Invázió a kalózok és az iszlamisták miatt

Tankokkal lépték át Szomália határát

Lényegében háborúba sodródott Kenya és Szomália, miután kenyai fegyveres erők átlépték az alig őrzött határt, hogy egy 100 kilométeres ütközőzónát alakítsanak ki saját védelmük érdekében. Minderre azok után került sor, hogy feltételezhetően a szomáliai iszlamista al-Shabaab milícia tagjai az utóbbi hónapokban több európai állampolgárt is elraboltak Kenyából. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy az emberrablások eddig főleg kalózokhoz voltak köthetők, ráadásul az al-Shabaab tagadja érintettségét – egyes elemzők viszont éppen a két csoportosulás összefogásáról és összejátszásáról beszélnek.
 

Sorozatos emberrablások

Korábban, még szeptemberben Kenya északkeleti területén fegyveresek egy brit turistát agyonlőttek, feleségét pedig elrabolták. Néhány héttel később pedig Kenya egyik közkedvelt üdülőhelyéről, Lamu szigetcsoportjától raboltak el egy tolókocsihoz kötött francia újságírónőt – a francia hatóságok szerdán bejelentették, hogy helyi forrásaik szerint Marie Dedieu időközben elhunyt.

Kenya támadásának közvetlen kiváltó oka azonban annak a két spanyol orvosnak az elrablása volt, akik az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontieres, MSF) kötelékében dolgoztak a dadaabi menekülttáborban. A kenyai hadsereg ezek után harckocsikkal hatolt be szomszédja területére, a célja az al-Shabaab egyik déli központjának, a fontos kikötővel is rendelkező Kismayo városnak az elfoglalása. Időközben az iszlamisták is délre vonták össze erőiket, elemzők szerint a két fél Afmadow város környékén csaphat össze, noha egyelőre az óriási zivatarok és az emiatt kialakult sár erősen akadályozza az előrenyomulást. A kenyaiak mindenesetre eltökéltek, egy szóvivőjük azt nyilatkozta, hogy „ha év végéig elhúzódik az offenzíva, a katonák azt sem bánják, ha itt ünneplik a karácsonyt.”

Cél az elszigetelés

A kenyai katonai akció mindenképp új szintre emeli a két ország kapcsolatát. Nairobi – az USA-térség egyik legfontosabb partnereként – eddig is tevékenyen részt vett a terrorizmus elleni harcban, rendőröket is képeztek a gyenge szomáliai átmeneti kormány részére, ám beavatkozásról eddig szó sem volt. A Wikileaks iratai is megerősítik, hogy Kenya sokkal inkább az elszigetelés híve volt, ám az is igaz, hogy a kiszivárogtatott dokumentumok szerint egyes kenyai vezetők azért lobbiztak, hogy segítsenek létrehozni egy dél-szomáliai (a kenyai határ mentén húzódó) békés ütközőzónát Kismayo központtal, ami megvédené őket az iszlamisták gyakori felbukkanásától, az ezzel járó illegális fegyverkereskedelemtől és nem utolsó sorban a saját, kenyai muszlimok radikalizálódásától. Érdekes módon a térség másik nyugati szövetségese kifejezetten ellenérdekelt egy ilyen, autonóm régiókra bontott Szomáliában: Etiópia attól fél, hogy ebben az esetben az országa délkeleti felén fekvő Ogaden régió szomáli lakossága joggal követelhetné saját autonómiáját is.

A támadás legitimitását Kenya az ENSZ Alapokmányának 51. – a jogos önvédelemre vonatkozó – cikkére alapozza. Az al-Shabaab azonban nem fogja könnyen adni magát. A szóvivőjük kijelentette, hogy ha Kenya nem húzódik vissza saját területére, Nairobi pusztulása sem kizárt. Mint hangsúlyozta, volt már erősebb ellenségük, aki ellen sikerrel harcoltak – utalva az USA többszöri fiaskójára Afrika szarvában.
 

Gazdasági és politikai kockázatok

Kenyának valóban nem lesz egyszerű dolga, az akciónak gazdasági és politikai következményei is lehetnek. Az infláció 17 százalékos, a gazdasági növekedés is alulmarad a tervezett 5,6 százalékkal szemben, így a katonai kiadások növelése – egy harckocsi akár napi 10 ezer liter üzemanyagot is elfogyaszt – várhatóan hosszabb távon a társadalom ellenállását válthatja ki, hiszen más területeken kell majd cserébe húzni a nadrágszíjon, még akkor is, ha a nyugati donorok hozzájárulnak a háború költségeihez. Kiváltképp akkor lehet majd belső ellenállásra számítani, ha az emberi és anyagi veszteség is átlépi az ingerküszöböt. Vasárnap például a határ közelében lezuhant egy helikopter, öt katona halálát és több millió kenyai shilling veszteséget okozva.

A másik oldalról szemlélve a dolgot azonban érthető, hogy Kenya vállalta ezt a kockázatot, hiszen a szomáliai iszlamisták betörése komoly visszaesést vont maga után a GDP 10 százalékát kitevő turizmusban.

Politikailag is kényes az ügy: ha sikerrel zárul a hadművelet, az a jövőre visszavonuló Mwai Kibaki elnök utolsó nagy sikere lesz, ha azonban nem sikerül elérni a kitűzött célt – vagy esetleg az al-Shabaab valóban beváltja a fenyegetéseit, és bombatámadásokat intéz Nairobi ellen –, kérdéses, hogy kinek a nyakába varrják a felelősséget. Jövőre elnökválasztást tartanak, így a háborút tágabb kontextusba helyezve azt akár előkampánynak is tekinthetjük. Hasonlóan érdemes majd megfigyelni, hogy a Kenya északkeleti részében és a fővárosban élő szomáli származású kenyaiak megítélése mennyiben változik a katonai intervenció hatására – várhatóan tovább nő majd velük szemben az ellenséges hangulat.

Tóth Miklós

• Cimkék:
Szomália Kenya támadás tankok emberrablás menekülttábor háború

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére