Szeretnénk, ha megtérnének, de ha lerohanjuk őket, meg sem hallgatnak

Milyen vallású a Sziget Fesztivál?

Hajnali öt és kilenc között azért lehet aludni – magyarázza Piross Antal, a három nagy történelmi egyház sátrának vezetője, hörgésig feszített hangszálakkal, nekifeszülve a Nagyszínpadról monotonon áradó dübörgésnek, amire a mellkas alkalmasabb szervnek tűnik, mint a fül.

Holtrészegen, húsbavágó kérdésekkel

Körültekintek a Közös Pont sátorban. A hátsó udvarban egy huszonéves lány a függőágyban lóg, egyik lábával a poros földet söpri, a másikat a fa kérgének feszíti. Egy srác fehér pólóban  botot tart, és azzal piszkálja a lányt. A sátorban elhelyezett asztalnál két csinos lány rajzol, mindketten franciák. Közös Pontos pólóban borostás fiú magyaráz nekik, a lányok fel-felpillantanak.

– Próbálunk beszélgetéseket kezdeményezni – folytatja Antal. –  Minden napnak van egy témája, erről rajzolhatnak, festhetnek a betérők. Igazából az esti teaház lenne a beszélgetés ideje, de persze előfordul, hogy hajnali háromkor támolyog be valaki holtrészegen, húsba vágó egzisztenciális kérdésekkel.–

Antal elmesél egy beszélgetést, ami nagyon megmaradt benne: – Egy nálam pár évvel fiatalabb srác tért be. Két órát beszélgettünk, nagyon gyors tempóban. Úgy éreztem, épp ott tart, ahol én évekkel ezelőtt.

– Térítetek? – kérdezem, Antal a fejét rázza. – Nulladik lépcső próbálunk lenni, olyan fiatalokat elérni, akik távol vannak, vagy leszakadtak az egyháztól, és egyébként nem mennének be egy templomba. Azt szeretnénk, hogy a velünk való találkozás után otthon, a saját környezetükben kezdjék keresni Istent. Katolikus testvéreim ezt úgy hívják: pre-evangelizáció. Persze szeretnénk, ha megtérnének, de ha nagyon lerohanjuk őket, akkor meg sem hallgatnak. Egyik évben volt egy nagyon nehéz, de mély beszélgetésem valakivel, aki két éve pszichiátriai kezelés alatt állt. Ő ezt úgy élte meg, a Sátánnal küzd, és Istent keresi. De volt itt olyan is, aki az afganisztáni elitalakulatban szolgált, és a gyilkolások emlékeitől próbált szabadulni. Legkedvesebb emlékem egy holland baráti társasághoz fűződik, akik mikor megtudták, hogy létezünk, vasárnap délelőtt Bibliával a hónuk alatt jelentek meg az istentiszteleten. –

Antal szerint az utóbbi években drasztikusan megnőtt a külföldiek aránya, most például – véli –  az emberek kilencven százaléka külföldi. Ezért idén már a Közös Pont sátorban minden tábla és  munkatárs legalább kétnyelvű, és az idén lesz először angol nyelvű istentisztelet is. Búcsúzáskor azt kérdezem, melyik vallási sátorral van még kapcsolatuk. A zsidó sátorra mutat. – Oda szoktunk átjárni, velük kifejezetten jóban vagyunk. De igazából mindenkivel jóban vagyunk.
 

Zsidó találkozási pont: nem foglalkoznak az antiszemitizmussal

Kilépek a Bob Marley-ra, ahol egy hórihorgas, tág pupillájú raszta finnbe botlok. ’Dharma’ feliratú fekete pólójáról ismerem meg, ő volt az, aki a Margit hídnál olyan vehemensen szállt fel a HÉV-re, hogy fejével belebólintott a krómozott kapaszkodóba. Előveszem a programfüzetet. A térkép szerint két zsidó sátor is van. Találomra a Jewish Meeting Point felé veszem az irányt.

A Szigeten két párhuzamos főút fut hosszában, a John Lennon körút és a Bob Marley út. A kettő fogja közre a Nagyszínpadot és az azt bolygókként körülvevő kisebb koncerthelyszíneket, kocsmákat, büféket. Végül rátalálok a Jewish Meeting Pointra. Egy baseballsapkás, mosolyra húzott szájú harmincas férfit vezetnek elém. Ő tud majd beszélni. A sátor előtt hosszúkás fehér műanyag asztal, fiatalok ülik körbe, kvízfeladatokon dolgoznak, néhány munkatárs segíti őket. Az asztal végében, a füvön egy háromméteres Izrael-térkép kiterítve. Kürti Csaba, mint megtudom, a Jewish Meeting Point alapítója, „a név ne vezessen félre”, testvérével ketten hozták létre, „csak az, hogy zsidó, olyan erősen hangzott”, innen az angol elnevezés.

Csaba lendületesen és csillogó szemmel mesél: – Egyszer erre járt két skinhead kinézetű bakancsos fiatalember, nagyon meglepődtek, mikor megkérdeztük, nincs-e kedvük játszani. Az egyik megkérdezte, hogy mit. Mondtuk, hogy van például történelmi kvíz. A barátja mondta, hogy figyelj, te töriszakos vagy. Leültek, elbeszélgettünk egy fél órát, és a végén visszajöttek két pálinkával, hogy igyunk pertut. A Szigeten kívül ezek az emberek nem ülnek le beszélgetni, ez itt speciális burok. Évről évre előfordulnak olyan kérdések, hogy miért van az, hogy a zsidók másképp néznek ki, mint a többi ember, vagy miért okosabbak. Mondom, hogy nem okosabbak. De a lényeg, hogy a betérők itt meg merik kérdezni, amit máshol nem.

Csaba azt vallja, hogy a zsidóknak nem az antiszemitizmussal kell foglalkozni: – az antiszemitizmus mindig létezett és létezni fog. Emlékszem, a Közgázon volt egy tanárom, aki elmondta, hogy olyan szolgáltatás nem létezik, amivel mindenki elégedett volna. Nem jó, ha valaki azt tűzi a zászlajára, hogy küzd az antiszemitizmus ellen, és nullára akarja azt csökkenteni. Az állandóan egy kisebbséggel fog foglalkozni, nem pedig a többséggel, aki mondjuk keveset tud az egészről. Mi a nyitott többségnek akarunk mesélni a zsidó kultúráról.

Mikor már kifelé sétálunk, Csaba elmondja: volt olyan év, hogy egész héten ki sem dugta az orrát a sátorból, azt sem tudta, mi zajlik a Szigeten.

Az ősjógi kipróbált 8,4 millió testtartást

Megkerülöm az izraeli térképet, és egy sárga ruhás, vörös szakállú jógamester felé veszem az utam. Sztenderd műanyag asztalnál, műanyag széken üldögél, előtte könyvek, folyóiratok, szórólapok, a háta mögött pedig a  sátorban éppen jógaoktatás folyik, egy nő törökülésben, feje fölé emelt karral beszél a vele szemben ülőhöz. Soha nem gondoltam, hogy egy guru kinézetű embert hívhatnak Nógrádi Lászlónak. Puhatolózom.

– Ez itt tulajdonképpen egy vallási sátor? Odabent látok Buddha-szobrot, indiai guruk képeit.

Hátfestés az ökumenikus sátornál. Nem rohanják le a táborozókat

– A jóga nem annyira vallás, inkább tudomány – válaszol László  –, de tény, hogy kötődik a spiritualitáshoz. Nem vagyunk buddhisták, sem hinduisták. Mi több, a legújabb kutatások azt mutatják, inkább a hinduizmus gyökerezik a jógában, és nem fordítva. De kár lenne tagadni: vannak a jógának misztikus elemei. A jóga szimbolumrendszerének filozófikus, mitikus háttere van. A jógagyakorlatok eredetének kétfajta magyarázata van. Az egyik szerint a jógik sok ezer évvel ezelőtt kimentek a dzsungelbe, és elkezdték utánozni a természetet: az állatokat, a hegyeket, satöbbi. A misztikusabb magyarázat szerint viszont Shiva, a jóga ura, valamikor, az idők előtt kipróbált 8,4 millió testtartást, ebből 84 ezret jónak tartott, és ezt átadta az embereknek. Én egyébként azt mondom, ebből már 84 elég az egészséges élethez.

László egyébként katolikusnak vallja magát, és azt állítja, a jóga sokat segített a Jézussal való kapcsolatában. Úgy véli, a vallásoknak az lenne a lényegük, hogy találják meg a közös pontokat, és ebből próbáljanak előrelépni.

– Ha ide betér valaki, és elbeszélgettek, lehet, hogy megpróbálod katolikus hitre téríteni?

– Ha szóba kerül, nem titkolom, hogy keresztény gyökereim vannak, de itt elsősorban a jógát képviselem – válaszolja.

Szöveg: Szabados Tamás
Fotók: Petrik András

(holnap jövünk a riport folytatásával)

• Cimkék:
sziget vallás buddhista keresztény misszió zsidó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére