George Harrison és a transzcendencia

A Beatles, Krisna és a gnoszticizmus

„Minden várhat, egyedül Isten keresése nem” – fogalmazta meg alig húszévesen spirituális elhívását George Harrison, a Beatles „hallgatag embere”. A Liverpool nyomornegyedében felnőtt fiú már igen fiatalon elkezdett érdeklődni a túlvilági jelenségek iránt, de szellemi életében egy filmforgatás hozott gyökeres fordulatot. A Help! című Beatles-film forgatásakor ugyanis egy hindu hívő mind a négy gombafejűnek adott egy reinkarnációról szóló könyvet. A többiek nem sokat törődtek vele, de Harrisont annyira megfogta, amit olvasott, hogy 1966-ban feleségével együtt Indiába utazott. Ekkor ismerkedett meg Ravi Shankar szitárművésszel, és maga is elkezdett szitáron játszani, tanulmányozni az indiai dallamokat.

Harrisont magával ragadta az indiai kultúra, az ország vallási sokszínűsége és az az egészen másféle gondolkodásmód, amit a keleti országban tapasztalt. „A hinduizmus, szemben az egyházközpontú vallásossággal, a lelkek örökkévalóságára és isteni eredetére helyezi a hangsúlyt. Ez a »szanátana dharma«, az örök vallás, ami minden élőlényben benne rejlik – nyilatkozta később a keleti vallással való találkozásáról. – A hinduizmus által jobbnak érzem magam, elégedettebb és boldogabb vagyok.”

Hívő Beatles-tag?

Ezt az örömet akarta megosztani a többi Beatles-taggal, amikor 1968 februárjában mindannyian elmentek Maharishi Mahesh jógihoz az indiai Ridhikeshbe, hogy transzcendens meditációt tanuljanak. A szerzetesi életforma nem igazán tetszett a Beatles-fiúknak. A legenda szerint John Lennon alig egy óra meditálás után felállt, meglapogatta a jógi vállát egy kicsit, majd elhagyta a termet. Ringo gyomra a vegetárius étkezést nem bírta: alig egy hét után visszarepült Angliába. Paul és John még maradt, de mindkettő állandóan zenélni akart, hiába mondta nekik szegény Harrison, hogy ez a dolog most nem erről szól.

A Beatles Indiában. Fotó innen

Mégis John Lennon volt az, aki a legtovább bírta a jógi társaságát, a hindu tanokat, hiszen egy teljes hónapot lehúzott Harrisonnal Indiában. John akkor ábrándult ki a szent emberből, amikor kiderült, hogy a szegénységről és testi tisztaságról prédikáló jógi részesedést szeretne a Beatles bevételeiből, ráadásul szexuálisan zaklatta a Beatles-tagokat kísérő hölgyeket. Harrisont azonban Maharishi jógi bukása sem ingatta meg a hinduizmusban való hitében.

Isteni tapasztalat

Harrison nem sokkal indiai útjuk során megírta a „Hare Krishna Mantra” című számot, amit a londoni Radha-Krishna templom híveivel közösen adott elő. Ez a szám a mai napig is az egyik legszebb és legtöbbet játszott Krisna-himnusz. A hallgatag szólista 1969-ben találkozott Swami Prabhupadával, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapítójával és vezetőjével. „Mintha egy láthatatlan ajtó nyílt volna meg a tudatom mélyén – nyilatkozott a találkozásról később Harrison –, talán az egyik régebbi életemből.”

A zenész hamarosan magáévá tette a Hare Krisna mozgalom eszméit. Élete végig tartotta magát a Krisna-hit előírásaihoz, a mantrázás, az imaszövegek mormolása, és a Krisnának való éneklés fontos helyet foglalt el az életében. A szintén Krisna-hívő Mukunda Goswaminak 1982-ben adott interjújában kifejtette, hogy a kántálás segíti a Mindenhatóval való azonosulásban: „isten a legteljesebb boldogság, és amikor kántáljuk az ő nevét, kapcsolatba kerülünk vele.” Harrison őszintén hitte, hogy a meditáció és a Krisna-hit elvezeti őt valamiféle istenhez.

„Isten tényleg ott van melletted."  Fotó innen

Swami Prabhupada Krisnáról írott könyvének bevezetőjében a következőket mondja: „Ha van isten, látni akarom őt. Felesleges dolog bizonyítékok nélkül hinni valamiben. A Krisna-tudat és meditáció során tényleges kapcsolatba kerülhetsz istennel. Ily módon láthatod, hallhatod Istent, vagy játszhatsz is vele. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de Isten tényleg ott van melletted.”

Halálig „hívő” maradt

Harrison a Krisna-tudatra ébredés után sorra írta az Isten-szerelemről szóló dalokat. Az egyik legszebb, és a 20 évig tartó plágiumbotrány miatt talán legismertebb a My Sweet Lord, amelyben az indiai mantraszövegek keverednek a zsidó-keresztény kultúrkörben közismert, Istent dicsőítő szóval, a „Hallelujával”.

Harrison barátai és ismerősei szerint egyébként a zenésznek igen eklektikus hite volt. Orvosa, az indiai származású Deepak Chopra, a Beliefnet spirituális on-line magazinnak adott interjújában többször hangsúlyozta, hogy Harrison lelkes olvasója volt a gnosztikus irodalomnak, és kifejezetten érdeklődéssel olvasta a Tamás evangéliumának tartott könyvet. „Amikor aláírt egy levelet, nemcsak egy keleti szimbólumot, hanem egy keresztet is rajzolt minden esetben – emlékezett az orvos, aki szerint „erős kapcsolata volt Krisztussal is.”

Ami biztos: ez nem bibliai értelemben vett kapcsolat volt, Harrison feleségének életrajzi könyvéből, az idén Martin Scorsese által filmre vitt Living in the Material World lapjairól derül ki. Harrison 1969-ben egy hinduizmusról szóló idézetgyűjteményben a következőket mondta a reinkarnáció kapcsán: „Addig kell a reinkarnáció útját járnod, amíg el nem jutsz a teljes igazsághoz. A menny és a pokol csak egy lelkiállapot. Mindannyian Krisztus-szerűvé kell, hogy váljunk. A jelenvaló világ egy illúzió.”

Ez az illúzió Harrison számára 2001. november 29-én ért véget. Súlyos, áttétes tüdőrákja volt, tudatosan, megnyugvással készült a halálra, amely rokonai és barátai társaságában, imádkozás közben érte. Hamvainak egy részét hindu szokás szerint a Gangesz folyóba szórták. A temetési szertatáson csak a szűk család vett részt, a média és rajongók csak később értesültek az eseményről. A család egy rövid közleményben búcsúzott a világ egyik legnagyobb zenészétől, amelyben többek között ez állt: „Úgy hagyta el a világot, ahogy élt: bízva Istenben, nem félve a halált, nyugalomban.”

Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen

• Cimkék:
George Harrison Beatles reinkarnáció hinduizmus

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére