Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2012-02-01 08:55:00

Kiút: a hit és az önmegtartóztatás

Jézus szereti a homoszexuálisokat

Isten nem gyűlöli a melegeket, és megáldja a hozzá megtérők önmegtartóztató életmódját – mondta a mindennapi.hu-nak Jonathan Berry, a több ezer hívő homoszexuális férfi és nő lelkigondozását végző True Freedom Trust igazgatója.

– A magyar keresztény kulturális közegben radikális hozzáállás dívik a melegkérdéshez:  vannak a homoerotikus életforma iránt nyitott, ezt akár bátorító vallási közösségek, és olyan gyülekezetek is, ahol kárhozatos bűnként, démoni befolyásoltságként tekintenek az azonos neműek közötti vonzódásra. Nemzetközi kitekintésben mik a tapasztalatok?

– A True Freedom Trust több ezer homoszexuális orientációval rendelkező, istenkereső férfi és nő lelki vezetését, segítését vállalja Európa-szerte, így szükséges, hogy folyamatosan tájékozódjunk a témával kapcsolatos történésekről Magyarországon is. A térség államai közül elsőként itt rendezték meg a meleg büszkeség napját 1997-ben, Magyarország élen járt az azonos neműek élettársi kapcsolatának elismerésében. Tudjuk, hogy 2007-ben itt rendezték a Mr. Gay Universe-című rendezvényt, s hogy 2012-ben az önök országában rendezik meg az Eurogames-t, azaz a melegek, leszbikusok és transzneműek nemzetközi sportversenyét. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a keresztény közösségek kommunikációja sem egyértelmű, ebben a kulturális közegben is egyre inkább elfogadott normává erősödik a homoszexualitás. Amit mindezzel kapcsolatban állíthatunk: nemzetközi szinten érzékelhető, hogy sokan – melegek és heteroszexuálisok  egyaránt –,  összezavarodottan állnak a jelenségek, híradások, prédikációk előtt. Amit mi képviselünk, az a bibliai hozzáállás. Segíteni akarunk abban, hogy a keresztényként élni akaró, ám homoszexuális irányultságú hívők élete az evangélium útmutatásait kövesse.

– Egy ilyen érzékeny, politikai és vallási szempontból is sokfelől támadható misszió első és legfontosabb követelménye a vezetők hitelessége. Miképpen tud érdemben tanácsot adni olyan férfiaknak, nőknek vagy fiataloknak, akik ezzel a szexuális orientációval szembesülnek?

–  Hitelt ad számos munkatársamnak és nekem is, hogy sokan személyesen is érintve vagyunk ettől a jelenségtől. Én például megtérésem előtt hosszú időn keresztül éltem homoszexuális kapcsolatban. Így, „belülről”, a legsötétebb kétségeket, gyötrődéseket is pontosan megértve tudunk segítséget nyújtani.

– Hogyan került ebbe az élethelyzetbe?

– Szeretettel teli, normális, templomba járó keresztény középosztályi családban nevelkedtem, gyermekként jól éreztem magam az egyházi közösségben. 10-11 éves koromban fedeztem fel először, hogy különösképp vonzódom fiúbarátaimhoz, mindenféle trauma nélkül lassan kialakult bennem ez az orientáció, végül 17 éves koromban be kellett vallanom magamnak, hogy érzelmileg és testileg is a saját nememhez vonzódom, homoszexuális vagyok. Nem választottam, ez alakult ki bennem. Sőt, pontosan érzékeltem, hogy mi a dolgok rendje körülöttem, és nagyon szenvedtem, mert szerettem volna normális kamasz lenni. Vágyakoztam rá: bárcsak lehetne heteroszexuális kapcsolatom, de egyszerűen nem vonzódtam lányokhoz.

–  A keresztény közösségben nyilván szembesült a Biblia tanításával, amely szerint a homoszexuális életforma bűn. Hogyan tudta feloldani az ebből fakadó kettősséget?

–  Nagyon nehéz volt életemnek ez az időszaka. A legrosszabb az volt, hogy senkivel sem tudtam beszélni a problémáimról, gondolataimról. Kudarcként éltem meg, hogy valódi segítséget gyülekezetemen belül sem kaptam. Beszélgetni akartam a problémámról a lelkészemmel, aki durván és elítélően lépett fel. Ez jellemezte az egész közösséget: tüntessem el ezt az „érzést”, ahogy tudom, mert ez bűnös, kárhozatos. Ez semmit sem segített, hiszen varázsütésre nem szabadulhattam, így arra a döntésre jutottam, hogy a gyülekezetem valódi megoldást nem kínál, és el kell hagynom az egyházat. Mindemellett számos homoszexuálisokkal kapcsolatos előítéletről bebizonyosodott számomra, hogy nem igaz. Például, hogy minden saját neméhez vonzódó csak a szexualitást keresi és folyamatosan váltogatja a partnerét. Igazi érzelmekre vágytam, a szerelmet kerestem és állandó kapcsolatot akartam. Hamarosan meg is valósult ez a vágyam, találkoztam egy fiúval, akivel állandó kapcsolatban éltem éveken át. Közös életünket persze titkoltuk mindenki előtt.

– Az, hogy eltávolodott az egyháztól, egyben azt is jelentette, hogy az istenkapcsolata is megromlott?

– Döbbenetes élmény volt számomra, főleg utólag átgondolva azt az időszakot, hogy Isten nem utasított el az alatt a hét esztendő alatt sem, míg ilyen életmódot folytattam. Úgy éreztem, folyamatosan velem van, és vissza akar térni az életembe. Huszonnégy éves koromra végül tudatosult bennem, hogy rossz döntést hoztam, amikor bűnös útra tértem, és vissza akartam jutni hozzá.

 

Jonathan Berry: a kegyelem hiánya fájdalmasabb, mint a kísértés

 

– Mi volt az, aminek hatására végül visszatért Krisztushoz?

– Különös, de épp a közösség ereje vonzott. Dél-Angliában, ahol a párommal éltünk, éppen a lakásunkkal szemben állt egy baptista gyülekezeti terem. Megdöbbentett, hogy milyen öröm és felszabadultság látszott az oda bemenő és onnan kijövő hívők arcán. Egyszerűen féltékeny voltam a boldogságukra. Én kétségektől gyötrődtem, nem voltam boldog, úgy éreztem, nagy terheket hordozok. Most már tudom, hogy ez volt a bűntudat, ami mögött a bűn állt. Bementem egy gyülekezeti alkalomra, ahol egyszerűen megéreztem, amint Isten keze rám nehezedik. Nem érztem semmiféle elítélést és megvetést, Isten jelenléte volt számomra az egyetlen érezhető és kézzelfogható valóság. Az alkalmat követően a közösség pásztora odajött, és azt mondta: úgy érzi, szükségem van egy beszélgetésre. Legyőztem az elutasító érzéseimet, és a beszélgetés során megtértem Krisztushoz.

– Milyen felismerés vezette rá, hogy nem Istentől való a párkapcsolata?

– A lelkész Jeremiás könyvéből idézett, és az ige szavai tőrként hatoltak a szívembe. Megértettem, hogy a bűneim miatt elutasító voltam az evangélium üzenetével szemben, így nem ismerhettem fel, hogy a kapcsolatomnak nem lehet beteljesülése. A bűnbánat mellett nagyon pozitív élmény volt számomra újra Istenhez térni és ami ugyanilyen fontos volt számomra, hogy nyilvánvalóvá vált: Jézusnak terve van az életemmel, a személyiségem egészével. Megszakítottam a kapcsolatomat, és a Biblia tanulmányozása felé fordultam, egy bibliaiskolát is elvégeztem Londonban. Így kerültem kapcsolatba a True Freedom Trusttal.

– Milyen jellegű segítséget nyújtott önnek ez a szervezet?

– Ami számomra a legfontosabb volt, hogy nem tömegrendezvényeket vagy csoportfoglalkozásokat tartottak a homoszexuális istenkeresőknek, hanem személyesen foglalkoztak minden egyes jelentkezővel. Támogatást nyújtottak, és hasznos tanácsokat adtak. Világossá vált előttem a koncepciójuk, amivel azonosulni tudtam: Krisztus igazsággal és kegyelemmel telve fordul mindenkihez – legyen az akár homoszexuális. Ennek a kegyelemnek a hiánya sokkal fájdalmasabb, mint a mindennapi kísértéseink, vágyaink okozta nélkülözés. S amikor a különféle bűnös élethelyzetben élők felfedezik és elfogadják ennek a kegyelemnek a nagyságát, kibékülnek  Istennel. Velem is ez történt, és csakhamar a segítők között találtam magam, mára pedig rám bízták a szervezet vezetését.

– Isten kegyelmének felismerése azt jelentette, hogy teljesen megváltozott a szexuális irányultsága?

–  Nem. Hangsúlyoznom kell, hogy nem „gyógyultam ki” a homoszexualitásból, sőt sok ezer, hasonló problémáktól küszködő társam történetét végignézve egyszer sem találkoztam olyannal, aki egyszerre a korábbival ellenkező vonzalmat kezdett érezni. Olvasni ilyen esetekről, de én még ilyet nem láttam. Nagyon sokan imádkoztak értem, és éveken keresztül vágytam rá, hogy ez a csoda megtörténjen velem, de e téren nem tapasztaltam változást. Minden más azonban békével és Isten erejével telt meg körülöttem. Érzem az áldását, amivel az önmegtartóztató életformámat segíti. Bár a kísértés óriási, úgy érzem, Jézussal teljes életet élhetek. Isten kegyelmes, türelmes, irántunk tele van szeretettel és egyértelmű, hogy nem gyűlöli sem a melegeket, sem a leszbikus orientációjúakat. Amint a János-evangéliumban megerősítette: nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni akar mindannyiunkat.

– Azt állítja, nem a saját döntése volt, hogy homoszexuális legyen, és miután megtért korábbi életformájából, nem változott meg ez a vonzalom. Így tehát Isten akarta, hogy ön homoszexuális legyen?

–  Nem hiszem, hogy Isten teremtette a homoszexualitást. E folyamat kialakulása rengeteg okra vezethető vissza, amik közül a legerősebb, hogy egy bűntől megromlott világba kellett megszületni mindnyájunknak. A bűnből fakadó rossz az én életemben éppen így jelentkezett. Ez a fő dolog, amit Jézus segítségével le kell győznöm, másnak éppen más. De az ő segítségével győzelmes ez a küzdelem, mint ahogy több száz teljes és boldog életet élő, hasonló sorsú,  hívő társam életében is.

M. V.

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Homoszexualitás
  • Szexuális válság dúl az egyházban?
  • Az államfő és a melegházasság
  • Baloldali újságíró védte meg a pápát
  • Ahol a zsidók kiirtását iskolában tanítják
  • A fiú, akinek két édesanyja van
  • Az elnökjelölt esete a meleg dalszerzővel
  • Homoszexuálisokkal vívódnak az anglikánok
  • AIDS-krónika, avagy a halál küldöttjének ámokfutása
  • A csók miatt háborognak a keresztények
  • Az ördög műve a homoszexualitás?

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.