Világhír
2011-12-29 08:00:00
Példaértékű szigetcsoport kapta a Mo Ibrahim-díjatJólét és demokrácia Afrikában?
Hogy Afrika nem csak az éhező gyermekekről és az értelmetlen vérontásról szól, azt legjobban egy pici szigetcsoport, a Zöld-foki szigetek mutatja meg.
Az idei évben végre kiosztották a Mo Ibrahim-díjat. A példamutató afrikai politikai vezetőknek a névadó szudáni üzletember, Mo Ibrahim által alapított díjat az utóbbi két évben senkinek nem ítélték oda, ami szomorúan jelezte a kontinens viszonyait. 2011-ben azonban végre valaki méltónak bizonyult az elismerésre. Pedro Pires, a Zöld-foki Köztársaság elnöke „az országa demokratikus berendezkedése, stabilitása és gazdasági fellendülése terén kifejtett erőfeszítéseiért” kapta az ötmillió dollárral járó díjat.
Ritkaságszámba menő demokrácia
Az odaítélés jogosságát erősíti, hogy Pedro Pires nem élt az Afrikában oly elterjedt módszerrel, hogy az alkotmány módosításával tartsa meg a hatalmat: miután lejárt a neki maximálisan kiszabott két elnöki terminus (2001 óta ült az államfői székben), nem is jelöltette magát az augusztusi elnökválasztáson – amit egyébként végül az ellenzék jelöltje nyert meg.
Az 1974-es függetlenedés és a kilencvenes évek elejei rendszerváltás között természetesen a Zöld-foki szigeteken is marxista színezetű egypártrendszer volt, ám oly sok afrikai országgal ellentétben itt valódi demokratikus többpártrendszert sikerült kiépíteni, amit mutat az idei elnökválasztás eredménye – és az, hogy a győztes (volt) ellenzéki jelölt minden további nélkül át tudta venni a hatalmat. Az Economist Intelligence Unit által 2006 óta minden évben felállított rangsor szerint ugyan a Zöld-foki Köztársaság nem „teljes demokrácia”, ám idén a „törékeny demokráciák” között a legjobb helyezést érte el, 22 hellyel megelőzve Magyarországot, eggyel pedig volt gyarmattartóját, Portugáliát.
Egyoldalú, de prosperáló gazdaság
A szigetcsoport tartja az afrikai gazdaságok magas fejlődési tempóját is, tavaly a GDP 7 százalékkal bővült, annak ellenére, hogy a kontinensen oly nagy szerepet játszó ásványkincsek – olaj, gyémánt, arany, réz stb. – egyike sem található meg itt. Sőt, a Zöld-foki Köztársaság félsivatagos szigetei nem igazán alkalmasak földművelésre – így minden élelmiszert importálni kell –, és a terület szűkössége miatt iparra sincs lehetőség, így csak a szolgáltató szektor marad, mint bevételi opció. A turizmus igen jelentős, a homokos tengerpart, a kellemes időjárás és a barátságos kreol lakosság jó kombináció a külföldiek odacsalogatására. Nem beszélve a messze földön híres zöld-foki „morna” zenéről, aminek egyik jeles képviselője, a „mezítlábas dívaként” ismert, Magyarországon is többször fellépett Cesária Évora éppen néhány hete hunyt el.
Césaria Évora. Fotó innenAz idilli képet persze árnyalja egy sor nehézség. A lakosság ötöde a szegénységi küszöb alatt tengeti életét, rengeteg nyomortelep húzódik a főváros, Praia külterületein, a vidéki lakosság pedig még a turizmus bevételeiből sem részesül, így ott különösen magas a munkanélküliség. Emiatt a zöld-fokiak nagy hányada próbál szerencsét külföldön – ma már a szigetcsoport félmilliós lakosságánál is nagyobb a diaszpóra nagysága, amely az USA és Portugália mellett több latin-amerikai és afrikai országban is megtalálható. Az ő hazautalásuk komoly hozzájárulás az állam költségvetéséhez, a becslések szerint az a GDP 20 százalékát is eléri.
A válság azonban mind a turizmust, mind a hazautalások nagyságát megcsappantotta, így az ország egyre inkább kezd függni a külföldi segélyektől. A Zöld-foki Köztársaság mindig is a fejlett donorországok egyik kedvenc célországa volt, hiszen előszeretettel támogatták az olyan fejlődő államokat, amelyek a demokratizáció terén is erőfeszítéseket tesznek. Az Afrikába irányuló segélyeket ugyan sokszor vagyunk hajlamosak kidobott pénzként értékelni – amennyiben valószínűsítjük, hogy a segítség a legtöbb esetben nem jut el a rászorulóknak –, a Zöld-foki szigeteken azonban a politikai-gazdasági keretek adottak ahhoz, hogy jóra használják a külföldről érkező segítséget.
A jelek legalábbis biztatóak: a lakosság 85 százaléka tud írni-olvasni, a politikai elit tehát láthatóan felismerte az oktatás fontosságát. Emellett háromból két felnőtt állampolgárnak van mobiltelefonja, ami minden kétséget kizáróan a gazdasági fellendülés egyik motorja ma Afrikában – az információ szabad áramlását egyébként annyira fontosnak tartják, hogy a köztereken ingyenes wifi várja a turistákat. A Transparency International korrupciót vizsgáló listáján pedig a 44. helyével ebben is megelőzi Magyarországot.
A Zöld-foki Köztársaság tehát ritka kivétel az afrikai országok sorában, Mauritius szigetével együtt fehér hollóként tűnik fel a különböző gazdasági-politikai-fejlettségi mutatók listáinak első felében. Talán a kisszámú lakosság, pici mérete és szigetjellege miatt is sikerülhetett az, amire a kontinensen oly sokan áhítoznak: stabilitásra és legalább szerény jólétre. De a Mo Ibrahim-díj is sugallja, hogy felelőtlen vezetőkkel még a legjobb adottságú országokat is rossz útra lehet téríteni.
Tóth Miklós
A nyitókép innen
|
