Az újraegyesítés végképp megkerülhetetlen tényezővé tette Németországot

Válság: Merkel is sötétben tapogatózik?

A németek súlya méretük és lakosságszámuk miatt mindig is meghatározó volt a közösségben, de a 21 évvel ezelőtti újraegyesítés végképp megkerülhetetlen tényezővé tette Németországot. Mint utólag kiderült, ez nem is nyerte el a többi európai nagyhatalom tetszését. A válság azonban új helyzeteket teremtett. Ezt elemezte a Princeton University egyetemen oktató Jan-Werner Mueller.

Annak ellenére, hogy az identitás kérdése mindig is nagy vitákat kavart a német társadalomban, a külpolitikai törekvések meglehetősen világosak voltak: Németország, (vagyis az NSZK) a második világháború lezárása óta mindig is a „több Európa” mottója mellett állt ki. Ezzel szemben állt a másik két európai nagyhatalommal. Nagy-Britannia hagyományosan az integráció visszatartó ereje, de Franciaország elköteleződése is a hatalmon lévő politikai kurzusok függvényében volt, hol erősebb (pl.:Francois Mitterrand), hol gyengébb (pl.: Charles de Gaulle).

Németország éppen ezért válhatott az integráció motorjává, olyan áldozatokat is hozva az integráció erősítése érdekében, mint az erős német márkáról való lemondás a közös valuta létrehozása érdekében. A történelmi tapasztalatok miatt a szomszédos államokban táplált félelmek a német nagyhatalmi törekvésekről és a nacionalizmustól, alaptalannak bizonyultak. Az újraegyesítés után is marginális maradt a szélsőjobboldali mozgalmak szerepe a német politikai rendszerben.

A pártrendszer meglehetősen stabil, és sok európai törvényhozással szemben nincsenek szélsőséges erők a parlamentben – a kelet-német szocialista utódpárt, a Baloldal sem kérdőjelezi meg a rendszer kereteit. Természetesen kisebb átrendeződések körvonalai már észlelhetők. Az utóbbi időben, a tartományi választások tanúságai szerint jelentősen megerősödtek a Zöldek, és legutóbb egy új párt, a Német Kalózpárt is sikert tudott elérni a berlini tartományi választásokon. Ezzel szemben a kisebbik kormánypárt, a liberális FDP az előrejelzések szerint jelenleg nem tudna bekerülni a törvényhozásba – a közelmúltbeli tartományi választásokon is sorra hullottak ki a törvényhozásokból. A kormányzás a liberálisoknál kevésbé amortizálta a koalíciót vezető pártszövetséget a CDU-CSU-t, de az ő támogatottságuk is csökkent az utóbbi időben – esélyt teremtve ezzel a baloldali váltópártnak az SPD-nek.

A világos jövőkép nélküli európai országok és vízió nélküli vezetőinek problémájáról korábban már mi is írtunk és Werner Mueller is ezt veti Németország szemére. Németország sem tudja, hogy milyen Uniót képzel a rövid távú célok elérése után. A világos célok egyelőre kimerülnek olyan témákban, mint a közös piac és a béke, de a hosszú távú vízió hiányzik az Európai Unió vezető hatalma, gazdasági motorja részéről is.

A szerző szerint Angela Merkel stílusa csak súlyosbítja ezt a zavart. Nem képes az emberekkel komolyabb intézkedéseket elfogadtatni. A minap napvilágot látott közvélemény-kutatás szerint a német lakosság túlnyomó része utasítja el Görögország megsegítését.

Természetesen a közéletben forognak alternatívák, megfogalmazott célok az Unió, és benne Németország jövőjével. Egyesek Németországnak olyan kívülálló szerepet képzelnének el, mint amit Svájc betölt, míg a korábbi zöldpárti külügyminiszter, Joschka Fischer gyakorlatilag intézményesítené a kétsebességes Európát: „Felejtsük el a 27 uniós tagállamot! Sajnálatos, de nem látom, hogy ez a 27 ország együtt bármilyen érdemi reformot véghez tudna vinni" – nyilatkozta a korábbi politikus. A svájci példa természetesen az Európai Unió legnagyobb gazdaságával rendelkező Németország esetében elképzelhetetlen, de jól jelzi, hogy mennyire nem létezik konszenzus arról, mit is akar Németország Európával.

Bene Márton
 

• Cimkék:
Angela Merkel Joschka Fischer Jan-Werner Mueller

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére