- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Sport
2011-03-29 09:40:00 Hiába a kollégiumi rendszerű elitképzés, ebből a válogatott nem profitálHova tűnnek a fociakadémiák reménységei?Azt a pénteki, hollandok elleni 4-0-s hazai vereség egyértelműsítette, hogy több lyukas poszt van a magyar labdarúgó-válogatottban. Az akadémiák fiataljaira azonban nem számíthat a gárda. Miért?Egy ilyen méretes zakó mindig a legjobb alkalom arra, hogy lezárjuk az önáltatás újabb korszakát. Az utóbbi években a magyarországi akadémiai képzés volt az aktuális reménysugár, a szakértők arra vártak, hogy Agárdtól Felcsútig ontják majd a tehetségeket a focisulik. Újabb lökést adott a bizakodásnak, amikor 2009-ben az U20-as válogatott bronzérmes lett az egyiptomi világbajnokságon. Arról idehaza ritkán beszélnek, hogy a rendezvény nem szerepelt a FIFA hivatalos naptárában, így a többi válogatottból hiányoztak a legjobb korosztályos játékosok, mivel felnőttklubjaik nem engedték el őket. Ettől persze még a mieink harmadik helye elismerésre méltó eredmény. Ebben a csapatban már szerepelt jó néhány hazai akadémiai növendék, ám az egyiptomi sikercsapat jelentős része azóta láthatatlanná vált.
Pedig néhány éve úgy tetszett, végre berobbant egy tehetséges generáció. Okkal dagadt a honfiúi kebel, amikor Gulácsi Péter, Németh Krisztián (vezető képünkön) és Simon András 2007-ben aláírta szerződését a futballtörténelem egyik legpatinásabb klubjához, a Liverpoolhoz. A srácok nagyon fiatalok voltak, s úgy érezték, itt a nagy lehetőség, amit bűn lenne kihagyni. Nos, az eltelt több mint három esztendő azt mutatja, hogy nem feltétlenül hoztak jó döntést. Történelmi pillanat: Németh (balra) és Simon mosolyogva pózol a Liverpool mezében még 2007-ben
Fotó: careersmanagementgroup.com Közülük már csak Gulácsi a Mersey-parti sztáralakulat játékosa, ám neki sincs reális esélye arra, hogy belátható időn belül stabil helye legyen a felnőttek együttesében. A korosztály ragyogó tehetségét, Németh Krisztiánt immár sokadszor adták kölcsön az angolok Görögországba, előbb az AEK Athén mezét viselte, jelenleg a középcsapatnak számító Volosz játékosa, de ott is csak ritkán lép pályára.
Gulácsi is szerepelt ideiglenesen más egyesületben, ő a szigetországon belül, az alsóbb osztályú Hereford, majd a Tranmere kapuját védte, míg Simont a télen a holland kiesőjelölt Excelsior szerződtette, ám játékára egyelőre nem számítanak a kiscsapatnál. Az említett triónál két évvel idősebb Filkor Attilának sem jobb a helyzete: ő is az MTK-tól került külföldre, méghozzá nem is akárhová, 2006-ban az Internazionale játékosa lett. Villámkarrier volt az övé, ráadásul a fiatal labdarúgó hamarosan a magyar válogatottban is bemutatkozhatott – anélkül, hogy egyetlen felnőtt bajnoki mérkőzést játszott volna életében.
Négy fiatal, négy életút, egy közös ponttal: jelenleg fényévnyire vannak a nagy karriertől, a magyar válogatottban való szerepléstől! Kiderült tehát, hogy az akadémiai rendszer sem feltétlenül megoldás a bajokra, sőt szép számmal akadnak ellenzői is. Utóbbiak állítják: egyáltalán nem jó egy serdülő gyereket kirángatni megszokott életéből, családjából. Ráadásául a fiatalok mindent feltesznek a profi karrierre, noha csupán töredékük képes befutni komoly pályafutást.
M. B.
|
Hírsor
A hét java
|
|