Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Sport
2011-01-17 11:18:00

Előre látta a poénokat

A pingpong-aranycsapat tagjai emlékeznek Berczik Zoltánra

Klampár szerint mindig csalt az időmérésnél, Jónyer amondó, előre látta az összes poént, míg Gergely örök hálával tartozik neki. Berczik Zoltánra, a múlt héten elhunyt legendás edzőre emlékezik a pingpong-aranycsapat három tagja.

– Tizenhat évesen ismertem meg és mindig azt mondta: előbb verjük meg Európát, utána jöhet a világbajnokság! Fiatalok, bohémok voltunk, de ő megfogott bennünket, vasszigora nélkül nem nyerhettünk volna semmit, nemhogy világbajnokságot – emlékezett kapcsolatuk kezdetére Jónyer István.

A világ egyik legjobb, az asztalitenisz alighanem legnagyobb hatású edzője, Berczik Zoltán január 11-én, 73 éves korában hunyt el. Nevéhez fűződik a Jónyer–Klampár–Gergely fémjelezte pingpong-aranycsapat diadalsorozata, amely a hetvenes években a világon először győzte le csapatban a verhetetlennek hitt kínai válogatottat. Legnevesebb tanítványa Jónyer István lett, aki négyszeres világbajnokként zárta le páratlanul sikeres karrierjét.

– Nagyon jó szeme volt, és sokszor én is döbbentem tapasztaltam, hogy előre látta a poénokat. Úgy felkészített bennünket, hogy ha azon az ominózus, 1979-es Észak-koreai vb-n egy hétig játszhattunk volna a kínaiakkal, akkor se nyertek volna ellenünk.
Klampár Tibor sem véletlenül kapta a Mr. Csukló becenevet, hiszen már Berczik érkezése előtt világbajnok volt.
– Amikor az edzőnk lett, Pistával mi már párosban világbajnokok voltunk, ő azonban új dolgokra tanított meg bennünket. Megújultunk, és vezetésével újra és újra le tudtuk győzni a kínaiakat. Ez azért volt nagy szó, mert náluk akkora a merítés, hogy mindegyik vereségük után új csapatot állítottak ki. De jöhetett bárki, mi voltunk a jobbak. 

A duóhoz később csatlakozhatott Gergely Gábor, aki néhány évvel fiatalabb volt a már befutott és hírnevet szerzett világbajnok párosnál. Sorsát, életpályáját alapvetően befolyásolta Berczik felismerése.
– Nagyon nehéz megszólalnom, mert mindent Berczik Zoltánnak köszönhetek. Tizenhét voltam, amikor váratlanul behívott a válogatottba. Sokadik voltam a magyar rangsorban, de látott bennem valamit, amit régóta keresett. Második apám lett, edzőként a csúcsig elvitt magával, pedig én közel sem voltam olyan tehetséges, mint társaim.

Triómester

Berczik nagyszerűen kezelte a triót, mert a három különböző habitusú embert megtanította egymásért küzdeni, csapatban gondolkozni. A magyar válogatottban nem volt alá vagy fölérendeltségi viszony, ami kétségkívül Berczik pedagógiai érzékét dicséri.
– A széthúzást nem ismertük, egyet akartunk mindhárman. Nagyon szerencsések voltunk, hogy maga mellé vett bennünket – fogalmazott a könnyeivel küzdő Gergely. 

Berczik pedagógia fogásai mellett szakmailag is zseni volt. Forradalmasította a kor játékát, és Jónyer híressé vált oldalpörgetése, a köznyelvben „kiflipörgetésnek” hívott technikai bravúr tökéletesítésében is nagy szerepe volt: a hetvenes években ilyet csak Jónyer tudott kivitelezni. Legendás barátság lett kapcsolatuk.
– Visszavonulásom után is gyakran beszéltünk, és még az előző héten is megállapodtunk, hogy a Siposban bedobunk egy jó halászlevet. Tudtam, hogy beteg, de ezt a témát mindig eltolta magától, bármiről is beszéltünk, mindig az asztaliteniszhez kanyarodtunk vissza. A sportágnak élt, ez éltette.

Klampár maximalista embernek írta le mesterét. Elmondta, tudta, mikor akarja becsapni Berczik, de sohasem szólt:
- Az edzéseken maximálisan odatette magát, soha nem kegyelmezett, ami gyakran nagyon fárasztó volt. Mindig csalt az idővel, amikor tíz perces pörgetést írt elő, mindig tizenhármat mért. Tudtam, de soha nem szóltam, pedig nagy volt a szám. Elfogadtam, ő pedig elérte, amit akart.
Gergely Gábornak nem csak a múltját, a jövőjét is meghatározta a mester.
- Olyan útravalót kaptunk tőle, amit soha nem felejthetünk el. Ha lesz lehetőségem, továbbadom játékosaimnak az általa képviselt értékrendet, hiszen tudom, föntről figyel. Akaratos, megalkuvást nem ismerő ember volt, aki mindent értünk tett, a csapatért élt. Mégis nagy a hiányérzet bennem: nemrég a KSI-ben találkoztunk és megkérdeztem, miért nem nézett meg soha, tán nem kíváncsi, hogy milyen edző lettem? Letoltam. Ezért életem végéig lelkiismeret furdalásom lesz.
 

Berczik Zoltán
Újvidéken született 1937-ben, s 19 évesen robbant be a nemzetközi élvonalba, a 60-as években számolatlanul nyerte a nemzetközi versenyeket: világbajnokságokon hat érmet (3 ezüst, 3 bronz) szerzett, Európa-bajnokságokon pedig hat arany mellett egy-egy ezüst és bronz a mérlege. Emellett 23-szoros magyar bajnok, s 135-szörös válogatott. Nemcsak játékosként, edzőként, szövetségi kapitányként is óriási sikereket ért el. Tanítványai közül Jónyer István négyszeres, Klampár Tibor és Gergely Gábor kétszeres, valamint Kreisz Tibor és Takács János egyszeres világbajnok lett. Kapitányként a női szakágban is eredményes volt, irányítása mellett Magos Judit, Kisházi Bea, Szabó Gabriella, Oláh Zsuzsanna és Urbán Edit is Európa-bajnoki érmes lett.

 

Simon-Vincze Attila

 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Híres ember
  • Erdei szerelmes, és rájött: 27 évig rosszul csinálta
  • Kisegyház-interjúk: ami már kínos Németh Sándornak?
  • Korda György és Balázs Klári
  • A Gyűrűk Ura írója és a nagy fordulat
  • Sötétség délben: magyar volt a múzsa
  • Mit ünnepelnek a keresztények szilveszterkor?
  • „Tudtam, hogy vége mindennek” – interjú Pajor Tamással
  • Petőfi halálát el kell felejteni?
  • Böjte atya a szegedi Csillagbörtönben
  • AIDS-világnap: híres művészek, akik hordozták a vírust

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.