Panteista-teokrata mese

Nőuralom az új Avatarban

James Cameron 2009 karácsonyán bemutatott Avatar című filmje annak idején nagy vihart kavart az egyházi sajtóban, a Vatikán hivatalos lapja, a L'Osservatore Romano több cikkben is foglalkozott vele. A Vatikáni Rádió szerint a film ügyesen kihasználja és összekapcsolja az ezredforduló emberének természetvédelmi törekvéseit a vallásossággal. XVI. Benedek rádiónyilatkozatában felhívta a figyelmet az új pogányság és a természetimádat veszélyeire.
Nem csoda hát, hogy a sajtó felkapta a fejét James Cameron legújabb kijelentésére, amely nemrégiben jelent meg a Vulture kulturális magazinban. Cameron arról nyilatkozott, hogy a film második részébe visszahozza Augustine-t, a bolygó élővilágát kutató és ismerő biológusnőt, aki a film első részében meghalt (nyitóképünkön).

Nem véletlen, hogy Cameron Sigourney Weaver karakterének feltámasztására készül. Mint ahogy a 21. század társadalmában, úgy a Pandora szervesen működő világában is a nőknek és az asszonyoknak jelentős szerepük van. Maga a bolygó is „nőnemű”, hiszen a görög mitológia szerint Pandora volt az első nő a Földön (a görög mitológia „Évája”), akinek szelencéjéből a betegség, a fájdalom az emberiségre zúdult, s a szelencében nem maradt más, csak a remény. A Pandora bolygón az ember az, aki felnyitja ezt a titkos szelencét, elhozva ismét a „hosszú bánat idejét”. De az ott élő nép, a na’vik reménysége végig megmarad, hogy egyszer eljön Toruk Makto, aki megszabadítja őket szenvedéseiktől.


Természetvallás a javából

Cameron az Avatarban a zsidó–keresztény Atyaisten képét is női princípiummal cseréli le: a természet egyensúlyozó istene, Eywa nőnemű, karaktere ellentétes mind az Ószövetség törvénykező és bosszúálló istenével, mind az Újszövetség személyesebb istenképével, aki Jézus Krisztusban jött közénk. A Pandora istenanyja meghallgatja ugyan gyermekei szavát, de számára nem a személy vagy a törzs sorsa fontos, hanem a világelv (a hálózat) fenntartása.
Eywa neve ugyan utal a bibliai teremtés első asszonyára, de az Avatarban az ős anyaszerep nem testi mivoltában (gyerekszülés), hanem lelki értelemben jelenik meg.

A filmben a lényeg a hálózat. Kép innen.

A feltámadni készülő Augustine doktornő például nemcsak a főszereplő, a Pandorát feltérképező Jake Sully, hanem a na’vi hercegnő, Neytiri szellemi anyja is. Aki egy új élet lehetőségét nyitja meg előttük, kitárva egy másik világ kapuit, s a rendezői változatból az is kiderül, a na’vik is anyjukként tisztelik a doktornőt. A Pandorán teokrácia, istenuralom uralkodik. A na’vik törzsét hivatalosan ugyan a férfiak, a harcosok vezetik, a valódi döntés azonban a cahik, a látó kezében van, aki képes Eywával kapcsolatot létesíteni, s aki minden esetben nő.

A panteizmusnak azonban még Cameron világában is szüksége van (férfi) megváltóra. Erre utal, amikor Eywa kinyilvánítja, hogy Jake Sully az ő szeretett fia, akiben gyönyörködik. Cameron a tiszta, szent lelkek (a Lelkek fájának magjai) által átfényesült Jake képi szimbólumában idézi fel nemcsak Krisztus megfeszített testét, hanem a feltámadás pillanatát is. Mert a megváltás még a Pandorán sem mehet életáldozat nélkül. Jake-nek meg kell halnia és új testben kell feltámadnia ahhoz, hogy a na’vik megváltója lehessen. Bár igazság szerint ezt már az Ószövetség kánaáni férfiistene, Baal is megtette évről évre, szerelmese, Anat, a termőföld istennője segítségével. Cameronnak sem kell hát mást tennie, mint feltámasztania egy valamikori természetvallás mozgatóelveit. A megvalósulás részleteit pedig megtudhatjuk majd 2014-ben, az Avatar második részének a bemutatásakor.

Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.

• Cimkék:
james cameron avatar pandora sigourney weaver film művészet vallás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére