Társadalom
2011-11-21 21:00:00
A másfél százalékos növekedést biztosan fél százalékra kell majd áttervezniA magyar szabadságharc receptje: növekedés+csökkenés=GDP
A legújabb magyar szabadságharc nem indult olyan harciasan, mint arra a politikusok emlékezni szeretnének. Az államadósság, a gazdasági növekedés és a pénzügyi függetlenség szerepe viszont szinte kibogozhatatlan.
Nem kell időgép ahhoz, hogy észrevegyük, a kormány mennyire ellentétes dolgokat mond a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos politikájáról. Ugyan az elmúlt héten is volt elég vicces, ellentmondásos és irreális kormányközeli nyilatkozat, érdemes megnézni, hogyan is kezdtünk bele abba a szabadságharcba, aminek a mostani kapituláció lett a vége.
Ahogy azt Matolcsy György a napokban elmondta, az IMF-et nem rúgtuk ki, mentek ők maguktól. Annyira viszont nem is kapaszkodtunk a küldöttség kabátujjába. A gazdasági szabadságharc tematikája a kormányzati nyilatkozatokban valamivel azután került elő, hogy megrekedtek a tárgyalások a 2008-as hitel megújításáról. Az IMF és az Európai Bizottság (EB) küldöttségének leginkább a bankadó, Simor András jegybankelnök fizetésének csökkentése és a szerintük piactorzító törvényjavaslatok nem tetszettek (leginkább az, hogy a Fidesz-közeli biztosítók a Lex-Járai miatt mentesültek volna a bankadó alól).
A válás végül nem volt annyira harcias, mint ahogy a nyilatkozatok emlékeznek rá. A tárgyalások megszakadása utáni közleményekben az IMF annyit mondott, hogy a küldöttség visszatér Washingtonba, mivel – ugyan sok mindenben megegyeztek – sok nyitott kérdés maradt a tárgyalások során. Közölték, hogy folyamatos kapcsolatban maradnak Magyarországgal, a megbeszéléseket pedig egy távolabbi időpontban folytatják. Az EB szerint a tárgyalások azért nem jutnak dűlőre, mert a magyar kormánynak több időre van szüksége, hogy bizonyos ügyekben pontosítással szolgáljon. Azt azonban ők is siettek megerősíteni, hogy a tárgyalásokat helyes lenne egy későbbi időpontban folytatni.
Megdicsértük magunkat a nevükben
A válásból tehát pont az a hazafias és karakán kiállás hiányzott, amire hivatkozva a kormány a későbbiekben ahhoz hasonlította az IMF „kipaterolását”, mintha orosz tankok elé állt volna meztelen testével Budapest utcáin. Matolcsy György válasznyilatkozatában szinte teljesen figyelmen kívül hagyta az előbbi szervezetek kritikáit, viszont a nevükben hosszasan dicsérte a magyar kormány „tekintélyes” lépéseit a strukturális reformok terén. Zárásként közölte, hogy a kormány természetesen tovább folytatja a tárgyalásokat a nemzetközi szervezetekkel, beleértve az EU-t és a Valutaalapot is.
Matolcsy György a Gazdasági és Szociális Tanács tavalyi találkozóján arról beszélt, hogy a gazdaság rendbetételéhez elengedhetetlen, hogy az államadósság GDP-hez mért szintjét az akkori nyolcvan százalékról először hetven, majd hatvan százalékra mérsékelje. Ezzel párhuzamosan a tavaly júliusi terv szerint a 2011-es GDP-arányos költségvetési hiányt három százalék alá csökkenti, miközben határozottabb monetáris politikával stimulálja a gazdaságot. Ehhez képest jelenleg 82 százalék a GDP-arányos államadósság, a kormány vízióját a jövő évi másfél százalékos gazdasági növekedésről pedig szinte biztosan fél százalékra kell majd áttervezni.
A háromszázalékos költségvetési hiányról szólva a gazdasági miniszter és Orbán Viktor két hónappal később már teljesen másról beszélt. Matolcsy akkor a Hír TV-nek kijelentette, hogy nem ragaszkodunk feltétlenül a három százalékhoz. Ha ugyanis az államháztartási deficit uniós átlaga hét százalék, akkor mi sem fogunk megszakadni a 2,8 százalék teljesítésével. Orbán ezzel kapcsolatban már a kipaterolás után egy héttel az nyilatkozta az MTV-nek, hogy Magyarországnak nem az ígéreteit (az előző kormányét), hanem a szerződéseit kell betartania. Ezért egészen addig nem kell betartanunk a „divatos” három százalékot, amíg minden ország meg nem egyezik egy mindenkire nézve kötelező határidőben. Ezzel csak az volt a probléma, hogy Magyarország akkoriban az uniós túlzott deficiteljárás minden állomásán túl volt már, ezért ha a 2011-es költségvetési hiány nem lesz a „divatos” három százalék alatt, EU-s forrásoktól eshetünk el.
A régi típusú együttműködés
Orbán az államadóssággal kapcsolatban 2011 elején a Bild-nek adott interjúban elmondta, hogy az IMF-hitel visszafizetésével a jelenlegi nyolcvan százalékról máris 72-73 százalékra csökkentjük majd az ország GDP-arányos államadósságát. Ehhez képest március végén már azzal indokolta az IMF-hitel visszafizetésére kibocsátott hárommilliárd dollárnyi államkötvényt, hogy ezzel visszanyerjük pénzügyi függetlenségünket. A pénzügyi függetlenség kapcsán többen is megemlítik, hogy az előző IMF hitel utolsó, a tárgyalások megszakadása miatt zárolt részét már amúgy sem kívántuk lehívni, hiszen az ország akkor már a piacról finanszírozta magát. A lehívható részlet csupán arra szolgált, hogy megnyugtassa a piaci szereplőket, ha baj van, az IMF mögöttünk áll.
A pénzügyi függetlenség és a szuverén gazdaságpolitika most is sarkos pontja annak, ahogy a kormány megindokolja, miért működünk együtt megint az IMF-fel. Az „új típusú együttműködés” eszerint nem csupán gazdaságilag függetlenít minket, de végre beindulhat majd a gazdasági növekedés motorja is. A magyar kormány hivatalos megkeresését végül hétfőn kapta meg a Valutaalap. Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója közölte, hogy a magyar kormány egy elővigyázatossági típusú megállapodást szeretne megkötni. Ennek alapvető célja valójában kifejezetten hasonlítana a zárolt utolsó részlethez, hiszen a kormány nem tervezne hozzányúlni a pénzhez, csupán biztonsági tartalékként talonban tartaná, hogy a piaci szereplők bizalmát visszanyerve olcsóbbá tegye az államadósság piaci alapú finanszírozását.
KMZs
|
