A krízist nem csupán gazdasági okok táplálják

EU-válság: tényleg csak az időt húzzák?

A probléma sokkal mélyebben gyökerezik, mint azt első ránézésre gondolnánk. Az euróválság mindössze az eddig is létező strukturális problémákról rántotta le a leplet.

Kérdések – válaszok nélkül

Az Európai Unió jövőjét illetően sorjáznak a kérdések: Megmarad-e a közös valuta? Mélyebb integráció vagy nagyobb nemzeti szuverenitás? Kétsebességessé válik-e az Unió? Van-e értelme további bővítésnek? A francia-német tandem határozza-e meg a közösség jövőjét? Hol van Nagy-Britannia helye az átalakuló integrációban? És még lehetne folytatni a sort a rengeteg, jelenleg még megválaszolhatatlan, de számos spekulációra, találgatásra lehetőséget adó kérdéssel, amelyek valójában mind a „Hogyan tovább, Európa?” problémára igyekeznek megtalálni a választ.

Még a felületes szemlélőnek is feltűnik, hogy egy átmenet kellős közepén vagyunk. Egy olyan útelágazódásnál, ahol végeredményben két kimenetel lehetséges. Valóra válik-e Jean Monnet álma, a föderatív Európa, az Európai Egyesült Államok, vagy a nemzetállamok Európájának de Gaulle-i eszméje győzedelmeskedik? Vagy mai szereplőkkel: a föderalista álmokat kergető román államfő, Traian Basescu, vagy cseh kollégája, a lazább, nemzetállami együttműködés keretein belül működő kooperációt szorgalmazó Václav Klaus vágya teljesül?

Azért is lényeges kiemelni a két térségbeli államfőt, mert rajtuk kívül meglehetősen kevés vezető európai politikus van, aki konkrét jövőképpel rendelkezne arról, hogy milyen Uniót képzel el az elkövetkező évtizedekre. Az adósságválság sokszor akadozó intézkedéseinek hátterében is éppen ez áll: a vízió teljes hiánya. Mi a cél? Hová akarunk eljutni? Ezen kérdések megválaszolása nélkül minden lépés csak kapkodó, jövőkép nélküli, kompromisszumok mocsarában vergődő kényszercselekvésnek tűnik. Az Európai Unió időhúzásra rendezkedett be.

Nem csak gazdasági a válság

A konkrét helyzettől elvonatkoztatva meglehetősen groteszk látványt nyújt, hogy a fejlett nyugati demokráciájára oly büszke európai országok vezetőiből milyen pánikreakciókat vált ki a közvetlen demokrácia, a népszavazás kérdése. A félelem persze jogos: az európai vezetők számításait már nemegyszer húzta keresztbe az „istenadta nép”, elég csak az európai alkotmányt és a lisszaboni szerződést felhozni példának.

Megroggyant Unió. Fotó innen

A görög helyzet – specialitása ellenére – ismét egy olyan mély szerkezeti problémára világít rá, amelynek megoldására az integráció eddigi több mint fél évszázada kevés volt. A szakirodalomban csak „demokratikus deficit”-nek nevezett jelenség jelentősen megnehezíti az EU társadalmi elfogadását. A közvetlen választópolgári felhatalmazás hiánya, a nyilvánosság kizárásával született döntések, a választópolgárok információs és tájékozottsági hiányosságai, az átláthatatlan kompromisszumok hatják át az EU intézményes mechanizmusait.

Az „elitdemokratizálódás” következtében egyre mélyebb a szakadék az európai belpolitika és a társadalom között, a közvetítő mechanizmusok nem elég hatékonyak. A választópolgárok keveset tudnak az Európai Unióról, annak munkájáról, a napirendre kerülő, mindennapi életüket érintő témákról. Ennek hiányában viszont minden, az európai identitás „kialakítására” irányuló erőfeszítés hiábavaló. Hiába az azonosulást megteremteni kívánó jelképek, a zászló, a himnusz, hiába a közös kulturális vonásokra való hivatkozás, ha az állampolgár távolinak, gyakorlatilag egy másik dimenzióban létezőnek érzi az Uniót. Meddig képes az állampolgároktól ennyire távoli döntéshozatali rendszert fenntartani a szervezet?

Az Európai Unió válságához vezető, vagy az abban szerepet játszó mély, szerkezeti okok közül most csak néhányat emeltünk ki, de a sort még lehetne folytatni. Fontos azonban látni, hogy a válságot nem csupán gazdasági okok táplálják. Nem csak az eurózóna, nem csak a gazdasági közösség: az egész Európai Unió válságban van. A megoldás éppen ezért nem lehet csupán gazdasági. Egész „európai koncepciót” újra kell gondolni, eldönteni az irányt, majd ennek megfelelően alakítani át a széttöredezett érdekek által utalt intézményrendszert.

Bene Márton

A nyitókép innen

• Cimkék:
európa eu gazdaság válság társadalom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére