Eunike:
"Szentlélek elleni bűn=ha nem fogadod el a Szentlelket, elutasítod a hívást
mert minden más bűn megbocsátatik úgy-e?"

Úgy érted, ha ezt egész életedben elutasítod?
Vagy elég egyszeri hívást elutasítani?

Én egész mást gondolok a Szentlélek elleni bűnről. Jézus akkor beszél róla, amikor a Szentlélek munkáját a farizeusok az ördögnek tulajdonítják...

Csak háromféle ember van: olyan, aki Istent szolgálja; ez az ember okos és boldog. Olyan, aki keresi, mert még nem találta meg; ez az ember okos, de még nem boldog. Olyan, aki él, anélkül, hogy keresné Istent; ez az ember ostoba és boldogtalan. (B. Pascal)

pogány - paganus - pagus
vidéki, vidéken lakó...
asszem ezek szerint én amíg tehetem pogány maradok, mert nincs az az erő ami arra rávenne, hogy városba költözzek...

--


mostanában egy könyvet olvasok az iszlám misztikáról ( http://kairosz.hu/az_emlekezes_rozsakertje.html )
Van benne egy érdekes gondolat. Megpróbálom leírni a lényegét. Nem mondom ki rá, hogy abszolút igazság, de azért nem árt elgondolkozni rajta...
Túlzásba lehet vinni az igazhitet, és akkor már nem lesz igazhit, és lehet művelni a bálványimádást úgy, hogy annak a lényege végül igazhitté válik.
Ha valaki úgymond pogány, de úgy hisz abban amiben hisz, hogy közben megvalósítja a krisztusi tant (szeretet, mert ez a lényeg!!!) akkor az rossz?
És ha valakiből folyik az igazhit, de közben vádol, kategorizál, intoleráns (szép modern szó), akkor benne mennyi nyoma van a szeretetnek a pogány ember felé?
Nektek az a hit és a jóság, hogy maradéktalanul betartjátok a bibliát, na meg persze fejből tudjátok?
Nem inkább szeretettel és megértéssel kéne fordulni a másik ember felé?
Krisztus nem azt mondta hogy még az ellenséget is szeretni kell???
Erre azon megy a vita, hogy minek van pánt a fején valakinek, meg milyen teológiai tévedései vannak.
Az Isten szerelmére emberek! Az ilyen pitiáner és lényegtelen viták miatt van széthúzás az emberek között. Mert mindenki meg akarja magyarázni a másiknak, hogy neki van igaza.

A szeretet az, hogy elfogadom az embertársam úgy ahogy van, és nem állok neki megváltoztatni a saját képemre, mert nem én vagyok isten. Ez az ő dolga. Nehogy már azt higgyük, hogy Isten a mi segítségünkre szorul, ha arra van szüksége hogy az emberek benne higgyenek. Pálnál is megoldotta a problémát némi kis vakítással. :) (A vakság lehet átvitt értelmű is. Lehet az ember lelke is vak. Majd ha eljön az ideje akkor látni fog az is.)

inkvizíció...
asszem van itt pár teológus, elmondhatnátok a történetét...
hogy először azért indult, hogy az (kereszténységre) áttért zsidókkal betartassák az új hitet. Aztán ugye továbbgyűrűzött a dolog. És hogy az igazi őrület már a reformáció után jött...
Tombolt a szeretet.

ebben a témában ajánlom figyelmetekbe Jézus példázatát a két fiúról, akit az apa megkért, hogy segítsenek a szőlőben...

Meg is kaptad érte a magadét odaát :)))))

Utólagos engedelmeddel kölcsönvettelek a Tóta-féle cikkhez, mert oda is 100%-ban passzolt éppen :) Bizony a krisztusi mércéhez elengedhetetlen az alázat, magam is el-el hagyva néha, pedig anélkül lehetetlen.

"Ha valaki úgymond pogány, de úgy hisz abban amiben hisz, hogy közben megvalósítja a krisztusi tant (szeretet, mert ez a lényeg!!!) akkor az rossz?"

Attól függ, hogy értelmezzük a rosszat. De kezdjük az alapoknál: hitünk szerint nincs ember, aki "megvalósítaná a krisztusi tant" (mert mindenek vétkeztek - Róm 3,23). Egy sem. Krisztus nélkül nem tudunk olyan tökéleteset cselekedni, ami az Atya előtt is megáll. Erre csak maga Krisztus képes, illetve mi magunk akkor, ha nem mi, hanem a bennünk élő (Gal 2,20) Krisztus teszi azt. Viszont pogányokban nem él a Krisztus, tehát a konklúzió az, hogy emberi mértékkel lehet hogy "jó", ha a pogány próbálja a szeretetet megvalósítani, de Krisztus nélkül ez hiábavaló és hamvába holt próbálkozás.

"És ha valakiből folyik az igazhit, de közben vádol, kategorizál, intoleráns (szép modern szó), akkor benne mennyi nyoma van a szeretetnek a pogány ember felé?"

Ha valaki így gondolkodik, akkor az nem a szívével hisz, hanem csupán hitigazságokat mond, hit nélkül. De érdemes elkülöníteni két dolgot: az egyik az, amikor a pogányokat - nem hívőket - lenézi, velük szemben ellenséges; ez valóban nem Krisztustól való. Ugyanakkor a valaki védi a hitét és vitában, illetve saját életfelfogásában ragaszkodik Isten kijelentett igéjéhez akkor is, ha ezzel másoknak nem okoz boldogságot, akkor csupán azt teszi, amit Krisztus világosan és egyértelműen megparancsolt neki. Tehát ne keverjük össze a mellüket verő, nagy hangú álkeresztény hitetőket (meggyőződésem szerint a magukat kereszténynek mondó politikusok túlnyomó többsége ilyen) azokkal, akik például abortusz-kérdésben vagy a házasság kérdésében ragaszkodnak a biblikus állásponthoz. Nehéz itt különbséget tenni, az tény, ráadásul beható ige-ismeret nélkül szinte lehetetlen is, de meg kell próbálni, mert az egyik Krisztus világos parancsa, a másik pedig emberi hitetés.

"Ha valaki úgymond pogány, de úgy hisz abban amiben hisz, hogy közben megvalósítja a krisztusi tant (szeretet, mert ez a lényeg!!!) akkor az rossz?"

Attól függ, hogy értelmezzük a rosszat. De kezdjük az alapoknál: hitünk szerint nincs ember, aki "megvalósítaná a krisztusi tant" (mert mindenek vétkeztek - Róm 3,23). Egy sem. Krisztus nélkül nem tudunk olyan tökéleteset cselekedni, ami az Atya előtt is megáll. Erre csak maga Krisztus képes, illetve mi magunk akkor, ha nem mi, hanem a bennünk élő (Gal 2,20) Krisztus teszi azt. Viszont pogányokban nem él a Krisztus, tehát a konklúzió az, hogy emberi mértékkel lehet hogy "jó", ha a pogány próbálja a szeretetet megvalósítani, de Krisztus nélkül ez hiábavaló és hamvába holt próbálkozás.

"És ha valakiből folyik az igazhit, de közben vádol, kategorizál, intoleráns (szép modern szó), akkor benne mennyi nyoma van a szeretetnek a pogány ember felé?"

Ha valaki így gondolkodik, akkor az nem a szívével hisz, hanem csupán hitigazságokat mond, hit nélkül. De érdemes elkülöníteni két dolgot: az egyik az, amikor a pogányokat - nem hívőket - lenézi, velük szemben ellenséges; ez valóban nem Krisztustól való. Ugyanakkor a valaki védi a hitét és vitában, illetve saját életfelfogásában ragaszkodik Isten kijelentett igéjéhez akkor is, ha ezzel másoknak nem okoz boldogságot, akkor csupán azt teszi, amit Krisztus világosan és egyértelműen megparancsolt neki. Tehát ne keverjük össze a mellüket verő, nagy hangú álkeresztény hitetőket (meggyőződésem szerint a magukat kereszténynek mondó politikusok túlnyomó többsége ilyen) azokkal, akik például abortusz-kérdésben vagy a házasság kérdésében ragaszkodnak a biblikus állásponthoz. Nehéz itt különbséget tenni, az tény, ráadásul beható ige-ismeret nélkül szinte lehetetlen is, de meg kell próbálni, mert az egyik Krisztus világos parancsa, a másik pedig emberi hitetés.

pogány - paganus - pagus
vidéki, vidéken lakó...
asszem ezek szerint én amíg tehetem pogány maradok, mert nincs az az erő ami arra rávenne, hogy városba költözzek...

--


mostanában egy könyvet olvasok az iszlám misztikáról ( http://kairosz.hu/az_emlekezes_rozsakertje.html )
Van benne egy érdekes gondolat. Megpróbálom leírni a lényegét. Nem mondom ki rá, hogy abszolút igazság, de azért nem árt elgondolkozni rajta...
Túlzásba lehet vinni az igazhitet, és akkor már nem lesz igazhit, és lehet művelni a bálványimádást úgy, hogy annak a lényege végül igazhitté válik.
Ha valaki úgymond pogány, de úgy hisz abban amiben hisz, hogy közben megvalósítja a krisztusi tant (szeretet, mert ez a lényeg!!!) akkor az rossz?
És ha valakiből folyik az igazhit, de közben vádol, kategorizál, intoleráns (szép modern szó), akkor benne mennyi nyoma van a szeretetnek a pogány ember felé?
Nektek az a hit és a jóság, hogy maradéktalanul betartjátok a bibliát, na meg persze fejből tudjátok?
Nem inkább szeretettel és megértéssel kéne fordulni a másik ember felé?
Krisztus nem azt mondta hogy még az ellenséget is szeretni kell???
Erre azon megy a vita, hogy minek van pánt a fején valakinek, meg milyen teológiai tévedései vannak.
Az Isten szerelmére emberek! Az ilyen pitiáner és lényegtelen viták miatt van széthúzás az emberek között. Mert mindenki meg akarja magyarázni a másiknak, hogy neki van igaza.

A szeretet az, hogy elfogadom az embertársam úgy ahogy van, és nem állok neki megváltoztatni a saját képemre, mert nem én vagyok isten. Ez az ő dolga. Nehogy már azt higgyük, hogy Isten a mi segítségünkre szorul, ha arra van szüksége hogy az emberek benne higgyenek. Pálnál is megoldotta a problémát némi kis vakítással. :) (A vakság lehet átvitt értelmű is. Lehet az ember lelke is vak. Majd ha eljön az ideje akkor látni fog az is.)

inkvizíció...
asszem van itt pár teológus, elmondhatnátok a történetét...
hogy először azért indult, hogy az (kereszténységre) áttért zsidókkal betartassák az új hitet. Aztán ugye továbbgyűrűzött a dolog. És hogy az igazi őrület már a reformáció után jött...
Tombolt a szeretet.

No mégsem halt meg a fórum
sok mindenben igazad van
deeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
ennél többet nem mondok, mert sértődés lesz

"Túlzásba lehet vinni az igazhitet, és akkor már nem lesz igazhit, és

lehet művelni a bálványimádást úgy, hogy annak a lényege végül igazhitté válik.????????????????
ez emberi elgondolás


Ha valaki úgymond pogány, de úgy hisz abban amiben hisz, hogy közben megvalósítja a krisztusi tant (szeretet, mert ez a lényeg!!!) akkor az rossz?

nem rossz, de ez is emberi elgondolás
Rm 3,28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg

és nem mindegy Kiben hiszel

én csak azt mondtam mit jelenthet a pánt, tőlem hordhatja
az ő baja
http://www.google.hu/images?q=s%C3%A1m%C3%A1n&rls=com.microsoft:hu:IE-SearchBox&oe=UTF-8&rlz=1I7SUNA_hu&redir_esc=&um=1&ie=UTF-8&source=univ&ei=t4X8TMrkDJSq8QPly7GjDA&sa=X&oi=image_result_group&ct=title&resnum=5&ved=0CEMQsAQwBA&biw=1004&bih=612

Kedves Prión!
Te olvastad már a Bibliát? Keresztelő Jánosról olvastál? Vagy Jézus hányszor mondta meg például a farizeusoknak elég keményen a dolgokat? Pedig ha valaki, akkor Ő tudja, mi az igazi SZERETET! Amiről te beszélsz az inkább megalkuvás (tolerancia)... Szeretni kell az embereket, de azt meg kell mondani, ha valamiről tudod, hogy nem jó! Természetesen szeretettel, megértéssel, és nem vádaskodva, kritizálva... Ebben hibáztak néhányan itt a fórumon is. De elhallgatni az igazságot, nem lehet! Természetesen, ha valaki nem a Biblia igazságait mondja, akkor csak árt vele. Papp Lajost nem ismerem személyesen, nem sokat hallottam róla... A fejpántos dolog elég furcsa nekem, de nem ítélem el. Ő tudja, miért hordja, én nem , úgyhogy rosszat sem feltételezek róla. Nem sokat olvastam róla, az írásaiból, viszont azokban volt egy-két érdekes dolog, ami szerintem nem biblikus, de mivel nem ismerem eléggé, nem mondom, hogy tévtanító lenne. Egyszer, ha lesz rá időm, utánanézek, akkor majd lehet, hogy megírom majd a véleményem...
Ha valaki úgymond pogány, és szeretet van benne az jó. De ha nem fogadja el Jézus Krisztust személyes megváltójának, a szeretettel együtt megy a pokolba. Lehet, hogy keményen hangzik, de szerinted Isten miért áldozta fel a Fiát? Mert nem volt más lehetőség...
Amúgy már régóta terveztem egy hozzászólást, most volt időm. Sok mindennel egyetértek, valamivel (valakivel) nem...
Vibolya (Eunike?), alapjában véve jókat írsz, egyetértek veled, bár most nem olvastam végig az írásaid. Viszont több szeretet néha nem ártana, és néha a kevesebb több! :)
A témafelvetésre is válaszolok: két részre választhatjuk. Az egyik az, amikor valaki elhagyja az egyházat, azután nem is jár sehová, tehát ezzel Istent is elhagyja... Ez azért lehet, mert valójában nem is ismerte meg Istent. Ki az, aki bármiért is elhagyná Őt, ha egyszer valóban megismerte? Senki, szerintem... A másik, ha valaki egy másik felekezethez megy. Hát ez alapjában véve nem jó, néhány esetben megérthető. Ha tényleg valaki szeretne változást ott, ahol valami nem jó, de kizárják, vagy csak egyszerűen úgy néznek rá, mint egy "eretnekre", stb... Vannak olyanok, akik ebből rendszert csinálnak, az viszont teljes mértékben elítélendő... Ők általában azért teszik, mert saját maguk nem akarnak változni, ezért keresgélnek olyan helyet, ahol nem mondják, hogy ne tedd azt, vagy azt(Nem a negatív értelemben vett ítélkezésre gondolok.) Az előbbiek főleg a személyes tapasztalataim alapján íródtak, természetesen még rengeteg oka lehet...

pogány - paganus - pagus
vidéki, vidéken lakó...
asszem ezek szerint én amíg tehetem pogány maradok, mert nincs az az erő ami arra rávenne, hogy városba költözzek...

--


mostanában egy könyvet olvasok az iszlám misztikáról ( http://kairosz.hu/az_emlekezes_rozsakertje.html )
Van benne egy érdekes gondolat. Megpróbálom leírni a lényegét. Nem mondom ki rá, hogy abszolút igazság, de azért nem árt elgondolkozni rajta...
Túlzásba lehet vinni az igazhitet, és akkor már nem lesz igazhit, és lehet művelni a bálványimádást úgy, hogy annak a lényege végül igazhitté válik.
Ha valaki úgymond pogány, de úgy hisz abban amiben hisz, hogy közben megvalósítja a krisztusi tant (szeretet, mert ez a lényeg!!!) akkor az rossz?
És ha valakiből folyik az igazhit, de közben vádol, kategorizál, intoleráns (szép modern szó), akkor benne mennyi nyoma van a szeretetnek a pogány ember felé?
Nektek az a hit és a jóság, hogy maradéktalanul betartjátok a bibliát, na meg persze fejből tudjátok?
Nem inkább szeretettel és megértéssel kéne fordulni a másik ember felé?
Krisztus nem azt mondta hogy még az ellenséget is szeretni kell???
Erre azon megy a vita, hogy minek van pánt a fején valakinek, meg milyen teológiai tévedései vannak.
Az Isten szerelmére emberek! Az ilyen pitiáner és lényegtelen viták miatt van széthúzás az emberek között. Mert mindenki meg akarja magyarázni a másiknak, hogy neki van igaza.

A szeretet az, hogy elfogadom az embertársam úgy ahogy van, és nem állok neki megváltoztatni a saját képemre, mert nem én vagyok isten. Ez az ő dolga. Nehogy már azt higgyük, hogy Isten a mi segítségünkre szorul, ha arra van szüksége hogy az emberek benne higgyenek. Pálnál is megoldotta a problémát némi kis vakítással. :) (A vakság lehet átvitt értelmű is. Lehet az ember lelke is vak. Majd ha eljön az ideje akkor látni fog az is.)

inkvizíció...
asszem van itt pár teológus, elmondhatnátok a történetét...
hogy először azért indult, hogy az (kereszténységre) áttért zsidókkal betartassák az új hitet. Aztán ugye továbbgyűrűzött a dolog. És hogy az igazi őrület már a reformáció után jött...
Tombolt a szeretet.

A görög haireszisz (eretnekség) szó eredeti jelentése: „választás, döntés”. Ebből következőleg: valamilyen tanítás vagy vallási-bölcseleti iskola, ...

pogány= más istent imádó

"Te ellened, egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a szemeid előtt..." (Zsolt 51,6).

Bocs Éva
a napi ige link ezért volt, nem gúnyból
hogy ne félj a Szentlélek elleni büntől

"A magam részéről ebből a témából/cikkből ki is szálltam. Nem vagyok hajlandó a szívemet széttépetni, amikor aki erről ír, az azt nem, én pedig ismerem (ti. a Szeretetet. Vannak bűnök melyek megbocsátatnak. A Szentlélek elleni bűnök nem. "

és kedves bobek én nem erőltettem semmit csak a sámánista bolondságokat cáfoltam
:-)

Hol látszana, (avagy mutatja a képet, mert sokkolt a cikkhez mellékelt üres padsorok látványa - persze a cikk nincs itt, így ez nem volt érthető) ez Cseri Kálmán gyülekezetében? Hozzáteszem, hogy egyebütt (pl. katolikus templomokban Barsi Balázs ferences, mostanában Böjte Csaba beszédein is sok-sok az ember) akik
látszik, NEM hagyták el az egyházat.
Miután én ezt nem láttam - a református gyülekezetben - belülről viszont átérzem/élem az aggodalmat és szeretetet, amit Dr.Papp Lajos leveléből olvashatunk, írtam, itt, h "kívülről".

A magam részéről ebből a témából/cikkből ki is szálltam. Nem vagyok hajlandó a szívemet széttépetni, amikor aki erről ír, az azt nem, én pedig ismerem (ti. a Szeretetet. Vannak bűnök melyek megbocsátatnak. A Szentlélek elleni bűnök nem. Ha valaki a SZERETETRE - "aki szeretetben él Istenben él és az Isten őbenne" azt mondja, h "tévedezik" AKKOR A SZERETETET TAGADTA MEG.Semmilyen táltosdolog az idézett cikkben NEM VOLT !!
Eközben abbahagyott Dr.P.L. egy "szakmát", másik nyílt levelében nem vállalván közösséget a nemzet kiirtásában. Ennek sincs semmi köze a táltosokhoz. Hogy ezt hogy értette, azt NEM TUDOM, de ez a lépés maga elég arra, hogy TISZTELJEM.)

Azt, hogy az igaz szeretetet, és a valós aggodalmat - melyről ez a topic is szól - felismerem, mert ismerem BELÜLRŐL az említett egyházi "formációt",az engedtessék meg nekem. Sőt, valakivel,aki szintén ismeri szintén "belülről", ELLENŐRIZTETTEM a levél szövegét is, és a reakciómat is.

Visszamenőleg az itt foglaltakra, mert újonnan nem keresem, melyik írásra válaszolok sor,időpont szerint (Vibolya írásai) TELJESEN FÖLÖSLEGES VOLT EZEKET az idétlenségeket ide lemásolni,véleményem szerint. Téged ez érdekel?
Mert szerintem itt senkit.

No de "fogás" az vaaan!

Kedves Éva és VIbolya is! VIbolya sajnos szintén annak példája, amikor valaki jót akar, de szerintem rosszul. Az ő esetében a tartalmi mondanivalóval nincs baj, csak a sokszor kioktató stílus és töménytelen mennyiségű igei hivatkozás sokkal inkább taszít, márpedig erről a Biblia is elmondja a szükségest a "zengő érc és pengő cimbalom" kapcsán. Egyébként külön rámutatnék, hogy maga Cseri Kálmán is beszélt idén év elején arról, hogy hitbéli dolgainkat NEM SZABAD erőltetni, ő egészen konkrétan azt mondta, hogy legyünk készek KÉRDÉSEKRE, ha úgy adódik, de ne magunktól tukmáljuk akár kéretlenül is.

és Jelenits tényleg jó példaként hozza a Városmissziót is. Papp Lajos lehet, hogy jót akar, de rosszul és valamiért nem akar hallgatni a jó szóra. Ha kereszténységet akar hirdetni, akkor beszéljen arról és ne keverje azzal, ami már teljesen más.

Éppen itt ez a hozzászólás, Prión részéről:
"A híveik egy része meg tévelyeg bele a vallási svédasztal kellős közepébe." 12.02.13óra41 abszolút osztom a véleményét, szellemes megfogalmazás!

Az említett körlevelekről még annyit: 1995-ben volt egy kiadványa a Püspöki Karnak, arról, hogy néz ki a magyar társadalom. Tíz évvel (?) nem tudom pontosan, megint, h "még mindig ugyanúgy". No, ha valaki(k) elegendőnek tartják, hogy megállapítsák, hisz' csak az a dolguk hogy nyilatkozzanak, akkor, ha valaki Valaki ebben az országban, és kérlelve-kedvesen azt kéri, amit (amit én is leírtam)akkor annak nagyon örülök, nagyon-nagyon. És érzem a szeretetet, ami belőle árad. Ezért elnézést kell kérnem?
Hogy "milyen szeretet az a szeretet" ... AGGÓDÓ szeretet, látom belülről, hogy igaza van.
Persze, TISZTELET - nagy tisztelet! - a kivételnek! Sok kiválósággal találkoztam, abban az egyházban, amit most "de nagyon elővettetek" - miért?

Ezért ajánlottam Hans Küng könyvét. Ő aztán nem beszél mellé, miközben - zsinati szakértő volt - "elért az inkvizíció" írja.
Ha valakinek ez volna a célja, hogy a hibákat, szálkákat keresi.

Mert én elindítottam egy témát, szöveghűen lemásolva egy "gyülekezet születését", melynek alapjai a szóróanyagon voltak, és a világszolgálatokat végző apostollal TALÁLKOZTAM.
Több előadást tartott, az említett gyülekezet fiataljait patronálta - és a saját lányomnak is nagy élmény volt, mély hite és óriási humora.
Ehhez képest megkaptam Vibolyától (mit is, valami hiszékenységet emlegetett... ki a hiszékeny, miért is...) és abbahagytam, otthagytam a témát. Pedig Szabados Ádám honlapján ott vannak az írások: "nemcsak úgy keletkeznek gyülekezetek, hogy máshonnan kiválnak" - tehát nem kritikából, hűtlenségből - no igen, ezért indítottam.
Sajnálom a fáradságot, így utólag.

azért mielőtt végleg eltűnnél kiemelném, hogy a belinkelt videókban a Pálos rendi tartományfőnök és egy piarista szerzetes magyarázza kedves és okos szóval személyesen Papp Lajosnak, hogy miért nincs igaza.

azért mielőtt végleg eltűnnél kiemelném, hogy a belinkelt videókban a Pálos rendi tartományfőnök és egy piarista szerzetes magyarázza kedves és okos szóval személyesen Papp Lajosnak, hogy miért nincs igaza.

Magyarázom: mert az Egyházat nem, ezt az oldalt már mindenképpen el akartam hagyni. Aztán megláttam, írtál - ez történt.

Az előző folytatása

pedig a költő nem olyan célzattal írta. (Később megismerkedtem a családdal.)
Aztán megtanultam én is és néhány helyen el, is szavaltam úgy mint egy sóvárgó fohászt. A mondanivalója is nagyon igényessé tett:

"De a szavakban szóljon az Isten!"

Amikor Ő szól, annak mindig van következménye, mert az Ő szavaiban teremtő erő van: "Legyen világosság; és lőn világosság." "Akarom, tisztulj meg." stb sorolhatnám. Ezek után már megakadt a szemem az alábbi idézeten egy könyv előszavában:

"...élete és szolgálata által csak úgy közölhet valaki mennyei erőt, ha azt előbb elfogadta. Csak úgy hirdethetjük Istennek Jézus Krisztusban megjelent irgalmát, ha életünk mint megtisztult és megszentelt edény Istennel beteljesedett. Örök értékű áldásokat csak az közölhet testvéreivel, akinek élete az örökkévalóság múlhatatlan javaival megtelt. Akinek élete és szolgálata mögött nincs isteni küldetés és földöntúli hatalom, sohasem lehet a kereszt apostola és a feltámadott Krisztus bizonyságtevője. Minden ténykedése dacára csak valláspropagandista, kegyes írástudó, vagy egyházi hivatalnok marad."

1928 nyarán a szerző. Kroeker Jakab, Egyedül a mesterrel.. c. könyvéből.

Vagy egy másik idézet egy másik könyvből:

"Ijesztő, ha az ember arra gondol, hogy valaki felmehet a szószékre Bibliával a kezében, teljesen biblikus üzenetet hirdethet a gyülekezetnek, de ha ez nem a Krisztustól való teljes függés alapján történik, akkor a prédikálása bűn."

1961 W. lan Thomas, Krisztus megtartó élet c. könyvéből.

Még egy idézet, ami már a másokkal szembeni igényességről a magam felé való szigorúbb igényesség felé fordította a figyelmemet.

" Fel sem tudod mérni, mit tehet Isten általad, ha Jézus Krisztussal egészséges a kapcsolatod. Maradj meg vele igazi kapcsolatban, akkor életed minden helyzetében, amiben vagy, és azok között az emberek között, akikkel nap mint nap találkozol, élő víznek folyamai ömlenek majd belőled: és az Ő nagy irgalma az is, hogy erről te ne tudj. Amikor egyszer a váltság által és a megszentelődés útján helyes viszonyba jutottál Vele, Akkor gondold meg, hogy mindenhova, ahol csak vagy, Isten állított, és isteni rendeltetésedet azáltal töltöd be, ahogyan az életed visszahat a környezetedre - ha világosságban maradsz, mint ahogy Isten is a világosságban van."

Oswald Chambers 1927 Krisztus mindenek felett c. könyvéből.

A fenti gondolatot Pál apostol az alábbiakban fogalmazta meg:

2 Kor. 2.14-17
'"Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.

Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;

Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?

Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.'"



Egy református falusi asszony mondta el egy "csendes napon", hogy a délelőtti órákban, mikor a legtöbb tennivalója akad a konyhában gyakran átjött a szomszédasszonya. Mindig magyarázkodással kezdte, hogy nem akarja zavarni meg fenntartani a napi munkájába, csak engedje meg, hogy egy kis időre leülhessen a hokedlire, mert itt ö nagyon megnyugszik. Mikor otthon nagy volt a feszültség, a nyugtalanság, akkor ő szaladt a szomszédba megnyugodni. Szavak nélkül, prédikáció nélkül, egyszerűen csak egy hívő asszony jelenléte kellett.

Az előző folytatása

pedig a költő nem olyan célzattal írta. (Később megismerkedtem a családdal.)
Aztán megtanultam én is és néhány helyen el, is szavaltam úgy mint egy sóvárgó fohászt. A mondanivalója is nagyon igényessé tett:

"De a szavakban szóljon az Isten!"

Amikor Ő szól, annak mindig van következménye, mert az Ő szavaiban teremtő erő van: "Legyen világosság; és lőn világosság." "Akarom, tisztulj meg." stb sorolhatnám. Ezek után már megakadt a szemem az alábbi idézeten egy könyv előszavában:

"...élete és szolgálata által csak úgy közölhet valaki mennyei erőt, ha azt előbb elfogadta. Csak úgy hirdethetjük Istennek Jézus Krisztusban megjelent irgalmát, ha életünk mint megtisztult és megszentelt edény Istennel beteljesedett. Örök értékű áldásokat csak az közölhet testvéreivel, akinek élete az örökkévalóság múlhatatlan javaival megtelt. Akinek élete és szolgálata mögött nincs isteni küldetés és földöntúli hatalom, sohasem lehet a kereszt apostola és a feltámadott Krisztus bizonyságtevője. Minden ténykedése dacára csak valláspropagandista, kegyes írástudó, vagy egyházi hivatalnok marad."

1928 nyarán a szerző. Kroeker Jakab, Egyedül a mesterrel.. c. könyvéből.

Vagy egy másik idézet egy másik könyvből:

"Ijesztő, ha az ember arra gondol, hogy valaki felmehet a szószékre Bibliával a kezében, teljesen biblikus üzenetet hirdethet a gyülekezetnek, de ha ez nem a Krisztustól való teljes függés alapján történik, akkor a prédikálása bűn."

1961 W. lan Thomas, Krisztus megtartó élet c. könyvéből.

Még egy idézet, ami már a másokkal szembeni igényességről a magam felé való szigorúbb igényesség felé fordította a figyelmemet.

" Fel sem tudod mérni, mit tehet Isten általad, ha Jézus Krisztussal egészséges a kapcsolatod. Maradj meg vele igazi kapcsolatban, akkor életed minden helyzetében, amiben vagy, és azok között az emberek között, akikkel nap mint nap találkozol, élő víznek folyamai ömlenek majd belőled: és az Ő nagy irgalma az is, hogy erről te ne tudj. Amikor egyszer a váltság által és a megszentelődés útján helyes viszonyba jutottál Vele, Akkor gondold meg, hogy mindenhova, ahol csak vagy, Isten állított, és isteni rendeltetésedet azáltal töltöd be, ahogyan az életed visszahat a környezetedre - ha világosságban maradsz, mint ahogy Isten is a világosságban van."

Oswald Chambers 1927 Krisztus mindenek felett c. könyvéből.

A fenti gondolatot Pál apostol az alábbiakban fogalmazta meg:

2 Kor. 2.14-17
'"Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.

Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;

Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?

Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.'"



Egy református falusi asszony mondta el egy "csendes napon", hogy a délelőtti órákban, mikor a legtöbb tennivalója akad a konyhában gyakran átjött a szomszédasszonya. Mindig magyarázkodással kezdte, hogy nem akarja zavarni meg fenntartani a napi munkájába, csak engedje meg, hogy egy kis időre leülhessen a hokedlire, mert itt ö nagyon megnyugszik. Mikor otthon nagy volt a feszültség, a nyugtalanság, akkor ő szaladt a szomszédba megnyugodni. Szavak nélkül, prédikáció nélkül, egyszerűen csak egy hívő asszony jelenléte kellett.

Hol látszana, (avagy mutatja a képet, mert sokkolt a cikkhez mellékelt üres padsorok látványa - persze a cikk nincs itt, így ez nem volt érthető) ez Cseri Kálmán gyülekezetében? Hozzáteszem, hogy egyebütt (pl. katolikus templomokban Barsi Balázs ferences, mostanában Böjte Csaba beszédein is sok-sok az ember) akik
látszik, NEM hagyták el az egyházat.
Miután én ezt nem láttam - a református gyülekezetben - belülről viszont átérzem/élem az aggodalmat és szeretetet, amit Dr.Papp Lajos leveléből olvashatunk, írtam, itt, h "kívülről".

A magam részéről ebből a témából/cikkből ki is szálltam. Nem vagyok hajlandó a szívemet széttépetni, amikor aki erről ír, az azt nem, én pedig ismerem (ti. a Szeretetet. Vannak bűnök melyek megbocsátatnak. A Szentlélek elleni bűnök nem. Ha valaki a SZERETETRE - "aki szeretetben él Istenben él és az Isten őbenne" azt mondja, h "tévedezik" AKKOR A SZERETETET TAGADTA MEG.Semmilyen táltosdolog az idézett cikkben NEM VOLT !!
Eközben abbahagyott Dr.P.L. egy "szakmát", másik nyílt levelében nem vállalván közösséget a nemzet kiirtásában. Ennek sincs semmi köze a táltosokhoz. Hogy ezt hogy értette, azt NEM TUDOM, de ez a lépés maga elég arra, hogy TISZTELJEM.)

Azt, hogy az igaz szeretetet, és a valós aggodalmat - melyről ez a topic is szól - felismerem, mert ismerem BELÜLRŐL az említett egyházi "formációt",az engedtessék meg nekem. Sőt, valakivel,aki szintén ismeri szintén "belülről", ELLENŐRIZTETTEM a levél szövegét is, és a reakciómat is.

Visszamenőleg az itt foglaltakra, mert újonnan nem keresem, melyik írásra válaszolok sor,időpont szerint (Vibolya írásai) TELJESEN FÖLÖSLEGES VOLT EZEKET az idétlenségeket ide lemásolni,véleményem szerint. Téged ez érdekel?
Mert szerintem itt senkit.

No de "fogás" az vaaan!

Akkor utoljára elmélkedjünk arról a 'sámános pántról. (Nem mosolyogva,hanem sírva...)

Fiúk, férfiak, ha vállig érő a hajuk, hátul összefogják, többnyire gumival ha nem szabadon viselik.
Gondolom, hogy Dr.Papp Lajos, aki megszokta, hogy minden hajszálát szigorúan lefogja, tudniillik a műtőben, hosszú évtizedek óta, megtalálta szerintem hogyan viselhessen vállig érő hajat úgy, hogy ne hulljon a szemébe, és le legyen fogva is.
Nem hordhat "reifet" mint a nők, ami közel függőleges pánt a hajban.
Engedtessék meg, ha nem úgy parancsol a hajszálainak mint a fiatal és kevésbé fiatal férfiak hogy összefogják a tarkójukon.