Tudomány
2012-01-07 21:30:00
Hiteles kép ezer év távlatából?Nők az iszlámban: Ezeregyéjszaka, a történeti forrás
Az európaiak számára az iszlám középkor világa mesésnek és misztikusnak tűnik. Különösen keveset tudunk a korabeli muzulmán hölgyek életéről. Az Ezeregyéjszaka meséit történeti forrásként használva számos adat rekonstruálható.
Az Ezeregyéjszaka meséi jelentik az egyik forrást, amelynek segítségével bepillantatást kaphatunk a korabeli egyszerű muzulmán emberek mindennapi gondolkodásvilágába. Különösen izgalmas képet kapunk, ha a mesék női alakjait nézzük. Mindegyik történetben ugyanis megjelennek női alakok pozitív vagy negatív szerepben. Általánosan elmondható azonban, hogy a középkorban a muszlimok a nőket nagyra tartották. A szépséget a hölgyek rangjától függetlenül azonos módon írták le. Nem tettek különbséget egy bagdadi, vagy egyiptomi, illetve egy gazdag és egy rabnő között. Sőt egyes rabnők képesek voltak társadalmilag olyannyira felemelkedni, hogy törvényes uralkodói feleséggé váltak. Így például a bagdadi udvarban a szépséges és rendkívül okos Khaizurán nevű lány 774-ben al-Mahdi kalifa felesége lett.
Női státusok
A gazdagabb férfiak családjához tartozó nők idejük nagy részét a háremben töltötték. A hárem a gazdagabb férfiak lakóházának azt a részét jelölte, ahol az asszonyok és a gyermekek éltek. Ez a rész az idegen férfiak előtt zárva volt. A nők csak akkor hagyták el otthonaikat, ha családi, vagy vallási szertartásokon vettek részt. A kialakult hagyomány szerint a férfiak és a nők társadalma elkülönült egymástól. A nőket nagyon ritkán lehetet férfiak társaságában látni. Leginkább családi étkezéseken találkoztak.
A gazdagabb nők saját társaságukban változatosan töltötték napjaikat. Figyeltek a szolgákra, irányították a gyerekek nevelését. Az Ezeregyéjszaka Zubejda alakját számtalanszor felidéző mesék kimerítő leírást adnak a középkor századaiban fogyasztott változatos arab ételekről, ami jelzi, hogy az előkelő nők mindennapjaiban fontos szerepet töltöttek be a gasztronómiai élvezetek. Különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ápoltak és szépek legyenek. Hosszú órákat töltöttek a fürdőkben, amely a korban a tisztálkodás és a szépségápolás legfontosabb helyszíne volt. Ott először izzasztóterembe vitték őket, majd bedörzsölték a testüket. Ezek után különböző balzsamokkal kenték be a bőrüket, hogy szebb fénye legyen. Ezt követően történt a hennázás, amely során a nő haját aranyvörös árnyalatúra vagy feketére festetették. Mindezek után következett az epillálás, a manikűr és az arcmasszázs.
Történeti ideál
A nőideál szinte mindig: szép arcú, nagy szemű, rózsás bőrű, ívelt szemöldökű, arányos termetű, telt keblű, vékony derekú, dús csípőjű, légies járású és kellemes beszédű nő. Muszlimoknál a nő testalkata és testi adottságai nem befolyásolták annyira a szépséget, mint az arc, de egy női test sem lehetett elhanyagolt. A férfiak a vékonyabb alkatú nőket azért szerették jobban, mert úgy tartották, hogy ők hajlékonyabbak és fürgébbek teltebb társaikkal szemben. A testesebb alkat viszont a termékenységet szimbolizálta. Utóbbi erény is lehetett a termékenység szimbóluma miatt.
A korabeli források nem felejtkeznek el a szép ruhák és az ékszerek használatáról sem. A hölgyek az otthonaikon kívül fátylat viseltek, hogy a nap elől védjék arcukat. Így próbálták ugyanis megőrizni a bőrük frissességét. Ruháik kifejezték életkorukat és vagyoni állapotukat. Az elvált asszonyok fehér felsőruhában jártak a gyászt viselő hölgyek pedig fehérben vagy feketében, illetve kékben – olvashatjuk Kéri Katalin könyvében.
Hagyományos kellékek
A gazdagabb hölgyek ruházata a következő részekből állt. Fátyolból, ami többnyire könnyű szaténból készült, és két nagyméretű darabból illesztették össze. Az arcuk előtt pedig géz- vagy csipkekendőt viseltek. Lábbelijük saru vagy sarokkal ellátott bőr vagy szövetpapucs volt. Otthon nem hordtak lábbelit, mert a padló több réteg szőnyeggel is le volt borítva. Fontos kiegészítő eszközök közé tartoztak az övek. Utóbbi fejezte ki leginkább viselője egyéniségét, gondolatait, akár származását is.
A szegényebb nők ugyanígy öltöztek, de ruháik és fátylaik nem selyemből, hanem pamutkelméből készültek. Életük is másképp telt. A forrásokban olvashatunk bábaasszonyokról, kerítőnőkről (házasságszervezőkről), illetve siratóasszonyokról. A szegényebb családokban élő hölgyek a gyermeknevelés és a háztartásbeli feladatok mellett foglalkozhattak fonással, szövéssel, esetleg hímzéssel.
zdr
|
