Az ázsiai óriás a vízcsapok révén is befolyást akar szerezni

Kína, a folyók ura

Egy kritikus, a modern történelemben példa nélkül álló téma azonban általában elkerüli a figyelmet: Kína a vizek nagyhatalma szeretne lenni. Soha egyetlen ország sem szerzett még magának ennyire biztos uralmat egy egész földrész folyóparti területei felett azáltal, hogy ellenőrzése alatt tartja számos nemzetközi folyó forrásvidékét, és manipulálja azok vízhozamát az országhatárokon. Kína, a Föld legnagyobb gátépítője (a világ mintegy 50 ezer gátjának több mint a fele az országban található) nemzetközi folyókon fogott nagyszabású vízügyi projektekbe, ezzel pedig komoly befolyást szerzett a szomszédos országok felett.

Közcím: Oszd meg és uralkodj

Ázsia vízügyi térképe jelentősen megváltozott az 1949-es kínai kommunista hatalomátvétel után. A földrész legtöbb fontos nemzetközi folyója olyan területeken ered, amelyeket erőszakkal csatoltak a Kínai Népköztársasághoz. A Tibeti-fennsíkon található például a Föld legnagyobb édesvízkészlete, és itt erednek Ázsia legnagyobb folyói, köztük azok, amelyek mind a szárazföldi Kína, mind Dél- és Délkelet-Ázsia ütőereiként szolgálnak. A Közép-Ázsián és Oroszországon keresztülhaladó Irtisz, Ili és Amur folyók forrásvidékei is kínai területen találhatók. Így Kínából ered a legtöbb olyan vízfolyam, amely országhatárokon is áthalad. Az ország azonban egyáltalán nem hajlandó sem a vízkészleteken osztozni, sem intézményesített együttműködésre lépni a folyók alsóbb folyásai mentén fekvő országokkal.

Míg a délkelet- és dél-ázsiai part menti szomszédok között léteznek vízügyi egyezmények, melyeket kétoldali tárgyalásokon hoztak tető alá, Kína egyetlen ilyen megállapodást sem kötött azokkal az országokkal, amelyekkel közösek a folyói. Kína nem tagja, csak „dialógus-partnere” a Mekong Bizottságnak (Mekong River Commission), és nyilvánvalóvá tette: nem áll szándékában sem a Mekong-medence országainak szabályait betartani, sem bármilyen jogi kötelezettségnek eleget tenni. Még rosszabb, hogy míg a világpolitika színpadán többoldalú nemzetközi kapcsolatokat keres, az érintett folyó menti országokkal nem hajlandó érdemi együttműködésre. A Mekong alsóbb folyásán fekvő országok megítélése szerint például Kína „oszd meg és uralkodj” stratégiát folytat. A vízkérdés így egyre inkább egy újabb eszköz lett a politikai megosztásra az ország és szomszédai – India, Oroszország, Kazahsztán és Nepál – kapcsolatában.

Földönfutóvá tett tömegek

Nemritkán azzal vádolják Kínát, megtagadja a víz megosztását, vagy hogy elutasítja, hogy intézményes együttműködés keretében menedzselje a közös folyók fenntarthatóságát. Ilyenkor az ázsiai óriás azokat a megállapodásokat lobogtatja, melyeket folyó menti szomszédaival kötött a folyami statisztikák megosztásáról. Ezek az egyezmények azonban nem a közös természeti erőforrásokkal kapcsolatos kooperációról szólnak, inkább kereskedelmi megállapodások arról, hogy a felvízi országok a hidrológiai adatokat díjmentesen bocsájtják az alsóbb folyások országai rendelkezésére.

A nemzetközi folyókra is kiterjesztett féktelen gátépítés miatt Kína mostanra gyakorlatilag valamennyi folyóparti szomszédjával vízügyi vitába keveredett. Ezek az összeütközések valószínűleg tovább súlyosbodnak majd, mivel Kína újabban monumentális gátak emelésére összpontosít. Ennek legjobb példái közé tartozik a legújabb, 4200 megawatt teljesítményű, a Mekongon emelt Hsziaovan Vízerőmű, ami mellett eltörpül az Eiffel-torony; illetve egy, a Brahmaputra folyóra tervezett 38 000 megawattos duzzasztómű, ami Metog megyében, a vitatott indiai határszakasz közelében épülne. A Metog gát kétszer akkora lesz, mint a 18 300 megawatt teljesítményű Három-szurdok gát, a világ jelenlegi legnagyobb vízerőműve, melynek építése miatt legalább 1,7 millió kínai vesztette el otthonát. Kína ráadásul egy további óriási gát építési területét is kijelölte, szintén a Brahmaputrán, a Tatucsia közelében található Brahmaputra-kanyonnál, mely a világ leghosszabb és legmeredekebb szurdokja (kétszer olyan mély, mint a Grand Canyon), és Ázsia legnagyobb kiaknázatlan vízkészlete.

Gátépítő hadsereg

A folyamok ilyen mérvű elterelésének terheit valószínűleg azok az országok viselik majd, amelyek az érintett vizek, például a Brahmaputra és a Mekong torkolatainál fekszenek: Banglades, melynek az egészen közeli jövőjét is súlyosan veszélyeztetik a klíma- és környezeti változások és Vietnam, Ázsia „rizsestálja.” Az Ili folyó vizének kínai kisajátítása pedig azzal fenyeget, hogy a kazahsztáni Balkas-tó úgy jár, mint az Aral-tó, mely eredeti méretének kevesebb mint a felére zsugorodott.

Kína tervbe vette továbbá, hogy létrehozza a „Nagy Nyugati Út,” az Észak-Déli Vízelterelési Projekt (a világ valaha volt legambiciózusabb folyó- és vízgyűjtő medenceközi víztranszfer programja) harmadik szakaszát. Az első két szakasz, mely belföldi, többségi han kínai területeken húzódó folyókat érint, a tervek szerint három éven belül elkészül. Az új nyugati szakasz központja a Tibeti-fennsík, és a tervek szerint többek között nemzetközi vizeket terel majd a Sárga-folyóba, a vízproblémákkal küszködő Észak-Kína legfontosabb folyójába, mely szintén Tibetben ered.

Mivel jelenleg Kínáé a legfelkészültebb vízenergia-ipar a nemzetközi piacon, az ország lett a világ legnagyobb gátépítője is. A helyi tiltakozások ellenére több vitatott hovatartozású és zavargások sújtotta régióban fogott duzzasztómű építésébe, például Kasmír pakisztáni ellenőrzés alatt álló területén, valamint Burma Kachin és Shan államaiban. A kínai néphadsereg például gátépítő és egyéb stratégiai projektekben vett részt a Kasmír pakisztáni részén található, síita többségű, feszült Gilgit-Baltisztán régióban. Burmában pedig Peking a kínai exportra termelő vízerőmű építésével hozzájárult ahhoz, hogy 17 év fegyverszünet után nemrégiben kiújultak a véres harcok a Kachin Függetlenségi Hadsereg és a kormány között.

Az Indiával, Vietnammal, Japánnal és más országokkal folytatott területi és tengeri vitákhoz hasonlóan Kína most a nemzetközi folyamok status quóját próbálja meg felrúgni. Így Ázsia békéjének és stabilitásának sarkalatos kérdése Peking meggyőzése arról, hogy szüntesse be a közös vizek egyoldalú kisajátítását. Máskülönben minden bizonnyal Kína lesz Ázsia vízcsapjainak ura, és így félelmetes befolyást szerez majd szomszédai felett.

Brahma Chellaney

A szerző a Center for Policy Research professzora, a Water: Asia’s New Battleground  (Víz: Ázsia új hadszíntere) című kötet szerzője.

Forrás: Project Syndicate
 

Kép innen.

• Cimkék:
Kína gátépítés víz vízhiány

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére