Ott milliárdos üzlet, itt veszteség, motiválatlanság és felkészületlenség

Lesújtó tanulmány a magyar fociról

Soha nem látott nagyságú pénzt pumpálnak a futballba, a bevételek nagysága szinte felfoghatatlan pénzmozgást generál. Egy napokban készített magyarországi tanulmány szerint, amely üzleti mérlegük alapján állította össze a klubok rangsorát, ismét kiderült: nemcsak szakmai, hanem gazdasági vonalon is „istenkísértés” összehasonlítani az NB I-et a nyugati bajnokságokkal.

Real Madrid–FTC 44-1

A Muszbek Mihály egyetemi oktató, sportközgazdász által készített elemzés a sportág fejlődésének várható irányvonalát igyekezett modellezni, és ezt vetítette ki a magyar focira: szándéka szerint nem bírálni akart, csupán a meglévő különbségeket próbálta feltárni, bemutatni. Az elemzés a csapatok üzleti mérlege alapján rangsorolta a klubokat, és már az első megállapítás mellbevágó eredményt hozott. Pénzügyi vonalon akkora a különbség a Real Madrid és a Ferencváros között, hogy ez játékosokban kifejezve azt jelenteni, hogy a Real–FTC meccsen a Madrid 44 labdarúgóval állhatna ki a Fradi egyetlen focistájával szemben…

Ünnepel a Madrid: negyvennégy az egy ellen

De nemzetközi futballipar egyéb mutatói is drámai különbséget mutatnak: a 200 legnagyobb költségvetésű klub árbevétele nagyobb, mint Magyarország éves GDP-je. Vagyis a klubok több új értéket termelnek, mint hazánk egy év alatt… Csak a top 20 klub árbevétele eléri az ország GDP-jének öt százalékát: a huszadik Aston Villa 2,2-szer több pénzből gazdálkodik, mint a teljes magyar élvonal. A statisztikai különbségeket még sokáig lehetne sorolni, de nem érdemes. És ez csak a gazdasági különbség, a szakmai felkészültségben fellelhető hátrányunkat nem is említettük. Arra elég kinyitni bármelyik nap a Nemzeti Sportot, ahol kivétel nélkül az összes külföldre szerződött magyar légiós a következőképp kezdi nyilatkozatát: „Egészen másképp edzünk, a tréningek fele olyan hosszúak, mint otthon, de kétszer olyan pörgősek.” A magyar futball gazdasági nyomorát a hazai edzői kar felkészületlensége és motiválatlansága is súlyosbítja.

Mivé lett a futball?

A brutális összegek megjelenése a sportág fősodrában Muszbek szerint a televízió térnyerésével indult el. A hatvanas évek közepétől felborult az addigi rend, és soha nem látott összegek kerültek a sportágba. A magyar foci is cirka csak eddig volt partiban az európai topfocival. A rendszer gyökeresen átalakult, és ma már nem az a lényeg, hogy melyik csapat nyer, ez legfeljebb a szurkolókat érdekli, hanem az, hogy a sportág minél több emberhez juttassa el a játékot finanszírozó szponzorok üzenetét. A foci eszköz lett, a cél a brutális profit termelése. Az üzletszerű szórakoztatás óriási üzlet, hétről-hétre stadionnyi tömeg fizet azért, hogy élőben élvezhesse a produkciót. Őket etetni, itatni kell, ergo a játék a szórakoztatás mellett még munkahelyeket is teremt, a rendszer működtetése egyúttal az országok gazdasági érdeke lett.

Itthon más játékot játszanak futball néven
Fotó: ufc.hu

A magyarországi futball ebből a körforgásból teljesen kimaradt, itt se pénz, se szakmai színvonal, se társadalmi beágyazottság nincs. Ennek persze éppúgy vannak társadalmi, mint gazdasági okai. A magyar futball életképtelenségét bizonyítja, hogy a volt szocialista országok hozzánk hasonlóan nulláról indultak a rendszerváltozáskor, ám nincs közöttük egy olyan sem, amelyiknek húsz év alatt legalább egy nagy dobása nem lett volna. Ez alól csak Magyarország a kivétel.

Van kiút, de merre?

Paradox módon a magyar foci fejlődése nem elsősorban pénz kérdése: az összeg igenis benne van a rendszerben. Muszbek Mihály tanulmányának nyilván ez a legvitatottabb pontja, ugyanis a magyar edzői kar kollektíven a pénzhiányra fogja a silány eredményeket. Pedig ez nem igaz, a magyar topjátékosok keresete a hazai átlaghoz képest elképesztő, havi 1,5-3 millió közötti, és a klubok mérleg szerinti vagyona 6,5 milliárd forint. Nyolc éve ez az összeg még csak egymilliárd volt, vagyis évente majdnem egymilliárddal nőtt. Még sincs fejlődés, mert a magyar csapatok nem versenyeznek a nézőkért, a pénztárcájukért, a szabadidejükért. Nem tesznek rendet a stadionokban, nem látni, hogy a játékosok megszakadnának a pályán, és a klubok nincsenek rákényszerítve arra, hogy csakis bevételeikből éljenek meg. Amíg a tulajdonosi kör hónapról hónapra kifizeti a focisták által termelt komoly veszteséget, addig a rendszer egyetlen tagjának sem érdeke, hogy változtasson ezen.

Simon V. Attila

• Cimkék:
labdarúgás futball foci sportgazdaság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére