Idén már legalább nyolcszázan fulladtak vízbe

A NATO hagyta a tengeren éhenhalni a Líbiából menekülőket?

Csak tízen élték túl a Földközi-tengeren való 16 napos hánykolódást. A 72 afrikai menekült − etiópiai, eritreai, szudáni és nigériai állampolgár, férfiak, nők vegyesen és két csecsemő – az ostrom alatt álló Tripolit március végén hagyta el egy halászhajón. Az időjárás nem volt kegyes hozzájuk, így az Olaszországba való gyors átkelés helyett a Földközi-tenger közepén rekedtek, élelmük, vizük és üzemanyaguk pedig elfogyott…

Az utóbbi hónapokban számtalan ilyen esetről hallottunk, hiszen naponta százak próbálnak átjutni Európába a polgárháborúba süllyedt Líbiából. Az eset mégis különleges, hiszen a bajba jutottakról nemcsak a parti őrség tudott, hanem a térségben állomásozó NATO- és francia haderő is. Az olasz katonaság helikopterről ugyan ledobott nekik vizet, más segítség azonban nem érkezett. Végül csak tízen élték túl az utat, ráadásul az olasz partokat nekik sem sikerült elérniük, helyette a líbiai kormányerők kezén lévő, Miszráta mellett fekvő Zlitan városában kötöttek ki.

A túlélők mindenesetre beszámoltak arról, hogy az olasz repülő után két nappal két helikopter is megközelítette őket – ezek vélhetően a közelben álló francia Charles de Gaulle anyahajóról szálltak fel –, a menekültek azonban hiába emelték magasba a velük lévő két gyermeket, segítséget továbbra sem kaptak. Ahogy múltak a napok, egymás után haltak éhen és szomjan a hajón. „A végén már csak imádkoztunk, és haldokoltunk” – nyilatkozta az egyik etiópiai túlélő, aki saját bevallása szerint annak köszönheti megmenekülését, hogy saját vizeletét itta, és két tubus fogkrémet is megevett.

Az eset alaposan felkorbácsolta az indulatokat. A NATO, az Európai Unió, az olasz és a francia haderő egyaránt tagadta, hogy felelősséggel tartozna a menekültek haláláért, ez azonban nem győzte meg a menekültjogi szervezeteket. Az ENSZ menekültügyi hivatala amúgy is neheztel a két nyugat-európai ország vezetésére a Schengeni egyezmény szigorítására vonatkozó tervük és a menekülteket szállító hajók gyakori visszafordítása miatt, ez az incidens azonban a kapcsolatokat még fagyosabbá teheti. A franciák első nyilatkozatukban még azt is tagadták, hogy a Charles de Gaulle anyahajó a térségben állomásozna, ezt azonban később – miután a tragédiát először ismertető brit Guardian napilap bizonyítékokat mutatott fel a francia állítás cáfolatára – vissza kellett vonniuk.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága az eset után újból felszólította az európai államokat, hogy sürgősen javítsanak a tengeri mentési szokásaikon (és kimondatlanul: hozzáállásukon), illetve tudatosítsák magukban, hogy vélhetően minden egyes Líbiából érkező hajónak szüksége lehet segítségre. A szervezet múlt heti nyilatkozata szerint az idén már körülbelül nyolcszáz afrikai menekült fulladt vízbe. Pontos adataink nincsenek, ám ha a múlt heti becslés közel pontos, akkor mára sajnos akár meg is duplázódhatott az áldozatok száma, egy hatszáz fős hajó ugyanis Líbia partjaitól nem messze elsüllyedt. Az első jelentések tizenhat azonosított áldozatról szóltak, de valószínűleg nagyságrendekkel többen utaztak a hajón. Az Olaszországba és Máltára eljutott menekültek száma közben átlépte a 12 ezer főt.


Tóth Miklós

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére