Érted fogok.

"Ugyanakkor a katolikus egyházban ha egy pápai bulla (enciklika, konstitúció, ex cathedra kijelentés) valamit kimond, akkor az onnantól kezdve gyakorlatilag korrigálhatatlan (ex cathedra kijelentés esetén elméletileg is)."

Ezt hol hallottad? mert ez nem így van. Üdv , István

A fő problémát én még mindig az egyházról alkotott képben érzem. Mert ugyan való igaz, hogy a református egyházban is felbukkan és gyakran el is uralkodik a lelki halál (hadd ne meséljek személyes tapasztalatokat, de szerintem ebből fakadnak a nemzeti érzés túltengései és a túlfűtött református öntudat is), de - mivel mi nem tekintjük az egyházat sem tévedhetetlennek, sem tökéletesnek, legalább mindig megvan a korrekció lehetősége az Ige alapján. Nem véletlen a "szüntelen reformáció" doktrínája sem. Nekünk mindig keresnünk kell Krisztus akaratát az egyház szervezésében és tanításában is.

Ugyanakkor a katolikus egyházban ha egy pápai bulla (enciklika, konstitúció, ex cathedra kijelentés) valamit kimond, akkor az onnantól kezdve gyakorlatilag korrigálhatatlan (ex cathedra kijelentés esetén elméletileg is). Ha nem Isten Igéjét, hanem az egyházat tekintjük tévedhetetlennek, ez azt jelenti, hogy az egyházat Isten szava fölé helyezzük (ennek egyébként a katolikus teológiában is sok nyoma van, ők a Szentírást is úgy vezetik le, hogy az az Egyház berkeiben íratott, következésképp az Egyház és egyedül az Egyház képes azt tökéletesen és tévedhetetlenül értelmezni). És akkor már semmi nem véd meg az egyház eltévelyedéseitől, mert a viszonyítási pont nem a változatlan és tökéletes Krisztus, hanem a változó és tökéletlen egyház.

JÓbnak nem a Biblia igazságát mondták
Mi itt az ingyen kegyelmet hirdettük
amit cselekedettel nem lehet megszerezni
:-)

Jézus keresztje alatt inkább......
Mert Ő a Vigasztaló és a Pártfogó :)

A Szentlélek a szeretet Lelke,erő Lelke,igazság Lelke és a józanság Lelke :)

Oká. Pá-pa!
Bocsi!:)
Pá-pá!

Tudom,de lassan megyek,mert teendőim még lennének,
fájó szívvel hagylak itt titeket,de amint lehet visszanézek...:)

Amúgy Álmos bácsit is kéne hallgatnom mert itt van Heidelbergi Káté 40órás igehirdetése.
Letudnánk másolni te is meghallgathatnád,majd a Viktorral megbeszélem.

Vicces vagy.:)

Jó lenne már :)

Jó lenne már :)

Ha ezt értetted azalatt, amit írtál, akkor igen, igaza van Sípos Ete Álmos Lelkész Úrnak! Így látom én is. Egyetértek, kezemet a szám elé.:)

Azért, hogy sírjak? :) bejött... De a "Homokba írva"alatt meg lehet vígasztalódni :)

== Krisztus akarata pedig és követése nem szüntelen reformáció az egyházakon belül, hiszen az igazi egyház mennyei és nem földi egyház ==

Szüntelen reformáció alatt azt értem, hogy folyamatosan vizsgálnunk kell Krisztus akaratát, összevetni vele (földi) egyházi gyakorlatunkat és ahol kell, módosítani rajta.

Mondok példákat, csak így a mai magyar református valóságból

Egyezik-e Krisztus akaratával, hogy sok református gyülekezetben csak évente (!!!) 2-3 alkalommal ünneplik az Úrvacsorát?
Egyezik-e Krisztus akaratával, hogy elhangozhat olyan prédikáció a debreceni Református Nagytemplomban, Jézus Krisztus nevét még csak nem is tartalmazza?
Egyezik-e Krisztus akaratával, hogy egy másik debreceni gyülekezet (még a mindennapi.hu is megírta) stand-up komédiával próbál híveket csalogatni a templomba?
Egyezik-e Krisztus akaratával, hogy nagy múltú református városunkban a jelenlegi és a volt lelkész nem áll szóba egymással és egymás ellen prédikálnak?

Vagy hogy Álmos bácsival kérdezzem: MIÉRT HAGYJÁK EL EMBEREK AZ EGYHÁZAT? Tiszta, krisztusi Igét kapnak ott, vagy valami egész mást?

A fő problémát én még mindig az egyházról alkotott képben érzem. Mert ugyan való igaz, hogy a református egyházban is felbukkan és gyakran el is uralkodik a lelki halál (hadd ne meséljek személyes tapasztalatokat, de szerintem ebből fakadnak a nemzeti érzés túltengései és a túlfűtött református öntudat is), de - mivel mi nem tekintjük az egyházat sem tévedhetetlennek, sem tökéletesnek, legalább mindig megvan a korrekció lehetősége az Ige alapján. Nem véletlen a "szüntelen reformáció" doktrínája sem. Nekünk mindig keresnünk kell Krisztus akaratát az egyház szervezésében és tanításában is.

Ugyanakkor a katolikus egyházban ha egy pápai bulla (enciklika, konstitúció, ex cathedra kijelentés) valamit kimond, akkor az onnantól kezdve gyakorlatilag korrigálhatatlan (ex cathedra kijelentés esetén elméletileg is). Ha nem Isten Igéjét, hanem az egyházat tekintjük tévedhetetlennek, ez azt jelenti, hogy az egyházat Isten szava fölé helyezzük (ennek egyébként a katolikus teológiában is sok nyoma van, ők a Szentírást is úgy vezetik le, hogy az az Egyház berkeiben íratott, következésképp az Egyház és egyedül az Egyház képes azt tökéletesen és tévedhetetlenül értelmezni). És akkor már semmi nem véd meg az egyház eltévelyedéseitől, mert a viszonyítási pont nem a változatlan és tökéletes Krisztus, hanem a változó és tökéletlen egyház.

== a reformátusság nem öntudat, hanem egy életforma kell legyen, amely ragaszkodik a Bibliai alapokhoz ==

Kell legyen. Csakhogy mi van akkor, amikor az a fene nagy öntudat háttérbe szorítja Jézus Krisztust és az Ő váltságművét? Mert láttam már ilyet, nem is egyszer. Amikor a mellét verő reformátusnak nem Krisztusról van mondanivalója, hanem saját reformátusságáról.

Igazad van, mindemellett úgy gondolom, hogy a reformátusság nem öntudat, hanem egy életforma kell legyen, amely ragaszkodik a Bibliai alapokhoz. Amikor pedig ezt az életformát támadják, akkor Krisztust, mint Alapkövet próbálják elmozdítani, ezért tartom kötelességünknek, hogy élő hitű lelkipásztoraink mellett mi is szót emeljünk ez ellen.

Halleluja !

Ugyanez vonatkozik az Evangélikus Egyházra is. Krisztus akarata pedig és követése nem szüntelen reformáció az egyházakon belül, hiszen az igazi egyház mennyei és nem földi egyház, ami azt jelenti, hogy több földi megnevezésű egyházon belül élnek és munkálkodnak Krisztus igazi követői de mégis egyek ezek az emberek. Ez a láthatatlan egyház.

A fő problémát én még mindig az egyházról alkotott képben érzem. Mert ugyan való igaz, hogy a református egyházban is felbukkan és gyakran el is uralkodik a lelki halál (hadd ne meséljek személyes tapasztalatokat, de szerintem ebből fakadnak a nemzeti érzés túltengései és a túlfűtött református öntudat is), de - mivel mi nem tekintjük az egyházat sem tévedhetetlennek, sem tökéletesnek, legalább mindig megvan a korrekció lehetősége az Ige alapján. Nem véletlen a "szüntelen reformáció" doktrínája sem. Nekünk mindig keresnünk kell Krisztus akaratát az egyház szervezésében és tanításában is.

Ugyanakkor a katolikus egyházban ha egy pápai bulla (enciklika, konstitúció, ex cathedra kijelentés) valamit kimond, akkor az onnantól kezdve gyakorlatilag korrigálhatatlan (ex cathedra kijelentés esetén elméletileg is). Ha nem Isten Igéjét, hanem az egyházat tekintjük tévedhetetlennek, ez azt jelenti, hogy az egyházat Isten szava fölé helyezzük (ennek egyébként a katolikus teológiában is sok nyoma van, ők a Szentírást is úgy vezetik le, hogy az az Egyház berkeiben íratott, következésképp az Egyház és egyedül az Egyház képes azt tökéletesen és tévedhetetlenül értelmezni). És akkor már semmi nem véd meg az egyház eltévelyedéseitől, mert a viszonyítási pont nem a változatlan és tökéletes Krisztus, hanem a változó és tökéletlen egyház.

A fő problémát én még mindig az egyházról alkotott képben érzem. Mert ugyan való igaz, hogy a református egyházban is felbukkan és gyakran el is uralkodik a lelki halál (hadd ne meséljek személyes tapasztalatokat, de szerintem ebből fakadnak a nemzeti érzés túltengései és a túlfűtött református öntudat is), de - mivel mi nem tekintjük az egyházat sem tévedhetetlennek, sem tökéletesnek, legalább mindig megvan a korrekció lehetősége az Ige alapján. Nem véletlen a "szüntelen reformáció" doktrínája sem. Nekünk mindig keresnünk kell Krisztus akaratát az egyház szervezésében és tanításában is.

Ugyanakkor a katolikus egyházban ha egy pápai bulla (enciklika, konstitúció, ex cathedra kijelentés) valamit kimond, akkor az onnantól kezdve gyakorlatilag korrigálhatatlan (ex cathedra kijelentés esetén elméletileg is). Ha nem Isten Igéjét, hanem az egyházat tekintjük tévedhetetlennek, ez azt jelenti, hogy az egyházat Isten szava fölé helyezzük (ennek egyébként a katolikus teológiában is sok nyoma van, ők a Szentírást is úgy vezetik le, hogy az az Egyház berkeiben íratott, következésképp az Egyház és egyedül az Egyház képes azt tökéletesen és tévedhetetlenül értelmezni). És akkor már semmi nem véd meg az egyház eltévelyedéseitől, mert a viszonyítási pont nem a változatlan és tökéletes Krisztus, hanem a változó és tökéletlen egyház.

Reformátusként mondom, két kezemen nem tudom megszámolni azokat a barátaimat, akik testvéreim Krisztusban, és akik r.k. gyülekezetbe járnak.

Amúgy az RKE meglehetősen heterogén, és egy papnak, pláne ha a gyülekezet is mellé áll, elég nagy a mozgástere. Szóval ahogy én látom, gyülekezete és embere válogatja. Mint ahogy bármely felekezetben... Katolikuséknál talán a babona-módra szenteket imádó változat a gyakoribb, reformátuséknál talán az a gyakori, aki magyar református kereszténynek vallja magát, ilyen fontossági sorrendben...

Nemtudom csak azt tudom, hogy volt olyan hogy megtért csendes héten, ott pedig azt mondták menjen mindenki vissza a saját gyülekezetébe, aztán ők visszamentek 3 ilyen testvérem van külön-külön nem is ismerték egymást
és nem tudtak már ott maradni
2-3-6 hónapig
aztán eljöttek

Az a helyzet, hogy én is van eset elmentem rokonommal még, de ott a felét nem mondhatom/nem énekelhetem, mert ellentétes a Bibliával
akkor meg hiába vagyok ott, az már képmutatás

1. :)
2-3: valahogy nem a felekezeti vezetőktől várom az 1-et :)
4: a probléma nálam ott kezdődik, ha a dialógus öncélúvá válik. Dialógus nélkül nem igazán tudjuk teljesíteni a küldetésünket...
5: ez nyilván ok.
6-7: ez meg felekezeti belügy...

1. :)
2-3: valahogy nem a felekezeti vezetőktől várom az 1-et :)
4: a probléma nálam ott kezdődik, ha a dialógus öncélúvá válik. Dialógus nélkül nem igazán tudjuk teljesíteni a küldetésünket...
5: ez nyilván ok.
6-7: ez meg felekezeti belügy...

Reformátusként mondom, két kezemen nem tudom megszámolni azokat a barátaimat, akik testvéreim Krisztusban, és akik r.k. gyülekezetbe járnak.

Amúgy az RKE meglehetősen heterogén, és egy papnak, pláne ha a gyülekezet is mellé áll, elég nagy a mozgástere. Szóval ahogy én látom, gyülekezete és embere válogatja. Mint ahogy bármely felekezetben... Katolikuséknál talán a babona-módra szenteket imádó változat a gyakoribb, reformátuséknál talán az a gyakori, aki magyar református kereszténynek vallja magát, ilyen fontossági sorrendben...

1. EGYETÉRTÜNK a Charta preambulumában szereplő mondattal: „Vétkeink tudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy a közöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ezáltal készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét a népek között közösen és hitelesen hirdetni."
2. NEM ÉRTÜNK EGYET azzal, hogy e feszültségek megszüntetésére a Charta még csak kísérletet sem tesz, illetve úgy sürget közös gyakorlati lépéseket, hogy az egyes felekezetek között évszázadok óta fennálló,- elsősorban a Biblia szívének tartott megváltás kérdésében jelentkező - súlyos ellentétekről mélyen hallgat, sőt a reformátusok számára elfogadhatatlan eucharisztikus közösségre akarja kötelezni az aláírókat. / Nem tehetjük túl magunkat azon sem, hogy a négy reformátori „sola"-ra kimondott tridenti anathémát Róma máig sem vonta vissza! /
3. SAJNÁLATOSNAK tartjuk, hogy a Charta olyan egyházfogalmat használ, mely a Bibliával és a református hitvallásokkal éles ellentétben áll és alkalmas arra, hogy a teológiai fogalmazásban járatlan olvasót félrevezesse.
4. A Charta LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁSA mégis az, hogy úgy akarja a keresztyének és nem keresztyének, népek és kultúrák egységét munkálni, hogy az egységért feláldozza a - kizárólagosan Krisztus személyéhez kötött üdvösség meghirdetésére és a misszióra vonatkozó - jézusi parancsot és helyébe a dialógust teszi.
5. Mivel számunkra nem az dönti el egy dokumentum kötelező érvényét, hogy kik és hányan írták alá, hanem az, hogy összhangban van-e a Bibliával és hitvallásainkkal, ennek hiányában a Chartát NEM TEKINTJÜK MAGUNKRA NÉZVE KÖTELEZŐNEK !
6. TILTAKOZUNK az ellen, hogy az Ökumenikus Chartát aláíró református vezetők úgy írták alá ezt a dokumentumot, hogy erre sem a presbitériumok, sem a Zsinat felhatalmazásával nem bírtak !
7. Minden egyházi vezetőtől ELVÁRJUK, hogy amikor Egyházunk nevében nyilatkoznak vagy valamit aláírnak, azt a Szentírás igazságaihoz való töretlen ragaszkodás és a hitvallásainkhoz való feltétlen hűség szellemében tegyék tudván, hogy „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek !" /Acs. 5,29. /

Aki megtért, már nem oda jár

Te viccelsz.

Tehát, nincs értelme ennek a dialógusnak mert úgy látom, ez nem visz előre bennünket, javaslom, hogy térjünk vissza Jézus Krisztus személyéhez egyházi vezetőinkkel egyetemben, hogy ne kelljen szégyelnünk magunkat, ahogy írta Solus Scriptura!

Persze, értem, "nem adatott meg" - ne káromold a Lelket ha kérhetem... természetesen itt többekre értem, akiket már sikerült kedvességetekkel/igazság(osság)otokkal elűzni...

Mikor vettem fel hiába?

- ja, olvassátok Jób könyvét! ott is mennyi a hívő "barát" milyen jókat mondanak Jóbnak, hogy tudják mi történt ugye?

A válaszokat mindig a lap alján, fordítva kell írni! :) itt erre nincs lehetőség, ezért, csupa páratlan :) 1,3,5,7 - ugye egyetértünk?

Mondd, mit érzel, mi van benned?
...Atyám, legyen meg a Te akaratod!
...Most végre eltehetem láb alól, van ellene elég bizonyítékom.
...De jó lenne ebben a nehéz teherben imádkozni a tanítványokkal.
...Össze kell hívni a gyűlést, hogy megvitassuk és elfogadtassuk az igazunkat.
...Figyeljük mit akar az Atya...
...Figyeljük mit mond, mit tesz, hogy hozzáírhassuk a többiehez.
...Ó, milyen gyenge vagyok...
...Sosem voltam ennyire szent és tiszta!

Folytathatnám, de nem folytatom. Valahol belül talán már tudod, mi a te „szereped” ebben a történetben. S ha úgy érzed, rossz helyen állsz, mondd meg a sátáni szellemiségnek: van jogom visszaadni a szerepem, mert nem leszek a testvérem árulója – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem leszek vádló – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem szövetkezem a felebarátom ellen – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem vádolom hamisan az én Atyámfiát – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem akarok a hátulról feljelentgetve, besúgva közelítők közé tartozni – van jogom visszaadni a szerepem, mert nem akarok eszköze lenni a Sátán bosszújának, békétlenségének – van jogom visszaadni a szerepem, mert Isten elengedte az adósságomat azon a Húsvéton és ezt egy módon lehet méltóképp ünnepelnem, ha én is azt teszem az Atyámfia felé, akit megvádoltam, aki felé haragot tartottam, akit elárultam, akit besároztam, mert nem vagyok tiszta. De engem is megmosott a Jézus Golgotai vére a bűntől, s a Sátán azért olyan ideges ezen a Húsvéton is, hogy egymásnak essünk, egymás „vérét” ontsuk, s nem a Bárány Vére alá álljunk, amely megtisztít minden bűntől. Engem is és az én Atyámfiát is. Ezért úgy ünneplem a Húsvétot, hogy felborítom a pénzváltók asztalát, s belekiáltom a duruzsoló, vitatkozó, bosszút lihegő tömegbe: „Én nem leszek áruló!” Én nem köpöm le azt akit mindenki leköp, nem játszom azt a szerepet amit a Sátán osztott ki rám, nem disputázom és nem tanácskozom, nem fenem a késem a bűnbakra és nem a vesztét kiáltom, hanem az életet. Kiáltsd te is az életet! Kiáltsd a haragosodnak: Életet akarok neked! Kiáltsd annak aki megsebzett: Életet akarok neked! Kiáltsd annak aki leköpött: Életet akarok neked! Kiáltsd bele a világba, hogy „Életet akarok nem halált, mert ez az Élet ünnepe!”

Persze mindenki másképp böjtöl,másképp készül az ünnepre. Vannak ma is Kajafások, akiket nem győz meg ez a rövidke írás, vannak Annások is és van ma is Nagytanács. Van Júdás is, s a harminc ezüstpénz talán egy karrier? Egy kocsi? Egy kis extra juttatás? Nem lesz visszaadva. Mert abban a Júdásban legalább annyi tisztesség azért volt... Mindenki másképp böjtöl, másképp készül az ünnepre. Lehet, hogy csak egy egyszerű ember vagy a tömegből, s nem fog megváltoztatni ez az írás amit elolvastál. A haragosod akkor is az lesz akire megmondták, hogy haragudni kell. Lehet, hogy nem fog megváltoztatni ez a kis írás és eszedbe sem jut, hogy még van pár nap. Lehetne a szívet kitárni: tényleg ezt akarod Atyám? Lehetne a haragot elengedni, lehetne felkelni a súsárlók közül, lehetne szerepet cserélni még.
Én a Bárány mellé szeretnék állni. Nem mondani, hogy bűntelen vagyok és nem is érezni azt. Mert így valamit megérzek amit Annások és Kajafások sosem fognak megérezni: Jézus vérének erejét. Mert ha elég közel állok hozzá, ha elég szorosan átölelem, akkor engem is "megtisztít minden bűntől". (1.Jn.1.7)

Évának küldőm sok-sok szeretettel :)

http://video.xfree.hu/?n=ajsa|b6a5a2a5d5bbdc99d204302583d35f2c

:) - de nem volt dialógus, azt ugye belátjuk ... nem lehetett! Nem is kell... ökumené langymelege nekem sem kell! és tudom, kit "akarnak" majd, mert AKKORA NAGY A TEKINTÉLYE !

- már aki előtt... és mosolyogni nem tudok, érted már?!

Tehát, nincs értelme ennek a dialógusnak mert úgy látom, ez nem visz előre bennünket, javaslom, hogy térjünk vissza Jézus Krisztus személyéhez egyházi vezetőinkkel egyetemben, hogy ne kelljen szégyelnünk magunkat, ahogy írta Solus Scriptura!

Látom a te nagy szereteted és a hizelgésed engedné hogy az emberek tévúton maradjanak
Nekem nem ez a szeretet, én igazságra szeretném vezetni a kat. testvéreket
és ne utasítgass mert nem félek attól sem ha kizárnak innen
és mint már írtam semmi bajom veled, nyugodj meg
ne támadj

A rózsafűzéren a legtöbb ima kihez szól???

Mivel 1-2 közeli tapasztalom van
azért mert a reformátusok nem őket imádják hanem az Urat
Megsértődnek és elmennek
Önimádóak maguk körül forognak, csak be ne csavarodjanak
Mi meg tudjuk, hogy szemét népség vagyunk, nincs bennünk semmi jó
Krisztus amíg újjá nem szül
Azután meg annyira nem engedünk a Bibliából, mint amennyire nem engedett Pál, Ésaiás, Jeremiás, Mikeás stb

Jaj és mielőtt ugornál Éva, tudd, hogy mivel nem ismerlek nemtudom mi van a szívedben, ez csak tapasztalat, ismerős, rokonság, nem rőlad szól

Még csak annyit az Istentiszteletnek mindig rendje volt, nem lehet akárhogyan tisztelni Istent
TISZTELET
azon kívül lehet bármit, nem ítélem el a más keresztyén programokat
de a vasárnapi Istentisztelet nekem a templomban szép
és szerintem Istennek is


Jaj és az én lelkészeimet nagyon szeretem , mert ragaszkodnak az Igéhez