Elbukta az Eb-t, mégis fölényesen nyert a válogatott szövetségi kapitánya

Tényleg Egervári a legjobb edző?

Az nb1.hu szakportál hagyományos szavazásán hatalmas előnnyel végzett az élen Egervári Sándor. A magyar szövetségi kapitány az Év edzője voksoláson tarolt, 33 szakújságíróból 15 tartotta őt érdemesnek a kitüntető címre (második Kondás Elemér, a DVSC, harmadik Kis Károly, a Paks edzője lett).

„Ismerjük a hibáinkat”

„Az elismerés nemcsak a magyar válogatottnak, hanem a magyar labdarúgásnak és a sportágban dolgozó szakembereknek is szól” – értékelte a szövetségi honlapon vezetett blogjában a kitüntetést Egervári. Ahogy fogalmazott, az elismerést pozitív visszajelzésként értékeli, és megerősíti abban a hitében, hogy a másfél éve elkezdett munka jó irányba halad. „Az elmúlt szezonnal nem lehetünk elégedetlenek, de természetesen teljességgel megelégedve sem” – összegzett, amivel elismerte: a válogatott ugyan többször nyújtott jó teljesítményt, meglepetést mégsem sikerült elérnie, mivel nem jutott ki az Eb-re. „Ismerjük a hibáinkat, szeretnénk javulni csapatjátékban és eredményességben is” – összegzett. Szerinte az ingadozó színvonalú játék a válogatott rutintalanságával magyarázható, hiszen a csapat nagy része huszonhárom év alatti fiatalokból áll, akik nemcsak az egyéni képességek, de az összeszokottság terén is sokat fejlődhetnek még. Ha ezt sikerül elérniük, akkor „biztos vagyok benne, hogy egyre jobb eredményeket érhetünk el a nemzetközi porondon” – írta.

A csapatkapitány, Gera súlyos sérülése miatt idén ritkán lehetett Egervári támasza
Fotó: mlsz.hu

73 százalékos teljesítmény

A válogatott 2011-ben tizenegyszer lépett pályára, ebből hatszor tétmeccsen, a 2012-es lengyel–ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság selejtezőiben. A mérleg: 3 győzelem, 2 vereség, 1 döntetlen. Barátságos meccseken: 4 győzelem, 1 vereség. Összességében 7 győzelem, 3 vereség, 1 döntetlen a mutató, a megszerezhető 30 pontból 22 pontot gyűjtött a csapat, ami 73 százalékos eredmény. Ami kiváltképp figyelemre méltó, hogy majdnem kétszer annyi gólt rúgott a csapat, mint amennyit kapott, ami csak a két, hollandok ellen vívott Eb-selejtezőn bekapott kilenc gól miatt bravúr: az évben 23 rúgott és 12 kapott góllal zárt az Egervári-csapat.

A magyar válogatott meccsei 2011-ben

Február 9.:        Azerbajdzsán–Magyarország (barátságos)  0-2
Március 25.:      Magyarország–Hollandia (Eb-selejtező)       0-4
Március 25.:      Hollandia–Magyarország (Eb-selejtező)       5-3
Június 3.:          Luxemburg–Magyarország (barátságos)      0-1
Június 7.:          San Marino–Magyarország (Eb-selejtező)   0-3
Augusztus 10.:   Magyarország–Izland (barátságos)             4-0
Szeptember 2.: Magyarország–Svédország (Eb-selejtező)   2-1
Szeptember 6.: Moldova–Magyarország (Eb-selejtező)        0-2
Október 11.:      Magyarország–Finnország (Eb-selejtező)    0-0
November 11.:  Magyarország–Liechtenstein (barátságos)   5-0
November 15.:  Lengyelország–Magyarország (barátságos) 2-1

Örüljünk vagy inkább mégsem?

„Szerethető csapatunk van” – örvendezett többször is a szezonban Egervári, amire a kevésbé pozitív szemléletű drukkerek rögtön rávágták: „Nem szerethető, hanem győztes válogatottat akarunk…” És nem véletlenül. Ugyanakkor kommunikációs szempontból valóban dicséretes teljesítmény, hogy Egervári és a komplett MLSZ-stáb egy egész esztendőn át képes volt a nemzeti csapat vitán felüli értékét hangsúlyozni. Egervári pedig ügyesen ötvözte a múltat a jelennel, úgy fiatalított, hogy közben a régiekre is támaszkodott. Az már tényleg nem az ő hibája, hogy a magyar „sztárok” külföldi csapataikban nem, vagy csak alig játszanak, ilyeténképp a gárda jelentős hányada meccshiánnyal küzdött. A fiatalság mellett a rutintalanság is hátráltatta, ami, mondjuk a vb-döntős Hollandia ellen, a futball csúcsán elhelyezkedő válogatottal szemben, plasztikusan kiütközött (a két meccsen kilenc gólt kaptunk három rúgott mellett). Egervári sikerként könyvelheti el, hogy az övétől jelentősen különböző csapatot senki nem tudott volna összeállítani. Tőzsért ugyan sokkal korábban illett volna behívnia, de a magyar futballban nincs egyetlen olyan játékos sem, aki egyedül képes lenne rendszeresen meccseket eldönteni.

Rudolf Gergely volt a legeredményesebb a válogatottban: ötször ölelgethették elölről és hátulról
Fotó: mlsz.hu

Gólok tekintetében Rudolf Gergely volt a legeredményesebb a maga öt találatával, ami nemzetközi szinten is elfogadható átlag. Hozzá kellene felnőnie még legalább két, de inkább három játékosnak. De ezt Egervári aligha oldhatja meg egyedül. A jövőre rajtoló vb-selejtezők nagy kérdése az lesz, hogy vajon Egervári a nagyjából fél év alatt képes lesz-e megtalálni azt a játékrendszert, amely sikerre vezetheti a jelenlegi keretet. Új csillag feltűnésére nem számíthat, a jelenlegiekkel kell(ene) megoldania a pillanatnyilag megoldhatatlannak tetsző feladatot, a világbajnoki szereplés kivívását. Egervári mostani díjának értékét is az legitimálja majd igazán.

Simon V. Attila

• Cimkék:
magyar válogatott labdarúgás Egervári Sándor Magyar Aranylabda

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére