Egyházak a hatóságok kereszttüzében

Kína vallásszabadságról beszél, miközben üldözi a hívőket

Rendőrök meghiúsították az el nem ismert, protestáns Souvang gyülekezet szabadtéri istentiszteletét a múlt vasárnap Pekingben. A be nem jelentett demonstrációra több száz rendőrt mozgósítottak a hatóságok; több tucat embert, köztük bámészkodókat is előállítottak, miközben a gyülekezet lelkipásztorát házi őrizetbe helyezték.

Bérleményből bérleménybe

A körülbelül ezer főt számláló földalatti egyházi szerveződés azért tüntetett ilyen módon, mert az együttléteik alkalmára bérelt helyiségekből minduntalan távozniuk kell. A bérbeadók rendőrségi nyomásra sorra mondják fel megállapodásokat, ezért a Souvang-tagoknak évek óta váltogatniuk kell bérleményeiket.

A Christians in China (Keresztények Kínában) internetes portál szerint a gyülekezetet 1993-ban egy frissen egybekelt, pekingi értelmiségi házaspár hozta létre. A Souvangot többnyire felsőfokú végzettségű szakemberek és egyetemisták alkotják; vannak közöttük emberi jogvédelemmel foglalkozó ügyvédek is, akik miatt az egyház még inkább kivívta a hatóságok ellenszenvét.

Peking újabban sorra hallgattatja el az ellenzéki hangokat, és tucatnyi, ha nem több száz rendszerellenes tiltakozót tart fogva. A kínai kommunista hatalom mostanában a kis megmozdulásokra is különösen érzékeny, és bármilyen, a mai Közel-Kelet vagy Észak-Afrika szabadságharcai által ihletett demokráciamozgalmat még csírájában igyekszik eltiporni, miközben keményen visszautasít bármilyen külső bírálatot.

Tony Blair érti a kínai kormány célját?

Egy nappal azután, hogy a Souvang tagjait bekísérték a rendőrök, Tony Blair volt munkáspárti brit miniszterelnök terjedelmes cikket közölt a kínaiak vallásosságáról a konzervatív amerikai Washington Postban. Blair − aki létrehozta a nagyobb vallási közösségek közötti párbeszédet hirdető Tony Blair Hit Alapítványt − azt állította, hogy több muzulmán él Kínában, mint egész Európában, több a gyakorló protestáns, mint Nagy-Britanniában, a katolikusok száma is meghaladja az Olaszországban élőkét, a magukat buddhistáknak vallók pedig többen lehetnek százmilliónál. Csaknem minden harmadik kínai vallásos, a kormány pedig látszólag önfeledten támogatja a konfucianizmus és más ókori kínai filozófiák újjáélesztését.

Blair kifejtette: mindez annak a jele, hogy a modern Kína büszke ősi kultúrájára és történelmére, sőt az ország gazdasági átalakulásának, dinamikus fejlődésének idején a társadalmi zavarok megoldását és az erkölcsi iránytű nélkül csellengő fiatalok összefogásának lehetőségét látja a hitben, az egyházak és a keresztény közösségek hálózatában. (Más források szerint a párttagok közel egyharmada érdeklődik a vallás iránt, sokan közülük pedig arra is számítanak, hogy a keresztény értékek hozzájárulnak majd a párt újjászületéséhez – a szerk.)

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a hatalmon lévő pártot nem érdekli a különböző vallások ellenőrzése és szabályozása – írta a volt kormányfő rámutatva, hogy a vallás lehet erősen motiváló, de ha etnicizmussal társul, akkor fenyegető eszköz. „A Vatikánnal a püspökök kinevezése miatt kialakult konfliktus és az állam által támogatott Kínai Katolikus Hazafias Szövetség működtetése jól mutatja a nacionalista érzékenységet” – foglalta össze a volt brit kormányfő.

Mao Ce-tung vallásos szervezetei

Ugyan 2005-ben életbe lépett az új kínai vallásügyi törvény, ami megbontotta az ateista kormányzat korábbi gyakorlatát, a jogszabály nagyon kevés szabadságot ad a demokratikus országokban írásba fektetett vallásszabadsághoz képest. Nem véletlenül számoltak hivatalosan csak 23 millió keresztényt Kínában, miközben a valóságban sokkal többen lehetnek; nem hivatalos felmérések szerint a buddhisták után a keresztények alkotják a legnagyobb vallási közösséget Kínában.

A legitim felekezeteknek a törvény azt is előírja, hogy kik miről és hol prédikálhatnak, a tagoknak pedig szinte kötelező belépni a még Mao Ce-tung által alapított katolikus és protestáns szervezetekbe. A hatóságok élénken érdeklődnek a vallásosok iránt, s egyre gyakrabban élnek az igazoltatásoknak, az istentiszteletek megszakításának vagy akár a bebörtönzéseknek a „jogával”.

Hargitai Mátyás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére