Világhír
2011-01-17 06:07:00
Az észak-szudáni katolikusok kitartanakKeresztényüldözés a szavazás után?
Lezárult a dél-szudáni népszavazás, melynek eredményeként várhatóan az országrész elszakad Szudántól. Nyár közepén valószínűleg megszületik a világ legújabb állama.
A dél-szudáni lakosság semmit nem bízott a véletlenre: már a harmadik nap elején átlépték a bűvös 60 százalékos választási részvételt, így nem csak eredményes, de érvényes is lesz a referendum. A 2005-ös békemegállapodás egyik rendelkezése szerint ugyanis a regisztrált választópolgárok 60 százalékának részvétele szükséges ahhoz, hogy a népszavazás érvényes legyen – ellenkező esetben új időpontot kell kiírni két hónapon belül.
Az északi kormányzat reménykedett is egy darabig, hogy lelohad a déliek lelkesedése, ez a remény azonban csalfának bizonyult. Jimmy Carter volt amerikai elnök – aki választási megfigyelői minőségben tartózkodik az országban – 90 százalék körülire tette a részvételt, a függetlenség melletti szavazatok aránya pedig bizonyosan közelíteni fog a 100 százalékhoz.
Az első szavazó maga Salva Kiir dél-szudáni elnök volt, aki vasárnap reggel John Garang, a szudáni függetlenségi harc ikonikus alakjának mauzoleumánál dobta be szavazólapját az urnába. Ez mintha megadta volna a jelet a dél-szudániaknak: napokon keresztül tömött sorokban járultak a néhol helyi ENSZ-irodákból, néhol pedig sátrakból kialakított szavazóhelyiségekhez, hogy érvényt szerezzenek évtizedes álmuknak: Dél-Szudán függetlenségének.
Külön médiafigyelmet kapott, mikor a Szudán legidősebb emberének tartott, állítólag 115 éves Rebecca Kadi Loburang Dinduch adta le szavazatát – a kerekesszékben ülő hölgy is a hosszú várakozást és a közös vágy beteljesedését hangsúlyozta. A harmadik napon sikerült elérni a 60 százalékos részvételi arányt, így a továbbiakban már nem kellett izgulni, hogy érvényes lesz-e a referendum – hivatalos eredmény mindenesetre február 14-ére várható.
A népszavazás sikeressége azonban csak az első – talán a legkönnyebb – lépés a függetlenség kivívása felé. Egy sor kérdésben meg kell még állapodni az északi kormányzattal ahhoz, hogy elkerüljék az újabb fegyveres konfliktust. Véglegesíteni kell a két entitás közötti határt, tárgyalni kell az olajkincs és az államadósság kérdéséről, valamint Abyei további sorsáról is.
Az olaj miatt mindkét félnek fontos: a két országrész határán fekvő Abyei tartományban is népszavazást kellett volna tartani a dél-szudánival párhuzamosan, ezt azonban elhalasztották, mivel a felek nem tudtak megegyezni abban, hogy kik legyenek jogosultak szavazni. A jövőben azonban mindenképp rendezni kell a terület státuszát, hiszen Abyei mindaddig egy esetleges fegyveres konfliktus érzékeny pontja marad.
Újrainduló keresztényüldözés?
Az északon élő déli keresztények további sorsáról is meg kell egyeznie Khartúmnak és Jubának. Omar Bashir elnök az utóbbi hetekben többször jelezte, hogy a déli országrész elszakadása esetén szeretné kiterjeszteni az egész országára a muszlim törvénykezést. Márpedig a saría általánossá és az iszlám államvallássá tétele nyílt hadüzenet minden ottani kereszténynek. Az otthonuk és hivatásuk elhagyását azonban Quintino Okeny Joseph, a khartúmi katolikus érseki helynök kategorikusan kizárta. Ahogy fogalmazott: „Egészen addig itt maradunk, amíg akár csak egyetlen keresztény is él északon, hiszen a jó pásztor nem hagyja magára juhait.”
A szudáni katolikus egyház sosem volt könnyű helyzetben. A muszlim központi kormányzat nem ismerte el például a katolikus házasságot hivatalosnak, emellett az egyház több épületét egyszerűen elkobozta, többek között a khartúmi repülőtér melletti létesítményt, amit – miután az iszlám zöld színére lefestették – a kormányzó Nemzeti Kongresszus Párt (NCP) kapta meg egyik fővárosi központjául.
A 2005-ös békemegállapodás nyomán az addig fegyveresen küzdő déliek bekerültek a khartúmi kormányba, így már csak amiatt is javult az északi keresztény egyházak helyzete, mert radikálisan megnövekedett a híveiknek a száma az odaköltöző politikusok és szakértők miatt. A jövő azonban több mint bizonytalan.
Egyedül a kopt keresztények képviselői nem aggódnak különösképpen. A Krisztus után hatodik század óta a területen működő Szudáni Kopt Egyház tagjai abban bíznak, hogy őket külön fogják kezelni a hatóságok, hiszen a többi kereszténnyel ellentétben ők nem fekete-afrikaiak, hanem arabok. Egyiptom esetében azonban láttuk, hogy ez még nem feltétlenül életbiztosítás, a keresztények elleni támadások egyre durvább méretet öltenek a kopt egyház hazájában. A szudáni keresztény egyházak azonban kivétel nélkül elismerik, hogy Szudánban az iszlám jóval barátságosabb: itt elképzelhetetlen egy templom megtámadása, a szomszédok pedig vallási hovatartozástól függetlenül tisztelettel viszonyulnak egymáshoz. A politikusok felelőssége, hogy ez így is maradjon.
Tóth Miklós
|
