A szellemes Barca legyőzte a pszichikai hadviselésben erős Mourinhót

Guardiolánál a foci játék, nem háború!

José Mourinho nagy stratéga, zsigeri provokátor, aki általában már jóval a meccs előtt megkezdi a pszichikai hadviselést. Apró, alig észrevehető szurkálódásokkal indít, aztán egyre konkrétabban gyalázza a riválist, utal annak kapcsolatára a játékvezetőkkel, s általában célhoz is ér: mire elkezdődik a mérkőzés, az ellenfél már nem a lényegre, azaz nem a játékra koncentrál.

Hiába provokálta Guardiolát

A tolmácsból lett edzőzseni azonban Pep Guardiolánál nem ért célt. Hiába inzultálta folyamatosan a katalán mestert, az már tavaly is elébe ment a támadásnak. Az előző szezonban rendezett Barcelona–Internazionale Bajnokok Ligája elődöntő előtt (akkoriban még a milánóiaknál kereste kenyerét Mourinho), ezt nyilatkozta Guardiola az őt vegzáló Mourinhoról: „Ellenfelünk minden poszton kivételes képességű játékosokat tud felsorakoztatni, akiket a világ legjobb edzője irányít…” Ezzel egy füst alatt dicsérte meg Guardiola a rivális Intert, és annak hadvezérét. A két meccs aztán a játék kontra antifutball tipikus példáját hozta, a szép labdarúgást módszeresen gyilkoló olasz együttes jutott a fináléba, és lett később BL-győztes. Tehát Guardiola ekkor még vesztett.

A katalán tűrőképessége határtalan

Csakhogy az élet úgy hozta, hogy az idei szezonban ismét többször találkozott egymással a két sztáredző. Mourinho ugyanis a lombard nagyvárosból Madridba költözött, s a Real edzője lett. A két csapat pedig nem csak a világszerte nagy érdeklődéssel várt bajnokikon találkozott, hanem szembe került a Spanyol Király Kupa fináléjában, és a BL elődöntőjében is. Az öt El Classico közül a rendes játékidőben egyet sem tudott megnyerni a Real Madrid, igaz, a hazai kupadöntőt hosszabbítás után végül hozták a fővárosiak, ám azt Mourinho is tudja, ez roppant sovány vigasz. Mourinho pszichológiai terrorja csődöt mondott Guardiolánál: pedig tudhatta volna, hogy a katalán tűrőképessége határtalan, hiszen már az előző szezonban sem ült fel neki, pedig még meccs közben is súlyosan provokálta.

Mourinho idén már keményebb eszközökhöz folyamodott, a portugál ugyanis a játékvezetők befolyásolásával vádolta Guardiolát. Szerinte a sípmestereket zavarják a Barcelona edzőjének bíráló nyilatkozatai. Ez volt az utolsó csepp Guardiola poharában, a két együttes BL-elődöntője előtt először (és tán utoljára?) visszaszólt kollégájának.
„A pályán kívül mindig Mourinho a főnök, aki mindent tud a világról, én viszont nem akarok vele versenyezni, ebben a játékban nem akarok részt venni. A pályán kívül egyértelműen ő a jobb, de én nem itt akarok nyerni. Találkozzunk a pályán!”

Tragédia! Mourinhónak gratulálnia kellett…

Találkoztak, és a füvön valóban Guardiola tarolt. A hosszabbításban elbukott Spanyol Kupa-döntő után a Barcelona simán kiverte a Bajnokok Ligájából Mourinho Realját, és a spanyol bajnokságot is hatalmas fölénnyel nyerte. Mourinhónak maradt a szánalmas vádaskodás, de a BL-finálé után már ő is kénytelen volt gratulálni az ősi ellenfélnek. A Barca ugyanis álomfutballal kerekedett Londonban a Manchester United fölé, s ekkor már a Real Madrid trénere is elismerte: a világ jelenlegi legjobb együttese nyerte a legrangosabb serleget. Ne legyen illúziója senkinek, a háború rövid nyári szünet után ősszel folytatódik. De Guardiola már azelőtt nyerőre áll az ütközetben, hogy az elkezdődött volna. Méghozzá azért, mert nem tüzel vissza csípőből: a foci nála tényleg játék maradt…

M. B.

• Cimkék:
Guardiola Mourinho Barcelona Real Madrid labdarúgás foci futball

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére