Az ötvenes évek szűk levegője 1 - az Egyház a forradalom előtt

Beépültek a kommunisták a református egyházba

– A kommunista hatalom már negyvenötben megpróbálta eltávolítani a nemkívánatos személyeket az egyházból. Maga Rákosi választotta ki az eltávolított tisztségviselők utódait, például Kiss Rolandot, aki korábban belügyi államtitkár is volt. Kiss ezt írja kinevezéséről: „Rákosi hazarendelt, közölte velem, hogy én leszek a főgondnok, Bereczky Albert pedig a püspök. Tegyek meg mindent annak érdekében, hogy Bereczky ellenjelöltjei ne vállaljanak jelölést, vagy ha vállaltak, mondjanak le róla.” Kiss Rolandot csak a hatodik választási fordulón sikerült elfogadtatni az egyházakkal, a presbitériumok ugyanis nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy megmondják nekik, kire kell szavazni. Később kénytelenek voltak megszokni. - mondta el Dr Ladányi Sándor történész, a református egyház történetével több könyvben foglalkozó professzor egy interjúban.

Mintha nem szólnának bele

Az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője 1952-ben diadalmasan írja Rákosinak: megállapodtak az egyház vezetőivel, hogy önként felajánlják megmaradt oktatási intézményeiket. Bereczky püspök kijelentette, más középiskola nem is kell, csak a lelkészutánpótlást előképző debreceni. Kiss Roland azt mondta magáról, ő egy bibliás szocialista. Folyton hangoztatta, hogy pártfeladatként kapta a főgondnoki tisztet, s pártszellemben kívánja végrehajtani a feladatot. A többi főgondnok persze ugyanígy kapta a feladatot, csak ők nem hirdették. Horváth János, az egyházügyi hivatal elnöke azt írta 1953-ban: „Kedves Rákosi elvtárs, tegyétek már félre ezt a hülyét, mert több kárt csinál, mint hasznot.” Ugyanis Rákosiék igyekeztek fenntartani a látszatot, hogy nem szólnak bele az egyházak dolgába, de ezt Kiss őszinteségi rohamai rendre megcáfolták.

Kiss havonta negyven-hatvan sűrűn gépelt oldalnyi jelentést küldött Rákosinak, jórészt Bereczkyről. Rákosi liláskék töltőtolltintát használt; egy ideig aláhúzott egyes szavakat, a sorok mellé tett egy-egy jelzést, s ha egy oldalt elolvasott, mindig R betűt írt a jobb alsó sarokba. Egy ideig ezek a megjegyzések megtalálhatók, de pár hónap után eltűnnek. Valószínűleg olvasatlanul maradtak Kiss jelentései.

Belső ellenállás volt

Az egyház ellenállása teológiai természetű volt, csak néhány ponton kapcsolódott a politikai ellenálláshoz. Az ötvenes évek elején a kollaboráns egyházi vezetés kiadta a brosúrákat arról, hogy a lelkészek milyen irányba fejlődjenek; az igehirdetők mintaprédikációkat kaptak, azokat kellett elmondaniuk. Ezt sokan megtagadták, és két debreceni segédlelkész, Fekete Péter és Kovács Tibor esetében nagy botrány is lett belőle. Az egyik nyilvánosan kijelentette, hogy ezt a prédikációt nem Isten, hanem egészen más ihlette, ezért nem lehet elmondani a gyülekezeti tagoknak. Fekete azt mondta, a megadott textushoz a prédikáció úgy viszonyul, mintha tevéket akarnánk tenyészteni azon bibliai mondat alapján, hogy „a gutaütöttet Jézus lábaihoz tevék”.

Azonnal felfüggesztették őket az állásukból, Fekete börtönbe is került. Azonban 1953-ban meghalt Sztálin, s Nagy Imre miniszterelnöki expozéjában bejelentette, hogy megszünteti az egyházak elleni adminisztratív intézkedéseket. Amikor ötvenötben Nagy Imrét kizárták a pártból, többek között ennek alapján vetették szemére, hogy klerikális antikommunista. Mindenesetre némiképp enyhült a nyomás. A lelkésztovábbképzőkön félretették a brosúrákat, és arról kezdtek beszélni, ami valóban foglalkoztatta őket.

(folytatjuk)

-mi-

A nyitókép innen.

• Cimkék:
56 forradalom rákosi mátyás református egyház ladányi sándor lelkész

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére