A helyiek nem tudnak mit kezdeni a tömegturizmus jelentette kihívásokkal

Hegymászók szemete borítja a Himalája csúcsait

Azt feltételeznénk, hogy azokat az embereket, akik hónapokat készülnek a Mount Everest megmászására, 65 ezer dollárt fizetnek a nepáli hatóságoknak, vonatoznak és gyalogolnak napokig extrém, olykor életveszélyes körülmények között, nem lenne nagy dolog rávenni, hogy ne hagyjanak maguk után szemetet. Pedig a valóság mást mutat.

A múlt nyomai

Közel 60 évvel azután, hogy Edmund Hillary meghódította az Everestet és 30 évre rá, hogy a hegymászás üzleti tevékenységgé vált, a régió még mindig nem tud mit kezdeni a tömegturizmus jelentette kihívásokkal. Bár a 70-es évekhez képest – amikor a fő mászási útvonalak tele voltak hátrahagyott sátrakkal és élelmiszer csomagokkal – sokkal tisztább most az Everest, csupán kiürült műanyag palackok és édességek elszórt papírjai terítik be az alaptábor sziklás fennsíkját.

Ezen próbál változtatni egy nepáli környezetvédelmi szervezet, akik a katmandui kormányra próbálnak nyomást gyakorolni, hogy fogadjanak el egy új, a tömegturizmus kihívásainak megfelelő kezelési tervet a Himalája védelmére, illetve a múltban elkövetett környezetvédelmi hibák jóvátételére.

„Mindenki a hegyekben levő hulladékról beszél, de senki nem beszél a megoldásról” – mondja Phinjo Sherpa, az Eco Himal igazgatója. „Az Everest alkalmankénti megtisztítása csak átmenetileg segít, a lényeg a hulladékgazdálkodás kialakítása lenne” – teszi hozzá.

Ökológiai lábnyom.  Fotó innen

A szervezet benyújtott egy tervet a kormánnyal közösen, amely keményebb büntetéseket szabna az Everesten és környékén a szemetelésért. Azonkívül elengedhetetlennek tartják hordozható WC-k felállítását az alaptáborban és hulladékkezelő létesítmények üzembe helyezését – melyek jelenleg egyáltalán nincsenek a régióban –, a tervek szerint öt szemétégető mű és egy szennyvíztisztító telep létesítésével.

25 láda tele pénzzel

Az első Everest-expedíció minden tekintetben monumentális volt. Kancha Sherpa, az expedíció utolsó életben maradt tagja elmondta: az 1953-as évi kísérlet, amely Hillary sikerét hozta, Katmanduból indult 1200 fő szállító személyzettel. Csak az út közben elköltött pénz szállításához 25 faláda kellett. Egyetlen oxigénpalack súlya 15 kilogrammot nyomott. Arra a kérdésre, hogy mit tettek akkoriban az ekkora embertömeg által termelt hulladékkal, Kancha Sherpa csak üres tekintettel néz. „Az nagyon régen volt, akkoriban egészen másként történtek a dolgok” – mondja.

Még Hillary is elismerte, hogy minden szükségtelen felszerelést maguk mögött hagytak, és ugyanígy tett az a további 2500 ember, aki elindult a csúcsra az elmúlt közel hatvan évben. A nagy forgalom nyomot hagyott a hegyen. „Az emberek gondatlanok voltak, ahelyett, hogy visszahozták volna a szemetüket, inkább otthagyták” – mondta Tshering Tenzing Sherpa, a civil szervezetek által az Everest tisztán tartásának felügyeletével megbízott Sagarmatha Szennyezés Ellenőrző Bizottság (SPCC) tagja.

A mai kor expedíciói már sokkal inkább tudatában vannak ökológiai lábnyomuk méretének jelentőségével. A hegymászó csoportoknak 4500 USD-t kell letétbe helyezniük, amelyet csak akkor kapnak vissza, ha mindazt lehozzák a hegyről, amit magukkal felvittek. Az ismételten visszatérő hegymászók jelentős változásokról számolnak be az utóbbi időben. „Manapság sokkal szebb a kép, korábban halmokban állt a szemét az alaptábor fennsíkján” – mondja Jan Morava, egy torontói villamosmérnök, aki a testvérével és egy emirátusokbeli mászótársával indult a világ tetejére.

Azonban a temészetvédelmi csoportok úgy vélik, hogy a letét összege még mindig kevés ahhoz képest, hogy egy expedíció milyen egyéb nagy kiadásokkal jár. Továbbá úgy látják, hogy a SPCC nem rendelkezik megfelelő háttérrel ahhoz, hogy ellenőrizhessen minden hegymászócsoportot teljes felszerelésük Katmanduba való tényleges visszaszállításáról.

Az SPCC állítása szerint tavaly tavasszal 25 tonna szemetet hoztak vissza az Everestről, beleértve 12 tonna papír- és műanyag-, valamint 11 tonna szerves hulladékot. A természetvédők szerint mindez hiábavaló, ha a hulladékfeldolgozás esetleges. A falvaktól csupán néhány perce levő hegymászóutak mentén szemétlerakatok állnak konzervdobozokkal és műanyag palackokkal telítve.

Alton Byers, a Mountain Institute tagja tavaly májusban a Lobuche falu mellett vezető út mentén 10 négyzetméteres nyílt felületű gödörre bukkant, ami a hegyről lehordott szerves hulladékkal, emberi ürülékkel volt tele. Mindez egy időszakos vízfolyáshoz igen közel volt. Néhány héttel később a hulladékkal teli gödröt már befedték.

Tshering elmondása szerint a hótakaró alatt még rengeteg, a mászók által évekkel, illetve évtizedekkel ezelőtt eldobált jégbe fagyott hulladék található a hegyen. A férfi azt is elmondta, hogy más, kevésbé híres hegycsúcsok még szemetesebbek. A klímaváltozás következtében olvadó hó és jég egyre több szemetet hoz felszínre. Hozzátette: versenyt futnak az idővel.

Szederkényi Márk

A nyitókép innen

• Cimkék:
mount everest szemét hegymászók ökológiai lábnyom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére