A hit által az ember mindent megkap

Isten teremtette az evolúciót

– Ön radikálisan szókimondó, markáns ítéletet mond az oktatás, kutatás, tudomány állásáról.

– Igen, ez így van, de egyik írásomban sem személyeskedtem, az általános problémákat fogalmaztam meg. Miért ne beszéljünk magyarul?

– Néhány idézet Öntől, amiket különböző szövegeiből vettem, s a magyar oktatást ostorozza bennük: „bulvár bóvli”; „ostoba módon értelmezett információs konzumszabadság sekélyes ürügyén”; „diplomás konzumidióta”; „Magyarország rohamos balkanizálódása”; „a „tudásalapú társadalom cinizmust, szűklátókörű bigottságot tükröző” Amikor pedig a kutatásról, a hitelességről és a finanszírozásról beszél, ilyen kifejezéseket használ: „tudományos turkálók”; „lózungokkal hígított áltevékenység”; „lobbista, improvizatív voluntarizmus”. Radikális módon vesz részt a közéletben, ilyen a kutatásban is?

– Ezek olyan fordulatok, amik a megfigyeléseim és a tapasztalataim összegzését jelentik.

– Egy helyütt azt mondja, hogy tudományos munkatársait a munkájuk és nem az eredményeik alapján ítéli meg.

– Voltak rossz főnökeim, például Amerikában, akik hajszolták az embereket, s ebből néha az következett, hogy a munkatársak csaltak és meghamisították az eredményeket.

– Nyilván már az első körben lebuknak.

– Nem buknak le, el sem tudja képzelni, mennyien csalnak! Nekik persze az a büntetésük, hogy ők sem fognak másnak hinni. Ha egy cikk olvasása közben nem csorog a nyálam és nem azt gondolom, hogy ez milyen szellemes, eredeti gondolatmenet (!), akkor megette a fene!

– Egyik korábbi, oktatásról írt cikkében említette, hogy a Debreceni Tudományegyetemen 2009 februárjában megfogalmazott állásfoglalás óta nem történt továbblépés a természettudományos oktatás ügyében.

– Volt egy javaslatom, amit elküldtem Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkárnak is, hogy kövessük az 1960-as évekbeli amerikai példát. Itt, ha egy tanár a halmozottan hátrányos helyzetben lévő családokhoz ment tanítani, háromszoros fizetést kapott. Amit azonban csak akkor tarthatott meg, ha egy év múlva hathatós előrehaladást tudott felmutatni a területén.

– Ebből a javaslatból itthon eget verő botrány lenne.

– A felvetésemre kedves, udvarias választ kaptam, melyben az államtitkár megköszönte, hogy írtam. Remélem, eredményesen folytatódni fog a most elindult megújulás. Azt javasoltam például az Akadémia Biológiai Osztályának, hogy lépjünk a középiskolai biológiaoktatás ügyében, azaz saját szakterületéről egyszerűen, közérthetően mindenki írjon öt-hat oldalt, és keressünk meg olyan „felhasználókat”, akik az egész oktatásra rálátnak. Összeállítottam tehát egy középiskolai tanárokból álló csoportot, azért, hogy megállapítsák, mi hiányzik az anyagból. Ez a munka februárban kezdődött, és jelenleg is zajlik. Mániákusan állítom, hogy szinte minden az iskolában dől el. Minden jelen problémánk megoldásának kulcsa az iskolai oktatásban, nevelésben keresendő. A gyermekek műveltsége – ezen múlik minden. Itt dől el ennek az országnak a jövője.

– Ön szerint van átjárás a tudomány és a hit között?

– Van, mindenképpen. A tudomány és a hit, a létemen keresztül kapcsolódik össze. Vegyük az én példámat. Nem szoktam doktorként, különösen nem professzorként bemutatkozni, s mondják is gyakran: megdolgoztál a titulusért, miért nem használod. Valóban sokat tanultam, képeztem is magam, de mindehhez kaptam belső hajtóerőt, lehetőségeket, társakat, megkaptam a tanítóimat, a kellő alkalmakat és a kíváncsiságot a fölfedezéshez. A hit által az ember mindent megkap.

– Hozzá tud férni ezek révén a dolgok lényegéhez?

– Amikor tudománnyal foglalkozom, a következő kérdéseket teszem fel: egy adott dolog hogyan történik, annak mi a mechanizmusa. Magammal kapcsolatban viszont azt a kérdést teszem fel, hogy mi a dolgom, a feladatom. Istentől pedig azt kérdezem, hogy „miért”. Mindennap olvasok Bibliát, ez az életemhez tartozik, naponta lemásolok egy Igét, és tavaly december óta magam is írok ezekhez egy-egy gondolatot, sort, asszociációt vagy akár kérdést.

– A lényegét tekintve egy ember mindig ugyanarról vall. Lehetnek útjai, de mintha a saját alapvető irányától nem tudna elszakadni…

– Jelentős magasságokba lehetne emelni ezt a kérdést. Például, hogy mi az élet célja. De az ember valójában azt szeretné tudni - mi a dolga. Nekem van hivatásom, és úgy érzem, több sikert értem el vele, mint amennyit megérdemlek. A tizennegyedik unokámat várjuk, szenzációs gyermekeim vannak, feleségemmel évfolyamtársak voltunk, hosszú kapcsolat tehát. Álnéven irodalmat írok, ami számomra sokat ad - és mindennek középpontjában a hit áll. A hit, mely hajlék és odú. Nem tudom, olvasta-e A viskó című regényt. Ez a könyv különleges kapcsolatot ír le Istennel. A mű nemrég itthon is megjelent, pro és kontra véleményeket szül, indulatokat gerjeszt, egyházi részről többnyire elutasítják. Nem szabad abbahagyni az első negyven oldal után, melynek során megismerkedünk egy rémtettel, mert aztán történik valami különleges. Mintha fekete-fehérből színesre váltana a film, és elindul a történet egy elképesztő kifejlet felé.

– Istenhez való közelítésnek nem az a lényege, hogy felismerje, hogy milyen történet szereplője is vagyok?

– Persze az is fontos, amit mond, de az is, hogy mi, miért van. A viskó című műben – melynek komoly hitmegújító hatása volt sokak számára –, két nagy központi kérdés merül fel. A főhősnek megölik a kislányát, ezt miért tűri el Isten? A Gulágtól Auschwitzig, a betegségtől a szenvedésig, az egész világban föllelhető a fájdalom. Miért tűri el mindezt Isten? A műben föllelhető bizonyos fajta válasz. Irodalmilag nem vehető komolyan, a fordítás sem áll a helyzet magaslatán, érződik, hogy siettek vele, de szerepel ebben a műben egyfajta válasz, s ez a könyv számomra rendkívüli prédikáció. Ez a kérdés: „miért vagyok”. Erre nincs tudományos magyarázat, nincsenek határok. A tudomány ellenben attól tudomány, hogy határai vannak. Időnként megsértjük a határait.

– Sértjük? Miért?

– Amikor Dawkins, Az önző gén című könyv szerzője azt mondja, hogy csak a vak véletlen uralkodik a világon, akkor átlép egy határt. Neki, mint a szakmájában kiemelkedő molekuláris biológusnak nincs jogosítványa arra, hogy ilyen világnézeti deklarációt állítson fel. Vagy amikor a hívő teológus azzal áll elő, hogy nem igaz, hogy a szivárvány a napfény felbomlása egy színképre a vízcseppek prizmái segítségével, hanem az Isten szövetsége az emberrel. Nincs joga ezt mondani, mert szerintem például ez is, meg az is.

– Megemlíti, hogy a tudományban nincsenek bizonyítékok, modellek vannak, melyek igyekeznek a valóságot megközelíteni. És kijelenti azt is, hogy az emberi nagyképűség eredménye, amikor a teremtett világ megismerésében eljut valameddig, majd az lezárja a kutatást. Mi a teremtett világ?

– A látható világ, a tárgyaival és törvényszerűségeivel. Az Isten által teremtett világ, amibe a törvények is benne foglaltatnak. Ide tartozik az evolúció, a kreáció kérdése is, s hogy a válaszok a teremtés és az evolúció egységében keresendők.

– Ön szerint, milyen kérdések vizsgálata alkotja a világ jelenlegi tudományos trendjét?

– A tudományban, felfogásom szerint ma az első helyen az informatika és a hálózatelmélet áll. A hálózat alapvető szemléleti kérdés, melynek már mindenütt meg kell jelennie. Az informatika pedig az életjelenségek komplexitása miatt nélkülözhetetlen a kutatásban. Sorra jönnek létre az amerikai egyetemeken – nem igazán lehet magyarra fordítani –, a „computational biology” intézetek. A génexpressziós vizsgálatok esetében például egy négyzetcentiméteren negyvenezer gént vizsgálunk egyszerre. S az igazi információ nem az egyes génekben, hanem a mintázatban rejlik, ennek olyan variabilitása van, melyet csak informatikával lehet vizsgálni.

– Úgy látom, hogy a tudományos felfedezések és bizonyos társadalmi, főképp politikai konszenzusokra épülő tudománypolitikai állapot általában véve nem nagyon engedi meg az Ön által fontosnak tartott cáfolhatóságot.

– Ehhez a politikának nincs köze, ami nem cáfolható, az nem tudomány.

– Van olyan ma még a tudományban, hogy a tudós tartja magát a felfedezéséhez, bár már mindenki tudja, hogy az nem állja meg a helyét?

– Talán kellően érzékeltetem a szenvedélyek szintjét, ha azt állítom, hogy két tudós sokkal jobban tudja utálni egymást, mint két politikus. Az egyik azt mondja, hogy ennek az enzimnek az oldallánca így, az meg, hogy úgy áll. Ez pillanatokon belül hitvitává lesz. Egy személyes példa az intuícióra, vagy sugallatra…Van egy antitest, az úgynevezett reumatoid faktor, ez az ízületi gyulladásban a saját immunglobulin antitest ellen leggyakrabban létrejövő antitest. Akkoriban olvastam, hogy minden sejt felszínén van az immunglobulinok alapmoduljára hasonlító molekula, s megálmodtam, hogy azzal is tud ez az antitest reagálni, és ennek eddig nem felismert következményei lehetnek. Elkezdtem mélyebben foglalkozni a kérdéssel, ebből kandidáltam, és változások eredtek belőle az életemben, adódott azután egy dániai munka… Ha nem is teljesen úgy volt a dolog, ahogy eredetileg gondoltam, némileg igazam lett. Ezt a történetet, úgy dédelgetem, mint egy gyerekkori fényképet.

– Nyilatkozza, hogy a legutóbbi két évben olyan világot ismertünk meg, amit mikro-RNS-nek nevezünk: kiderült, hogy a gének megszólalásának szabályozását bizonyos rendszer irányítja, amiről eddig fogalmunk sem volt. Ez a szabályozórendszer azt bizonyítja, hogy két szint között még van átjárás. Mi történik, ha ezt az új tartományt megismerjük?

– Már most is ismerjük, ebben a témában világszerte fantasztikus eredmények születtek.

– Merrefelé viheti a gyógyítást?

– A felfedezés óta egy réteggel többet tudunk a szabályozásról. Magyarul, ott van a villanykapcsoló, itt van a fénytest, de kiderült, hogy a kapcsolón kívül egy mozgásérzékelő is felgyújtja a lámpát, s akkor ez is lényeges mozzanata lehet a fénykeltésnek. A közbeeső lánc annyira fontos, hogy azonnal bekerült a gyakorlatba, például a rákdiagnosztikába. Beavatkozásokat, tehát génterápiát lehet ezzel megtervezni, erre adtak is már Nobel-díjat. Egyébként ez a felfedezés abszolút hálózatelméleti összefüggésben jelenik meg. Alkalmazására egy példa: a Hepatitis C-vel fertőzöttek fele hepatocellularis carcinomában (májból kiinduló rosszindulatú betegség) hal meg. Ezt egyedül interferon-kezeléssel lehet gyógyítani.  Nem lehetett azonban előre tudni, hogy  hatni fog-e vagy sem az interferon. Az interferonok az immunrendszer sejtjei által termelt természetes fehérjék, és aktiválják a makrofágokat, a természetes „ölősejteket”. Most már lehet tudni a hatást előre, mert megtalálták azt a mikro-RNS-t, ami az interferon hatásosságát előre valószínűsíti. Ez egy igazi áttörés.

– Ön azt mondja, hogy „ne akarjuk lezárni még a tudás folyamatát, és ne akarjuk kizárni Istent a teremtett világból, se bezárni egy fabrikáló, zseniális, hatalmas, erős, halhatatlan mesterember alakjába.” A teremtés és az evolúció egységét hangsúlyozza...

– Az evolúciót Isten teremtette. Másképp: az evolúció Isten teremtési módszere.

– Mit gondol az újra felfedezett világ elméletéről, hogy azt a tudást nyitogatjuk, ami valaha a birtokunkban volt?

– Ez a legbonyolultabb dolgok egyike.

– Igen, de továbblépve, azt is mondja, hogy Isten a hangszert teremtette és játszik is rajta. Mit gondol az újra felfedezett világról, mely az ember belsejében rejlik?

– Azt, hogy a teremtett világ nincs befejezve, és hogy végtelen.

Gyimesi Ágnes Andrea
 

• Cimkék:
evolúció hit tudomány természettudomány oktatás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére