazságról, a valóságról. Mivel Jézus egy ilyen nagy horderejű önkijelentést is mondott, hogy "Én vagyok az igazság", ezért ez azt is jelenti, hogy bizonyságot tegyünk róla, mert ez segít a sokféle nyomorúságban vergődő embereken.

Jó lenne, ha ma becsületesen megvizsgálnánk: meddig hallgatjuk szívesen az igaz Jézus Krisztusról szóló evangéliumot? Gyanús az, amikor valaki megköszöni a "tanítást". Az még jöhet, tanulni még hajlandó vagyok. De megváltozni? Feltétel nélkül kinyitni magamat Isten munkálkodó kegyelme előtt, hogy azt csináljon bennem, amit akar, ott már összeretten sok ember. Mostan azonban hagyjad abba, aztán majd, esetleg később...

Hol van a kritikus pont a mi igehallgatási gyakorlatunkban? Meddig vesszük komolyan azt, amit Isten mond? Mit veszünk magunkra? Olyan tragikusan szomorú kép az, amikor egyszer az igehirdetés szintén megosztotta a hallgatóságot, és azt olvassuk a Lukács evangéliumában, hogy a bűnösök és a vámszedők igazat adtak Istennek, bűnbánatra jutottak, és ennek jeleként megkeresztelkedtek János által. A farizeusok és írástudók azonban az Isten beszédét megvetették ő magukra nézve. Igaz a tömegre, de nem vesszük magunkra, sőt, kikérjük magunknak, hogy itt Isten ilyen kritikával illessen bennünket.

Nos, mit veszünk magunkra? Meddig adunk igazat Istennek? Tudjuk-e, hogy az segít rajtunk, ami a kritikus pont után következik? Amikor Isten igéjének a kétélű kardja elhat a szívünk mélyéig, a velőkig, a gondolatainkat is megítéli és szétválasztja az emberben a jót és a rosszat. Mert a kritika azt jelenti: elválasztani. Isten pontosan ezt akarja elvégezni bennünk.

Ez az egyik kérdés itt: hogyan fogadom azt, ami már a kritikus ponton túl van?

A másik kérdés: hogy ha valaki már Jézus Krisztus szolgája lett, akkor kész-e vállalni áldozatot azért, hogy a kritikus pontokon túli részt is elmondja másoknak?
/Cseri Kálmán/

Ökumenikus összejövetel van. Szép, okos előadások hangzanak. Minden előadó szem előtt tartja a rendezők kívánságát, hogy az ökumenikus diplomácia szabályai szerint kell fogalmazni. Vagyis: nem szabad őszintén beszélni a valós problémákról. Ezt mindenki komolyan is veszi. Akad azonban egy ünneprontó, aki elkezdi sorolni, hol, mely pontokon térünk el a Szentírás tanításától, és mennyi képmutatás fertőzi közös alkalmainkat. Lehetne ezt másként is csinálni. Az idő rövidségére való tekintettel azonnal elhallgattatják és soha többet nem kérik fel előadásra.

Mert amíg szép, semmitmondó általánosságok hangoznak, addig hadd folyjék a szó. Amikor azonban a szó igévé válik, és az elevenéig hatol a hallgatónak, akkor egyszerre rövid lesz az idő és az ilyen "ünneprontó" hallgasson el.:)

Nem a misszió a cél az újabb, úgynevezett ökumenikus teológia szerint, hanem a dialógus. Diskuráljunk egymással, emberek! Nem kell annak elhangoznia, hogy hiszek az Atya, Fiú, Szentlélek Istenben. Hiszem, hogy Jézus helyettem halt meg, feltámadott, ma is él. Nem kell ilyen bántó, sértő megjegyzéseket mondani. Sose tudja meg a pogány világ, hogy Isten őket is szereti, hogy Jézus helyettük is meghalt, hogy őket is hívja megtérésre. Mert ha megtérésre hívok, akkor nagyképű vagyok. Ez a mai ökumenikus szellemiség. Isten őrizzen meg minket attól, hogy belemenjünk ebbe a csapdába! A próféták nem engedtek ennek, de a nép belement akkor ebbe a csapdába. Nem különbözött a világtól, ezért Isten ugyanúgy nevezi az ő népét, ahogy az istentelen pogány népeket.

De - és itt szólal meg a nagy evangélium - ezután elhangzik ez a kérlelő és komoly hívás: térjetek meg erről a ti utatokról. Erre hangzik el ez a bántó, értetlen kérdés: Miből térjünk meg? Még azt is Istennek kell elmondania. Hát elmondta, azért jön Malakiás, csak nem veszik magukra. Vagy megsértődnek, kikérjük magunknak, hogy minket leparáznázzon, meg azt mondja, hogy harácsoló vagyok meg mohó, meg nem tartom be a parancsolatot, én még áldozatot is mutatok be. Igaz ugyan, hogy vakot meg sántát, de kit érdekel? Nos, éppen ez az, ami nem fáj, hogy kit érdekel?

Istent érdekli. Egyelőre még érdekli. Még nem fogyott el a türelme, még abba lehet hagyni mindent, amit a falon kívül tesz a nép, még vissza lehet jönni. Olyan nagy kegyelme ez Istennek, hogy minden ítélethirdetés előtt elhangzik a megtérésre hívás. De ha nem térnek meg, akkor menthetetlenül jön az ítélet.

Kedves Péter!
Igazat kell adnom Neked.
Nem gondoltam volna, hogy az "igazi ökumené" nem valósítható meg egy ilyen oldalon, pedig azt gondoltam, szinte mindenben egyet tudunk majd érteni a különbözőségeinken kívül. Valóban, valahogy a közös célért való tett az, amikor háttérbe szorulnak az ott kevésbé fontosnak tűnő különbségek és előtérbe kerül ami összeköt bennünket.

Nem szépítem a dolgokat, a mindennapi.hu indulását követően kellett szembesülnöm először a keresztények egymás iránti mérhetetlen verbális gyűlölködésével, a keresztények kizárólagosságra törekvő gőgjével, a keresztények egymást semmibe vevő elvakultságával, más ember (más felekezetű, vallású, vagy hitetlen) lesajnálásában, pokolra küldésében. A való életben, ha voltak is jelentéktelen vitáink, mind a misszióban, mint a hétköznapi életben, mind a barátságunkban ilyenfajta hozzáállást senkitől sem tapasztaltam, sem Jehova Tanúitól, sem Mormonoktól, sem Mohamedánoktól, sem semmilyen más vallásútól. Bízom benne, hogy csak az arctalanságnak köszönhető mindez, a csuda tudja... Talán szerencsés voltam, hogy sosem találkoztam ezzel a hozzáállással, amit itt tapasztalok. Ha a környezetemben ilyen lett volna, talán sosem térek vissza Krisztushoz... Nem tudom.
Azt gondolom, most már tisztábban látom, olyan óriási felelősségünk van minden egyes a netre feltett szavunkért, mondatunkért, hogy azt igazán nem is tudjuk - ezt a felelősséget - helyesen értelmezni.
Amit kimondunk a világhálón, valójában sosem vonhatjuk vissza, itt maradhat örökre. Minden kimondott alaptalanságunk, rágalmunk, rosszindulatunk itt maradhat.
Magunkról állítjuk ki a bizonyítványt. Keresztényekről.
Nekem ez a mindennapi.hu csak fájdalmat hozott.
Most még nem tudom, hogy Isten ebből a helyzetből hogyan hozza ki a legjobbat, benne bízom, de éppen ezért még senkinek nem tudom megköszönni ezt a fájdalmat amit érzek magunk miatt.
Megmérettettünk és könnyűnek találtattunk. Az Isten könyörüljön rajtunk...
Szervusz:
Feri

mást. megkérdeztem volna, hogyha baptista vagy hasonló lettél volna, hogy hogy van ez a bemerítkező keresztelkedés felnőtt korban? Mármint technikailag.

Ok,akkor áldásos szép napot az Úr szeretetében :)

Katolikus vagyok még!:)))
/és most örülök, hogy nem vagyok testközelben/:)))))))

Nem vagyok holnap gépközelben, megyek haza anyámékhoz Szécsény mellé, aztán ott rossz a Vodafon-internet, vagy bejön, vagy nem, illetve a szlovák jön be, az pedig sokba kerül, de hétfőn vagyok újra.

Katolikus vagyok még!:)))
/és most örülök, hogy nem vagyok testközelben/:)))))))

István holnap randi a kálvinista topicon?
Ma nem maradok,csak benéztem :)
Beszélgethetnénk,amiről már szó volt,maradok szeretettel:alex

pedig én azt gondoltam, hogy protestáns vagy, még pedig baptista vagy valami hasonló. mert szívesen kérdeztem volna valamit.

pedig én azt gondoltam, hogy protestáns vagy, még pedig baptista vagy valami hasonló. mert szívesen kérdeztem volna valamit.

Kedves Gyöngyi!
Nincs vitám Cseri Kálmán igehirdetéseivel, se Sipos Ajtony Leventével! A többiekkel sem. Az igehirdetés nem vitára való formula.
Kértél tőlük engedélyt egyébként, hogy ezeket a cikkeket itt utánpublikáld?
Lehet, hogy a szerzők megengedik, hogy publikáld ezeket az írásokat, de problémás, amikor nem tünteted fel a forrást sem. Amennyiben linkeled az oldalt, mindezek a problémák nem létezők. Ilyenformán elkerülhető, hogy neked tulajdonítjuk amit más írt, illetve nem másnak tulajdonítjuk, amit nem is Ő írt, hanem Te.
Amint Cseri Kálmán, vagy bárki más idejön és vitázik, semmi akadályát nem látom a velük való párbeszédnek... Volt már amikor Sipos Ete Zoltán saját érintettsége miatt megszólalt. Vele lehetett vitázni, mert figyelt az érvekre.
Tedd Te is ezt!
Szeretettel:
Feri

Évikém, ez is az Igehírdetés része volt és nem a saját szavaim de a gondolataimmal mégis egy!
Hát nem csodálatos az Úr?
Szívünkben egység, ettől vagyunk Krisztusban Testvérek.:)

gyöngyi - válasz erre 2011-05-14 11:30:32
Nem a misszió a cél az újabb, úgynevezett ökumenikus teológia szerint, hanem a dialógus. Diskuráljunk egymással, emberek! Nem kell annak elhangoznia, hogy hiszek az Atya, Fiú, Szentlélek Istenben. Hiszem, hogy Jézus helyettem halt meg, feltámadott, ma is él. Nem kell ilyen bántó, sértő megjegyzéseket mondani. Sose tudja meg a pogány világ, hogy Isten őket is szereti, hogy Jézus helyettük is meghalt, hogy őket is hívja megtérésre. Mert ha megtérésre hívok, akkor nagyképű vagyok. Ez a mai ökumenikus szellemiség. Isten őrizzen meg minket attól, hogy belemenjünk ebbe a csapdába! A próféták nem engedtek ennek, de a nép belement akkor ebbe a csapdába. Nem különbözött a világtól, ezért Isten ugyanúgy nevezi az ő népét, ahogy az istentelen pogány népeket.


Ne csúfolódj most máson. Az történik, hogy katolikusnak keresztelték Gyöngyit, aki semmit nem gyűlöl úgy, mint... de eljár az ökumenikus hittanra, szerintem ugyanezért, mint ide ír ilyeneket.
Minek néz téged, engem, Csabát, Pétert és a többieket? és minek önmagát... meg a két barátnőt. És itt, ebben a topicban: jó volna már egy kis REND és: világosság...

Kedves Gyöngyi!
Nincs vitám Cseri Kálmán igehirdetéseivel, se Sipos Ajtony Leventével! A többiekkel sem. Az igehirdetés nem vitára való formula.
Kértél tőlük engedélyt egyébként, hogy ezeket a cikkeket itt utánpublikáld?
Lehet, hogy a szerzők megengedik, hogy publikáld ezeket az írásokat, de problémás, amikor nem tünteted fel a forrást sem. Amennyiben linkeled az oldalt, mindezek a problémák nem létezők. Ilyenformán elkerülhető, hogy neked tulajdonítjuk amit más írt, illetve nem másnak tulajdonítjuk, amit nem is Ő írt, hanem Te.
Amint Cseri Kálmán, vagy bárki más idejön és vitázik, semmi akadályát nem látom a velük való párbeszédnek... Volt már amikor Sipos Ete Zoltán saját érintettsége miatt megszólalt. Vele lehetett vitázni, mert figyelt az érvekre.
Tedd Te is ezt!
Szeretettel:
Feri

gyöngyi - válasz erre 2011-05-14 11:30:32
Nem a misszió a cél az újabb, úgynevezett ökumenikus teológia szerint, hanem a dialógus. Diskuráljunk egymással, emberek! Nem kell annak elhangoznia, hogy hiszek az Atya, Fiú, Szentlélek Istenben. Hiszem, hogy Jézus helyettem halt meg, feltámadott, ma is él. Nem kell ilyen bántó, sértő megjegyzéseket mondani. Sose tudja meg a pogány világ, hogy Isten őket is szereti, hogy Jézus helyettük is meghalt, hogy őket is hívja megtérésre. Mert ha megtérésre hívok, akkor nagyképű vagyok. Ez a mai ökumenikus szellemiség. Isten őrizzen meg minket attól, hogy belemenjünk ebbe a csapdába! A próféták nem engedtek ennek, de a nép belement akkor ebbe a csapdába. Nem különbözött a világtól, ezért Isten ugyanúgy nevezi az ő népét, ahogy az istentelen pogány népeket.


Ne csúfolódj most máson. Az történik, hogy katolikusnak keresztelték Gyöngyit, aki semmit nem gyűlöl úgy, mint... de eljár az ökumenikus hittanra, szerintem ugyanezért, mint ide ír ilyeneket.
Minek néz téged, engem, Csabát, Pétert és a többieket? és minek önmagát... meg a két barátnőt. És itt, ebben a topicban: jó volna már egy kis REND és: világosság...

Ezt Gyöngyi tanítja akkor, amikor elmegy egy katolikus templomba, katolikus "ökumenikus hittan"ra, olyan gondolatokkal amik neki vannak, hívja Alexet is, "mert akkor kettőnket fog utálni" - ehhez képest leírja, hogy "a szeretetet, azt nagyon kajálják", vagyis, a "hamisat" - ez az egyik topicban olvasható.

A világosság fiainak tudniuk kellene a világosságra menni, hogy lássák cselekedeteiket: íme itt van, itt látják... (ahogy nemrég Feri is írta) csakhogy ahok a cselekedetek bizony, a .....ség fiaié :(

van ökumenikus teológia? ki írta? ki hagyta jóvá? Hol vezették be? hol tanítják?

Nem a misszió a cél az újabb, úgynevezett ökumenikus teológia szerint, hanem a dialógus. Diskuráljunk egymással, emberek! Nem kell annak elhangoznia, hogy hiszek az Atya, Fiú, Szentlélek Istenben. Hiszem, hogy Jézus helyettem halt meg, feltámadott, ma is él. Nem kell ilyen bántó, sértő megjegyzéseket mondani. Sose tudja meg a pogány világ, hogy Isten őket is szereti, hogy Jézus helyettük is meghalt, hogy őket is hívja megtérésre. Mert ha megtérésre hívok, akkor nagyképű vagyok. Ez a mai ökumenikus szellemiség. Isten őrizzen meg minket attól, hogy belemenjünk ebbe a csapdába! A próféták nem engedtek ennek, de a nép belement akkor ebbe a csapdába. Nem különbözött a világtól, ezért Isten ugyanúgy nevezi az ő népét, ahogy az istentelen pogány népeket.

De - és itt szólal meg a nagy evangélium - ezután elhangzik ez a kérlelő és komoly hívás: térjetek meg erről a ti utatokról. Erre hangzik el ez a bántó, értetlen kérdés: Miből térjünk meg? Még azt is Istennek kell elmondania. Hát elmondta, azért jön Malakiás, csak nem veszik magukra. Vagy megsértődnek, kikérjük magunknak, hogy minket leparáznázzon, meg azt mondja, hogy harácsoló vagyok meg mohó, meg nem tartom be a parancsolatot, én még áldozatot is mutatok be. Igaz ugyan, hogy vakot meg sántát, de kit érdekel? Nos, éppen ez az, ami nem fáj, hogy kit érdekel?

Istent érdekli. Egyelőre még érdekli. Még nem fogyott el a türelme, még abba lehet hagyni mindent, amit a falon kívül tesz a nép, még vissza lehet jönni. Olyan nagy kegyelme ez Istennek, hogy minden ítélethirdetés előtt elhangzik a megtérésre hívás. De ha nem térnek meg, akkor menthetetlenül jön az ítélet.

Mi tehát az, ami ebből következik? Egyrészt az, amit Jakab így ír: "... szelíden fogadjátok be az Isten belétek oltott igéjét, mert az megmentheti a ti életeteket."(1,21) Szelíden befogadni azt is, ami fáj, ami az én bűneimet nevezi néven, mert így akar megtisztítani az én Uram. Tőle fogadni, nem attól, akin keresztül mondja, és igazat adni neki, aki végső soron üzeni. Szelíden befogadni.

Figyeljétek meg, hogy a legtöbb orvosi eszköz is fájdalmat okoz. Csupa szúró, vágó eszközökkel dolgoznak. Na, de így segíthetnek rajtuk. És ez lelkileg is így van.

A másik része pedig ez: akkor is mondjuk az Istentől reánk bízott igét, ha mások bármilyen megfontolás miatt hallgatnak. Akkor is vállaljuk a vele járó kellemetlenségeket, ha azok, akiken segíteni akar Isten rajtunk keresztül, ellenségüknek tekintenek. Akkor is szeressük őket, ha ők igazságtalanul bántanak, mert az igazságot, a valóságot képviseljük előttük. Akkor is mondani, ha más hallgat, akkor is vállalni, ha ennek ára van, és akkor is szeretni őket, ha akármit csinálnak velünk, vagy bármit mondanak rólunk.

Mi tudjuk, hogy csak az igazság segít az embereken. Mi tudjuk, hogy az árát meg kell fizetni a szolgálatnak, és tudjuk, hogy Jézus is szerette az ellenségeit. Utolsó erejével is értük, értünk imádkozott a kereszten.

Tulajdonképpen ezt szemlélteti az úrvacsora is. Jézus nem hallgatott el a kritikus pontnál, ő végigmondta azt, amit az Atya reá bízott. Ezért fel is ingerlődött ellene személyesen maga az ördög és mozgósította szolgáit. Meg is ölték a Megváltót emiatt. De Ő vállalta ezt a sorsot, és ott a kereszten is szerette az ellenségeit is.

Azt mondja a Biblia, hogy minden úrvacsora Jézusra emlékeztet. Az Ő halálát hirdetjük ilyenkor különösen is. Ez különösen alkalmas arra, hogy megvalljuk a keménységünket, amikor nem fogadtuk be szelíden az igét. Amikor az ige szólóit szidtuk, s nem tudtuk, hogy ezzel a Mindenható ellen fordulunk, aki segíteni akar rajtunk. Vagy amikor nem mertük vállalni a már megismert igazságot ilyen vagy olyan meggondolásból, és hallgattunk akkor, amikor szólni kellett és lehetett volna, vagy fecsegtünk akkor, amikor hallgatni kellett volna.

Ökumenikus összejövetel van. Szép, okos előadások hangzanak. Minden előadó szem előtt tartja a rendezők kívánságát, hogy az ökumenikus diplomácia szabályai szerint kell fogalmazni. Vagyis: nem szabad őszintén beszélni a valós problémákról. Ezt mindenki komolyan is veszi. Akad azonban egy ünneprontó, aki elkezdi sorolni, hol, mely pontokon térünk el a Szentírás tanításától, és mennyi képmutatás fertőzi közös alkalmainkat. Lehetne ezt másként is csinálni. Az idő rövidségére való tekintettel azonnal elhallgattatják és soha többet nem kérik fel előadásra.

Mert amíg szép, semmitmondó általánosságok hangoznak, addig hadd folyjék a szó. Amikor azonban a szó igévé válik, és az elevenéig hatol a hallgatónak, akkor egyszerre rövid lesz az idő és az ilyen "ünneprontó" hallgasson el.:)

Nem a misszió a cél az újabb, úgynevezett ökumenikus teológia szerint, hanem a dialógus. Diskuráljunk egymással, emberek! Nem kell annak elhangoznia, hogy hiszek az Atya, Fiú, Szentlélek Istenben. Hiszem, hogy Jézus helyettem halt meg, feltámadott, ma is él. Nem kell ilyen bántó, sértő megjegyzéseket mondani. Sose tudja meg a pogány világ, hogy Isten őket is szereti, hogy Jézus helyettük is meghalt, hogy őket is hívja megtérésre. Mert ha megtérésre hívok, akkor nagyképű vagyok. Ez a mai ökumenikus szellemiség. Isten őrizzen meg minket attól, hogy belemenjünk ebbe a csapdába! A próféták nem engedtek ennek, de a nép belement akkor ebbe a csapdába. Nem különbözött a világtól, ezért Isten ugyanúgy nevezi az ő népét, ahogy az istentelen pogány népeket.

De - és itt szólal meg a nagy evangélium - ezután elhangzik ez a kérlelő és komoly hívás: térjetek meg erről a ti utatokról. Erre hangzik el ez a bántó, értetlen kérdés: Miből térjünk meg? Még azt is Istennek kell elmondania. Hát elmondta, azért jön Malakiás, csak nem veszik magukra. Vagy megsértődnek, kikérjük magunknak, hogy minket leparáznázzon, meg azt mondja, hogy harácsoló vagyok meg mohó, meg nem tartom be a parancsolatot, én még áldozatot is mutatok be. Igaz ugyan, hogy vakot meg sántát, de kit érdekel? Nos, éppen ez az, ami nem fáj, hogy kit érdekel?

Istent érdekli. Egyelőre még érdekli. Még nem fogyott el a türelme, még abba lehet hagyni mindent, amit a falon kívül tesz a nép, még vissza lehet jönni. Olyan nagy kegyelme ez Istennek, hogy minden ítélethirdetés előtt elhangzik a megtérésre hívás. De ha nem térnek meg, akkor menthetetlenül jön az ítélet.

Kedves Péter!
Igazat kell adnom Neked.
Nem gondoltam volna, hogy az "igazi ökumené" nem valósítható meg egy ilyen oldalon, pedig azt gondoltam, szinte mindenben egyet tudunk majd érteni a különbözőségeinken kívül. Valóban, valahogy a közös célért való tett az, amikor háttérbe szorulnak az ott kevésbé fontosnak tűnő különbségek és előtérbe kerül ami összeköt bennünket.

Nem szépítem a dolgokat, a mindennapi.hu indulását követően kellett szembesülnöm először a keresztények egymás iránti mérhetetlen verbális gyűlölködésével, a keresztények kizárólagosságra törekvő gőgjével, a keresztények egymást semmibe vevő elvakultságával, más ember (más felekezetű, vallású, vagy hitetlen) lesajnálásában, pokolra küldésében. A való életben, ha voltak is jelentéktelen vitáink, mind a misszióban, mint a hétköznapi életben, mind a barátságunkban ilyenfajta hozzáállást senkitől sem tapasztaltam, sem Jehova Tanúitól, sem Mormonoktól, sem Mohamedánoktól, sem semmilyen más vallásútól. Bízom benne, hogy csak az arctalanságnak köszönhető mindez, a csuda tudja... Talán szerencsés voltam, hogy sosem találkoztam ezzel a hozzáállással, amit itt tapasztalok. Ha a környezetemben ilyen lett volna, talán sosem térek vissza Krisztushoz... Nem tudom.
Azt gondolom, most már tisztábban látom, olyan óriási felelősségünk van minden egyes a netre feltett szavunkért, mondatunkért, hogy azt igazán nem is tudjuk - ezt a felelősséget - helyesen értelmezni.
Amit kimondunk a világhálón, valójában sosem vonhatjuk vissza, itt maradhat örökre. Minden kimondott alaptalanságunk, rágalmunk, rosszindulatunk itt maradhat.
Magunkról állítjuk ki a bizonyítványt. Keresztényekről.
Nekem ez a mindennapi.hu csak fájdalmat hozott.
Most még nem tudom, hogy Isten ebből a helyzetből hogyan hozza ki a legjobbat, benne bízom, de éppen ezért még senkinek nem tudom megköszönni ezt a fájdalmat amit érzek magunk miatt.
Megmérettettünk és könnyűnek találtattunk. Az Isten könyörüljön rajtunk...
Szervusz:
Feri

Kedves Péter!
Igazat kell adnom Neked.
Nem gondoltam volna, hogy az "igazi ökumené" nem valósítható meg egy ilyen oldalon, pedig azt gondoltam, szinte mindenben egyet tudunk majd érteni a különbözőségeinken kívül. Valóban, valahogy a közös célért való tett az, amikor háttérbe szorulnak az ott kevésbé fontosnak tűnő különbségek és előtérbe kerül ami összeköt bennünket.

Nem szépítem a dolgokat, a mindennapi.hu indulását követően kellett szembesülnöm először a keresztények egymás iránti mérhetetlen verbális gyűlölködésével, a keresztények kizárólagosságra törekvő gőgjével, a keresztények egymást semmibe vevő elvakultságával, más ember (más felekezetű, vallású, vagy hitetlen) lesajnálásában, pokolra küldésében. A való életben, ha voltak is jelentéktelen vitáink, mind a misszióban, mint a hétköznapi életben, mind a barátságunkban ilyenfajta hozzáállást senkitől sem tapasztaltam, sem Jehova Tanúitól, sem Mormonoktól, sem Mohamedánoktól, sem semmilyen más vallásútól. Bízom benne, hogy csak az arctalanságnak köszönhető mindez, a csuda tudja... Talán szerencsés voltam, hogy sosem találkoztam ezzel a hozzáállással, amit itt tapasztalok. Ha a környezetemben ilyen lett volna, talán sosem térek vissza Krisztushoz... Nem tudom.
Azt gondolom, most már tisztábban látom, olyan óriási felelősségünk van minden egyes a netre feltett szavunkért, mondatunkért, hogy azt igazán nem is tudjuk - ezt a felelősséget - helyesen értelmezni.
Amit kimondunk a világhálón, valójában sosem vonhatjuk vissza, itt maradhat örökre. Minden kimondott alaptalanságunk, rágalmunk, rosszindulatunk itt maradhat.
Magunkról állítjuk ki a bizonyítványt. Keresztényekről.
Nekem ez a mindennapi.hu csak fájdalmat hozott.
Most még nem tudom, hogy Isten ebből a helyzetből hogyan hozza ki a legjobbat, benne bízom, de éppen ezért még senkinek nem tudom megköszönni ezt a fájdalmat amit érzek magunk miatt.
Megmérettettünk és könnyűnek találtattunk. Az Isten könyörüljön rajtunk...
Szervusz:
Feri

Igazi ökumené nem alakulhat ki egy vita fórumon, csak a Krisztusnak végzett szolgálatban. pl. egy cigány telepen, vagy börtönmisszióban, vagy drogosok között, vagy egy anyaotthonban

Jn 17,21
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.