Első a Tóra

Megzenésítették a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét

„Rav Shmuel olyan rabbi, aki Greenwich Village-ben szokott lógni, és saját szerzeményeket játszik a gitárján. Szakálla és pajesza is van, miközben szereti a (Grateful) Dead együttest. A két identitás között nem lát ellentétet, sőt, szerinte a judaizmus és a zene gyakran egymást kiegészítő és felerősítő kommunikációs módszerek (blah-blah-blah)” – mutatkozik be Rav Shmuel a Facebook oldalán.

A bemutatkozás minden szava igaz: a hatgyermekes, erős 40-es rabbi tagadhatatlanul a klasszikus rockzene befolyása alá került, igaz, nem éppen lineáris út vezetett a maga által nem kevés iróniával „rocksztárinak” nevezett alterstátuszig. A brooklyni születésű Shmuel 1972-ben írta első dalát – akkor még a Zsoltárok könyvéből halászta ki a mondanivalót. A dallal akkora sikertelenséget aratott, hogy inkább írt egy másikat, majd még egy másikat – dacára a sorozatos kudarcoknak. A vallásos családban nevelkedett Shmuel nagyszülei házában látott először televíziót és hangszert, nevezetesen egy zongorát. Az első bátortalan zenei lépések után Baltimore-ba költözve már vallási énekkarokban is domboríthatott, sőt, ifjúsági csoportjával már egy lemeze is megjelenhetett.
 

A profi zenész karrier helyett azonban rabbinak tanult, és a jesivában foghatott először a kezébe gitárt. Ezt azután több órán keresztül ki sem engedte a kezéből, a legenda szerint még vérző ujjai sem tántorították el a lelkes játéktól. Mivel 1986-ban megismert felesége is borzalmasnak ítélte dalait, szögre akasztotta a gitárt, és inkább trombitálni kezdett, ám négy év után búcsút intett a fúvós hangszernek is. A gitárt végül azért vette újra kézbe 1990-ben, hogy így próbálja megnevelni középiskolás diákjait. Ez sikerült is, amin felbuzdulva újabb dalokat írt, ám egy vonzó lehetőség miatt családjával együtt Izraelbe költözött.

Rabbinak látszó rabbi

Ott aztán hét hosszú éven át gyakorolta a kettős életet: nappal zsidó filozófiát és Talmudot oktatott, éjjel pedig klubokban zenélt, hogy így próbálja felügyelni léha hallgatóit. 2001-ben visszatért New York-ba, ahol egy jesivában kezdett tanítani. Aztán mégiscsak a klubélet felé fordult az érdeklődése, és benevezett a The Sidewalk Café tehetségkutatójára. A rabbinak látszó rabbi, ráadásul hagyománytisztelő öltözetben, gitárral a kezében, valamint a gunyoros szövegek a zúzós ritmusokkal valósággal sokkolták az egyébként sok mindent látott New York-i Greenwhich Village közönségét, és néhány hónap alatt Shmuel és együttese lett a hétvégi fő attrakció a kávézóban.
 

Olyannyira, hogy a Radiohead, a U2, a Jethro Tull valamint Prince és az REM zenei világa által ihletett rabbinak néhány éve Protocols címen lemeze is megjelenhetett. A címadó dalhoz vicces, animációs videoklip is készült. A számban Shmuel arról énekel, hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyve a valóságot írja le, és bizony a zsidóság – vele az élen – a Föld meghódítására törekszik. Az ironikus-parodisztikus dalt már több, mint 160 ezren töltötték le a youtube-on, s jóllehet lemezkiadója azóta tönkrement, a rabbi keresett fellépő lett az Egyesült Államokban, miközben tovább működteti a jesivát is. Mint írja: a számára az első a Tóra és a judaizmus oktatása, valamint az arról való elmélkedés – hasonlóan a The Groggers együttes tagjaihoz – és minden más – így a zene is – csak ezután következik.

Sz. B.

A nyitókép innen.
 

• Cimkék:
rav shmuel radiohead u2 prince rem jethro tull youtube zsidóság vallás zene

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére