Nagy Laci! Ismerős még a dallam?

Lemondott a válogatott mezről

A válogatott kézilabdázó  nyílt levélben fordult a sportági szövetséghez és a „kézilabda-szerető közvéleményhez”, amiben gyakorlatilag lemondott hazája válogatottjának mezéről.

Az alábbiakban a sportág berkeit jól ismerő, ám érintettségük miatt nevük elhallgatását kérő sportolók, vezetők véleményét ismertetve teszünk újabb kísérletet arra, hogy a Barcelonában „profiként” játszó Nagy László döntését megpróbáljuk megmagyarázni, vagy legalábbis bemutatni, mi játszódhat a háttérben.

„Közel tíz éven keresztül voltam tagja a magyar kézilabda-válogatottnak. A kezdetekben (is) szerény körülmények voltak a válogatott csapat körül, azonban az eltelt, rövidnek nem mondható időszakban ezek a régóta vitatott körülmények gyakorlatilag nem javultak. Ezen véleményemet jó néhány volt- és jelenlegi válogatott csapattárs is meg tudja erősíteni” - áll a sportoló levelének első bekezdésében.

„Szerény körülményekről” ír a játékos, ami kétségtelenül igaz lehet, ha a barcelonai klub, vagy a spanyol válogatott helyzetével hasonlítjuk össze a honi lehetőségeket. Ám valószínűleg ugyanerre az eredményre jutunk, ha egy magyar pedagógus, kőműves, orvos, vagy mérnök körülményeit hasonlítjuk össze spanyol kollégájáéval. Egyszerűen más gazdasági környezetben él egy barcelonai és egy szegedi pedagógus, s hasonló a különbség a két ország sportfinanszírozási lehetőségei között is. Az is biztos, hogy míg a mi játékosainknak minden világverseny után le kell adniuk az összes felszerelésüket, addig szemtanúk szerint Nagy László barcelonai csapattársa Iker Romero, a 2008-as norvégiai Európa-bajnokság végén mosolyogva osztogatta szét melegítőit, mezeit, címeres kimenő ruháit, hiszen legközelebb úgyis másikat kap.

„Egyszerű példaként a 10 eurós napidíj (jelenlegi árfolyamon számítva kevesebb mint 3000 Ft), nyilván nem fedezte a költségeinket…” - áll Nagy László levelében.
Fontos tudni, hogy magyar kézilabdázók nem napidíjat kapnak, hanem „havi zsebpénzt” a válogatott összetartások idején, ez pedig - napokra lebontva is - többszöröse a játékos által említett összegnek.

„…élénken él az emlék, hogy amikor 1999-ben ifjúsági Európa-bajnokságot nyertünk, az akkori Gerevich Alapítványtól társaimmal ellentétben nem kaptam semmiféle anyagi elismerést, mégpedig azzal az indokkal, hogy külföldre igazoltam és azoknak a játékosoknak, akik így tesznek, nem jár elismerés. Értetlenül álltam a történtek előtt akkor is, 18 évesen, és felmerült bennem az a kérdés, hogy a külföldre igazoló sportoló nem számít már magyar sportolónak?” - fogalmaz később értetlenkedve a klasszis jobbátlövő.

Való igaz, a 18 éves Nagy Laci nem kapott anyagi támogatást (hiszen itt nem anyagi elismerésről, hanem támogatásról van szó) a Gerevich Alapítványtól. Az is cáfolhatatlan tény, hogy a sportoló által is említett korosztályos válogatott legjobb játékosát Nagy Lászlónak hívták. Az alapítvány akkori szabályozása szerint, a külföldön játszó sportolók (tehát nem csak a kézilabdázók) nem kaphattak pénzt, ezt éppen a Magyar Kézilabda-szövetség vezérkarának lobbitevékenysége miatt törölték el.

„A jelenlegi körülmények között abban az esetben, ha esetlegesen sérülést szereztem volna a magyar kézilabda-válogatottban való szereplésem során, akkor a Magyar Kézilabda-szövetség által kötött- biztosítási szerződés szerint nem én kaptam volna a kártérítést, hanem a Magyar Kézilabda-szövetség. Úgy gondolom joggal merült fel bennünk, válogatott sportolókban az a kétség, hogy abban az esetben, ha a Magyar Kézilabda-szövetség aktív sportolóként így gondoskodik rólunk, akkor mi történne, ha sérülést szereznénk? Vajon egy ilyen helyzetben ki gondoskodna rólunk és a családunkról?” - így a kézilabdázó újabb észrevétele.

Ehhez képest az MKSZ-nek kilenc éve van szerződés a Groupama Garancia biztosítóval, tehát senkinek sem kell aggódni egy-egy sérülés anyagi következménye miatt. Ráadásul az utóbbi években (többek között a magyar szövetség nyomásának köszönhetően) a nemzetközi szövetség (IHF) és az európai szövetség (EHF) is biztosítja a játékosokat a világbajnokságokon, illetve az Eb-ken, azaz kettős biztosítás mellett léphetnek pályára válogatottjaink.

„A profi sportpályafutás nem tarthat sokáig, és ezen rövid időtartam alatt kell megteremtenünk saját magunknak, családunknak is a megélhetést, és biztosítani a jövőt. Úgy gondolom, nem tehetem meg, hogy megfelelő feltételek nélkül a Magyar Válogatottban szerepeljek, ezzel hiteltelenné tenném saját magam és sporttársaim előtt is az eddigi fellépésemet” - írja Nagy László levelének utolsó előtti bekezdésében.

Hogy mi teszi hiteltelenné Nagy Lászlót, azt döntsék el a magyar szurkolók! Ezek után valószínűleg kevesen tartják majd hitelesnek, ha László Nagy a londoni olimpián a spanyol válogatott mezében lép pályára.

Miskolczi Bence

– Hazaárulózzák a kézilabda-bajnokot

• Cimkék:
kézilabda Barcelona

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére