Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Társadalom
2012-01-31 19:06:00

Hazaszökött, de visszavitték

Eladta a lányait prostituáltnak (interjú)

Beszélgetés egy apával, aki eladta a lányait prostituáltnak. Azt mondja, a maga módján szereti őket. Kettőszáznegyvenezer forintot kapott három gyermekéért. Az eset nem egyedi, a hatóság tétlen.

– Tudja, miről szeretnék beszélgetni, ugye?

– Mondták, hogy keres, igen. Miért kell ez magának?

– Megírom a történetét, ha megengedi.

– Ha megírja, ha nem, élni kell. Aki szegény, az szegény. Én szegény vagyok, ilyen-olyan szívességért időnként megdobnak egy kis lóvéval, de ez nem történik meg minden nap. Ha nem az Ilonka szól, hogy beszélni akar velem, nem beszélnék, nincs mit mondanom.

– Hány éves?

– Negyven.

– Gyermeket vár a felesége?

– A nyolcadik hónapban van.

– Hány gyermeke van?

– Ettől? Ez az egy.

– És a többi?

– Az más lapra tartozik. Élek, ahogy élek, most lesz egy új gyerekem. A másik családomban már felnőttek a fiúk, van négy unokám, most jön ott is az ötödik.

– Tartja velük a kapcsolatot?

– Jönnek, meg én is megyek. Az új asszonyt nem nagyon szeretik, de azért még jönnek.

– Összesen hány gyermeke van?

– Egy meghalt, két fiú, meg a két lány.

– Mi van a lányokkal?

– Kati és az Angéla elmentek, ritkán látom őket. A legnagyobb, az Évi tavaly meghalt.

– Mi történt vele?

– Azt mondták, hogy összeszólalkozott az élettársával, és egy autó alá ugrott.

– A lányokkal nem tartja a kapcsolatot?

– Nem nagyon. Nem jönnek, én nem megyek. Nem is tudom, hol laknak, csak azt, hogy merrefelé. Az egyiknek már van egy fia, lehet már kettő is. Néha a szomszédok látják őket, megvannak, ápoltak, van mit enniük.

– Hány évesek?

– 17, 19 és amelyik meghalt, 20 lenne.

– Nagyon fiatalok ahhoz, hogy külön életet éljenek.

– Nálunk ez máshogy van, mennek és kész.

– Mennek, vagy menniük kell?

– Munkát ajánlottak nekik, aztán elmentek.

– Milyen munkát?

– Erotikusat. Összepakoltak, és onnan kezdve nem láttam őket. Egy darabig kerestem, jártam utánuk, aztán mondták, hogy jól megvannak, akkor abbahagytam a keresést.

 – Ki mondta, hogy jól vannak, a futtatójuk?

– Nem, hanem a Béla, aki mesélt erről a lehetőségről. De úgy volt, hogy neveket nem mondunk ki...

– Átírom a neveket. Tehát nem a stricijükkel beszélt, hanem azzal, aki megvette őket?

– Nem megvette őket, csak adott egy kis pénzt, hogy meglegyünk nélkülük. Az asszony, az előző, sírt, hogy hogy leszünk meg nélkülük. Ezért bánatpénzt fizetettek.

– Bánatpénzt?

– Olyasmit.

– Mennyit?

– 240 ezret.

– A három lányért?

– Ennyi volt nála, ennyit adott.

– Hogy történt, becsöngettek, hogy megvenném a lányait?

– Tudtam, hogy a Béla mivel foglalkozik, ő tudta, hogy szép lányaim vannak, jó alakúak, formásak, szolgálatkészek. Itt a sarki kocsmában iszogattunk, mondta, hogy megnézné őket. Megnézte, s vitte már aznap mindhármat.

– A lányoknak mondta, hogy hova viszik őket?

– Mondtam, hogy dolgozni fognak, mert minekünk nincs annyink, hogy eltartsuk őket, a családi pótlék, meg a segélyek semmire nem elegek. Az anyjuk dolgozik, takarít, az se sok, én meg az alkalmi szívességekből élek.

