„Megszülettek a gyerekeim, része lettem a teremtéstörténetnek”

Mi az a környezetvédő zene?

– Nemrégiben jelent meg Kisfogyasztók című lemezed, amin gyerekeknek énekelsz, magyarázol a környezetvédelem fontosságáról. Mióta vagy ennyire zöld?

– Amióta az eszemet tudom, foglalkoztat ökológia, az ökoszisztéma, aminek része az ember. Ámbár a modernizáció és az általános gazdagodás óta hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi is a Föld részei vagyunk… Amikor megszülettek a gyerekeim, része lettem a teremtéstörténetnek, és elkezdtem félni, félteni őket. Természetesen ismerem a szlogeneket, hogy éljünk áram meg benzin nélkül, miközben jól tudom, hogy benzinnel megy a mentőautó, ami bevitte a feleségemet a kórházba, és árammal működik az inkubátor, ami életben tartotta a gyermekemet. Nem lehet kivonulni a világból, nem is vagyok akadémikus csávó, dalszövegíró, dalszerző vagyok, és így tudom elmondani a gondolataimat. Most egy nagy áramszolgáltató kért fel, hogy készítsek lemezt az országos ismeretterjesztő projektjük mellé. Nincs is kereskedelmi forgalomban, csak nyereményjátékon lehet hozzájutni, illetve ingyen le lehet tölteni a netről. Megjegyzem, becsülöm a céget, hogy a gyér szimpatikus nagyvállalati magatartás egyikeként tényleg jó irányba szeretnék formálni az emberek tudatát.

– Meghallgattam a lemezedet, és sok szám tetszett róla, szerintem simán beférnének a rádióba, tévébe. Mit gondolsz, miért nem nyomják jobban őket?

– Biztos nem jók a dalok… Ez egyébként elég érzékeny téma, mármint az, hogy mit engednek be a rádiók. Úgy vélem, a környezetvédelem meg a hasonló dolgok nem mindig mennek át a kereskedelmi média szűrőjén. Ott olyan cégeket reklámoznak, amelyek sokszor család- és környezetellenesek. A legtöbb hirdetés az individualista jellegű termékeket nyomja: klassz parfümöket, hogy jobban lehessen csajozni, jobb laptopokat – a célcsoport tipikusan a magányos egyedülállók halmaza. Ebbe a koncepcióba nem biztos, hogy belefér, ha arról éneklünk a gyerekeknek, hogy jó lenne kevesebb áramot fogyasztani…

– Az egyik dalodban arról énekelsz, hogy „nem élhetsz örökre”. Minek idegesíteni ilyesmivel a gyerekeket?!

– Ez nekem is eszembe jutott. A dal tulajdonképpen rólam szól: kiskoromban szerettem volna üzletember lenni, mert megérintett a Dallasból áradó, letűnt amerikai mágnásvilág, egyszerűen lenyűgöztek a határozott, bőrtáskás emberek. Kisgyerekkoromban nem szóltak nekem arról, hogy ez nem jó. Talán erős, amit mondok, de minden korban megvannak azok a piszkos munkák, amiket csak elvégeznek néhányan. Úgy vélem, sokszor egymástól vesszük el a pénzt és a lehetőséget, a mai szellemi, üzleti elit pedig azért szipolyozza ki a pénzt az emberekből, hogy védje a maga vagy az anyacég önző érdekeit. Ezek a pénzek eltűnnek, nem forognak vissza a társadalomba. Szóval, ez a dal talán tényleg túlzás egy 8 éves gyereknek, de talán a szülei is meghallgatják. Megjegyzem, a dal Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című könyvének soraival kezdődik.

– „Azt a fröccsöntött spanyol epredet!”, „azt a jóléti úristenedet!” – énekled egy másik számban. Mik ezek, posztmodern káromkodások?

– Inkább figyelemfelhívásnak mondanám. A fröccsöntött eper nekem a totál idegen, érthetetlen tökéletességet és a túlpörgetett fogyasztást jelenti. Felháborítónak tartom, hogy áprilisban már ott a csodálatos műanyag dobozban hat szem rózsaszín spanyol eper, ami ízben nem is hasonlít a hazaihoz. Ráadásul – egyszer kiszámoltam –: mire Kelenföldre ér a raklaponként ötezer doboznyi gyümölcs, 4-500 liter gázolajat pöfögött el a kamion, márpedig ez kilókban mérhető károsanyag-kibocsátással járt együtt. Ezt az én gyerekem szívja be, és én ezt kikérem magamnak. Persze, nem az epret sajnálom, megértem, ha valaki 30 éven át csak vágyott a banánra, itt azonban az elv a lényeg. Bosszant, hogy ma már nem az áru megtermelése, hanem a szállítás az igazi biznisz. A magyarországi helyi termékek fogyasztása a béka feneke alatt van, alig eszünk itteni gyümölcsöt, zöldséget vagy akár tanyasi szárnyast. Nekünk kell változtatni, ellenkező esetben csak akkor lesz számottevő változás, ha majd 800 forintot kell fizetni egy liter benzinért. Bár ne lenne igazam!

– Eddig másokról beszéltünk. Te mit teszel a környezetért?

– Azt hiszem, keveset, inkább csak felületi dolgokat, például kihúzzuk otthon a konnektorból az eszközöket, ha nem használunk áramot. Persze, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, meg odafigyelek arra, hogy kevés külföldi árut vegyek. A nagy terv egyébként az, hogy ha lesz egy kis pénzünk, akkor szeretnénk kimenekülni a városból, és önellátóknak lenni az energiafelhasználás tekintetében. Ez ugyanis elég nehezen megvalósítható egy panelban.

– Azt lehet tudni, hogy miért a gyerekeknek írtál lemezt? A felnőttek már reménytelenek?

– Ez volt a megrendelő igénye, másrészt mióta van három kisgyermekem, akik alaposan átrendezték az életemet, naprakészebbnek érzem magam ebben a közegben. Nemrégiben írtam egy Földlakók című lemezt a 2 és 5 év közötti gyerekeknek, legutóbb pedig ezt a Kisfogyasztókat. A Hahó együttessel tavasszal indulunk országos turnéra, amelyen csupa gyerekdalt játszunk majd. De a felnőtteket sem hanyagolom, a nekik szóló Szeretetdal januárban jön ki, és az elmúlt hónapokban is írtam vagy 40-50 új dalt. Új együttesemet egyébként K2-nek hívják: a Kaukázusban van a jó magas Ararát hegy, a K2-es pedig a Himalája második legmagasabb csúcsa. A K2 kicsit békésebb lesz, mint a Kaukázus. Úgy gondolom, hogy aki ma Magyarországon ellenálló akar lenni, annak muszáj pozitívnak lennie, és tudnia kell szeretni. Mi tagadás, én szeretnék a legnagyobb ellenálló lenni…

M. O.

A kép innen.

• Cimkék:
kardos-horváth jános kaukázus zene környezetvédelem kultúra

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére