Példaértékű választások Zambiában

A Királykobra Kínát szorongatja

Az eddigi államfő a vereséget követően szó nélkül átadta a hatalmat politikai ellenfelének. Az új elnök, Michael Sata első intézkedései között fenyegette meg az egyre pimaszabbá váló kínai befektetőket.

Győzelem populista programmal

Szokatlan és egyben reménykeltő elnökválasztás zajlott le Zambiában. A heves és néhol erőszakot is hozó kampány után a két fő jelölt fej fej mellett izgulhatta végig a szavazatok összeszámolását, aminek a végén az ellenzéki veterán, a „Királykobra” becenevet viselő Michael Sata került ki győztesen (40-37% arányban). Ezzel a Mozgalom a Többpárti Demokráciáért (MMD) húsz év után kénytelen távozni a hatalomból, helyét a Nemzeti Front (PF) veszi át.

A Királykobrát akarták. Fotó innen

A leköszönő államfő, Rupiah Banda nem esett kétségbe, hanem gratulált ellenfelének, aki így bármiféle konfliktus nélkül átvehette az ország irányítását. Különösen fontos pillanat ez Afrikában egy olyan időszakban, ahol egyes országokban akár fegyveres erőszakba is torkollhat egy-egy választás – elég csak a tavaly év végén kitört elefántcsontparti polgárháborúra gondolni. Ennek megfelelően Ban Ki-mún ENSZ-főtitkár és Barack Obama amerikai elnök is meleg szavakkal gratulált a zambiai népnek, kiemelve, hogy egész Afrika számára példamutató volt az esemény lebonyolítása.

Az új elnöknek negyedszeri próbálkozásra (2001, 2006 és 2008 után) sikerült hatalomra kerülnie, ezúttal azonban nem bízott semmit a véletlenre. Markáns politikai programmal vonzotta magához a szavazatok többségét: lényegi mondanivalója kissé populistán hat, lényege ugyanis a társadalmi szolidaritás és a szegények megsegítése – nem normális ugyanis, hogy a gazdaság bővülését csak bizonyos rétegek érzékelik.

A korrupció elleni harcot is magába foglaló társadalmi igazságosság mellett gazdasági önállóságra is törekedne: a bányák megadóztatásából kívánja helyettesíteni a nyugati segélyeket. Nem rossz elképzelések ezek, bár innen indult ki annak idején Robert Mugabe zimbabwei elnök is. Reméljük, a hosszú várakozás után Sata most nem akarja majd, hogy mindenáron az elnöki székben érje a halál.

Változó mértékű Kína-ellenesség

Sata első számú célpontjai az ország rézbányáiba befektető kínai vállalatok. Már a kampányban világossá tette, hogy az eddigi gyakorlatnak – ami szerinte kizárólag Kína érdekeit veszi figyelembe – véget kell vetni. Ugyanakkor a kampány vége felé már azt is hangsúlyozta, hogy ez nem a kapcsolatok megszüntetését jelenti, csupán azt várja el az ázsiai óriástól, hogy tartsa magát a zambiai előírásokhoz. Ezt erősítette meg közvetlenül a beiktatása után is a lusakai kínai nagykövetnek: szeretettel várják a kínai befektetőek a kontinens legnagyobb rézbányáiba, ha nem rúgják fel a mindenkire érvényes szabályokat.

A zambiaiak legfőképp azt vetik Kína szemére, hogy az hiába fektet be hatalmas összegeket (eddig nagyjából kétmilliárd dollárt) a bányaiparba, néhány infrastrukturális fejlesztésen kívül sok hasznát nem látják ennek. Jellemző a kínai terjeszkedésre, hogy a bányák és az infrastrukturális fejlesztések egyszerű kubikusain kívül minden alkalmazott kínai, így a helyi lakosság munkanélküliségi gondjain sem segít egy-egy beruházás. Sata kormányzata ezt változtatná meg, kvótákat felállítva a helyi lakosság foglalkoztatásának bővítése érdekében.

A foglalkoztatott munkások egyébként nincsenek elragadtatva munkakörülményeiktől. A fizetésük alacsony (Sata a kampányban „rabszolgabérnek” nevezte a juttatásaikat), ezt azonban nem tanácsos felhánytorgatni: tavaly több bányász megsebesült, miután a béremelést követelő tömegbe a kínai vállalat által felbérelt fegyveresek egyszerűen belelőttek.

Új megközelítés születőben?

Kína afrikai befektetései mindmáig széles körben vita tárgya. A nyugati illetékesek azzal vádolják Pekinget, hogy gazdaságilag újragyarmatosítja a kontinenst, kiszivattyúzva annak természeti kincseit, miközben az érintett országokban tevékenysége nyomán növeli a kormányzati korrupciót. Az afrikaiak egyelőre azonban mégis inkább az ázsiai partnert preferálják, mert az ásványkincsekért cserébe nagyarányú fejlesztéseket kapnak, ráadásul nem kell az üzletért cserébe megfelelniük semmiféle demokratikus követelménynek – Európa csak bizonyos kritériumok teljesítése esetén folyósítja segélyeit. Kína eközben mossa kezeit: szerinte ez egy egyértelmű win-win szituáció, akkor miért kellene magyarázkodnia?

A zambiai példa azonban egykönnyen visszhangra találhat más országokban is. Elegendő politikai akarat kell csak ahhoz, hogy a helyi vezetés fellépjen a kínai hegemónia ellen, és jobb feltételeket kényszerítsen ki magának. Egy próbát mindenképp megér a dolog, Kína ugyanis minden valószínűség szerint hajlandó bizonyos dolgokban engedni, semmiképp nem szeretné ugyanis elveszíteni jól jövedelmező afrikai befolyását.

Tóth Miklós

A nyitókép innen

• Cimkék:
zambia kína befektetők sata váalsztások

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére