Üzlet helyett hobbi a magyar labdarúgás

Milliárdokat költöttek a hazai fociklub-tulajdonosok

Hobbi vagy annál sokkal több? Nehéz eligazodni a magyar labdarúgásba invesztáló milliárdos pénzembereken, hiszen mára teljesen egyértelmű: egy hazai fociklub csakis veszteségesen üzemeltethető, a tulajdonosnak kevés az esélye, hogy valaha nyereséget termeljen. Ráadásul a tulajdonosok életszemlélete, személyisége, életvitele és futballról alkotott felfogása is jelentősen eltér egymástól, ezért eleve nehéz, hogy egységesen lépjenek fel a magyar „fociszínpadon”. Például a PMFC elnök-tulajdonosa, Matyi Dezső úgy viselkedik, mint a türelmetlen kisgyerek, aki soha nem tudja összerakni a Lego-várat: amikor már majdnem kész az építmény, mindig lerombolja, hogy elölről kezdhesse. Többek között a korábbi kapitány, Várhidi Péter sem volt jó neki, ám úgy tűnt, a pécsiek a 2010/11es szezonban elkerülni sem tudják a feljutást a másodosztályból. Kiss László vezetésével magabiztosan menetelt a csapat, s élen állt a NB II Nyugati csoportjában, amikor Matyi úr a Kozármisleny elleni váratlan döntetlen után „hirtelen felindulásból” edzőt váltott. Mészáros Ferenc eddigi mérlege: három vereség és egy győzelem, a pécsiek nagyon messze kerültek a feljutástól. Az Alexandra Könyvkiadó tulajdonosa pedig talán már azon gondolkozik: miért is nem egy horgászbotot vett magának a futballcsapat helyett?

Hemingway: több rossz döntés, mint jó

Az Amerikába szakadt hazánkfia először ügyvédként lett sikeres, aztán ingatlan- és részvénybefektetésekkel alapozta meg vagyonát, majd George F. Hemingway néven hazatérve vállalkozóként termelte tovább a profitot. Mindig is kedvelte a futballt, s immáron öt éve övé a Honvéd. Azóta összekülönbözött a szurkolókkal, néhány edzővel, de tisztelet illeti kitartásáért, s ha csak rajta múlna, sokkal jobb lenne a Honvéd.

A magyar klubtulajdonosok közül messze ő a legkommunikatívabb, blogot vezet, bepillantást enged Puskás Ferenc egykori klubjának mai életébe. Véleménye sokszor sarkos, ámbátor lehet, csak azt hozta haza Amerikából, hogy a fehérre nem mondja: fekete. Igaz, sokkal több rossz döntése volt, mint jó, különösebb koncepció nélkül cserélgeti edzőit, ami már eddig is a csapat több idényébe került. Minden szezonnak úgy vágnak neki a piros-feketék, hogy majd most megmutatják, ám a nekibuzdulás hamar elszáll. Ilyenkor maradnak a Hemingway-féle blogbejegyzések: ott mindenki hibás. Csak ő nem.

Szima nyeresége miatt szenved a Loki

A hazai futballvállalkozók közül Szima Gábor vitte a legtöbbre, aki civilben főként a vendéglátóiparban érdekelt. A DVSC-t egy évtizede vette át (a csapat éppen kiesett volna az NB I-ből, csak a BKV előre visszalépésének köszönhette első osztályú tagságát), azóta viszont a Loki ötször nyert aranyérmet, szerepelt a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában. Ráadásul Szima jó üzletpolitikát folytat, a DVSC-nek a játékosok eladásából is jelentős bevétele származott: olcsón vett és drágán adott tovább focistákat, és számítások szerint a bevétel jóval meghaladta az egymilliárd forintot.

Ilyesmit „üzemszerűen” egyedül neki sikerült elővezetnie az NB I-ben, ám most épp ennek a nagy kiárusításnak issza meg a levét a Debrecen. Ha azt nézzük, honnan indult, óriási a változás, és akkor is sikertörténetnek nevezhető a Loki-sztori, ha az idén esélye sincs a bajnoki címvédésre.

Várszegi csendben kihátrált a fociból

A magyar futballban Várszegi Gábor volt az első klasszikus értelemben vett tulajdonos. Színre lépésekor az MTK-ból kivásárolta a futballszakosztályt, és csak azt üzemeltette. Mindenre odafigyelt, és volt időszak, amikor még a kék-fehérek kispadján is válogatott játékos ült. Mindenkit szerződtetett, az Illés-féle csapat pedig a kor legjobban fizetett és legjobb magyar alakulata volt. A stadiont is meg szerette volna venni, ám nem sikerült dűlőre jutnia az önkormányzattal. Azóta eltelt vagy tíz év, s ma már a Hungária-körúti stadion a magyar liga legmostohább körülményeivel várja a vendégcsapatokat. A lepusztulást nemcsak a stadiont élte meg, hanem a gárda is. A magyar álomcsapat nemzetközi szinten nullát teljesített, hiába volt magyar vagy épp holland edzője, esélye sem volt a BL-re. A médiaszerepléstől irtózó Várszegi a kudarcot látva csendben kivonult az MTK-ból, és ma már csak az agárdi utánpótlás-akadémiára koncentrál. Németh Krisztiánék eladásával cirka nullára hozta eddigi befektetéseit, koncepciója azonban tulajdonképpen megbukott: az ifikkel feltöltött MTK ma a kiesés ellen hadakozik…

Más úton jutott ugyanide Tarsoly Csaba, a Quaestor Pénzügyi Csoport elnök-vezérigazgatója, a Győr milliárdos tulajdonosa: az ETO Park felépítésével gigantikus beruházást hajtott végre, de hiába az új stadion, se néző, se eredmény. Pedig a Győr igen jól fizetett labdarúgócsapat, elvileg ott kellene lennie az aranyéremért hadakozók között, de ez csak álom maradt.

Ahogy korábban a Garancsi István vezette Videoton sem gondolhatta komolyan, hogy valaha bajnokságot nyer. Mígnem nyáron hirtelen az összes magyar mamutcég felsorakozott a klub mögött, így soha nem látott lehetőségek nyíltak meg. A felpumpált költségvetés a zuhanyhíradó szerint bőven másfél milliárd forint fölött van, de ez nem a csapat reklámértékének, sokkal inkább a tulajdonos kivételesen jó kapcsolatrendszerének tudható be.

A kérdés viszont ezután is megválaszolatlan: miben reménykednek a klubtulajdonosok?

S. V. A.–M. B.
 

• Cimkék:
magyar labdarúgás tulajdonosok DVSC Videoton Győr Honvéd

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére