Ahol nincs helye a női hangnak, észnek, jellemnek

Kirekesztett afgán nők: milyen élet vár rájuk?

A szikrázóan ragyogó téli napsütésben, a hegyek közötti város titkokat rejt. A nehéz függönyökkel elsötétített ház lakóinak a kék ég mostanság óriási luxust jelent, mert jószerével nem hagyják el az életüket jelentő falakat. Nem láthatják őket a szomszédok, nem köszönhetnek a fűszeresnek. Ez az úgynevezett biztonsági ház, ahol Gulnaz és gyermeke menedéket talált. A házat fenntartó asszonyok arra kérték legújabb lakójukat, hogy ne fedje fel magát, ellenkező esetben a földdel teszik egyenlővé az otthont a katonák.

A család ereje...

A 21 éves Gulnazt múlt héten engedték ki a börtönből, ahol életet adott első gyermekének, Moskának. Az asszony fiatalabbnak tűnik a koránál, de szeme mindent elárul. Gulnazt azt követően zárták be a kabuli női börtönbe, miután unokatestvérének férje megerőszakolta őt. A család akkor szerzett tudomást a szégyenről, amikor a hajadon nő terhes lett. Az esetet jelentették a rendőrségen, akik bilincsben vitték el Gulnazt és támadóját is. Az afgán törvények szerint a nőt is bűnösnek találták „erőszakos házasságtörés” miatt, ezért 12 év börtönbüntetésre ítélték.

Az ügy óriási vihart kavart a nemzetközi közösségek körében, ezért Hamid Karzai afgán elnök közbelépett és megbocsátott Gulnaznak. A nőt felmentették. Gulnaznak minden vágya az volt, hogy visszatérhessen családjához, de tudta, hogy ennek súlyos záloga lehet. Felkészült, hogy hozzámenjen ahhoz a férfihoz, aki megbecstelenítette őt. Ugyanis ha ez nem történik meg, akkor az ő és a férfi családja örökre ellenségek lesznek. Amennyiben a támadója nem akarja majd elvenni a nőt, vagy nem tud megfelelő kiengesztelést nyújtani, folt maradhat a nő családjának becsületén, ez pedig akár a halált is jelentheti Gulnaznak és kisgyermekének. Ebben az esetben pedig jobban teszi, ha soha nem megy haza. 

Egy afgán egyedülálló, szakképzettség nélküli anyának kevés esélye van egy ilyen esetet túlélni, főleg úgy, hogy családja is elfordul tőle. Kim Motley, Kabulban élő amerikai ügyvéd felkarolta Gulnaz ügyét, és most azon dolgozik, hogy pénzt gyűjtsön a kirekesztett lánynak. Szeretné, ha a megbecstelenített és kitaszított Gulnaz új életet kezdhetne valahogy, valahol.

Inkább a halál?

Elképzelni sem lehet, hogy mit követhetett el a 15 éves Sahar Gul, aki most egy kórházi ágyon fekszik. Testét véraláfutások és zúzódások borítják, a sokktól nem tud beszélni. A lány sérülései és ügye óriási felháborodást váltott ki Afganisztánban. A történet – sajnos – szokványos. A lányt a szülei 4500 dollárért eladták egy 30 éves férfinak. Sahart hónapokon keresztül egy pincében tartották fogva, éheztették és kínozták. A férfi és családja a jelek szerint nem ismert könyörületet, de még mindig nem világos, hogy miért tették ezt a gyereklánnyal. Bár Sahar pillanatnyilag nem tud beszélni az átélt borzalmak miatt, a sebei mindent elmondanak. A kislányt megégették, szemét beverték, haját tövestől kitépték. Kezeit sebek borítják, körmét letépték. Egy esetben megpróbált elszökni, de a szomszédok visszavitték kínzóihoz, még mielőtt a rendőrség közbeléphetett volna.

Az afgán családi hagyományok és a közösség becsülete sokszor fontosabb, mint az egyén nyomora és szerencsétlensége. Ez a két eset óriási felháborodást keltett Afganisztánban és szerte a világon. Bármilyen furcsán hangzik is, Sahar nagy valószínűséggel szerencsésen került ki ebből az áldatlan helyzetből. Nem menekült el az erőszakos házasságból, ahogyan azt sok afgán menyasszony teszi, őt a rendőrség mentette meg. Tehát nem mondhatják rá, hogy bűnös, ezért még a biztos halál is elkerüli. A becsületgyilkosságok nem szokatlanok Afganisztánban, sőt a törvény is engedélyezi a családoknak az önbíráskodást.

Sahar és Gulnaz története extrémnek számít, de elgondolkodtatják az embert: hány afgán nő szenvedhet csendben Afganisztánban, 10 évvel a tálibok legyőzése után. Természetesen léteznek nőket védő törvények, amelyek tiltják az erőszakot, de betartatni ezeket szinte lehetetlen. A család, a hagyományok, a közvélemény ereje sokszor felülír mindent, józan ésszel felfoghatatlan cselekedeteket válthat ki egy-egy eset. A szegénység és az aluliskolázottság miatt sok nő nincs tisztában a jogaival, a kiskorúak férjhez adása teljesen természetes dolognak számít. Sima Samar, a Független Afgán Emberi Jogok Szervezetének elnöke szerint az afgán nők jövője aggasztó, de elmondta: mindent megtesz azért, hogy enyhítse vagy megszüntesse a többi Gulnaz és Sahar szenvedéseit.

Amint arról már írtunk, Afganisztán a csöppet sem előkelő első helyet foglalja el azon a listán, amelyen a világ legveszélyesebb országait soroltuk fel. Az országban javult a nők helyzete a tálib uralom megdöntése után, de még így is eléggé veszélyes nőként élni ebben a közel-keleti országban. Az egészségügyi ellátás szinte egyenlő a nullával, az erőszak és diszkrimináció közismert fogalmak és tények. Clementina Cantoni, az Európai Bizottság humanitárius szervezetének (ECHO) munkatársa szerint azok a nők, aki nyíltan felvállalják politikai nézeteiket, vagy „egyéb férfias” feladatot végeznek, sokszor a halállal kell szembenézniük. Ugyanis a férfiak által uralt országban nincs helye a női hangnak, észnek és jellemnek. Állatokként bánnak velük, és ezen véleményüket nem rejtik véka alá. A TrustLaw adatai szerint tizenegy afgán nőből legalább egy meghal szülés közben, 87 százalékuk pedig analfabéta. A családok, férjek szűk mozgásteret engednek az asszonyoknak, így semmi esélyük a kitörésre, a női emancipáció ismeretlen fogalom. És nagy valószínűséggel golyó járna érte.

– mi – (forrás: bbc.co.uk)

A nyitókép innen

• Cimkék:
Gulnaz Afganisztán nemi erőszak halál házasságtörés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére