A leggyakoribb orvosi műhiba a hallgatás

Lazítson, kedveském: nemi erőszak a nőgyógyásznál

 − Terézanyu és bandája a KukucsKlánnál címet adta az előadásának. Miért egy ilyen humoros szójátékkal indította az amúgy nagyon is komoly mondandóját?

− A KukucsKlánról könnyű asszociálni a Ku Klux Klánra, ami már nem annyira vicces gondolatokat ébreszt. Előadásommal az orvosokat, közülük is elsősorban a nőgyógyászokat akartam némi elgondolkodásra, netán belátásra bírni. Már csak azért is, mert ebben a gyógyító szakmában szinte teljes a férfiuralom, a nőgyógyászok 95 százaléka férfi.

− Problémának érzi, hogy az erősebbik nem képviselői döntenek e szakma mellett?

− Igen. Nagyon sok fiatal lány, többgyermekes asszony fordul hozzám tanácsért, segítségért, vagy csak azért, hogy meghallgassam a történetét. Problémának érzik, hogy olyan orvos foglalkozik velük, aki soha nem kerül az övékhez hasonló helyzetbe. Törvényszerű, hogy hiába várunk empátiát a nőgyógyászoktól; persze kivételek akadnak. 

− Miből származhat a nőgyógyászati vizsgálóban elszenvedett trauma?

− Az orvos és a páciens klasszikus alá-fölérendeltségi viszonyban van, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A nők többsége pedig – legyen bármennyi diplomája, bármilyen beosztásban – tekintélytisztelő, vagyis tudomásul veszi, hogy vakon kell követnie az orvos instrukcióit, és nem kérdez. Az orvosok általában nem szeretik azokat a pácienseket, akik kérdeznek. A nőgyógyászati vizsgálóban elszenvedett trauma jellemzően abból fakad, hogy a doktorok nem kommunikálnak. 

− Az előadásában igen keményen fogalmazott, amikor azt állította, hogy a nők sokszor nemi erőszakként élik meg a nőgyógyászati beavatkozást. Mire alapozza ezt az állítását?

− Az orvosok nem veszik tudomásul, sőt, talán nem is tudatosul bennük – hiszen férfiak –, hogy ez egy szokatlan, kellemetlen szituáció, és ezt ennek tudatában kellene kezelni. Sok nőnek gondot jelent, hogy egy ilyen vizsgálatnál kénytelen egy idegen előtt levetkőzni. Nem csoda, ha a jól ismert „lazítson, kedveském!” felszólítás a páciensek döntő többségénél ellentétes reakciót vált ki. Az erőszak kifejezés arra utal, hogy ebbe az intim helyzetbe a nő akaratán kívül kerül. A legnagyobb gond viszont az, hogy a doktor nem mondja el, mi fog történni, mire számíthat, tehát a nő még elvi lehetőséget sem kap arra, hogy beleegyezését adja a vizsgálathoz.

− Mi lehet ennek a következménye azon túl, hogy a nők akár egy életen át magukkal cipelik a traumát?

− A lelki teher mellett a kommunikáció hiánya népegészségügyi problémát is okoz. A nőgyógyászati vizsgálatok vagy beavatkozások során elszenvedett trauma az elsődleges oka annak, hogy a nők a kampányok ellenére sem mennek el a szűrővizsgálatokra, ami pedig akár az életükbe is kerülhet. Éppen ezért lenne népegészségügyi érdek a fentieken változtatni.

− Lát esélyt arra, hogy változhat valami ezen a téren?

− Nagyon fontos felismerni, hogy a betegek, a páciensek csinálnak „istent” az orvosból. A feltétel nélküli elfogadás egyfajta rutinná vált, így nem csoda, ha a doktorok leszoktak a kommunikációról. Egy nagyon hosszú tanulási folyamatra van szükség, amikor is a betegek megtanulnak tudatosak és bátrak lenni, és elkezdenek kérdezni. Eleinte bizony nem fog tetszést aratni az orvosok körében ez a magatartás-változás, ám idővel kénytelenek lesznek megtanulni, hogy a pácienseik megtartásáért nem a munkájuk tárgyának, hanem partnernek kell tekinteniük a hozzájuk fordulókat.

Szigeti Ildikó

• Cimkék:
nőgyógyász nemi erőszak orvos szűrővizsgálatok

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére