A hit megvallása csak a dicsőség kezdete, de még nem a koszorú kiérdemlése, nem azonos a végső dicsérettel, csak a nagyság kezdete, mert megvan írva:" Aki mindvégig kitart, az üdvözül"(Mt.10.22). Aki nem ért célba, az csak úton van,AZ ÜDVÖSSÉGHEZ EGY LÉPCSŐFOKKAL KÖZELEBB JUTOTT, de még nem érte el a csúcsot és a célt.Hitvalló ugyan, aki megkapta a hit ajándékát.
A hitben és a megigazulásban ki is kell tartani. Bűneinkből naponta meg kell térni.Pál szavaival: A pályát végig kell futni, azért hogy a kitűzött díjat elnyerjük.
Amikor hívők lettünk, csak közelebb kerültünk az üdvösséghez, Róm13,11 és futunk a kitűzött cél felé Fil.3,14.
S ha majd már alig követünk el bűnt,akkor is csak ennyit mondhatunk, ahogy Pál apostol is:
"Nem érzem ugyan magam bűnösnek,semmiben, de ez még nem jelent megigazulást, az Úr mond majd fölöttem ítéletet.(1Kor4,4)
:)

Természetesen kedves Alex, az egész életem megváltozott. Sok minden átértékelődött bennem, és sok mindent amit addig értékesnek tartottam, kárnak és szemétnek ítéltem és ítélek most is. :)

Bravó! Erről van szó! Nincs két egyforma megtérés! Hasonlók vannak,de nincs olyan hogy mind a kettő szóról szóra úgy éli meg,azok bemagolták,a megtérési imát,de Isten előtt ez nem kedves! Emberek előtt csalhatunk,hiszen messziről jött ember azt mond magáról amit akar-de Isten előtt nem! És miért is csalnánk? Nem kis tétről van itt szó,hanem az örök életről! Sajnálom hogy itt a katolikus testvérek nem írták le az üdvbizonyságukat,vagy amit ők az Úrral átélnek.Pedig szívesen olvasnám:)Szivárvány és amikor megtörtént az újjászületésed,akkor az életed is teljesen megváltozott,gondolom? :)

Én azt értem - amennyiben kérdeztél - hogy napról napra többet értek meg, Isten Országának csodálatos ajtaja egyre jobban kinyílik.

Viszont nagyon tiltakozom az ellen, hogy MINDIG és CSAK erről kell(ene) beszélnünk, mintha a sokat idézett "szőlőtő és szőlővesszők" csodálatos példabeszéde NEM HANGZOTT VOLNA EL. (no, meg jó néhány más, ami az alapokhoz tartozik).

Ez a mindennapi, kvázi-megtérés azért helyes, mert még itt vagyunk ugyan, de ODA SZERETNÉNK ÉRNI,a távolságot bemérjük nap mint nap, viszont TÉVES az ÖRÖKÖS bűnös vagyok, sok-sok nulla vagyok "lelkisége"...

Felejtem ami mögöttem van, nekifeszülök annak ami előttem - írja Pál apostol :)

Szóval, hogy komolyra fordítsam a szót:
Igen nehéz gyerekkorom volt.9 éves koromban megpróbáltak megkeresztelni, de határozott nemet mondtam! Nővérem korai halálát szüleim nem tudták feldolgozni, tehát alkoholba menekültek.Én pedig a sátánizmusba. 15 éves fejjel sátánista lettem, egy Astaroth nevű ördögöt imádtam vagy négy éven át.
19 éves koromban már annyira ment a dolog, hogy akire átkot mondtam, azt meg is fogta. Éreztem, hogy életem kicsúszik kezeim közül. Megijedtem attól a hatalomtól, amely körbevett. Hogy önmagamnak bizonyítsak, hogy még képes vagyok belépni egy templomba, elmentem húsvéti szentmisére, persze titokban, mert szégyelltem magam. Nem mondtam én semmit sem, csak Istenre szomjaztam. Aztán két héttel azután megismertem életem párját. Ő ifjúsági csoportba járt, én kint vártam rá.
Azon a nyáron egy szép napon találtam egy füzetet. Az én nevem volt ráírva, csakhogy a 10 évvel azelőtt elhunyt testvérem betűivel. Nem volt abban egy betű Szentírás sem, válogatott versek voltak. Miközben olvastam valami mélyen megérintett. Megértettem, hogy valami hatalmasabb Erő működik, mint amit 140-es IQ-mal addig értelmezni tudtam (pedig sok mindent meg tudok ám magyarázni).
Másnap felkerestem a papot, hogy kereszteljen meg. Azt mondta, ha eddig tudtam várni, még várhatok egy kicsit. Másfél év lett belőle. Addig átrágtam magam a Szentíráson, és elkezdődött a helyreállításom.
Isten helyreállította az életemet!
1995 húsvétján egyszerre lettem keresztelve, bérmálva és elsőáldozó. A Szentlélek úgy eltöltött, hogy mozdulni is alig bírtam. Azóta Istennek élek, már amennyire egy szegény esendő lélek az Istennek élhet. Hogy mi mindent tett velem az Isten, az ránk Négyünkre tartozik, nem szokásom a hivalkodás, de ha valaki olyannal találkozom, akinek történetem reményt vagy hitet adhat, megosztom vele. Isten a bűn mélységeiből emelt ki, testével és Igéjével táplált. Hogy megtértem-e? Ő a tudója.

Viszont azt a fajta megtérést, melyre MM biztat, kerülöm. Nem kérek belőle egy percet sem!!!

A hit megvallása csak a dicsőség kezdete, de még nem a koszorú kiérdemlése, nem azonos a végső dicsérettel, csak a nagyság kezdete, mert megvan írva:" Aki mindvégig kitart, az üdvözül"(Mt.10.22). Aki nem ért célba, az csak úton van,AZ ÜDVÖSSÉGHEZ EGY LÉPCSŐFOKKAL KÖZELEBB JUTOTT, de még nem érte el a csúcsot és a célt.Hitvalló ugyan, aki megkapta a hit ajándékát.
A hitben és a megigazulásban ki is kell tartani. Bűneinkből naponta meg kell térni.Pál szavaival: A pályát végig kell futni, azért hogy a kitűzött díjat elnyerjük.
Amikor hívők lettünk, csak közelebb kerültünk az üdvösséghez, Róm13,11 és futunk a kitűzött cél felé Fil.3,14.
S ha majd már alig követünk el bűnt,akkor is csak ennyit mondhatunk, ahogy Pál apostol is:
"Nem érzem ugyan magam bűnösnek,semmiben, de ez még nem jelent megigazulást, az Úr mond majd fölöttem ítéletet.(1Kor4,4)
:)

A hit megvallása csak a dicsőség kezdete, de még nem a koszorú kiérdemlése, nem azonos a végső dicsérettel, csak a nagyság kezdete, mert megvan írva:" Aki mindvégig kitart, az üdvözül"(Mt.10.22). Aki nem ért célba, az csak úton van,AZ ÜDVÖSSÉGHEZ EGY LÉPCSŐFOKKAL KÖZELEBB JUTOTT, de még nem érte el a csúcsot és a célt.Hitvalló ugyan, aki megkapta a hit ajándékát.
A hitben és a megigazulásban ki is kell tartani. Bűneinkből naponta meg kell térni.Pál szavaival: A pályát végig kell futni, azért hogy a kitűzött díjat elnyerjük.
Amikor hívők lettünk, csak közelebb kerültünk az üdvösséghez, Róm13,11 és futunk a kitűzött cél felé Fil.3,14.
S ha majd már alig követünk el bűnt,akkor is csak ennyit mondhatunk, ahogy Pál apostol is:
"Nem érzem ugyan magam bűnösnek,semmiben, de ez még nem jelent megigazulást, az Úr mond majd fölöttem ítéletet.(1Kor4,4)
:)

:) Akkor kihúztuk az oroszlán fogát!
Mi pont ezt akarjuk,hogy mindenkinek legyen üdvbizonysága-az semmivel nem lehet összetéveszteni!
Isten olyan ERŐVEL ÉS HATALOMMAL TESZI EZT,HOGY AZ EMBER EGÉSZ ÉLETÉBEN VISELNI FOGJA AZ Ő DICSŐSÉGES NEVÉT! :)
Imádkozom,minél hamarabb ismerd meg-mert csodálatos,felfoghatatlan szerelem-ez a KEGYELEM!

Szóval, hogy komolyra fordítsam a szót:
Igen nehéz gyerekkorom volt.9 éves koromban megpróbáltak megkeresztelni, de határozott nemet mondtam! Nővérem korai halálát szüleim nem tudták feldolgozni, tehát alkoholba menekültek.Én pedig a sátánizmusba. 15 éves fejjel sátánista lettem, egy Astaroth nevű ördögöt imádtam vagy négy éven át.
19 éves koromban már annyira ment a dolog, hogy akire átkot mondtam, azt meg is fogta. Éreztem, hogy életem kicsúszik kezeim közül. Megijedtem attól a hatalomtól, amely körbevett. Hogy önmagamnak bizonyítsak, hogy még képes vagyok belépni egy templomba, elmentem húsvéti szentmisére, persze titokban, mert szégyelltem magam. Nem mondtam én semmit sem, csak Istenre szomjaztam. Aztán két héttel azután megismertem életem párját. Ő ifjúsági csoportba járt, én kint vártam rá.
Azon a nyáron egy szép napon találtam egy füzetet. Az én nevem volt ráírva, csakhogy a 10 évvel azelőtt elhunyt testvérem betűivel. Nem volt abban egy betű Szentírás sem, válogatott versek voltak. Miközben olvastam valami mélyen megérintett. Megértettem, hogy valami hatalmasabb Erő működik, mint amit 140-es IQ-mal addig értelmezni tudtam (pedig sok mindent meg tudok ám magyarázni).
Másnap felkerestem a papot, hogy kereszteljen meg. Azt mondta, ha eddig tudtam várni, még várhatok egy kicsit. Másfél év lett belőle. Addig átrágtam magam a Szentíráson, és elkezdődött a helyreállításom.
Isten helyreállította az életemet!
1995 húsvétján egyszerre lettem keresztelve, bérmálva és elsőáldozó. A Szentlélek úgy eltöltött, hogy mozdulni is alig bírtam. Azóta Istennek élek, már amennyire egy szegény esendő lélek az Istennek élhet. Hogy mi mindent tett velem az Isten, az ránk Négyünkre tartozik, nem szokásom a hivalkodás, de ha valaki olyannal találkozom, akinek történetem reményt vagy hitet adhat, megosztom vele. Isten a bűn mélységeiből emelt ki, testével és Igéjével táplált. Hogy megtértem-e? Ő a tudója.

Viszont azt a fajta megtérést, melyre MM biztat, kerülöm. Nem kérek belőle egy percet sem!!!

Szóval, hogy komolyra fordítsam a szót:
Igen nehéz gyerekkorom volt.9 éves koromban megpróbáltak megkeresztelni, de határozott nemet mondtam! Nővérem korai halálát szüleim nem tudták feldolgozni, tehát alkoholba menekültek.Én pedig a sátánizmusba. 15 éves fejjel sátánista lettem, egy Astaroth nevű ördögöt imádtam vagy négy éven át.
19 éves koromban már annyira ment a dolog, hogy akire átkot mondtam, azt meg is fogta. Éreztem, hogy életem kicsúszik kezeim közül. Megijedtem attól a hatalomtól, amely körbevett. Hogy önmagamnak bizonyítsak, hogy még képes vagyok belépni egy templomba, elmentem húsvéti szentmisére, persze titokban, mert szégyelltem magam. Nem mondtam én semmit sem, csak Istenre szomjaztam. Aztán két héttel azután megismertem életem párját. Ő ifjúsági csoportba járt, én kint vártam rá.
Azon a nyáron egy szép napon találtam egy füzetet. Az én nevem volt ráírva, csakhogy a 10 évvel azelőtt elhunyt testvérem betűivel. Nem volt abban egy betű Szentírás sem, válogatott versek voltak. Miközben olvastam valami mélyen megérintett. Megértettem, hogy valami hatalmasabb Erő működik, mint amit 140-es IQ-mal addig értelmezni tudtam (pedig sok mindent meg tudok ám magyarázni).
Másnap felkerestem a papot, hogy kereszteljen meg. Azt mondta, ha eddig tudtam várni, még várhatok egy kicsit. Másfél év lett belőle. Addig átrágtam magam a Szentíráson, és elkezdődött a helyreállításom.
Isten helyreállította az életemet!
1995 húsvétján egyszerre lettem keresztelve, bérmálva és elsőáldozó. A Szentlélek úgy eltöltött, hogy mozdulni is alig bírtam. Azóta Istennek élek, már amennyire egy szegény esendő lélek az Istennek élhet. Hogy mi mindent tett velem az Isten, az ránk Négyünkre tartozik, nem szokásom a hivalkodás, de ha valaki olyannal találkozom, akinek történetem reményt vagy hitet adhat, megosztom vele. Isten a bűn mélységeiből emelt ki, testével és Igéjével táplált. Hogy megtértem-e? Ő a tudója.

Viszont azt a fajta megtérést, melyre MM biztat, kerülöm. Nem kérek belőle egy percet sem!!!

Viszont azt a fajta megtérést, melyre MM biztat, kerülöm. Nem kérek belőle egy percet sem!!!

te tudod

Na akkor ha megtérsz akkor megtudod:)
Szerintem hamarosan, mert nem véletlen beszélünk erről:)

Ha megtérsz Isten kijelenti neked és tudod

Kedves Éva olyan kíváncsi vagyok,neked milyen a megtérésed története,ha megosztanád ezt velünk,hálásan köszönjük. :)

Viszont azt a fajta megtérést, melyre MM biztat, kerülöm. Nem kérek belőle egy percet sem!!!

te tudod

Doktojnéni, neked ki adott ilyen nagy mejjényt?

Szóval, hogy komolyra fordítsam a szót:
Igen nehéz gyerekkorom volt.9 éves koromban megpróbáltak megkeresztelni, de határozott nemet mondtam! Nővérem korai halálát szüleim nem tudták feldolgozni, tehát alkoholba menekültek.Én pedig a sátánizmusba. 15 éves fejjel sátánista lettem, egy Astaroth nevű ördögöt imádtam vagy négy éven át.
19 éves koromban már annyira ment a dolog, hogy akire átkot mondtam, azt meg is fogta. Éreztem, hogy életem kicsúszik kezeim közül. Megijedtem attól a hatalomtól, amely körbevett. Hogy önmagamnak bizonyítsak, hogy még képes vagyok belépni egy templomba, elmentem húsvéti szentmisére, persze titokban, mert szégyelltem magam. Nem mondtam én semmit sem, csak Istenre szomjaztam. Aztán két héttel azután megismertem életem párját. Ő ifjúsági csoportba járt, én kint vártam rá.
Azon a nyáron egy szép napon találtam egy füzetet. Az én nevem volt ráírva, csakhogy a 10 évvel azelőtt elhunyt testvérem betűivel. Nem volt abban egy betű Szentírás sem, válogatott versek voltak. Miközben olvastam valami mélyen megérintett. Megértettem, hogy valami hatalmasabb Erő működik, mint amit 140-es IQ-mal addig értelmezni tudtam (pedig sok mindent meg tudok ám magyarázni).
Másnap felkerestem a papot, hogy kereszteljen meg. Azt mondta, ha eddig tudtam várni, még várhatok egy kicsit. Másfél év lett belőle. Addig átrágtam magam a Szentíráson, és elkezdődött a helyreállításom.
Isten helyreállította az életemet!
1995 húsvétján egyszerre lettem keresztelve, bérmálva és elsőáldozó. A Szentlélek úgy eltöltött, hogy mozdulni is alig bírtam. Azóta Istennek élek, már amennyire egy szegény esendő lélek az Istennek élhet. Hogy mi mindent tett velem az Isten, az ránk Négyünkre tartozik, nem szokásom a hivalkodás, de ha valaki olyannal találkozom, akinek történetem reményt vagy hitet adhat, megosztom vele. Isten a bűn mélységeiből emelt ki, testével és Igéjével táplált. Hogy megtértem-e? Ő a tudója.

Viszont azt a fajta megtérést, melyre MM biztat, kerülöm. Nem kérek belőle egy percet sem!!!

Szóval, hogy komolyra fordítsam a szót:
Igen nehéz gyerekkorom volt.9 éves koromban megpróbáltak megkeresztelni, de határozott nemet mondtam! Nővérem korai halálát szüleim nem tudták feldolgozni, tehát alkoholba menekültek.Én pedig a sátánizmusba. 15 éves fejjel sátánista lettem, egy Astaroth nevű ördögöt imádtam vagy négy éven át.
19 éves koromban már annyira ment a dolog, hogy akire átkot mondtam, azt meg is fogta. Éreztem, hogy életem kicsúszik kezeim közül. Megijedtem attól a hatalomtól, amely körbevett. Hogy önmagamnak bizonyítsak, hogy még képes vagyok belépni egy templomba, elmentem húsvéti szentmisére, persze titokban, mert szégyelltem magam. Nem mondtam én semmit sem, csak Istenre szomjaztam. Aztán két héttel azután megismertem életem párját. Ő ifjúsági csoportba járt, én kint vártam rá.
Azon a nyáron egy szép napon találtam egy füzetet. Az én nevem volt ráírva, csakhogy a 10 évvel azelőtt elhunyt testvérem betűivel. Nem volt abban egy betű Szentírás sem, válogatott versek voltak. Miközben olvastam valami mélyen megérintett. Megértettem, hogy valami hatalmasabb Erő működik, mint amit 140-es IQ-mal addig értelmezni tudtam (pedig sok mindent meg tudok ám magyarázni).
Másnap felkerestem a papot, hogy kereszteljen meg. Azt mondta, ha eddig tudtam várni, még várhatok egy kicsit. Másfél év lett belőle. Addig átrágtam magam a Szentíráson, és elkezdődött a helyreállításom.
Isten helyreállította az életemet!
1995 húsvétján egyszerre lettem keresztelve, bérmálva és elsőáldozó. A Szentlélek úgy eltöltött, hogy mozdulni is alig bírtam. Azóta Istennek élek, már amennyire egy szegény esendő lélek az Istennek élhet. Hogy mi mindent tett velem az Isten, az ránk Négyünkre tartozik, nem szokásom a hivalkodás, de ha valaki olyannal találkozom, akinek történetem reményt vagy hitet adhat, megosztom vele. Isten a bűn mélységeiből emelt ki, testével és Igéjével táplált. Hogy megtértem-e? Ő a tudója.

Viszont azt a fajta megtérést, melyre MM biztat, kerülöm. Nem kérek belőle egy percet sem!!!

Szóval, hogy komolyra fordítsam a szót:
Igen nehéz gyerekkorom volt.9 éves koromban megpróbáltak megkeresztelni, de határozott nemet mondtam! Nővérem korai halálát szüleim nem tudták feldolgozni, tehát alkoholba menekültek.Én pedig a sátánizmusba. 15 éves fejjel sátánista lettem, egy Astaroth nevű ördögöt imádtam vagy négy éven át.
19 éves koromban már annyira ment a dolog, hogy akire átkot mondtam, azt meg is fogta. Éreztem, hogy életem kicsúszik kezeim közül. Megijedtem attól a hatalomtól, amely körbevett. Hogy önmagamnak bizonyítsak, hogy még képes vagyok belépni egy templomba, elmentem húsvéti szentmisére, persze titokban, mert szégyelltem magam. Nem mondtam én semmit sem, csak Istenre szomjaztam. Aztán két héttel azután megismertem életem párját. Ő ifjúsági csoportba járt, én kint vártam rá.
Azon a nyáron egy szép napon találtam egy füzetet. Az én nevem volt ráírva, csakhogy a 10 évvel azelőtt elhunyt testvérem betűivel. Nem volt abban egy betű Szentírás sem, válogatott versek voltak. Miközben olvastam valami mélyen megérintett. Megértettem, hogy valami hatalmasabb Erő működik, mint amit 140-es IQ-mal addig értelmezni tudtam (pedig sok mindent meg tudok ám magyarázni).
Másnap felkerestem a papot, hogy kereszteljen meg. Azt mondta, ha eddig tudtam várni, még várhatok egy kicsit. Másfél év lett belőle. Addig átrágtam magam a Szentíráson, és elkezdődött a helyreállításom.
Isten helyreállította az életemet!
1995 húsvétján egyszerre lettem keresztelve, bérmálva és elsőáldozó. A Szentlélek úgy eltöltött, hogy mozdulni is alig bírtam. Azóta Istennek élek, már amennyire egy szegény esendő lélek az Istennek élhet. Hogy mi mindent tett velem az Isten, az ránk Négyünkre tartozik, nem szokásom a hivalkodás, de ha valaki olyannal találkozom, akinek történetem reményt vagy hitet adhat, megosztom vele. Isten a bűn mélységeiből emelt ki, testével és Igéjével táplált. Hogy megtértem-e? Ő a tudója.

Viszont azt a fajta megtérést, melyre MM biztat, kerülöm. Nem kérek belőle egy percet sem!!!

Doktojnéni, neked ki adott ilyen nagy mejjényt?

"Isten országát akarom építen/hirdetni/helyreállítani"

a görcsös akarat
én én én

CSak ha Jézus küld, sőt ha csak Veled megy
amire csak elküld

Rm 10,15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek?

:) Akkor kihúztuk az oroszlán fogát!
Mi pont ezt akarjuk,hogy mindenkinek legyen üdvbizonysága-az semmivel nem lehet összetéveszteni!
Isten olyan ERŐVEL ÉS HATALOMMAL TESZI EZT,HOGY AZ EMBER EGÉSZ ÉLETÉBEN VISELNI FOGJA AZ Ő DICSŐSÉGES NEVÉT! :)
Imádkozom,minél hamarabb ismerd meg-mert csodálatos,felfoghatatlan szerelem-ez a KEGYELEM!

Nem tudom. Nem is merem tudni!
Viszont elmondhatom, hogy ez a megtértem-nemtérten dolog nem igazán izgat. Amit tudok: szándékom szerint minden erővel az Isten országát akarom építen/hirdetni/helyreállítani. A többi nem érdekel. Tudom, hogy a Mennyei Atya szeretett gyermeke vagyok.

Nem tudom. Nem is merem tudni!
Viszont elmondhatom, hogy ez a megtértem-nemtérten dolog nem igazán izgat. Amit tudok: szándékom szerint minden erővel az Isten országát akarom építen/hirdetni/helyreállítani. A többi nem érdekel. Tudom, hogy a Mennyei Atya szeretett gyermeke vagyok.