– Mit jelent, hogy alkalmi szívességből él?

– Ha rendet kell rakni, rendet rakok. Először beszélek azokkal, akikre szól a megbízásom. Ha nem történik semmi, pár nap múlva visszamegyek, és rendet rakok.

– Megveri őket?

– Nem megverem, csak megszorongatom egy kicsit, rájuk ijesztek. Ordítozok, csinálom a palávert. Ez hatni szokott. Ha naponta megjelenek ott, hamarosan rend lesz.

– Általában mit követtek el azok, akikre ráijeszt?

– Adósságuk van, vagy tiszteletlenül beszéltek valakivel, vagy megszöktek valakitől.

– Egy prostituált megszökött a futtatójától?

– Olyan is van.

– Ha megtalálja, mit csinál vele?

– Semmit, csak beszélek vele. Kicsit meglegyintem.

– Megüti?

– Meglegyintem, az nem ütés. Meg tudom mutatni, milyen egy ütés. Beájulna. Ha akarnám, eltörném a csontját.

– Elhiszem. Láthatóan nagyon erős. Általában nőket bánt?

– Mondom, hogy nem bántom őket, csak rájuk ijesztek. Van, amikor belül nevetek, de kívül félelmetes pofát vágok. A haverral kigyakoroltuk, milyen legyen, hogy beijedjenek tőlünk.

– Nem egyedül jár rendet rakni?

– Ketten, hárman megyünk, úgy hatásosabb.

– Hogyan gondol arra, hogy eladta a lányait?

– Nem adtam el, dolgozni küldtem őket, legyen egy kis pénzük. Jó jövedelmet ígértek nekik, azóta is ott vannak, nem panaszkodnak.

– Nem, mert nem tartják a kapcsolatot.

– Majd ha jöhetnek, jönnek.

– Tehát nem jöhetnek?

– Ez nem olyan munka, hogy hazaugrok apámhoz.

– Én biztos nem ugranék haza apámhoz, ha eladott volna.

– Na kisanyám, befejeztük! Megmondtam, hogy mit kérdezhetsz azért, amit fizetsz. Menjél innen!

– Most meg fog ütni?

– Menjél... Menjél... (integet)

– Nem akartam tiszteletlen lenni, nyugodjon meg. Egy beszélgetésben nem bólogathatok végig.

– Maga ezt tanulta? Hogy interjúkat csináljon?

– Nem, de az emberekkel való foglalkozást igen.

– Mit akar még kérdezni?

– Egy kicsit félek. Ha kérdezek, megint ordítani fog?

– Nem, de nem akarok erről beszélni.

– Azért találkoztunk, hogy erről beszélgessünk. Nem csaptam be.

(hallgat)

– Szereti a gyermekeit?

– Szeretem. Az unokákat is.

– Mit tesz, ha valaki olyanra kell ráijesztenie, akinek kicsi gyerekei vannak?

– Kiküldöm a gyerekeket, vagy halkan beszélek.

– A lányainak  megmondta, hogy el kell menniük?

– Nem én mondtam, az anyjuk. Sugdolóztak, aztán pakoltak és mentek.

– Hogy fogadták?

– A nagy örült, hogy pénzt kereshet, a kicsi sírt, az Angéla meg olyan, hogy nem szól egy szót sem. Ahol lerakják, ott marad.

 

 

– Nem hiányoznak?

– De hiányoznak, de ez a sorsuk.

A sorsukat az apjuk határozta meg. Nem ők választották.

– Hát lányok, könyörgöm, ki határozza meg a sorsukat? Azt hiszi, ha megházasodnak, nem úgy vannak a dolgok, ahogy a férjük mondja?

–  Nincs bűntudata miattuk?

– Amikor rossz hírt hallok felőlük, sajnálom, őket. Ha jó hírt mondanak, örülök.

Van olyan dolog, bármi, amitől fél?

– Ezt, hogy érti? Megvernek vagy meghalok?

A lelkiismeretétől, Istentől?

– Magamban mindig igazat mondok. Így nem félek Istentől.

– Az igazmondásnak, az igazságnak köze van Istenhez?

– Igen, ő tudja, mi az igazság, ezért kár eltitkolni előle.

Honnan tudja?

– Belelát minden ember lelkébe.

A magáéba mit lát?

– Mit? Látja, mire gondolok, mit érzek.

Mit érez a gyermekei iránt?

– A magam módján szeretem őket.

Ha segítséget kérne valamelyik lánya, segítene? Ha azt mondaná, hogy apa, abba akarom hagyni, hadd menjek haza...

– Ez nem úgy megy. Megvan az áruk, megadták, akkor vissza kell adni, plusz a mostani értéküket is.

Már százszorosan ledolgozták azt a pénzt, a mostani értéküket is.

– Az nem úgy van, hogy gyere cipó, hamm, bekaplak! Ez már így van, ahogy van, és kész. Nincs ezen mit változtatni.

– Látom, hogy megrendült. Ezek szerint volt ilyen helyzet.

– Volt, de nem lehet segíteni. Ő benne van abban, én meg ebben, amiben én vagyok. A kettőt nem lehet összerakni. Jobb a békesség.

– A nagylány ennek lett az áldozata?

– Hazaszökött a hülye, aztán meglett a veszte. Visszavitték.

– Megint elárulta.

– Az nem árulás, ha nem megy, nekem lesz bajom. Van bajom elég, nem hogy még vele is foglalkozzam.

Már nem kell foglalkoznia vele.

– Azt sem tudom, hol temették el. Szegényen láttam, hogy bántják. Valahogy éreztem, hogy többet nem látom.

– Megsiratta?

– Meg, de csak egyedül. Imádkoztam, hogy a lelke a mennybe kerüljön, jó lány volt az.

– De kurvát csináltak belőle...

– Kurvát... eltartották, ruhát vettek neki, pénzt is keresett.

– Ő tartotta el a futtatóját, és abból, amit keresett, vettek neki ruhát. Erre gondol?

– Nézze, ennek így kell lenni. Ez ősi mesterség, ezt is kell valakinek csinálnia. Már előtte is ki-ki segítettek bennünket a bajból.

– Azaz már mielőtt eladta volna őket, kiküldte őket az utcára?

– Megkérdeztem, hogy segítenének-e. Segítettek.

– Hogy kérte meg őket?

– Mondtam, hogy ezt most meg kell tenniük. Én nem mehetek az utcára.

– A kicsi hány évesen segítette ki?

– Nem volt már kicsi, tizennégy elmúlt, de tizennyolcnak festette magát. Fejlett, érett lányaim voltak.

– Az eszébe sem jutott, hogy esetleg iskolába kéne járnia, munkát találnia?

– Mindegyikük járt iskolába, aztán jött ez a lehetőség.

– Hisz Istenben?

– Mondtam már, hogy nála az igazság, tehát hiszek.

– Azt gondolja, hogy tetszik neki, amit lát?

– Belül megmutatom a fájdalmamat, de azt csak ő látja. Ő elhiszi nekem, hogy szenvedek, és sírok, ha rájuk gondolok. De így kellett lennie, ők a lányaim, segíteniük kellett nekem.

– Kényszerítette őket, igaz?

– Nem volt kényszerítve egyik sem. Ezt kellett tenniük, ha enni akartak.

– Azt mondja, imádkozik. Ilyenkor Istentől kér valamit? Vagy a Bibiliából olvas?

– Mindig más imát mondok. Kérni szoktam, hiszen van mit kérni. De azt is kérem, hogy bocsásson meg nekem, meg szeressen engem és a családomat.

Melyik családját, a mostanit vagy a régit?

– Elsőnek a mostanit, aztán jöhetnek a többiek is. Én megváltoztam, azt szeretném, ha a családom is megváltozna.

– Ezt hogy érti? A lányok hagyjanak fel a prostitúcióval? Nem tehetik.

– Hát, ők tényleg nem tehetik, de a fiaim becsüljék meg a családjukat, az apjukat, az anyjukat, azt megtehetik.

– Mit gondol, mit adott nekik, hogy megbecsüljék?

– Felneveltem őket, azért mindig volt mit enni, hol ennyi, hol annyi, de volt. Igaz, mindig is kicsapongó életet éltem, de mostanában már nemigen járok el. Szeretem ezt az asszonyt.

Ez azt jelenti, ha lánya lesz, őt nem adja el, ha abba a korba ér?

– Mondom, hogy megváltoztam. Ez az asszony nem is engedné.

– A másik engedte?

– Nem mondta, hogy ne tegyem. Jajongott egy-két napig, azt abbahagyta.

Odavert neki?

– Oda, előbb kellett volna jajongani, nem akkor, amikor már megvolt a dolog.

– Ha még egyszer kezdhetné, újra megtenné?

– Nem, de ha már megvolt, megvolt, értse meg. Ennyi. El kell felejteni.

Ön szerint a lányok elfelejtették? Boldogan élnek, míg meg nem halnak?

– Megszokták, azért nincs olyan rossz életük, hiába akar rámpirítani. Élnek, ahogy élnek. Talán, egy másik életben nem így volna az én életem sem, de most így van. Nem olyan könnyű egyik napról a másikra élni. Néha legszívesebben felkötném magam, ha nem volna ez a növekvő kisgyerek, már lehet, hogy meg is tettem volna.

– Szerelmes?

– Nem így mondom, ölni tudnék érte.

– A másik asszonyért is ölni tudott volna?

– Hát, ott máshogy kerültünk össze, de eleinte, igen. Aztán a csepülés ment, abból már nem kértem.

– Maga szerint mi a bűn?

– Ilyet kérdez. Hát, mi? Ölni, az bűn. Most mondjam el a Tízparancsolatot?

Ne. Azt kérdeztem, hogy ön szerint mi a bűn?

– Ölni, lopni, hazudni. De hazudni kell, anélkül nem lehet élni, de bűn.

Eladni a gyermekeinket, nem bűn?

– Azt nem lehet visszacsinálni.

De bűn?

– Mit akar kiszedni belőlem, bűn hát. De én munkát adtam nekik. Biztos megélhetést.

Szerintem tudja, mit csinált, csak úgy tesz, mintha nem tudná.

(Fölhajtja gyorsan a negyedik konyakot)

– A hangomat is beleteszi? Ne tegye bele.

Nem teszem. Leírom, és megírom a szöveget.

– És kinek fogja mutogatni? Vagyis mindegy, megállapodtunk.

 

A prostitúcióban és különféle devianciákban élő emberek nem adják nevüket, arcukat az interjúkhoz. Szerzőnk hosszas tereptanulmány és több közvetítő útján jut el hozzájuk. A beszélgetésekről hangfelvételeket készít, amelyeket archivál. Információnk szerint országszerte előfordul, hogy szülők eladják gyermekeiket futtatóknak.

 

Gyimesi Ágnes Andrea

 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Prostitúció
  • Saját anyja adta el örömlánynak
  • A prostituáltak védőszentjét ünnepeljük
  • Gyermekprostitúció: egy helyben toporognak a hatóságok?
  • Orgiák állami pénzeken
  • Nem egyszerű a prostitúció elleni harc
  • A svéd nagykövet szerint a prostitúció gyorsan növekvő illegális üzletág
  • Magyar prostituáltakat mentenek Svájcból
  • Egy véren vagyunk megváltva romák és magyarok (dokumentumfilm)
  • Családi vállakozások kezében a magyar prostituált biznisz?
  • Afrikai nőkkel kereskedő bandát fogtak el

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.