Az eritreai pap irányítja a segélyakciót

Vatikáni atya a líbiai embercunamira figyelmeztet

Mussie Zerai atya a Vatikánban, egy íróasztal mögött ül, és telefonál. A vonal másik felén egy-egy, a Földközi-tengeren Olaszország partjaihoz igyekvő bevándorló beszél. A katolikus pap irányítja a menekülteket, vészhelyzet esetén pedig szól a vízi mentőknek, hogy siessenek kimenteni a bajba jutottakat.

Mióta kirobbantak az észak-afrikai forradalmak, Mussie atyának még több a dolga. Az Olaszország és Észak-Afrika között félúton fekvő Lampedusa szigetére az utóbbi hónapokban már több tízezren – általában tunéziaiak, de egyiptomiak, líbiaiak és fekete-afrikaiak is szép számban – érkeztek ladikokban és halászhajókon az új élet reményében. Az alkalmi szigetlakók már jóval többen vannak a sziget eredeti lakosságánál, a menekültáradat azonban nem látszik csitulni, ezért Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök a napokban már humanitárius válságról beszélt. Hogy megállítsák az „embercunamit”, április elején deportálták is az első csoportot, vissza Afrikába.

Szemben a politikai érdekkel

Mussie Zerai és szervezete, a 2006-ban alapított Habeshia Fejlesztési és Humanitárius Ügynökség a menekültek közvetlen támogatása mellett a bevándorlásellenes kormányzati politikára is próbál hatni, a médián keresztül nyomást gyakorolva a döntéshozókra. A figyelemfelkeltés részben sikeres volt: április közepén egy terhes nő a hajóúton adott életet gyermekének, őket aztán olasz mentők helikopterrel szállították kórházba. A történetet felkapta az olasz és a nemzetközi média, aminek következtében rengeteg adomány érkezett nekik és szorult helyzetben lévő társaiknak olasz állampolgároktól.

A helyi lakosok áldozatkész hozzáállása nagy segítség Mussie atyának, hiszen ez azt jelzi, hogy a politikai hozzáállás megváltoztatására is van esély. Amikor pedig bevándorlásellenes politikusok és lobbicsoportok azzal támadják, hogy erőfeszítéseivel csak bátorítja a további bevándorlást, legyint, hiszen, ahogy mondja, ő nem bátorít senkit semmire, az érintettek az életüket mentve érkeznek Európába.

Mussie Zerai

A katolikus pap szolidaritása érthető, hiszen ő maga is bevándorló, húsz éve érkezett Olaszországba az akkor Etiópia részét képező Eritreából, Mengisztu Hailé Mariam diktátor rendszerétől menekülve. Noha ő a mostani bevándorlókhoz képest luxuskörülmények között – repülőn, a szükséges vízummal a zsebében – érkezett Európába, motivációja nem sokban különbözött a mostani érintettekétől: szabad, demokratikus országban akart élni, vallási vagy politikai meggyőződése miatti félelem nélkül. Másfél évtized elteltével Mussie atya szervezetet alapított, hogy még hatékonyabban tudja védeni az afrikai bevándorlók emberi jogait.

A szervezet közleményben jelezte, hogy a mostani bevándorlók még a szokásosnál is nagyobb veszélynek vannak kitéve. Egyrészt Líbiában nincsenek biztonságban, hiszen amióta Kadhafi afrikai zsoldosokat is bevetett saját népe ellen, minden fekete-afrikait gyanakvással szemlélnek. Másrészt a menekültek nagy száma – és az embercsempészek profitmaximalizálása – miatt az amúgy is rettentő állapotban lévő, tengeri hajózásra alkalmatlan lélekvesztőkön a kritikus létszámnál is jóval többen húzzák meg magukat. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy több hajó elsüllyedt a tengeren – a Habeshia Fejlesztési és Humanitárius Ügynökség szerint az idén mintegy hatszáz menekült fulladt vízbe.

Küzdelem az embercsempészekkel

Olaszország mellett az emberi jogi szervezet másik fő célterülete a Sínai-félsziget. Egyiptom és Izrael határán ugyanis szintén folyamatosan próbálnak átjutni menekültek zsidó területre, a líbiai háború az ottani helyzetet is súlyosbította. Mussie atyáék jelentése szerint az ott szerencsét próbáló menekülteknek nemcsak az izraeli és az egyiptomi határőrökkel kell megküzdeniük, hanem adott esetben embercsempészeik markából is ki kell szabadulniuk. A csempészek akár húszezer dollárt (négymillió forintot) is elkérhetnek fejenként a kockázatos utazásért, és garanciát természetesen nem vállalnak az átjutásért.

Sokszor azonban az összeg befizetése után el sem indulnak a határ irányába: a csempészek megkötözik őket, és további váltságdíjat követelnek értük. Legutóbb háromszáz eritreai menekült került ilyen helyzetbe, értük fejenként nyolcezer dollárt kértek az emberrablók. Mussie Zerai ilyenkor beszél a menekültekkel telefonon, értesíti a családtagokat, és megpróbál nyomást gyakorolni az érintett államokra, hogy hatékonyabban lépjenek fel az embercsempészből emberrablóvá minősülő, helyi maffiák ellen.

Tóth Miklós
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére