Túlélők a karizmatikus egyházakban találnak gyógyulást

Népirtás után megtérés Ruandában

Ruandában, az 1990-es évek közepén a 8 millió lakos 63 százaléka katolikus volt. Azóta kisebb átrendeződést figyelhettünk meg az ország vallási életében. Népességének száma 2011-ben már 11,4 millióra növekedett, de 2006-ra a katolikusok aránya 56,5 százalékra csökkent. A Pew Alapítvány szerint a protestáns lakosság aránya eközben 38 százalékra emelkedett. Különösen a pünkösdi gyülekezetek és a hetednapi adventisták erősödtek meg az országban: arányuk a 11 százalékot is meghaladja. A hivatalos adatok szerint a hagyományos afrikai vallást a lakosság mindössze 0,1 százaléka követi. Ez azonban megtévesztő, mert sok ruandai a keresztények istenét a hagyományos ruandai istenség, Imana szinonimájának tekinti.

Karizmatikus hatás

A népirtás ugyanis mindent megváltoztatott. Eredményeként a szélsőséges hutuk 1,1 millió kisebbségi tuszit, illetve kevesebb hutut öltek meg. Mind a katolikus, mind pedig a protestáns népegyházak hierarchiájának a kezéhez vér tapadt. Néhányan a templomokba csábították híveiket, majd ezt követően hagyták őket meggyilkolni. Más papok, lelkészek pedig nem emelték fel szavukat az etnikai erőszak ellen. Andrew Rusatsi, a Nyakibandai teológiai szeminárium professzora elmondta: sok ruandai úgy érezte, hogy a hagyományos egyházak elárulták őket, ezért újabb felekezeteket választottak.

A népirtást követően új egyházak jelentek meg az országban. A szomszédos Ugandába, Tanzániába, Kongóba és Kenyába menekült tuszik visszatértek hazájukba, és találkoztak az országban akkor megjelenő pünkösdi hittel. Az új egyházak így lendületet kaptak. 1997–1998-ban az új keresztény egyházak száma Ruandában megduplázódott – mondta Van’t Spijker holland nyugalmazott vallásprofesszor-lelkész. Ezek a felekezetek különböztek a hagyományos egyházaktól. Az emberek hangosan énekeltek, szabadon táncoltak, nyelveken szóltak, könnyeztek, és hirdették az Istentől kapott látomásaikat.

A karizmatikus hatás néhány római katolikus és anglikán plébániában is megfigyelhető volt. Rusatsi csodálatosnak nevezte a pünkösdi-karizmatikus mozgalmat, mert megengedte a tradicionális ruandaiak számára, hogy új módon éljék meg hitüket, miközben megtarthatták a meglévő egyházi szolgálatok liturgikus formáját. Rusatsi szerint ugyanis a tradicionális egyházak valószínűleg átveszik a jövőben a karizmatikus stílust.

Elrejtett fájdalom

A hagyományos ruandai közmondás, amely szerint „az ember könnyei a gyomrába folynak”, jól tükrözi azt a kulturális normát, amely szerint az itt élő embereknek a fájdalmukat magukban kell hordozniuk. 1994 óta azonban több személy megnyílt, és beszéltek a népirtás alatt velük történtekről.

Jamie Aten amerikai pszichológiai professzor azt tanulmányozta, hogy a keresztények hogyan birkóznak meg a különböző traumákkal, mint a katasztrófák, háborúk és más komoly konfliktusok. Elmondta: a túlélők számára lelkileg és érzelmileg sokat jelentett, hogy szóban is kifejezhették az őket ért traumatikus eseményeket. Ez ugyanis kontrolt jelentett számukra az átélt tapasztalatok felett. Ebben nyújtottak segítséget az új egyházak Ruandában. Timothy Longman, a Kereszténység és népirtás Ruandában című könyv szerzője elmondta, hogy a ruandai társadalom toleráns a különböző vallási kifejeződésekkel. Az egyének így hangosan imádkozhattak, miközben más okból nyilvánosan nem kiabálhattak.

Könnyen találkozhatunk életváltozásokkal kapcsolatos bizonyságtételekkel. A Butaréban élő Claudine Bakayisanga elmondta, hogy mielőtt pünkösdi lett, katolikus volt, és nem tartozott az elkötelezett keresztények táborába. Az Assemblies of God gyülekezetében őt a spontán imák ragadták meg elsősorban. Egy évvel később csatlakozott a felekezethez, és képessé vált a megbocsátásra.

Mennyei látókörű üzenetek

„A pünkösdi és karizmatikus egyházak friss perspektívát hoztak a népirtásból fakadó traumákkal küzdő ruandaiak számára” – mondta Rusatsi professzor. Ugyanakkor a mozgalomnak „le is kell hűlnie”, és érnie is kell annak érdekében, hogy elkerülje a veszélyes túlzásokat. „A traumatizált emberek ugyanis készek átölelni bármely istent vagy istennőt, de egy idő után az egészet egyensúlyba kell hozniuk. A túlságosan érzelmi alapokon nyugvó hit ugyanis veszélyessé válhat, ha elhagyja a józan észt. Számos pünkösdi keresztényt ugyanis úgy ismernek, mint akik véletlenszerűen nyitják meg Bibliájukat, majd a nélkül beszélnek Isten üzenetéről, hogy időt szántak volna Isten Igéjének tanulmányozására” – jelentette ki a professzor.

A ruandai pünkösdi gyülekezetek felismerték, hogy tisztán érzelmekre alapozva nem lesznek képesek hosszú távon fenntartani magukat. Így egy lelkipásztoruk szerint olyan üzenetet kell hirdetniük, amely mennyei látókörű, de földi relevanciával bír. Így fontossá válik az árvák gondozása vagy a túlélők tanácsolása, amely segít a ruandaiak számára a síron túli remény megtalálásában.

zdr
(forrás: Christianity Today)

Nyitókép innen

• Cimkék:
Ruanda népirtás fájdalom karizmatikus pünkösdi

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére