Cameron szerint Európa bűnös

Afrikai menekültek százezrei áraszthatják el az uniót

A közel-keleti forradalmak nyomán Európába meginduló illegális migráció újra reflektorfénybe állította a bevándorlás régóta problematikus kérdését. Csak az utóbbi héten 6-8000 tunéziai (és kisebb részben egyiptomi) jelent meg kisebb-nagyobb csónakokban Olaszország partjainál, humanitárius válságot és hatalmas politikai vitákat gerjesztve ezzel.

Ha Líbiában Kadhafi bukásával politikai vákuum keletkezik, az soha nem látott katasztrófához vezethet. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) számításai szerint mintegy másfélmillió (!) afrikai vár a tranzitországnak számító Líbiában, hogy embercsempészek segítségével bejusson a Kánaánt ígérő Európába. Ez még ahhoz is képest hatalmas szám, hogy csak tavaly nagyjából százezer fő lépte át illegálisan az EU küszöbét, főleg Törökország felől.

Elmúltak a régi szép idők

A hatvanas évek bőkezű bevándorlási politikájának régen vége. A második világháború után Európa akut munkaerőhiánytól szenvedett, így szükség volt a gyarmatokról érkező tanult rétegre a gazdaság beindításához. És noha a demográfiai trendek egyértelműen egy csökkenő lakosú Európával számolnak a jövőben, ami hosszú távon szükségessé teszi a bevándorlók újbóli befogadását, jelenleg a maga is súlyos munkanélküliséggel küszködő EU elzárkózik az arab és egyéb migránsok nagymértékű befogadásától.

Noha egységes európai szabályozás a kérdésben nem létezik, azaz minden tagállam maga rendelkezik bevándorlási politikája fölött, nemzetközi kötelezettségeit semelyik ország nem negligálhatja önkényesen. Az Unió összes tagállama aláírta az ENSZ Menekültügyi Egyezményét, amely világosan kimondja, hogy azok a bevándorlók, akik (politikai, vallási stb.) üldöztetéstől való félelmükben hagyták el otthonukat, és oda emiatt nem térhetnek vissza, nem toloncolhatók ki.

Európa emiatt most nagy dilemmába került. Mivel eddig a bevándorlók gazdasági okokkal – a magas munkanélküliséggel, az alacsony életszínvonallal – tudták csak magyarázni útra kelésüket, Olaszország a legtöbb esetben visszafordította az afrikaiakkal teli ladikokat. Ebben ráadásul partnere volt Kadhafi líbiai és Ben Ali tunéziai vezető, akik némi pénzügyi támogatásért cserébe vállalták, hogy visszaszorítják a területükről kiinduló migrációt. A közel-keleti forradalmi hullám azonban felborította az együttműködést: Ben Alit elsöpörték a tunéziai fiatalok, a líbiai erőszakot elítélő európai nyilatkozatok hatására pedig a még (de ki tudja, meddig) hatalmon lévő Kadhafi azzal fenyegetőzik, hogy felmondja a partneri kapcsolatot. Ráadásul az újonnan Európába érkező arabokat már nem lehet olyan könnyen visszafordítani, megvan ugyanis a menekülésük politikai indítéka.

A multikulti megy, a bevándorlók jönnek

A menekültválság a lehető legrosszabbkor jön Európának, amely az utóbbi időben többször deklarálta, hogy véget vet az eddigi liberális, a multikulturalizmust támogató bevándorlási politikájának. A becslések szerint Olaszországban 4, Nagy-Britanniában 6 és fél, Franciaországban 8, Németországban pedig 12 milliós bevándorlói kolónia élhet. Angela Merkel német kancellár után David Cameron brit miniszterelnök is kijelentette: mostantól csak azokat látják szívesen Európában, akik képesek integrálódni a társadalomba, átvéve a nyugati értékeket.

A Líbiában mindennapos emberi jogi jogsértések egészen a múlt hétig nem lépték át a Nyugat ingerküszöbét – hasonlóképpen történt ez egyébként Egyiptom és Tunézia, illetve egy sor fekete-afrikai ország esetében is. Líbia esetén a kőolaj és földgáz, Egyiptom esetén pedig az Izraellel kötött 1979-es békeszerződés volt sokkal fontosabb annál az EU-nak és az USA-nak, mint hogy az állandóan hangoztatott demokratikus elvek érvényre is jussanak.

Európának most nincs más választása, mint ezen a hozzáálláson sürgősen változtatni. David Cameron brit miniszterelnök ezt fel is ismerte, keddi kuvaiti beszédében ugyanis kemény, az EU eddigi politikáját ostorozó beszédet mondott. „Európa bűnös, hiszen rasszista módon azt képzelte, hogy az arab államok képtelenek önmaguktól demokratikus kereteket létrehozni.” Hitet tett amellett is, hogy be kell fejezni a diktatúrák támogatását, függetlenül a gazdasági és politikai hasznoktól.

Tóth Miklós
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére