Világhír
2012-01-11 21:00:00
Rengeteg régi szabadságharcos tette tiszteletétMilliárdok tűnnek el
Idén ünnepli alapításának századik évfordulóját a dél-afrikai apartheid-rendszert legyőző legendás mozgalom. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus dicsfénye mára azonban sokat kopott.
Különleges hétvége volt a legutóbbi Dél-Afrikában: kereken egy évszázados lett a kormánypárt. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) bölcsőjének számító Bloemfontein városában istentisztelettel, zulu rituáléval, politikai gyűléssel és hatalmas gálavacsorával emlékeztek meg a jeles eseményről.
Nelson Mandela, a párt legikonikusabb alakja egészségügyi állapota miatt nem vehetett részt az ünneplésen, de így is rengeteg régi szabadságharcos tette tiszteletét a gálán. Ott volt például Desmond Tutu nyugalmazott érsek, annak ellenére, hogy néhány hónapja rendesen kiakadt a kormányzatra, amiért az – vélhetően kínai nyomásra – nem adott vízumot a dalai lámának. A tibeti vezető Desmond Tutu nyolcvanadik születésnapjára érkezett volna Dél-Afrikába.
Így történt dióhéjban
Az ünnepségen Jacob Zuma elnök az ANC egységet teremtő erejét méltatta. És noha léteztek más, az ANC-vel versengő ellenállási mozgalmak (mint például a zulu Inthaka Szabadság Párt), az ANC kétségkívül vezető szerepet játszott az apartheid megdöntésében. 1912-ben alapították, leghíresebb vezetői azonban a második világháború után tűntek fel. Ahogy fokozódott ugyanis az elnyomás, úgy radikalizálódott az ANC. Ifjúsági szervezetének tagjai – köztük Nelson Mandela – ekkor, a hidegháború elején helyezkedtek a radikálisabb, a rendszer egészét elutasító álláspontra. Mivel az apartheid-rendszert a nyugati hatalmak támogatták, az ANC logikusan a
Szovjetunióban kereste és találta meg támaszát.
Így aztán nagy riadalmat okozott, amikor a berlini fal 1989-ben leomlott. Az apartheid ellen harcolók ugyanis ebben a Szovjetunió vereségét, azaz az apartheid győzelmét látták. Furcsa módon azonban épp ez kellett ahhoz, hogy az USA – amely korábban terrorszervezetként tartotta számon az ANC-t – felkarolja az apartheid elleni küzdelmet, így a rendszerváltás Dél-Afrikában sem maradt el. 1994-ben, az első szabad választásokon utána a párt a voksok kétharmadát besöpörte, Nelson Mandela pedig az ország elnöke lett, nemzeti megbékélést hirdetve.
Nyomor a csillogó felszín alatt
Azóta hosszú utat járt be az ország, s vele együtt a kormánypárt. Dél-Afrika mindmáig a kontinens legnagyobb gazdasága, és az egy főre jutó GDP-ben is csak az olajban gazdag és/vagy kis lakosságú országok (Gabon, Egyenlítői Guinea, Seychelles-szigetek, Mauritius és Botswana) tudják megelőzni Afrikában. Tavalyelőtt világbajnokságot is rendezhetett az ország, ami a biztonsági félelmek ellenére egyébként rendben le is zajlott. Politikailag is erős országról van szó, a szubszaharai térségben egyedül Nigéria tud igazi versenytársa lenni.
Ennek ellenére komoly bajok vannak a felszín alatt. Hiba remélte a lakosság, a világbajnokság csak az esemény előtt, a hiányzó infrastruktúra kiépítésének igénye miatt teremtett munkahelyeket, azóta azonban újra negyven százalék körüli a munkanélküliség. Emellett a kormányzat a mai napig nem tudta biztosítani az ország területének egészén a közszolgáltatásokat – a lakosság tíz százaléka nem jut ivóvízhez, húsz százaléka pedig áramhoz. Nem csoda, hogy a világbajnokság idejére vállalt önmegtartóztatás korszaka lejárt, a szakszervezetek 2011-ben újult erővel vonultak utcára.
Állami korrupció a legfelső szinteken
Kétségbeejtő az is, hogy az ANC neve az elmúlt két évtized alatt szorosan összefonódott a kormányzati korrupció intézményével. Már az előző elnök, Thabo Mbeki regnálása (1999-2008) alatt felbukkant ez a jelenség: az ő ciklusa alatt meghirdetett, feketék munkához juttatását célzó programok nem jelentettek tulajdonképpen többet, mint egy szűk klikk hirtelen meggazdagodásának lehetőségét.
Zuma rendszere ezt tökélyre fejlesztette. Hiába próbálja ugyanis lemosni magáról a vádakat azzal, hogy néhány miniszterét kirúgja, ha például egy 30 milliárdos fegyvervásárlás ügyében a szálak egészen az elnöki székig vezetnek. Egy tavalyi dél-afrikai jelentés szerint a közigazgatásból évi 4-5,5 milliárd dollár tűnik el a korrupció és az inkompetencia miatt, ennek pedig nincs vagy csak látszólag van következménye. A jelentés készítőjét kirúgták, a parlament pedig gyorsan hozott egy olyan törvényt, amely a kormányzat tetteit firtató tényfeltáró újságírást kémkedésnek minősíti, ami akár huszonöt évnyi szabadságvesztéssel is sújtható. Ez lényegében a szólásszabadság súlyos korlátozása, ami nagyon hasonlít az apartheid rendszer médiához való hozzáállásához. A történet egyetlen pozitív hozadéka, hogy mindezt a civil társadalom már nem hagyta szó nélkül, hanem komoly tüntetéshullám indult meg a vitatott törvény visszavonását követelve.
Az ANC-nek tehát van ugyan bőven mire büszkének lennie a múltjából, érdemei az apartheid szétverésében vitán felül állnak, jelene azonban nehezen vállalható. Talán jobban is tette Mandela, hogy nem adta nevét ehhez az ünnepségsorozathoz, aminek költségeit – mintegy 12 millió dollárt – természetesen az adófizetők pénzéből fedezik.
Tóth Miklós
Nyitókép innen.
|
