Mindenszentek ünnepe és töklámpa

A keresztény hagyománynak nincs köze Halloweenhez

A katolikus hagyomány szerint Mindenszentek azoknak az elhunytaknak az ünnepe, akik úgy üdvözültek, hogy az egyház nem avatta őket szentté, az egyházi naptár pedig nem emlékezik meg róluk. Az ünnep gyökerei egészen a 4. századig visszanyúlnak, de a keresztény világ egyetemes ünnepévé Róma mégis csak a 14. században tette. A pápák ekkor terjesztették ki az egyház egészére a clunyi monostori apátnak még 998-ban meghozott döntését.Odila apát ugyanis a Benedek-rend minden kolostorában ünnepi miséket rendelt el a halottak lelki üdvéért.
 

Hazánkban Mindenszentek ünnepe a 14. században meghozott római döntést követően nagyon hamar népszerűvé vált. Eleink úgy vélték: ezen a napon hazalátogatnak az elhunytak, akiknek sok helyen az asztalra kenyeret, sót, vizet, esetleg egy tál ételt tettek. Ez a szokás különösen az erdélyi székelyek között maradt fenn. A hagyományos paraszti közösségek egy részében „a halottak hetén” munkatilalom volt. Ilyenkor nem lehetett földet művelni, mosni, meszelni, káposztát sózni, hogy „ne zavarják a holtakat”, különben a „káposzta meglágyul”.

Nem mindenhol szomorkodnak ezen a napon. Mexikóban például igen vidáman emlékeznek meg a halottakról, az Egyesült Államokban pedig Mindenszentek előestéjén „kísérteties” ünnepet tartanak. Ez Halloween, amely egy ideje már Európában, s így nálunk is kezd meghonosodni.

Maga a név az óangolban a katolikus hagyományt idézi, hiszen az „all hallows eve”, vagyis a Mindenszentek estéjének régies formája. A Halloweenhez fűződő rémmesék és babonák azonban sokkal messzebbre nyúlnak vissza, és ezeknek semmi köze a katolikus hagyományhoz. Már egy római korból származó feljegyzésben is ez olvasható: „Rémséges ez az éjszaka! A kelták gyermekek vérét isszák. Azután pedig visszataszító orgiákat rendeznek.”

Merthogy a halloween gyökerei a skótokig és az ír–kelta druidákig nyúlnak vissza. Erről a napról azt tartották, hogy a Föld ilyenkor jár a legközelebb a bolyongó szellemek világához. Ez volt a kelta újév napja, amely tiszteletére ünnepségeket tartottak, hogy megbékítsék a bolyongó lelkeket. A hajdani szellemek szerepét mára a gyermekek vették át, akik szellemnek, boszorkánynak, és más mesebeli lénynek öltözve járják az utcákat. Halloweennek van egy másik értelmezése is, ez pedig a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkányok minden évben négy nagy beavató szertartást tartottak. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent.
 

A kelta ünnep Amerikába is eljutott. Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal. Ami Halloween egyik legfontosabb kelléke a tök, eredetileg répa volt. Nem a kelta mitológiából, még csak nem is a keresztény hagyományokból származik, hanem az ír folklórból, pontosabban egy népmeséből. Ennek Jack nevű hőse rászedte az ördögöt. Felcsalta egy fa tetejére, aztán keresztet vésett a fa kérgébe, így az nem tudott lemászni. Jack végül alkut kötött az ördöggel. Megállapodtak, hogy az ördög békén hagyja, cserébe pedig leengedi a fáról. Hiába tűnt jó üzletnek, miután a Jack meghalt, nem bocsátották be a mennyországba, hiszen alkut kötött az ördöggel. De a pokolba sem juthatott be, hiszen átverte az ördögöt. Ekkor kapott az ördögtől egy égő zsarátnokot, hogy ennek fénye vezesse a sötétségben. Jack pedig a zsarátnokot egy kivájt répába tette.

Amerikában azonban a répából tök lett. Azért, hogy teljes legyen ennek a multikulturális ünnepnek a képe, tegyük hozzá azt is, hogy manapság Amerikában sok templomban szerveznek Halloweenkor programokat a gyerekeknek, amelyeknek elengedhetetlen tartozéka a tökvájó verseny.

Jezsó Ákos

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére