Póta Georgina: „támadó pingpongot játszom”

Ha valakire, hát Póta Georginára feltétlen áll a mondás: beleszületett sportágába. Kis túlzással szó szerint lehet venni a fentieket, hiszen ”Gina” még nem érte fel az asztalt, amikor már rendre ott volt a Statisztika Marczibányi téri csarnokában.

- Mivel a szüleim is rendszeresen pingpongoztak, így egyenes utam vezetett ötéves koromban a „Stat” termébe - emlékezett a kezdetre az olimpiai kvóta tulajdonosa. - Egy évvel később pedig már én is elkezdtem püfölni a labdát.

- Az 1990-ben volt, ismerkedő látogatásokat éppen tíz évvel később követte az első, felnőtt magyar bajnoki cím.

- Előbb már ismételten részt vehettem a serdülők Európa-bajnokságain, ahonnan a 1998–99-es, két viadalról arany-, ezüst-, illetve bronzérmet hozhattam haza. 2000 és 2002 között három ifjúsági kontinensbajnokságon indulhattam, ahol három aranyérem mellett egy-egy ezüstöt és bronzot is átvehettem.

- Erre szokták mondani, hogy villámrajtot vett – a folytatás is ennyire jól sikerült?

- Ahogy belenő az ember a felnőtt mezőnybe, úgy egyenlítődnek kim az erőviszonyok is. Persze ebben a korosztállyal is elégedett lehetek az eddig elértekkel, hiszen csapatban (2007) és párosban (2008) is sikerült győztes egységben szerepelnem.

- 2008 egyébként is izgalmas éve volt...

- Hazai pályán, csodálatos közönség biztatását élvezve sikerült az utolsó lehetőséget megragadva, kijutnom a pekingi olimpiára, ahol a legjobb tizenhat közé kerülésért vívott csatában kaptam piros lámpát. Még az évben szerződtem Berlinbe, miután első és egyetlen klubom, a Statisztika első csapata megszűnt. (Egyszerűen bezárt, ám azt el kell mondanom, ha itthon csak közepes feltételek maradnak, aligha igazolok külföldre.

- Ha már így alakult, bizonyára vannak ennek a légiós életnek pozitív hozadékai is.

- Egyértelmű igen a válaszom. A jelenleg kilenccsapatos Bundesligában óriási a küzdelem, az elvárások pedig érthetően nagyok. Mi tavaly másodikak voltunk, s maximális célkitűzésünk a helynek a megtartása lehet. A Kroppach gárdája ugyanis egyértelműen a legjobb. Az erejükre jellemző, hogy két kínai játékosuk is van, s a mi Tóth Krisztinánk csak a negyedik az erősorrendjükben.

- A kínaiak egyértelműen uralják ezt a sportágat. Miként tudnak ilyen fölényre szert tenni?

- A tavalyi, ottani edzőtáborozásunk során kicsit beleláthattunk a dolgaikba. Meggyőződéssel állítom, hogy azt a szisztémát európaiakkal lehetetlen lenne elfogadtatni. Hét-nyolc éves gyerekek sokasága lakik kollégiumokban és készül napi két edzéssel úgy, hogy iskolai tanórák mindössze hetente két délután vannak. Legtöbbjük már két éve nem volt otthon a családjánál...

- Önnek különösen a védekező ázsiaiak ellen megy nehezen.

- Igen, mert én támadó pingpongot játszom, a védők ellen érthetően nehezebb. Szerencsére Londonban a pekingi hárommal szemben már csak két kínai indulhat egyéniben, ami az egész mezőny számára jelentős könnyebbség. A többi ázsiai - japánok, koreaiak, szingapúriak - ellen viszonylag könnyebb sikereket elérni.

- Tóth Krisztinával ketten már jogot szereztek az olimpiai részvételre, ma csapat indulásához viszont még egy kvótára szükség lenne.

- Erre megvan az esélyünk, ugyanis áprilisban, Luxemburgban Lovas Petra is asztalhoz áll. A siker érdekében Téglás Péter edzőnk és jómagam is elkísérjük Petrát, hogy a helyszínen minden segítséget megadhassunk neki.

- Londonig miként alakul a programja?

-  Valamikor még el kellene jutnom Amerikába is egy-két napra a főszponzoromhoz, a Killerspin céghez is. Lesz két hét pihenőm is, amit melegégövi semmittevéssel szeretnék eltölteni, hogy utána minden erőmmel az ötkarikás játékokra koncentrálhassak.

Szöveg Jocha Károly
Fotó: JochaPress

• Cimkék:
póta asztalitenisz döntő

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére