Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-11-01 22:00:00

Pogány hagyománytól a cukorkaosztásig

Mi köze a részeges kovácsmesternek Jézushoz?

A katolikus hagyomány szerint Mindenszentek azoknak az elhunytaknak az ünnepe, akik úgy üdvözültek, hogy az egyház nem avatta őket szentté, az egyházi naptár pedig nem emlékezik meg róluk.

Az ünnep gyökerei egészen a 4. századig nyúlnak vissza, de a keresztény világ egyetemes ünnepévé Róma mégis csak a 14. században tette. A pápák ekkor terjesztették ki az egyház egészére a clunyi monostori apátnak még 998-ban meghozott döntését. Odila apát ugyanis a Benedek-rend minden kolostorában ünnepi miséket rendelt el a halottak lelki üdvéért.

Hazánkban Mindenszentek ünnepe a 14. században meghozott római döntést követően nagyon hamar népszerűvé vált. Eleink úgy vélték: ezen a napon hazalátogatnak az elhunytak, akiknek sok helyen az asztalra kenyeret, sót, vizet, esetleg egy tál ételt tettek. A hagyományos paraszti közösségek egy részében „a halottak hetén” munkatilalom volt. Ilyenkor nem lehetett földet művelni, mosni, meszelni, káposztát sózni, hogy „ne zavarják a holtakat”, különben a „káposzta meglágyul”.


Vidám halál, vérivó orgiák

Nem mindenhol szomorkodnak ezen a napon. Mexikóban például igen vidáman emlékeznek meg a halottakról, az Egyesült Államokban pedig Mindenszentek előestéjén „kísérteties” ünnepet tartanak, ez a Halloween. Maga a név az óangolban a katolikus hagyományt idézi, hiszen az „all hallows eve”, vagyis a Mindenszentek estéjének régies formája. A Halloweenhez fűződő rémmesék és babonák azonban sokkal messzebbre nyúlnak vissza, és ezeknek semmi köze a katolikus hagyományhoz. Már egy római korból származó feljegyzésben is ez olvasható: „Rémséges ez az éjszaka! A kelták gyermekek vérét isszák. Azután pedig visszataszító orgiákat rendeznek.”

Mexikóban nevetnek a halálon (oltárkép)

Az amerikában meghonosodott Halloween gyökerei a skótokig és az ír–kelta druidákig nyúlnak vissza. Erről a napról azt tartották, hogy a Föld ilyenkor jár a legközelebb a bolyongó szellemek világához. Ez volt a kelta újév napja, amely tiszteletére ünnepségeket tartottak, hogy megbékítsék a bolyongó lelkeket. A hajdani szellemek szerepét mára a gyermekek vették át, akik szellemnek, boszorkánynak és más mesebeli lénynek öltözve járják az utcákat. Halloweennek van egy másik értelmezése is, ez pedig a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkányok minden évben négy nagy beavató szertartást tartottak. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent.

Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal az Újvilágba a hagyományt. Jack, a tökfilkó emlékére válnak szellemé, zombivá, halott menyasszonnyá az amerikai gyerekek, s ezért lett a töklámpás a Halloween szimbóluma. Jack a hiedelem szerint egy tréfás kedvű kovácsmester volt, aki bizony nem vetette meg a jó fajta whiskey-t sem. Duhaj kedvében sokakat megviccelt. Egy napon azonban magával az ördöggel húzott ujjat. Amikor elérkezett Jack órája, és a Sátán eljött a kovácsmesterért, az előkapta hatalmas pörölyét, hogy agyoncsapja az ördögöt, aki ijedtében felszaladt egy hatalmas fára. Jacknek sem kellett több: vasszögekkel keresztet vert a fa kérgébe, s kajánul leste, vajon mit tesz az ördög.

A részeges Jack unokái

Nem tett az semmit, csak gubbasztott a fa tetején, mert tudvalevő, hogy a Sátán irtózik Krisztus keresztjének még a látványától is. Egy idő után alkut kötöttek, s az ördög jó darabig nem is háborgatta Jacket. Amikor mégis meghalt, a mennyországba nem engedték be az iszákos kovácsmestert, aki a pokol tüzéből csent magának egy kis szikrát. Azt tette töklámpásába, és így botorkál a világ végezetéig a mennyország és a pokol között, nyugalmat nem lelve. Jack emlékére válnak szellemé, zombivá, halott menyasszonnyá az amerikai gyerekek, s ezért lett a töklámpás a Halloween szimbóluma.


Angyalok a zsarolás helyett?

Nem csoda hát, ha a vallásos amerikai szülők nem örülnek túlzottan, ha csemetéjük Halloween-partira készül. A protestáns és az evangélikus gyülekezetekben egyre inkább elterjed az a szokás, hogy a szellemeskedés helyett angyalosat játszanak a gyerekekkel. Az angolszász ünnepkörben ugyanis Mindenszentek (All Saints Days) előestéjén tartják a Halloweent. A név eredet formájának (All-Hallows-Eve) jelentése is a Mindenszentekre utal, mivel az óangolban a hallow szó „szent”-et jelentett. Így teljesen logikusnak tűnik az amerikai szülők azon kezdeményezése, hogy Mindenszentek előestéjén, ne ijesztő szörny-, hanem angyaljelmezbe bújjanak a gyerekek.

Jesus Ween a szörnypofák helyett

A konzervatív keresztények szerint a „szellemes” ünnep nem ártatlan látványos szórakozás. A „Halloween a zsarolásra oktat”, mondja Ele Brusermann lelkész, aki elutasítja a rémisztgetés napját. „Az ünnep arra tanítja a gyerekeket, hogy embereket ijesztgessenek, akár zsaroljanak is. Ezt egyáltalán nem tartom viccesnek. Úgy gondolom, hogy a Halloweennek semmi köze a kereszténységhez, sok keresztény családnak fogalma sincsen, hogy miről is szól valójában Amerika kedvenc ünnepe. A töklámpásos ünnep nem összeegyeztethető a keresztény értékekkel. Sokan azt is mondják, hogy kellemetlenül érzik magukat ezen a napon. Szerintünk az embereknek egy alternatív programra van szükségük” – magyarázta kezdeményezését a kanadai Paul Ade lelkész, a „Jesus Ween” nonprofit szervezet alapítója.

Ade lelkész szerint a keresztényeknek nem szükséges részt venniük a Borzongás Napján. „Az egészségtelen édességek helyett Bibliát és más keresztény ajándékokat osztunk szét, horror álarcok viselése helyett pedig fehér pólót hordunk, így jelképezzük a becsületességet és Isten minden ember felé áradó szeretetét” – áll hivatalos facebook oldalukon. Weboldalukon még tovább lépnek: „Azt a pénzt, amit egyébként jelmezekre költenénk, jótékonysági célra is fordíthatjuk, olyan szervezeteknek adományozhatjuk, akik a szegényeken segítenek”. A Jesus Ween plakátokon és videókkal is hirdeti kezdeményezését. Mivel a kezdeményezés még elég új, kérdés, hogy a jövőben mennyire honosodik meg a hagyományosnak mondható világító tökök mellett.

Mindenszentek a középkorban

Mindenszentek napja azon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, név szerint nem emlékezhetett meg. A katolikus katekizmus szerint az élő és holt hívek titokzatos közösséget alkotnak, és az Úr színe előtt egymásért könyörögnek, helytállnak. Ez a lelki kapcsolat teszi lehetővé, hogy a még élő hozzátartozók imádságaikat, jó cselekedeteiket és adományaikat felajánlhatták a tisztítótűzben szenvedő szeretteikért, s akár meg is válthatták őket a kénköves pokol tüzétől. Mivel a középkorban sem éltek túl sokan szent életet, a lelkiismeret-furdalástól gyötört, szeretteik lelki üdvéért aggódó hozzátartozók bármit megtettek volna, csakhogy a pokolból kimentsék elhunyt rokonaikat. A bűnök alóli feloldozást akkor nyerte el a hívő, ha teljesítette az egyház által előírt cselekedeteket (böjt, ima, vezeklés vagy zarándoklat). A búcsút zarándoklással is el lehetett nyerni, így az első ezredforduló eszkatológikus hangulatában kialakult a búcsújárás szokása is. A 12. századtól a búcsúcédulák árusítása a pápaság egyik fő jövedelemforrása lett. Ezzel meg lehetett vásárolni a bűnbocsánatot, és meg lehetett spórolni mindazt a kényelmetlenséget, amit a zarándoklat, a búcsújárás, a böjt jelentett, sőt még a gyónás alól is felmentette a híveket.
Forrás: Luther értett a médiához


-mi-
nyitókép innen.

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Halloween
  • Halott barátok a sarkon
  • Jézus Ween vagy Halloween?
  • Halloween: a tökfilkó emlékezete
  • A keresztény hagyománynak nincs köze Halloweenhez

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.