Feltérképezhető-e az ősi környezet?

Magyar mamut: folytatódik az evolúció-vita!

Virág Attila, Az ELTE Őslénytani tanszékének doktorandusz-hallgatója az Ürömhegyi édesvízi mészkőből előkerült hétszázezer éves mamutfog vizsgálatáért harmadik díjban részesült azon a pályázaton, amelyet a Central European Geology folyóirat írt ki fiatal kutatók legjobb tanulmányára (Best Paper Award for Young Researchers).Ismertetése szerint Európában összesen négy mamutfaj élhetett: Mammuthus rumanus, aztán a déli mamut, a sztyeppi mamut és a gyapjas mamut.

Volt magyar mamut is

Az elefántfélék közé tartozó mamutok Afrikából vándoroltak ki mintegy hárommillió éve. Kezdetben Délkelet-Ázsiában terjedtek el, majd meghódították Európát is. A déli mamut mintegy 2,6 millió évvel ezelőtt már belakta Eurázsiát, ahol 700 ezer évvel ezelőttig folyamatosan jelen volt. Maradványaik több magyarországi lelőhelyen is előkerültek. A 800-700 ezer évvel ezelőtti időszakban azonban váltás történt Európában a déli, és a fűevéshez jobban alkalmazkodó sztyeppi mamut között, amely aztán egyeduralkodónak számított a földrészen egészen kétszázezer évvel ezelőttig. Akkor ugyanis hirtelen megjelent a gyapjas mamut, és 10 ezer évvel ezelőttig az összes kontinentális lelőhelyről kizárólag a Mammuthus primigenius fosszíliái kerülnek elő.

A korai ormányosok, amelyek lágyabb táplálékon, faleveleken, cserjéken éltek, gumós fogakkal rendelkeztek. A füves vegetáció elterjedésével viszont az elefántfélék zápfogainak őrlőfelületén, akár a reszelőn, haránt irányú redők alakultak ki, amelyek lehetővé tették a durvább táplálék elfogyasztását. –Ha nem sikerül tartania a lépést a fűevéshez jobban alkalmazkodó fogmorfológiájú mamuttal, akkor az a faj egy idő után kipusztul. Tehát a fajok változásának, evolúciójának, ökológiájának összefüggéseit kívánja  vizsgálni, nyilatkozta a kutató. Azt, hogy mennyiben befolyásolta a klíma és a fűfélék terjedése az evolúciós versenyt – fogalmazott a paleontológus.

Az Ázsiából érkezett sztyeppi mamut, amely inkább a füves vegetációhoz alkalmazkodott fogmorfológiát mutat, fokozatosan kiszorította az itt élő délimamut-populációt. Utóbbi az erdőkbe szorult vissza, ahol viszont az erdei őselefánt, az Elephas antiquus jelentett konkurenciát. Következésképpen a déli mamut, amely képtelen volt tartani a lépést a többi ormányossal, lassan a kihalás szélére sodródott 700 ezer évvel ezelőtt.

Mit mondanak a kreacionisták? 

A mindennapi felkérte Tasi Istvánt, az ÉRTEM (Értelmes Tervezettség Egyesület) Krisna-tudatú elnökségi tagját a kérdéses cikk kommentálására. Az ertem. hu weblap működtetője kérdésünkre, hogy a teremtéselméletben hívők szerint egy fajon belül képződhetnek-e különböző változatok és hogy a fajok különböző változataira utaló jelek megerősítik-e az evolúció tanát, a következőket válaszolta:

– A földtörténeti múlt élővilágának feltérképezése mindig izgalmas feladatnak ígérkezik. Ugyanakkor tudatában kell lennünk egyrészt annak, hogy a rendelkezésre álló adatok: fogak, csontváz-részletek, csonttöredékek meglehetősen hiányos kiindulási alapot nyújtanak, így az értékelésben általában tág tere nyílik a szubjektív szempontoknak és a kutatók fantáziájának. Ebből kifolyólag még a paleontológusok szakmai konferenciáin is élénk vita zajlik a lehetséges értelmezések képviselői között. Ezzel együtt Virág Attila állításainak egy része elfogadható egy felsőbbrendű, intelligens tervezésben, illetve isteni teremtésben hívő számára is. Könnyen elképzelhető – és a leletek alapján valószínűnek tekinthető –, hogy az idők során többféle mamutfaj élt Európa területén: a déli mamut, a sztyeppi mamut és a gyapjas mamut. Ezek a fajok különböztek egymástól testméretükben, táplálkozási módjukban és fogazatuk milyenségében.

Az is könnyen értelmezhető és elfogadható egy teremtési modell szemszögéből, hogy Európa területén a klíma, a környezet és így a rendelkezésre álló táplálékok jellege változott az idők folyamán. Ennek folyományaként pedig a különböző táplálkozást folytató mamutfajok elterjedési területe is módosult, végül pedig e fajok – korábban vagy később – mind kihaltak.

A fiatal kutató meredek feltételezése

Virág Attila egy hétszázezer éves mamutfogat vizsgált, és azt állítja, hogy azt úgy is lehet látni, mint amelyben keverednek a déli mamut és a sztyeppi mamut fogának alaktani jellemzői. Ugyanakkor egy másik interjúban elismerte: „Elég erős lenne egyetlen fosszilis fogról azt állítani, hogy az adott faj egy hibrid forma lenne." Mégis merészen azt feltételezi, hogy a déli és a sztyeppi mamut esetleg életképes utódokat tudott egymással létrehozni, még ha ezek nem is lehettek szaporodóképesek (ahogy a ló és a szamár képesek a szaporodóképtelen öszvér nemzésére).

Lehetséges, bár a fentiek alapján egyáltalán nem bizonyított, hogy voltak olyan különböző mamutfajok, amelyek képesek voltak egymás között hibrid "öszvér-mamutok" létrehozására. Ezek azonban még a dús fantáziájú kutatók szerint sem voltak alkalmasak a további szaporodásra, így nem lehettek öröklődő evolúciós változások közvetítői. Azonban a mamut-kereszteződére vonatkozó feltevés még a korábbi kutatók álláspontjával sem egyezik, akik szerint a vizsgált fog csupán egy mamutfaj egyik változatának (alfajának) foga, nem pedig fajok közötti keverék.

A kiutasított Isten

Miért kelthetett akkor most figyelmet a fiatal doktorandusz ötlete? Feltehetően azért, mert uralkodó evolucionista feltételezések szerint a sztyeppi mamut a déli mamut leszármazottja. Így egy foglelet, amire rá lehet fogni, hogy "átmeneti" (ha mégoly sovány érv is) beleillene a darwinista elbeszélésbe.

A jelenkori tudomány művelői tehát kényszerítve érzik magukat, hogy átmeneteket lássanak és láttassanak, még ha ezek nem is meggyőzően igazoltak. Megfigyelhetjük továbbá, hogy a látszólag az evolúciós szemléletet támogató nézetek könnyen helyet találnak a tudományos irodalomban és a népszerűsítő csatornákon – azonban a fejlődéselmélettel nehezen összeférő, vagy annak ellentmondó megfigyelésekről szinte sohasem hallunk a tömegmédiában, még ha bőségesen vannak is ilyenek.

Miután azonban az ateista-materialista nézeteket preferáló körök tudatosan kiutasították" Istent a természetmagyarázatokból, az őslénytani leleteket elkezdték – kirekesztő módon – kizárólag evolucionista alapon értelmezni. Ennek nyomai tetten érhetőek Virág Attila cikkében is: a fajok minden tulajdonságát változások eredményének, nem pedig adottságoknak tekinti – bár a gyapjas mamuttal kapcsolatban megjegyzi, hogy az "hirtelen" vagyis előzetes formák nélkül bukkant fel.

Ha tehát pusztán a tényanyagot nézzük, akkor semmi nem indokolja a mamutfajok elterjedési mintázatainak kötelező darwinista értelmezését. Ez csupán a mai tudósok önkényes „íratlan játékszabálya”.

-nemesi-
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére